Daff

Világszerte elterjedt a nyelv nélküli, keretre feszített egymembrános, azaz egy bőrfelületű dobok sokféle változata. A sumérok már időszámításunk előtt 2000 évvel, az egyiptomiak pedig i.e. 700-ból ismertetnek keretdobokat. A hangszer változatainak ősi elnevezései: meze, mezu, tabalu, ub, odapa, tar (sumér), atapu, timbutu (akkád), hanna, ser (óegyiptomi), de napjainkban is ismeretes, mint nungu (Szibéria), bendir, bandair, bendur, bodhran, daff, deff, duff, gam, riqq és sakara (Afrika), daf, duf (török), adufe, camisao, paddle, pandeiro, pandero, pandero grande, repinique, ripinique (Latin-Amerika), doira, taos (Észak-Európa).

A keretdobok angol, német és francia nyelvterületen használatos műzenei nevei találóan fejezik ki a népzenében és a népzenén kívüli zenei célt és hatást. A sámánkultuszban, a színházi, drámai kifejezéshez (Mahábhárata, Rámájana eposzok színrevitele, kabuki színház), a kultikus mondanivaló okán nagy átmérőjű (40-60-100 cm), s így mély hangú, döngő dobokat alkalmaznak; ezt utánozzák az elnevezések: kabuki drum, rahmentrommel, shaman drum, tischtrommel, thunderdrum, tamborino senze cimbali. A dob szellemidőző, vihart jósló, isteni hanghatású, isteni kijelentést hordozó, döbbenetes hatású. Szinte minden régi és mai kultúrának is eszköze, például Verdi Requiem-jében két nagydobot is alkalmaz. Az egyik óriáskeret bőrére ellenszorított egymembrános keret-nagydob, amit vihar-nagydob gyanánt használnak. Megjegyzendő, hogy a pandeiro, a tamburin és az egymembrános kis- és nagydobok a hangszermeghatározás szintjén szintén ebbe a családba tartoznak, de funkciójuk, eredetiségük és használatuk merőben különbözik a keresztpánttal rögzített, egy kézzel tartott keretdoboktól.

Az ókori Indus-völgyi kultúra Barhut, Szancsi, Mathura, Amarávati és Nágardzsuna-konda települések vidékéről említ keretdobokat. Az itt használatos pataha szanszkrt szó több jelentésű, a Mahábhárata eposzban általános harci dobot, és nem csak keretdobot jelöl. Dél-Indiában a tammate (kannada), tammatai, tammati (tamil), tammata (telugu) kifejezések élnek, további névváltozatok pedig: tappate, tappattai, tappata, tep, illetve még ghéra, halgi, khandzsarim, khandzseri, madnuh, maddzsuj, tasze, taso, thidi. A szingalézeknél temmettamma, timbutu, Észak-Indiában dappu, dafli, majd az indiai kultúra kisugárzó hatásterületein, például Indokínában: cai trong met, kempyamg, maeu, pat waing, rebana, skor arak, so go, terbang. Japánban ugyanezek a dobtípusok pancake, uchiwadaiko, kabuki néven ismeretesek, Kínában pedig ban gu, dhaf, bajiao gu, hsiao ku, mkuogyao, pa fang ku az elnevezései.

Az indiai használat háromféle keretdob-típust különít el: a) daff – 40-60 cm átmérőjű, ökör-, tehén- vagy bivalybőrt körülbelül öt centiméter ráhagyással rögzítenek a kerethez, a keretet pedig kereszt alakban merevítik, vállon átvetve pánttal tartják játék közben, s a bőrt kézzel és pálcával szólaltatják meg; b) khandzsari – 20-40 cm átmérőjű, tehénbőrrel készült dob; itt a keret réseiben egymáshoz ütődő réznyelvecskék gazdagítják a hangzást (ld. Kagylókürt 44.); végül c) a 15-20 cm átmérőjű iguana gyíkbőrrel készített kicsi keretdobocskák, réznyelvekkel, amik elmaradhatatlan kísérői a dél-indiai Karnataka-béli, mély hangú ghatam (ld. Kagylókürt 31.) és mrdanga doboknak.

A nagy keretdobok az indiai zenében főleg harci jelenetek, a démoni erők, vagy a földrengések, viharok drámai megjelenítésének zenei kifejezésénél használatosak. Emellett jóslás, szellemidézés, tánc hatáskeltő eszköze. Virtuóz arab és észak-indiai dobosok a táncosok hátterében az extázisig fokozzák a lassan induló ritmust. Az arab zene, a muszlimok tánckultúrájának is alapvető hangszere.

Váray László
Széchenyi István Egyetem, Győr
2008/50.