Ájurvédikus gyógymódok 1. rész

Az előző részekben a betegségek kialakulásának folyamatával és okaival foglalkoztunk. Az egészségre használt áyurvédikus fogalom, a szvasztha jelentése: a teljes valóságban létezni. E valóság jellemzői a harmónia, béke, rend, időtlenség, tökéletesség. Az áyurvédikus tanítások a kezdetektől fogva arra irányulnak, hogy az embert segítsék a teljes valóság elérésében és fenntartásában, mely az élet, az egészség és a boldogság együttes meglétén nyugszik. E kívánatos állapot elérésére az ájurvéda három módszert használ, melyek közül kettő elsősorban a megelőzésre irányul. Az egyik, az áhára (bevitel) az étrenddel; a másik, a vihara (tevékenység) az életvezetéssel kapcsolatos. A harmadik, az ausadhi (orvosság) jelenti az előírt gyógykezeléseket ha az első kettő már nem elegendő az egyensúly helyreállítására. Ismerkedjünk meg most röviden ezekkel.


Az ájurvéda három gyógyterápiája

1. Áhára (bevitel) – étrend: a táplálkozást alapvetően meghatározza az ember testtípusa, életkora, tevékenysége, esetleges betegsége, az adott évszak, a napszak és a földrajzi hely. Ezért alaposan meg kell vizsgálni, hogy ki, mit, mennyit, mivel és hogyan ehet.
Amíg a modern táplálkozástudomány elsősorban a táplálék fizikai összetételére (fehérje, szénhidrát, zsír, vitamin, ásványi anyag) helyezi a hangsúlyt, addig az áhára az ételeknek a tudat minőségére, és a dósak egyensúlyára kifejtett hatására figyel. A helyes étrend növeli a tudatban a szattvát, azaz a jóság minőségét, táplálja mindhárom dósát, de figyelembe veszi a fennálló egyensúlytalanságokat is, és kiigazítja őket. Ilyen élelmiszerek a friss ételek, a tej, a ghí, a friss zöldségek, gyümölcsök, a gabonafélék, a hüvelyesek, valamint az olajos magvak. Fontos, hogy az élelmiszerek elkészítésénél is minél kíméletesebb eljárást alkalmazzunk, és lehetőleg kerüljük a tartósítást, finomítást, mesterséges ízesítést, fagyasztást, a mikrohullámú sütőt.

2. Vihara – az életet támogató tevékenységek: az életmódra vonatkozó javaslatok szintén arra irányulnak, hogy a jóság minőségét gyarapítsák a tudatban.

Erre talán a leghatékonyabb módszer a meditáció. A napi rendszerességgel végzett meditálás helyreállítja életünkben az egyensúlyt, egyre érzékenyebbé válunk testi és lelki szükségletcink felismerése iránt, és ösztönösen is az egészséget előmozdító választások mellett döntünk.

Testgyakorlás: Kétféle testmozgást különböztet meg az áyurvédikus gyógyászat. Testtípustól függ, hogy melyik milyen mértékben alkalmazandó. Az egyik energiavesztéssel jár, fokozza az izmok anyagcseréjét, az oxigénellátást, fejleszti az izomszövetet, valamint a szív és a keringés teljesítményét. Ide tartozik a legtöbb általunk ismert sporttevékenység. A másik fajta testedzés energiát nyújt a test számára, mint pl. a jóga nyújtó- és légzőgyakorlatai, amelyek lassan, óvatosan végzendők.

Művészetek: mindegy hogy passzív élvezői, vagy aktív gyakorlói vagyunk valamilyen művészeti ágnak, a műalkotásokból áradó harmónia mindenképpen pozitív hatással van életünkre.

Közvetlenül az érzékekre ható ingerek: valamennyi érzéki ingernek (szín, szag, íz, hang, bőrérzékelés) nagy szerepe van egészségünk alakulásában. Ezeken az érzékeken keresztül fejtik ki hatásukat bizonyos termesze^ tes gyógymódok: a színgyógyászat, az aromaterápia, á zeneterápia, a különböző bőrérzékelést felhasználó módszerek, mint a hideg-meleg érzeten, érintésen alapuló technikák, a különböző masszázsfajták. Az ízeknek szintén különleges jelentőségük van mind külön-külön, mind együttes kiegyensúlyozottságukban. Ennek elsősorban a táplálkozásban van jelentősége, de az semmindegy, hogy pl. egy gyógyszer milyen ízű.

Tevékenységek: mivel a természetnek szerves részei vagyunk, bármilyen változás történik a környezetünkben, az befolyásol bennünket is. Hatnak ránk az évszakok, az éghajlat, az időjárás és a napszakok változásai is. Ajánlott mindezt figyelembe véve végezni megszokott tevékenységeinket. A legfontosabbak ezek közül az alvás-ébrenlét, pihenés-munka, testápolás, nemi élet stb. aránya, ideje.

Vallásos tevékenységek: ide tartozik az ima, a zarándoklat, a lelkigyakorlat és az áldozat, mindenféle szolgálat, amelyet mindenki a maga vallásának megfelelően gyakorolhat. Ezek a tevékenységek közvetlenül a transzcendens világra irányulnak, a fizikai és a lelki világ harmóniáját próbálják meg helyreállítani, így alapvetően befolyásolják az egészséget.

3. Ausadhi – a betegségek gyógyítása: a kezelések két fő módját különbözteti meg az áyurvéda; az egyik a tünetek enyhítésére szolgál, ez a shamana terápia, aminek jelentése: elhallgattat. A másik a tulajdonképpeni oki terápia, a sódhana – eltávozni. A betegtől, a betegség természetétől, a rendelkezésre álló időtől és lehetőségektől függően alkalmazzák egyiket vagy másikat. Természetesen a cél mindkét esetben a betegség okának megszüntetése.

Tisztítókúrák (panycsakarma): A legintenzívebb, és égyberi a;;leghatásosabb módszerek egyike, melynek Soxáná testet/megtisztítják a felgyülemlett salakanya-göktól, így helyreáll a dósak egyensúlya, a kitisztult csatórnákbh* szabadon áramolhat az energia. Minden további kezelésnek ez az alapja.

A tisztítókúra három fázisból áll:

-az előkészítő szakasz során fellazítják a lerakódott salakanyagokat, serkentik a kiválasztó funkciókat, felkészítik a testet a valódi kezelésre

-a második, a valódi tisztító szakasz a salakanyagok eltávolítása a testből. A dósak a salakanyagokat a testből három irányba szállítják. A kapha dósa felfelé: a légutakon keresztül -nászja karma; a gyomorból hányással – vamana karma. A pitta dósa lefelé tisztít: a vékonybélből hashajtással – virícshána karma. A vata dósa szintén lefelé: a vastagbélből beöntéssel távoznak a felesleges anyagok – baszti karma. A periféria felé a vérereken keresztül érvágással segítik a tisztulást -raktamoksána karma

-a harmadik szakaszba az utókezelési eljárások tartoznak, melyek lényege az újjáépítő folyamatok támogatása; biztosítják az egészséges anyagcsere és az immunrendszer működésének a helyreállását.

Gyógyszerek: lehetnek növényi, állati, ásványi vagy szintetikus eredetűek. Alapvető törvény, hogy bármi felhasználható gyógyszerként a megfelelő időben, a megfelelő helyen, illetve megfelelő módon alkalmazva. Használhatóak megelőzésre, a tünetek csökkentésére, vagy a tisztítókúra folyamán is.

Sebészeti módszerek: az áyurvédában sokkal kisebb a jelentősége, mint a hagyományos orvoslásban. Leginkább sérülések után, illetve akkor alkalmazzák, ha már nincs más lehetőség.

E rövid összefoglaló mutatja, milyen hatalmas és szerteágazó ismerethalmaz az áyurvédikus orvoslás témája. A folytatásban majd részletesebben is megismerkedhetünk egy-egy területtel.

Máté Ibolya

2002/32.