Környezetvédelem a karma és reinkarnáció fényében

Környezetünkhöz való viszonyunkat legjobban felfogásunk, életszemléletünk határozza meg. A materialista (ateista) és darwinista tanítás nagyon rombolóan hatott környezetünkre. Ennek köszönhető, hogy míg magunkat tudatos lényeknek tekintjük, addig a természet, az állat- és növényvilág csak eszköz, mely csupán arra jó, hogy önző érdekünk, gazdasági céljaink megvalósításában felhasználjuk. Beszélünk emberi jogokról, de mikor fogjuk végre elismerni az állatok és más élőlények élethez való jogát?


Tapasztalhattuk, milyen pusztító hatása volt a kommunizmusnak az egyénre, a társadalomra és a környezetre. Ma már egyre többen belátják, a társadalomnak szüksége van a vallásra, az erkölcsre, az idealista világszemléletre, ha nem akarjuk, hogy az önző emberi természet nyomában – mint a gátját vesztett ár – terjedjen a bűnözés, embertársaink és környezetünk kizsákmányolása.

Sokunkban felmerült már a kérdés, miért vagyunk olyan önzőek, s miért nem gondolunk arra: vajon miként fognak élni utódaink tiszta víz, levegő, erdő és egészséges környezet nélkül? Ha tudjuk, hogy ebben az önpusztító folyamatban már csak perceink vannak hátra, vajon miért nem állunk meg, miért nem változtatunk irányt? Gyanítom, azért, mert nem a helyes életfelfogást tanították velünk. Azt hisszük, rövid az élet (hányszor hangoztatjuk ezt!), nemsokára meghalunk, s akkor mindennek vége. Ráadásul úgy tudjuk, az életnek nincs más értelme, mint a különféle testi örömök élvezése, amit a pénz biztosít. Tehát mi a mottónk? Minél többet keresni, hogy minél jobban éljünk! Ezért rohanunk megállás nélkül, ezért a stressz, s ezért vagyunk hajlandók lelkiismeretfurdalás nélkül kizsigerelni a természetet, kihasználni és “letaposni” embertársainkat.

Hogy ezen változtathassunk, olyan életszemlélet tanítására van szükség, amely a józan emberi észre hatva tanít meg bennünket tisztelni a természetet, minden élőlényével együtt – ugyanakkor az anyagi javak felhalmozása helyett nemes eszményt állít életcélnak. Az idealista felfogás nagyon magasztos: Isten mindenki atyja, ezért minden ember testvérünk. Ám magában ez még nem elég. Tanulnunk kellene a lélekvándorlást és a karma-törvényt oktató vallásfilozófiáktól, amelyek azt hirdetik, hogy minden élőlény tulajdonképpen lélek, így a növények, az állatok is testvéreink. Az óind filozófia szerint például minden egyes tettnek van ellenhatása, amely három fázisban nyilvánul meg: azonnali, későbbi és következő életbeni visszahatás. A jó tettnek jó, a rossz tettnek pedig rossz következményei lesznek. Ez a karma-törvény. Például, ha rosszat okozok egy állatnak, az megharap – ez az azonnali visszahatás. A későbbi következmények jelentkezhetnek egy-két nap vagy néhány hét után valamilyen fertőzés vagy betegség formájában, míg következő életbeni visszahatásként, bár lehet, hogy más testben, de ugyanaz az élőlény okoz nekem bajt. Tudatlanságunk miatt az ilyen eseteket tartjuk igazságtalannak vagy tragikus véletlennek. Hasonlóan, a természet kizsákmányolásáért, a vegyszerek alkalmazásáért előbb-utóbb drágán meg kell fizetnünk.

Gondoljunk csak bele, milyen pozitívan hatna a jövő nemzedékére, ha megértenénk, hogy a halállal semminek sincs vége! Újraszületünk, mégpedig az általunk tönkretett, piszkos környezetben, hogy új testünk bőrén tapasztaljuk felelőtlen és vétkes tetteink súlyos és elkerülhetetlen visszahatását! Ha az iskolákban és másutt tanítanák a lélekvándorlást valamint a karma-törvényt, minden bizonnyal sok bűnözésre hajlamos személy mondana le a pénzszerzés könnyűnek látszó, ám végül is nem kifizetődő módjáról. A bűnözők (akik különben mindig arra gondolnak, elég, ha nem kapják el őket a rendőrök) tudnák, tetteikért elkerülhetetlenül megszenvednek majd. Ha minden ember megértené, hogy a rossz tettek visszahatását éppúgy nem lehet elkerülni, mint ahogy a leggyorsabb futással sem hagyhatjuk el árnyékunkat, megváltozna viszonyunk nemcsak az emberekkel, de az állatokkal, a környezetünkkel is. Mennyivel óvatosabbak, előrelátóbbak lennénk, ha megértenénk, hogy jelen életbeni vágyaink és tetteink határozzák meg azt, hogy halálunk után milyen testbe fogunk születni! Bízunk abban, végül is a józan észre fogunk hallgatni, s így nemcsak jelen környezetünket fogjuk óvni és ápolni, de biztosítani fogjuk magunk és gyermekeink jobb jövőjét – jobb következő életbeli születését.

A. N.

1990/4.