Jóga – Egyensúly az életben a jógával

Minap a játszótéren kislányomat hintáztatva érdekes felismerésre jutottam: a mérleghintán két azonos súlyú emberke tud igazán jól hintázni! A túl nagy súlykülönbség az egyik oldal aránytalanul nagy energiáját igényli a hinta megfelelő működtetéséhez. Erre a másnapi izomláz is figyelmeztetett. Mennyivel más volt a helyzet, mikor következő nap egy szöszi kislány szinte bennünket várt, miután anyukája feladta az egyoldalú kar- és lábizom próbáló műveletet. Megvolt az egyensúly, így csak minimális erőfeszítést igényeltek a gyerkőcök.

Egyszer fenn, aztán lenn. Hányszor tapasztaltuk, hogy egy bal lábbal történt ébredést követő nap is hasonlóan lehangoló? Vagy hogy ha nincs meg a kellő hangulatunk valamely tevékenység elvégzéséhez, a végeredmény minősége tükrözni fogja a hozzáállásunkat? Gyanítom, ezzel nem vagyok egyedül…

Egyre több helyről hallom vissza azt a nézetet, amely szerint valakinek valamely testi problémáját az illető mentális hozzáállásával próbálják kapcsolatba hozni. S többnyire működik! Az illető hitétől függetlenül!

Nekem ez egy újabb bizonyíték arra, hogy nem pusztán anyagi lények vagyunk, sokkal inkább testbe zárt angyalok! Már csak azt a kis felesleget kell eltávolítani magunkról, amely elfedi a külvilág és önmagunk elől valódi arcunkat. Már csak igaz lényünknek megfelelő módon kell(-ene) viselkednünk, cselekednünk… már csak meg kell találnunk önmagunkat!

Bocsánat, hazabeszélek. De nekem a jóga adta meg a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket nagy nehézségek árán szültem meg, s az erre kapott válaszok tereltek addigi életemmel szemben egy radikálisan más gondolkodásmódú ÉLET felé. Persze ez csak leírva ilyen egyszerű, de a maga keresztjét mindenkinek magának kell vinnie.

Amikor valakinek el kell hagynia a testét, eltöpreng addigi életén, kinek is hitte magát addig. Amikor kívülről látja „magát”, ha még nem hallott addig róla, hamar rájön, ő nem csak az a test, aminek addig hitte magát. Több annál, teljesebb, képes a testétől külön lenni és így tapasztalni, gondolkodni, létezni.

A gondok akkor kezdődnek, amikor visszatessékelik a testébe, mondván az ő ideje még nem jött el, s szembesülnie kell egész addigi világnézetével, mely két perc alatt teljesen felfordult. (Lehet, több mint két perc, de „odaát” más az idő.)

S itt jön a képbe a jóga. Az ászanák (testtartások) segítenek a testet lazítani, a jóga-nidra, segít mentálisan ellazulni, a pránájáma (a légzés szabályozása) feltölt energiával és végtelen nyugalmat ad, de elengedhetetlen a megfelelő életmód filozófiai háttérrel, melyet hiteles mestertől lehet csak hitelesen elsajátítani. S ezen keresztül jön a belső nyugalom, megbékélés.

Van mindenkiben egy belső űr, amelynek betöltekezési vágya hajtja az embert, s addig nem lel nyugalomra, míg meg nem leli a kapcsolatot önmagával és a Legfelsőbbel. Miért hallok magát megrögzült materialistának mondó embereket „jaj Istenem”-et kiáltani önkéntelenül, amikor szorult helyzetbe kerül?

Lelkek vagyunk, s bizony nem elégít ki pusztán az anyaggal való kapcsolat. Legyen az bármilyen szép kocsi, ház, utazás, család…
Kell idő önmagunkra, amikor egyedül vagyunk, s befelé fordulunk, s kérdezünk. A készen kapott válaszok nem elégítenek ki. Odabenn kell megrágni, megemészteni, átformálni, amíg olyanná válnak, amilyen én vagyok. Akkor válnak sajátunkká.

Jó, jó, de hogy lehet ezt az állapotot elérni? Hogyan lehet lecsendesülni, befelé figyelni?

Először a lazítást kell megtanulnunk és ezt az állapotot begyakorolva azt alkalmaznunk nap mint nap! Eleinte nem árt, ha csendes, nyugodt helyet keresünk magunknak a gyakorláshoz és kell egy stabil ülőhelyzet a földön. Az ülőhelyzet akkor stabil, ha mindkét térd a földön nyugszik. Törökülésben nem lehet lazítani, mert a levegőben tartott térdek hamar elfáradnak és elviszik a figyelmet. Ha másképp nem megy, alá kell támasztani pl. összehajtogatott pléddel a térdeket.

Üljünk egyenes háttal, kezeinket a térdeken nyugtatva. Csukjuk le szemünket, vegyünk mély levegőt, s kilégzés alatt fejünk tetejétől a lábujjunk hegyéig pásztázzuk végig testünket, s lazítsunk el minden izmot, amely nem szükséges az egyenes üléshez. Légzésről légzésre ismételjük meg ezt a folyamatot néhány percen keresztül, s így ellazul testünk. Ezután vegyük sorra végtagjainkat, s ujjanként haladva lazítsunk tovább: hüvelykujj, mutató…csukló, alkar, könyök, felkar…másik kéz, majd a lábak, a törzs, végül a fejünk.

Igyekezzünk minden más gondolatot kizárni, s ha jönnek, engedjük őket tovaszállni, mi pedig maradjunk testünk ellazításánál. Néhány perc lazítás után térjünk át légzésünk megfigyelésére. Figyeljük meg, ahogy belégzésnél beáramlik a levegő az orrnyílásokon, végigsiklik a légcsövön, be a tüdőbe, emelkedik a hasunk. Kilégzésnél süllyed a has, a levegő kiáramlik a tüdőből a légcsövön át, az orrnyílásokon elhagyja testünket.

Ahogy figyeljük légzésünket, az egyre elmélyül. Tartsuk tudatunk fókuszában az éltető levegőt, s folyamatosan vizualizáljuk, ahogy beáramolva testünkbe éltető pránát hoz, kiáramolva eltávolítja a felesleges salakanyagokat.

Ezután sóhajtsunk egy közepest, majd sóhajtsunk egy mélyet, s kezdjük el mozgatni kéz és lábujjainkat, s lassan nyissuk ki szemeinket.

Naponta gyakorolva egyre mélyebben sikerül ellazulnunk, s életünk számos területén jótékony hatását élvezhetjük a nyugalmunknak.

Mivel a külvilágunk többnyire túlpörgetett, szánjuk ezt a kis időt önmagunkra! Sokszorosan megtérül, s egyensúlyba kerülhetünk önmagunkkal és a számunkra fontos emberekkel.

Sikeres és folyamatos gyakorlást kívánok mindannyiuknak!

Dóczy László
jógaoktató
2008/50.