Hogy kezeld a haragodat?

Volt egy nagyon rossz természetű kisfiú. Az apukája adott neki egy zacskó szöget, s azt mondta, hogy minden alkalommal, amikor dühbe gurul, verjen be egyet belőle a hátsó kerítésbe. Az első napon a fiú 37 szeget vert be, de rájött, hogy könnyebb kordában tartani az indulatait, mint azokat a bizonyos szögeket kalapálni. Idővel egyre kevesebb szögre volt szüksége, végül eljött a nap, amikor már egyáltalán nem dühödött fel. Elmesélte apjának mi történt, s ő ez alkalommal azt javasolta a fiúnak, hogy minden napon, amely dühöngés nélkül telik el, húzzon ki egy szöget a kerítésből.

Telt-múlt az idő. A fiú beszámolhatott apjának, hogy eltűnt az összes szög. Az apa kézen fogta, a kerítéshez vezette és így szólt:

„Szép munkát végeztél fiam, de nézd csak a lyukakat a kerítésen. Ez a kerítés már soha nem lesz olyan, mint korábban volt. Amikor dühödben mondasz valakinek valamit, az olyan sebet üt, mint amilyen ez itt. Kést szúrhatsz valakibe, aztán ki is húzhatod. De akárhányszor kérsz is bocsánatot érte, a sebhely megmarad. A szóval ejtett seb épp olyan rossz, mint amilyet a kés üt.”

Ha legközelebb haragodban vagy csalódottságodban mondani akarsz valamit, állj meg egy pillanatra, és gondolj erre a történetre.

A csatában aratott győzelem öröme vajon arányban áll-e a háború hosszú távú következményeivel?

2002/32.