Van-e lélek?

Hát most beszéljünk a túlvilági életről. Vannak olyanok, akik nem hiszik el, hogy van lélek, meg Isten.

Volt egyszer egy nagyúri herceg. Írt egy könyvet, amit nyomdába akart adni. Ez a könyv a lélek megsemmisítéséről szólt, ha ezt beadja a nyomdába, akkor közhíre lesz, hogy nincsen lélek.

Volt neki egy szép kertje, kiment abba sétálni, mikor megunta az írást. Akkor fölkereste egy szegény asszony. Ledobta magát a földre elébe, sírva-ríva könyörgött, hogy csak valami kis segítséget adjon, hogy a meghalt urának a lelki üdvéért csak egy kismisét szolgáltasson.
– Micsodát? Kismisét? – kérdezte tőle az úr. – Nem kell a döglött lóra patkó! Mire való a mise? – mert hát ő arról nem hitt semmit.

Amint ott a lábánál térdelve esedezett, sírva könyörgött az asszony azért a kis segítségért, gondolt egyet a nagyúr, belenyúlt a zsebébe: “Ha én most valamit találok, ennek az asszonynak adom. De csak azért, hogy énrajtam itt ne nyűglődjön.”

Hát a legnagyobb csodálkozására, nem tudta, hogy honnan került az arany a zsebébe, de mivel ő azt gondolta magában, hogy azt az asszonynak adja, nem másította meg a szándékát.

Nagyon megköszönte, s eltávozott az asszony.

Harmadik napon, mikor a lélekmegsemmisítő könyvvel foglalkozott, éppen azt írta, ott a közelben lévő földműves ember benyitott hozzá. Mérgesen rátámadt, hogy ki engedte be őt, ki merészeli zavarni. Ebben a pillanatban az ember eltűnt.

Megharagudott az úr, kiment a cselédséghez, lepirongatta őket, hogy: – Nem megmondtam, hogy hozzám senkit be ne eresszetek!

Mentegették magukat, hogy ott senki se járt.

Másnap a jelenet megismétlődött: ugyanaz az ember megint benyitott. Haragra lobbant, meg akarta ragadni az embert. Azonnal eltűnt.

Nagy gondolatokba merülve gondolkozott:

– Mi az, meg vagyok én boszorkányozva? Vagy ki ez az ember, hogy itt incselkedik velem?

A harmadik jelenéskor az ember megszólalt:

– Én vagyok annak az asszonynak az ura, ki pár nappal ezelőtt a lábainál esedezett. Meg van a Jóistentől engedve, hogy a köszönetemet leróhassam.

Ezután az úr elhitte, mert tapasztalta, hogy mégis van lélek, és a lélek megsemmisítéséről való könyvet a tűzbe dobta.

2002/32.