Védánta-szútra 4.

Első adjája
Első páda

IV. Adhikarana
Isten ánandamaja

1.1.17. szútra

bhédavjapadésát

bhéda – különbség; vjapadésát – kijelentése miatt

(A mantra szakaszban a szatjam, gjánam szavakkal jelölt lény nem az egyéni lélek, legyen bár felszabadult,) a különbség megemlítése miatt.

Magyarázat

Ugyanebben a valliban (Taittiríja-upanisad 7.1., lásd 14. szútra) olvashatjuk: “Az Önnön-magától-létező a legvonzóbb. Csakis e vonzó személy édességének megízlelése után tapasztalhatja meg az ember, mi is az ánanda.” Ezek szerint a mantrában Brahmanként említett Ánandamaja vonzerejének megtapasztalása után ismerheti csak fel a lélek az Ánanda igaz természetét. Ez is azt igazolja, hogy a lélek még felszabadult állapotában is csak tapasztaló, Ánandamaja pedig az, akit megismer, vagyis még az ilyen feltételek esetén is megmarad a különbség az észlelő és az észlelt között.

Találunk olyan idézeteket, amelyek látszólag Isten (Brahman) s az egyéni lélek (dzsíva) azonosságára utalnak. Ilyen például a Brhadáranjaka-upanisad verse (4.4.6.): brahmaiva szan brahmápnóti, vagyis Brahmanhoz hasonlóvá válva eléri Brahmant. Valójában ezek a versek mégsem a lélek és Isten azonosságát hirdetik. E szakaszok értelme az, hogy a lélek Brahmanhoz hasonlóvá válik, de nem lesz azonos vele. Brahman elérése a Brahmanhoz való hasonulást jelenti, hiszen a “Brahmannal eggyévált” (brahma-bhúja) kifejezés a Brahmanba vegyült lényre is vonatkozik. (Vagyis a brahma-bhúja kifejezés jelentése brahmápja, azaz Brahman elérője). A srutiban ez áll: “Jót és rosszat lerázva elnyeri a legfőbb hasonlóságot.” (niranjanam paramam számjam upaiti Mandukja-upanisad 3. 1.31.). A Bhagavad-gítában is azt olvashatjuk: “E tudásban biztos menedéket találván az ember elérheti a transzcendentális természetet, amely az Én természetemhez hasonló, így nem születik meg az újabb teremtéskor.” (14.2.) Az éva szó hasonlóságra is utal. “Váva, jathá, tathá, éva és iva azonosságot jelent.” – olvashatjuk. Ezért “brahma éva” jelentése: Brahmanhoz hasonló.

Púrvapaksa (antitézis): Az anyagi természet (prakrti) szattva-gunája (a jóság köteléke) örömöt eredményez. A jóság a világosság, a fény, illetve a tudás oka. Ez a szattva-guna módosul, s így lesz az öröm (ánanda) kiváltó oka, ezért az anyag (pradhána) az Ánandamaja, s nem Brahman.

Válasz: A szerző a következő szútrával válaszol.

1.1.18. szútra

kámáccsa nánumánápéksa

kámát – vágy, ill. akarat folytán; csa – és; na – nem; ánumána – a beleértett (pradhána); apéksá – szükség

A vágyakozás miatt az Ánandamaja nem (lehet) a pradhána.

Magyarázat

A Taittiríja-upanisadban olvashatjuk (2.6.5.): “Arra gondolt: »Hadd sokasodjam, hadd gyarapodjam« (szó ‘kámajata bahu szjáma pradzsájéja).” Ánandamaja puszta vágyakozása (káma) így idézi elő a teremtést. A szánkhja filozófia szerint az anyagi természet (prakrti) nem tudatos, így vágyai (kámaná) sem lehetnek. Ezért Ánandamaja, amivel kapcsolatban a káma szót használják, nem lehet azonos a prakrtivel.

1.1.19. szútra

aszminnaszja csa tadjógam sászti

aszmin – őbenne, az Ánandamaja nevezetű személyben; aszja – az övé, a dzsíváé; csa – és; tat – az (rettenthetetlenség); jógam – egyesülés; sászti – tanít (sruti)

(Ánandamaja azon további ok miatt sem lehet a pradhána,) mert (az írások) az egyéni lélek és az Ánandamaja kétrétű jógáját tanítják.

Magyarázat

Ha az ember teljességgel átadja magát ennek az örömlénynek, rettenthetetlenné válik, míg ha nincs teljes odaadása, rettegésben lesz része. Ezért mondja a sruti (Taittiríja-upanisad 2.7.2.): “Mikor megszabadul a félelemtől és abban nyugszik, aki Láthatatlan, Test nélküli, Meghatározatlan és Támasz nélküli, akkor érte el a Rettenthetetlent. Ám ha a legcsekélyebb megkülönböztetést teszi, rettegésben lesz része. Ez a félelem azonban csak azt rettenti, aki bölcsnek hiszi magát (s nem az igaz bölcset).”

Ez a tanítás nem vonatkozhat a pradhánára (anyagi természetre), mert a szánkhja filozófia szerint a pradhánától való elkülönülés eredménye a rettenthetetlenség, míg az azzal való kapcsolat kötöttséget és rettegést eredményez. Pradhána és Ánandamaja vonásai tehát szöges ellentétben állnak, mert Ánandamaja társasága rettenthetetlenséget ad, míg a Tőle való legcsekélyebb elválás félelmet eredményez.

Bebizonyítottuk, hogy Hari, a Megmentő lehet csak az Ánandamaja, nem pedig az egyéni lélek (dzsíva) vagy az anyagi természet (prakrti).

1990/4