Mantrák és a tudat fejlődése

Mi a tudat? – tehetjük fel joggal a kérdést, s bizony nem könnyű megfelelő választ találni. Tekintik az önlét fölismerésének, a tudás alapjának, magasrendű intellektuális működésnek.

S mi a mantra? Még rejtélyesebb kérdés, amiről csak néhányaknak van fogalma. Mantra az emberi tudat felszabadítását szolgáló meditációs formula (manasz – elme; tra, trájaté – felszabadít).
Vizsgáljuk meg, hol találkozik az emberi tudat és a transzcendens mantra!
A hindu felfogás szerint az emberi tudat az egyetemes tudat individuális szikrája, az egyéni létezés fölismerése, a lélek tünete, sajátsága. A testben lakó lélek a tudat sugaraival hatja át a szervezetet, érvényét a vérkeringés közvetíti. A lelki valóságnak három fő sajátságot tulajdonítanak: a létezést (szat), a tudatosságot (csit) és a boldogságot (ánanda). A mindenség első alaptörvénye a létezés, a valós-ság. Valós az anyagi világ, valós az individuum és valós az Abszolútum. Az anyag léte viszonylagosan valós, míg a lelki szikra léte tény. A létezés tehát az első fokozat. A második fokozat az értelmes lét, a tudatosság, a harmadik pedig a boldogság. A létnek tehát akkor van értelme, ha az tudatos, a tudatos lét pedig saját boldogságát fogja keresni, végső soron az isteni közegben.

Az idealista felfogás a szellem, a tudat, a lélek létét tekinti elsődlegesnek, melyhez képest az anyag durva, tömör megnyilvánulás. Az eredeti tiszta tudatállapot a szerves együvé tartozás tudata, amikor a mindenség szolgálatkész résztvevőjének tudja magát az ember, a hamis, torz tudatállapot jellemzője viszont az alaptalan egoizmus, a birtokvágy és a kihasználás vágya.

Az emberi tudat a külvilág – az érzéki, anyagi szféra, tapasztalati világ – és a belső világok metszéspontja. Ahol tudatot, tudatosságot tapasztalunk, ott keresendő a lélek, mint ahogyan a füst is a tűz jele.

Az emberi tudatot három alaptulajdonság árnyalhatja: a tudatlanság, a szenvedély és a jóság. A tudatlanság jellemezte értelem az illúzió hatása alatt áll, szükséges és kerülendő között nem képes különbséget tenni, folyton rosszra törekszik. Az ilyen tudás az igazságot nem ismeri, irreális ismereteket nyújt, és kizárólagosságot hirdet. A szenvedély befolyása alatt az értelem tökéletlen, a teendőt és kerülendőt egynek véli s a testi formák szerint különböző lényeket lát. A jóság fémjelezte értelem rettenthetetlen, felismeri jó és rossz különbségét, érti a rabság és a szabadság mibenlétét, s önmagából kiindulva minden lényben látja az örök lelket.

Az egyéni tudat fejlődése az életkori sajátságok szerint is változik. Ennek öt fázisát különböztetik meg, aszerint, miben fedezi fel az élőlény saját létének célját. A táplálkozás elemi létszükséglet, ez a tudatirányultság első foka (annamaja). A következő lépcső a léttünetek fölismerése (pránamaja), majd a mentális sík (manómaja) következik, amit az intellektus (vigjánamaja) és végül az örömlényegűség (ánandamaja) felismerése követ.

Az emberi tudat négy állapotát különbözteti meg a hindu felfogás. Éber állapotban (dzságrat), az értelem kifelé irányul, az érzékszervek működnek, zajlik az észlelés – ez minden ember számára közös, ezért egyetemes (vaisvánara) tudatállapotnak nevezik.

Álom (szvapna) során az értelem befelé irányul, csak a belső érzék működik, a többi pihen; ennek a fázisnak sugárzó (taidzsasza) a neve. Az álomtalan mélyalvó állapotban (szusupta) az alvó nem érez vágyat, nem lát álmot, viszont tudata misztikus kommunikációra is képes lehet, ezért e fázis neve ismerő (prágja). Végül a negyedik állapot (turija) a transzcendens sík, mikor az értelem sem befelé, sem kifelé nem irányul, hanem lelki felismerése szerint az átman észleli a Legfelsőbbet. Ez a szamádhi, a transz állapota, amikor az ember a korábbi fázisokat is észleli.

Sokszor Keleten is szembeállítják a filozófiát és a vallást, holott azok egymás testvérei volnának. A bölcsesség szeretete sokak számára a személyességtől megfosztott absztrakt elv, l’art pour l’art vizsgálódás, míg a vallás, a személyes Isten csak mítosz.

A mantra azonban a filozófus és a hívő érdekeit egyaránt szolgálhatja. E hangzó meditációs formula használható mechanikus eszközként – az egyéni tudat befolyásolására (önszuggesztió, mások befolyásolása, fölszabadulás), de a szeretet és odaadás eszközeként is a lelki önmegvalósítás, illetve Isten fölismerése és szeretetteljes szolgálata végett.

A mantra igen gazdag jelentésű kifejezés. A logosz, a mantra, az isteni hangrezgés teremtett rendet a rendetlenségben, így lett kozmosz a káoszból. Így az egész kozmosz, minden létsíkjával és jelenségével együtt bizonyos számú mantrában nyilvánul meg. Ezért beszélnek Indiában hetvenmillió (!) alapmantráról s azok számtalan további variációjáról. A mantrák keltette hangrezgés befolyásolja az emberi test és a külvilág működését is. A szent mantrák rendező elvként működnek, míg például a hazugság, vagy a rosszindulat, illúzió dezorganizál. A szent inkantációk, ráolvasások, misztikus formulák, rövid fohászok szövege kötött, nem változik a beszélt nyelv változásaival. A mantrák misztikus hangok, melyek nem a világi tapasztalás körébe tartoznak. Értelmük akkor nyilvánul meg, ha az adott szabályok szerint ejtik ki, fölfedezik, fölébresztik, asszimilálják. Aki csak egyszer belépett egy dél-indiai templomba, ahol többszáz bráhmana zengi a mantrákat, az tudja, milyen isteni élményt jelent ez, s mennyire nincs igaza a múlt századi irodalmár Schmidt Józsefnek, aki dezorganizált agyak idétlen szüleményének, a józan emberi ész teljes hajótörésének nevezte a mantrákat.

A mantrák hatóköre a varázsigéktől a filozófiai-misztikus szimbolikáig terjed, de ismerünk megszólító fohász-mantrákat, védő és elhárító, áldó vagy akár ártó mantrákat is. A klasszikus, védai mantrák négy aspektusa i) a látnok, akin keresztül alászáll, ii) az uralkodó istenség, aki a mantra eszményét őrzi, iii) a szent versmérték és iv) az eredmény, a cél, ami a mantrával elérhető. A mantra-meditáció metódusai a mantrazengés, a Véda-himnuszok recitálása, az egyéni mormoló meditáció (dzsapa), a zenés, elmélyült énekes gyakorlat és a lendületes, sokszor tánccal kísért együttes ének. A mantrák hatásmechanizmusa többsíkú. Elsődleges a fizikai: fiziológiai, biológiai, hatás, a hallásközpont stimulálása. A másodlagos a gondolati, mentális hatás, az érzelmek, a hangulat változása egyfajta önpihentetés. Harmadlagos a lelki hatásmechanizmus, ami a mantra jelentése, értelme szerint alakul.

A mantra hatása az általa keltett hangvibrációs hatásban rejlik, ezért a pontos kiejtés nélkülözhetetlen (ld. a védai mantrazengés mikéntje). A mantra hallható hangja a lelki, isteni hang (sabda brahman), amit a gyakorló elméje kelt, a szíve hall és csak a beavatott ért meg. A mantrát mestertől kell kapni, mert guru nélkül egyetlen mantra sem igazán hatásos. A szellem a fontos, mert a mantra nem megtanulható, olvasható hangcsoport. A lelki hatás nem pusztán a produkált hangban, hanem annak hang-archetyposzában rejlik. Ezzel szemben az úgynevezett szent név mantrák fölismerés kérdései, ezekre emlékezni kell. Ismétlése nem csupán vibrációs hatás, hanem kapcsolatkeresés.

A mantrák közül a Visnu-mantrák a leghatásosabbak, az Isten szent neveiből álló szent név mantra pedig eltöröl minden bűnt, megadja a fölszabadulást és elvisz az Úr lótuszvirág lábaihoz. Ezért nevezik a szent név mantrát a felszabadulás nagy énekének (mahá-mantra). A jelen korban ezt tartják a leghatásosabb meditációs eszköznek, ami közvetlen kapcsolatot teremt Istennel, mivel a név és a megnevezett nem különböznek. A szent nevek együttes zengése a lélek örök hivatása, a többi lelki gyakorlat ennek sikerét van hivatva szolgálni. Vezekléssel vagy más gyakorlatokkal nehéz Istenre emlékezni, de a szent név zengésével ez könnyen megvalósul.
harér náma harér náma harér námaiva kévalam
kalau násztj éva násztj éva násztj éva gatir anjathá
“A nézeteltérések és a képmutatás e korszakában az Úr Szent Nevének zengésén kívül nincs más út, nincs más út, nincs más út a felszabadulásra.” (Brhan-náradíja-purána 41.115.)
A lelki önmegvalósítás sokkal inkább elérhetővé teszi a politikában évszázadok óta hangoztatott szabadság-egyenlőség-testvériség mindeddig meg nem valósult álmát, hiszen a mantra-meditáció minden anyagi kötöttség alól fölszabadítja az emberi tudatot, a lelki látásmód nem a testi formák különbözőségét, hanem a lelki azonosságot látja, s ennek alapján nem egy versenyszellemben a túlélésért küzdő ember, hanem megszületik az együvé tartozás és az együttérzés igaz Embere.

B. K. Tírtha
2002/32.