Gópi jantra, tun-tune, tuila

„A hang – mely égi eredetű – jelen van minden más elemben is, levegőben, tűzben, vízben és földben egyaránt” – állítja az óind bölcselet. A hangok pedig hordozzák ezeknek az elemeknek a tulajdonságait. Például fában a föld, agyagban a tűz, kő és a víz stb. tulajdonságait.

A most ismertetett három énekkísérő hangszer mindegyike húros. Közös bennük még, hogy:
– egyhúrosak
– kicsi hordó illetve bögre alakú fa testű a rezonátoruk
– magas, vagy mélyebb hangot nem lehet nagy hangterjedelemben használni (ez a húr hosszától függ)
– kizárólag dalkíséret effekthangszerei
– nem dallamhangszerek, csak kísérő szerepük van

Ezt az éles kis hangot adó húrt tompítja a fa test, a vékony hangot pedig felerősíti a bögre alakú rezonátor aljára szegecselve feszített bőr. Ennek közepén szúrt lyukon bújik ki és fejeződik be a feszes húr, amit kis gombbal zárnak le például a gópí jantra és a tun tune esetében. (Megjegyzés: Az esetleg megrongálódott hangszerek javításakor érdemes a lyukhoz alul-felül kis bőrdarabot ragasztani, mert e lyuknál feszül-ernyed a húr, ennek hatására reped el sajnos elég gyakran a bőr.)

A gópí jantra (szó szerint: pásztorlánykák eszköze) két oldallapocska mozgatásával (nyomás), a tun tune a hangoló gombbal, illetve lefogással, míg a tuila lefogással, azaz a húrhossz változtatásával hangolható. Ez utóbbi használata az európai nagybőgő pengető használatához hasonló, a jobb kéz penget, míg a bal a rezonátor körüli helyen hangol, lefogja a húrt. Magas vagy mély hangot elég kis hangterjedelemben (quint, quart – a húr hosszától és vastagságától függően) használnak dalkíséret effektjeként, vagy az úgynevezett európai „duda”-kíséret hasznával. A jantra és a tun tune a magasabb női (gópi) hangok, míg a tuila a férfi (gópa) hangtartományú énekek kíséretében szerepel.

A gópik pásztorlányok, a gópák pásztorfiúk, akik az ősi vaisnava hitvilág végeláthatatlan, dúsfűvű legelőin őrzik a tejet adó teheneket és borjaikat, akik között énekelve, táncolva, játékaikba feledkezve telik a nap. Krsna az Istenség Legfelső Személyisége legvonzóbb (krs + na = mindenkit vonzó) gópaként tölti ifjúi kedvteléseit, csínytevéseit a többi pásztorfiúval. Játékaikat énekek, az énekeket pedig a hangszerek kísérik.
„Esteledvén Jasódá mama, Krsna édesanyja, s a többi asszony hazahívja gyermekeit. Azok a játéktól kipirultan fáradtak és szomorúak.

– Holnap eljön-e Krsna? Ő olyan ügyesen forgatja magát közöttük, hogy minden gópa azt hiszi csak vele játszik és minden gópí meggyőződése, hogy csak őreá nézett huncut mosolyával.”

Erről szólnak ezek a vidám és szomorú-édes dallamok, amelyeknek kísérő szolgái a bengáli gópi jantra, az orisszai tuila és a maharástrai tun tune.

Prof. Váray László
Széchenyi István Egyetem
2002/32.