Védánta-szútra 3.

Krsna Dvaipájana Vjásza (közismet nevén Vjászadeva), a Védák szerzője egy olyan könyvet is szeretett volna írni, amely tömör összefoglalást ad a terjedelmes Véda irodalom sziddhántájáról, azaz lényegéről. Így született meg „a Védikus tudás csúcsa tömör aforizmákban kifejezve”.

India hat filozófiai irányzata közül a Védánta a legfőbb, ez képezi a hinduizmus törzsét. Vjászadéva műve a vallás és filozófia időtlen, univerzális elveit közli 560 szútrában, melyek négy adhjájára, vagyis könyvre vannak osztva. Az egyes könyvek fejezetekre (páda) oszlanak, melyek témakörökre (adhikarana) bonthatók. A szútrák oly velősek és rejtett értelműek, hogy túlzás nélkül állíthatjuk: magyarázat nélkül lehetetlen megérteni azokat. Enélkül még az egymást követő aforizmák közötti összefüggést sem lehet megállapítani. Habár nyilvánvalóan exegetikai mű, mégis szinte nincs olyan szútra, amely világosan utalna az Upanisadokra, vagy egyéb védikus írásra. Ezzel magyarázható, hogy a Védánta-szútrához oly sokan írtak kommentárt. Ezek közül a legjelentősebbek Baladeva Vidjábhúsana magyarázatai, melyek az egységes teista filozófiát képviselik.

Mint már említettük, ez a mű négy adhjájából áll. Az első címe: „Az összeegyeztetés könyve”; a másodiké: „A Védánta nem mond ellent a többi Védának, A téves elméletek megcáfolása”; a harmadiké: „A szadhana folyamatai, azaz a Legfelsőbb elérésének módjai”; és végül a negyediké: „Mukti és a különféle mukták”.

Előrebocsátjuk, hogy a védikus filozófiában járatlan személyeknek nehéz lesz nyomon követni a témát, bár megpróbáltuk minél érthetőbbé tenni a fordítást. Elkerülhetetlen azonban, hogy a főbb fogalmakat és kifejezéseket eredeti szanszkrt formájukban használjuk.

Első adhjája
Első páda

IV. Ahikarana

A Szamanvaja

Visaja (tézis): A fenti nézet alátámasztása érdekében a szerző azt állítja, hogy az összes Véda Brahmanról tanít. A Gópála Upanisad például azt írja: „Róla énekel az összes Véda.” A Katha Upanisadban pedig ez áll:

„A Legfelsőbb az, akire a Védák emlékeztetnek, akit az összes vezeklés hirdet, s akire a vallásos tanulóként élő férfi vágyik.” (1.2.15.)

Szamsaja (kétely): Vajon igaz az, hogy a Védák kizárólag Visnuval foglalkoznak?

Púrvapaksa (antitézis): Hiba lenne azt állítani, hogy a Védák egységesen csak Brahmanról tanítanak, hiszen a cselekvésről (karma), az áldozatokról és sok egyébről is szólnak. Egyes helyeken azt olvashatjuk, hogy a káriri áldozat esőt eredményez, a putrjakamjaisti szertartás nyomán fiúgyermek születik, a dzsjotistoma áldozat révén pedig elérhetők a mennyei felsőbolygók. A Védák emellett az áldozatok bemutatásának különféle módozatait is tárgyalják. Ezért nem egészen helytálló az a kijelentés, miszerint a Védák csak és kizárólag Brahmanról beszélnek, mert a karmát hirdető részletek legfeljebb bizonyos áldozatok bemutatására terjednek ki, ebben merül ki az értelmük. Így nem is vonatkoztathatók Visnura.

Sziddhánta (szintézis): Erre a szerző a következő szútrával válaszol:

1.1.4. szútra

tat tu szamanvaját

tat – az (a tény, miszerint a tudás legfőbb tárgya az összes Védában Visnu); tu – de, ám (kételyt eloszlató szócska); szamanvaját – egyeztetés által, helyes tárgyalás és értelmezés révén

(Megjegyzés: a szangati itt aksépiki, azaz ellenvetés.)

(Mégis Visnu az összes Véda témája), mivel ez a szövegek helytálló értelmezése.

Magyarázat

A „tu” szó jelentése: mégis, ami a fenti púrvapaksa nézetet cáfolja. Vagyis helyénvaló azt állítani, hogy a Védák karmakánda és gjánakánda részének egyaránt Visnu a közös témája. Ezt igazolja a szamanvaját kifejezés. Anvaja nem más, mint egy szövegrész értelmezése a fent említett hat ismérv szerint. Szamanvaja pedig a szövegrész alapos, kimerítő elemzése, a mellette és ellene szóló érvek mérlegelését követően. E módszer segítségével értelmezhetjük pontosan az írásokat. Ez a helyes értelmezés pedig abból áll, hogy még a látszólag cselekvésre vagy a rituációkra buzdító szövegrészek is Visnuról tanítanak, máskülönben hibás lenne a Gópála Upanisad, amely szerint „minden Upanisad Visnuról szól”. Krsna a következőket mondja a Bhagavad-gítában:

„Én vagyok az, akit az összes Véda közül ismerni kell, hiszen én vagyok a Védánta szerkesztője és a Védák ismerője.”

(Bg.15.15.) A Bhágavata Puránában pedig azt olvashatjuk:

„Rajtam kívül senki sem ismeri a karma-kándában foglalt parancsok és tiltások értelmét, a Dévatakánda mantráinak jelentését, vagy a gjánakánda szövegrészeinek célját. A karmakánda énrám vonatkozik, mert én vagyok a nagy áldozó; a mantrák engem dicsőítenek, mert én vagyok a legfőbb Dévatá, s a gjánakánda is rólam szól, mert én teremtem a világot, s én olvasztom azt magamba. Mindez én vagyok, bizonnyal.”

Majd:

„Az írások úgy buzdítanak a kötelességre, hogy azzal engem imádjanak. Indra néven, s az összes többi néven engem szólítanak, a tiltások és előírások énrám mutatnak, s így igazi jelentésük nem lehet más, mint én magam.” Továbbá: „Közvetlenül vagy áttételesen az összes Véda Brahmanról tanít. A gjánakánda közvetlenül Brahmanról szól, jellemző tulajdonságait, természetét taglalja. A karmakánda áttételesen szól Brahmanról, mert az áldozatok és a rituális ceremóniák a tudásnak vannak alárendelve, s így közvetve visznek el Brahmanhoz.”

Ez a jelentése a már idézett versnek:

„Arról a személyről kérdezlek, akiről az Upanisadok tanítanak.” (Brhadáranjaka Upanisad 9.21.) Továbbá: „A Védák tanulmányozásával, az áldozatokkal a bráhmanák Őt akarják megismerni.”

(Brhadáranjaka Upanisad 4.4.22.)

Arra az ellenvetésre, miszerint a Védák mulandó dolgok (eső, fiúgyermek vagy a mennybe jutás) elérésére tanítanak, a következőképpen válaszolunk: Mindezekkel csak azért foglalkoznak, hogy a gyermeki lelket az isteni bölcsesség elsajátítására buzdítsák, így erősítvén az emberiség hitét. Mert ha az ember látja, hogy a védikus mantrák meghozzák az esőt stb., akkor hinni kezd bennük, vonzódni fog tanulmányozásukhoz, s végül megtanul különbséget tenni az univerzum valódi és átmeneti, állandó és illuzórikus tárgyai között. Így föltámad benne a szeretet Isten (Brahman) iránt és megundorodik az átmeneti dolgoktól. Ezért az összes Véda Brahmanra tanít.

Sőt, mi több, a Védákban említett áldozatok csak akkor hozzák meg időleges eredményüket, ha a mantrákhoz erős vágy (káma) kapcsolódik. Az ilyen áldozatok akkor tisztítják meg az elmét, és világosítják meg a lelket, ha a látszateredményre nem vágyva mutatják be őket. Így a félistenek imádatát hirdető karmakánda maga is a brahmagjána részévé lesz, s a vágyak kizárásával Brahman imádatává válik. Az ilyen imádat megtisztítja a szívet és kedvet csinál a Brahman iránti tudakozódáshoz, anélkül, hogy bármilyen más, mulandó vágyat szülne.

V. Adhikarana

Brahman megismerhető

1. Visaja (tézis): A fenti érveléssel, valamint a védikus szövegek helytálló magyarázatával igazolni fogjuk, hogy Brahman (Isten) nem kifejezhetetlen, vagyis szavakkal leírható.

Vannak olyan írások, amelyek azt állítják, hogy Brahman megismerhetetlen az elme számára, és szavakkal kifejezhetetlen. Például: „Ahonnan a szó s az elme visszafordul, mert nem képes elérni Őt.” (Taittiríja Upanisad 2.4.1.) „Akit szó ki nem fejezhet, s aki által a szó kifejeződik – tudd, hogy Ő Brahman, s nem az, amit az emberek itt imádnak.” (Kéna Upanisad 1.5.)

2. Szamsaja (kétely): Fölmerül a következő kétség: kifejezhető-e Brahman szóban, vagy sem?

3. Púrvapaksa (antitézis): A fent idézett írások (srutik), s több más mű szerint sem fejezhető ki Isten szavakkal. Mert ha leírható lenne, akkor nem nevezhetnénk önmagából megnyilvánultnak. A Bhágavata Puránában is azt olvashatjuk: „Hódolat annak az Úrnak, akitől az elme s a szavak visszafordulnak, akit sem én, sem pedig e félistenek nem ismernek.” (Maitréja szavai)

4. Sziddhánta (szintézis): Minderre a szerző a következő szútrával válaszol.

1.1.5. szútra

íksaténársabdam

íksateh – mert látható; na – nem; asabdam – kifejezhetetlen
(Megjegyzés: a szangati itt is aksépa.)

(Brahman) nem kifejezhetetlen, hiszen látható, (milyen nyíltan beszélnek róla a Védák).

Magyarázat

Az asabdam szó jelentése: szavakkal kifejezhetetlen, leírhatatlan. Brahman nem asabdam, hanem éppen ellenkezőleg, szavakkal kifejezhető (sabdam). Miért? Azért, mert ez látható (íksatéh), nyilvánvaló. Hiszen Brahmannal kapcsolatban maga az Upanisad használja a sokatmondó aupanisada jelzőt, miszerint Brahman az Upanisadok szavain keresztül válik érthetővé. A Brhadáranjaka Upanisadban olvashatjuk: „Arról a Személyről kérdezlek, akiről az Upanisadok tanítanak.” (3.9.26.) Őt nevezik aupanisadának, vagyis az Upanisadokon keresztül megismerhetőnek.

Az íksatéh szót a „tip” végződéssel képzik, ami passzív értelmet (bháva) kölcsönöz a szónak. (A pontos rag „te” lenne, ám ez a kivétel védikus.)

Brahman kifejezhetőségét támasztják alá az alábbi írások (srutik) is: „akit a Védák hirdetnek”. (Katha Upanisad 2.15.)

Brahmant kétségkívül kifejezhetetlennek (asabdam) nevezik, de csak abban az értelemben, hogy teljességgel nem fejezhető ki. A Méru-hegyet is láthatatlannak mondják, mert senki sem láthatja egyszerre az összes vonulatát, ám ez mégsem jelenti azt, hogy egyáltalán semmi sem látható belőle. Brahman is csak abban az értelemben kifejezhetetlen, hogy őt tökéletesen nem lehet körülírni. Hiszen ha teljességgel megismerhetetlen lenne, akkor a Kéna Upanisad nem mondaná: „tudd, hogy ő Brahman!”. Hogyan is ismerhetnénk a megismerhetetlent? Az „akitől a szó visszafordul” (jató vácsá nivartanté) kifejezésben a jatah szó arra utal, hogy a szavak nem jutnak egészen a közelébe, bár egy keveset megértettek belőle. Ugyanezt fejezi ki az elérhetetlen (aprápja) szó is.

Brahman a Védákon keresztül tárja fel magát. Ez az állítás nem ellenkezik azzal a tétellel, miszerint Brahman önnönvaló, önmagából megnyilvánult, mert bizonyos értelemben a Védák képezik Brahman testét. Következésképpen Brahman szavakkal kifejezhető.
Szamsaja (kétely): Hátha Brahman mégiscsak leírhatatlan! A szavakkal kifejezhető lény, akit a Védák az íksati szóval jelölnek, a szaguna Brahman, vagyis a tulajdonságokkal rendelkező Brahman. Az ilyen Brahman – mondják a Védák – az Ő hatalmának kifejeződése. E szövegrészek azonban csak jelképesen vonatkoznak a tiszta, végtelen Brahmanra.

Erre a következő szútra válaszol:

1.1.6. szútra

gaunascsén nátmasabdát

gaunah – szaguna Brahman; csa – és; it – ha; na – nem; átma-sabdát – az átman szó miatt

(Tagadjuk azt az állítást, miszerint a világ Teremtője) a szaguna Brahman, mivel ezzel kapcsolatban az átman szót használják.

Magyarázat
Az a lény, akit Brahmannak neveznek, és szóval kifejezhető, nem a szaguna Brahman, aki a természet felsőbb harmadát, a szattva-gunát ölti magára. Miért állítjuk ezt? Azért, mert az alábbi versek Brahmannal kapcsolatban az átman szót használják:

„Kezdetben csak az Átman létezett, mint személy.” (Brhadáranjaka Upanisad) „Ezen univerzum megteremtése előtt egyedül az Átman létezett. Akkor semmi más nem nyilvánult még meg. S Ő világokat akart teremteni.” (Aitréja Áranjaka)

Mindkét idézet azt igazolja, hogy a teremtést megelőzően is létező lényt Átmannak nevezik. Ez a fogalom elsősorban a végtelen, nirguna Brahmanra vonatkozik, ahogyan azt az 1.1.2. szútra magyarázatában kifejtettük.

Ezen túlmenően a Bhágavata Puránában a következőket találjuk:

„Az Abszolút Igazság ismerői tudják, hogy a feloszthatatlan Egynek három arculata van: Brahman, Paramátmá és Bhagaván.” (S.B. 1.2.11.)

A Visnu Purána pedig azt írja:

„Ó, Maitréja, a Bhagaván szó minden ok legfőbb okát jelöli.”

A Puránák ezen idézetei is azt igazolják, hogy a végtelen, tiszta Brahman az, aki szavakban kifejezhető. Ha a végtelen Brahman kifejezhetetlen lenne, akkor szavakkal nem lehetne leírni Őt.

1.1.7. szútra

tannisthaszja móksópadésát

tat – annak; nisthaszja – a neki szentelté; móksa – felszabadulás; upadésát – a tanítás folytán

(Az univerzum teremtője a nirguna, s nem a szaguna Brahman,) mert aki neki szenteli magát, az az írások tanítása szerint felszabadul.

Magyarázat

A nem szó a jelen szútrára, valamint a további három versre is vonatkozik.

A Taittiríja Upanisadban az áll:

„Ez a világ a teremtést megelőzően szubtilis (aszat) formában létezett, majd abból keletkezett a durvább forma. Az a Brahman maga alkotta saját valóját.” (Taittiríja Upanisad 2.7.)

Majd így folytatódik:

„Mikor az élőlény (dzsíva) rettenthetetlen bizalmat, teljes odaadást tanúsít ezen Látnok iránt (aki más, mint a látható érzéktárgyak), ezen Élvező iránt (aki más, mint az élvezetek tárgyai), ezen Leírhatatlan iránt (akinek számtalan tulajdonságát lehetetlen kimerítően leírni), ezen Önragyogó iránt (akit semmiféle fényforrás nem kell, hogy megvilágítson), akkor félelem nélkülivé válik, vagyis felszabadul. Ám ha a legcsekélyebb kétsége is van (s ha odaadásában csak egy csöppnyi álszenteskedés is vegyül), akkor rettegnie kell, félelemben lesz része.”

Ez az idézet azt igazolja, hogy aki az összes tüneményes univerzumon túl lévő, a Védák által ismertetett Legfelsőbb Brahmannak, a világ teremtőjének szenteli magát, az megszabadul a félelemtől, s a láthatatlan, testnélküli és meghatározhatatlan Legfelsőbb Brahmanban nyugszik. Ez a Brahman nem lehet tulajdonságokkal rendelkező (szaguna), mert akkor a vers nem állítaná, hogy Brahman híve felszabadulhat. A Felsőlélek nirguna, tulajdonságok nélküli, s egyedül az Ő imádatával felszabadulhatunk. A Bhágavatában olvashatjuk:

„A megmentő, Hari nirguna (vagyis a kötőerők nem gyakorolnak rá semmiféle hatást). Ő a Legfelsőbb Személy (akinek az imádása felszabadulást eredményez), aki túl van a prakrtin (anyagi természeten). Ő a legbölcsebbek bölcsessége, mindennek a tanúja, s Őt imádva az ember a legfőbb jutalmat nyeri el: megszabadul az összes gunától.”

1.1.8. szútra

héjatvávacsanáccsa

héjatva – elhagyás; avacsanát – ki nem mondva, csa – és

(A Teremtő nem a szaguna Brahman,) mert a szöveg sehol sem említi Brahman megtagadását (egy felsőbbrendű személy kedvéért).

Magyarázat

Ha a világ teremtője a szaguna Brahman lenne, akkor ezek között a különféle meditációkat és gyakorlatokat tanító Védánta-versek között találnunk kellene olyan szövegrészeket, amelyek a szaguna Brahman alsóbbrendűségét hirdetnék, ahogyan azt a férfi és a nő (mindkettő szaguna lény) vonatkozásában teszik. Ám ilyen verseket nem találunk.

Vajon Harit (Visnut), a megmentőt azért tartják imádatra méltónak, mert hívét megszabadítja a gunáktól? Minden bizonnyal nem. A versek szerint a bolyongó dzsívák, a tulajdonságokkal rendelkező (szaguna) lelkek elvetendők. „Vess el minden szót, ami másvalakiről szól, mint megmentőnkről, Hariról.” (Brhadáranjaka Upanisad) A felszabadulás után törekvő jelölt ne csak úgy gondoljon az Úrra, mint az Igazságra stb., hanem úgy is, mint a Teremtőre. A tiszta Brahman a Teremtő, nem pedig a májá által befedett.

Így már érthető, hogy a Védák egyedül a nirguna Brahmanról, az univerzum teremtőjéről szólnak. Felszabadulást óhajtó híveinek Őrajta kell meditálniuk.

1.1.9. szútra

szvápját

szvápját – mivel önmagába olvad

(A Teremtő) önmagába olvad, így (Ő nem lehet a szaguna Brahman).

Magyarázat

A Brhadáranjaka Upanisadban olvashatjuk:

púrnam adah púrnam idam
púrnát púrnam udacsjaté

„Az a teljes, ez a teljes. Abból a teljesből ered ez a teljes. Ezt a teljest elvéve abból a teljesből, ami megmarad, még mindig teljes.” (1.1.)

A teljesség, vagyis a megnyilvánult Brahman behatol a teljesbe, ami szintén a megnyilvánult Brahman. Vagyis Brahman önmagába hatol. Amennyiben a szöveg a szaguna Brahmanra vonatkozna, akkor úgy szólna, hogy a szaguna a nirgunába hatol, nem pedig önmagába. Mi több, a szagunát sohasem nevezik a teljességnek.

A Brhadáranjaka Upanisadból vett vers szó szerinti magyarázata a következő: „az” (adasz) a gyökérre utal, a megnyilvánulatlanra, „ez” (idam) pedig a megnyilvánult formára. Mindkét forma a Teljesség. Isten megnyilvánult formái, vagyis inkarnációi, illetve a raszákban cselekvő aspektusai a megnyilvánulatlan gyökérből (púrna, teljes) származnak. Az udacsjaté szó jelentése: megnyilvánul. Abból a teljes gyökérből elvéve a megnyilvánult formát, azaz a megmutatkozó formát a megnyilvánulatlan gyökérformával ötvözve csak a vegyítetlen gyökérforma marad.

A Puránák is ugyanezt mondják a Megmentőről:

„Az az Istenség teremt és megsokszorozódik, mégis nirguna marad, s a Legfőbb Személy. Ő pusztítja el és olvasztja újra önmagába a megnyilvánultat, s mégis végtelen, és mentes minden hibától. Hari az elsődleges ok.”

Szamsaja (ellenvetés): Brahmannak két alakja van, a szaguna és a nirguna. A szaguna Brahman korlátozó tényezője a jóság (szattva). Ő az univerzum oka, Mindentudó és Mindenható. A másik, a nirguna Brahman a tiszta lét és tudat, a Végtelenség és a makulátlan Tisztaság. A szaguna Brahman a Védák (illetve a természet törvényei) mögött meghúzódó energia (sakti). A nirguna Brahman a Védák értelme, a sokféle törvény egysége. A kettő tehát különbözik egymástól. A nirguna Brahman képtelen teremteni, mert a teremtő mindig szaguna.

Sziddhánta (szintézis): Ez az állítás téves. Cáfolatát a következő szútrában találjuk.

1.1.10. szútra

gatiszámánját

gatih (avagatih) – tudás, felfogás; számánját – az egységesség miatt

(A Védák sehol sem említik a szaguna Brahmant,) mert az egységesség miatt (kizárólag a nirguna Brahmanról) tanítanak.

Magyarázat

A Védák által nyújtott információk közös vonása az, hogy egyöntetűen egy olyan lény létezéséről tanítanak, aki maga a megtestesült tudat, mindentudó, mindenható, makulátlanul tiszta, a Legfelsőbb Lény, az univerzum oka, aki felszabadítja híveit. Ez a tanítás minden Védában közös. Ennek folytán csak egyetlen Brahmanról lehet szó. A Védákban nincs helye Brahman szaguna és nirguna megkülönböztetésének. A Bhagavad-gítá ugyanezt támasztja alá: „Óh, bőség meghódítója, nincs nálam felsőbb igazság.” – mondja Krsna (Bg.7.7.). Vajon Krsna szaguna volt-e, vagy nirguna?

Ezt a gondolatot fejti ki pontosabban a következő szútra, melyben a Védákból vett közvetlen idézetek bizonyítják, hogy a Védák témája a nirguna Brahman.

1.1.11. szútra

srútatváccsa

srútatvát – a sruti versek miatt, csa – és

És van olyan szöveg (ami közvetlenül igazolja, hogy az univerzumot teremtő nirguna Brahman az, aki felszabadít).

Magyarázat

A Svétasvatara Upanisadban olvashatjuk:

„Ő az egyetlen Isten, a minden lényben ott rejlő, a mindent átható, a mindenkiben jelenlévő Lény, a tanú, az észlelő, az egyetlen, a tulajdonságok nélküli (nirguna).” (6.11.)

E versben a tulajdonságok nélküli (nirguna) kifejezés egyértelműen Brahmanra vonatkozik. Ebből megérthetjük, hogy a nirguna Brahman a teremtő, akit ilyenképpen írnak le. Ezért nem állíthatjuk, hogy a nirguna Brahman kifejezhetetlen és leírhatatlan. Téved, aki azt állítja, hogy a nirguna Brahmant csak áttételesen ismerhetjük meg, s nem közvetlenül. Hasonlóképp téved az is, aki úgy véli, nirguna Brahman nem lehet teremtő, hiszen nincsenek vágyai (teremteni pedig csak olyasvalaki képes, akinek vágyai vannak). Hiszen ha a nirguna Brahman szavakkal leírhatatlan, akkor a szavak áttételes jelentésével sem lehet utalni rá. Egy szó mellékjelentése, vagy rejtett értelme csak olyasvalamire vonatkozhat, ami szóval kifejezhető. Valójában a Védák csak úgy nevezik nirgunának Brahmant, mint ahogyan láthatatlannak stb. is nevezik, s nem állítják azt, hogy Brahman kifejezhetetlen.

Szamsaja (ellenvetés): Miképpen nevezhető Brahman nirgunának, ha ugyanakkor rendelkezik az Upanisadokban felsorolt tulajdonságokkal (például a mindenhatósággal)? Hiszen a nirguna és a szaguna jelleg kölcsönösen kizárja egymást. Brahman vagy rendelkezik tulajdonságokkal, vagy nem.

Válasz: Ez tévedés, ugyanis az ellentmondás csak látszólagos. Aki nem érti a nirguna szó burkolt jelentését, az ellentmondást vél felfedezni. Brahman nirguna jellege abban rejlik, hogy nem rendelkezik a gunák közé sorolható tulajdonságokkal. Ez a meghatározás negatív oldala, míg a mindenható stb. jelzők pozitív módon is meghatározzák Brahmant. Ezért a tulajdonságok nélküli kifejezés azt jelenti, hogy Brahman nem rendelkezik a Természet (prakrti) tulajdonságaival (szattja, radzsasz, tamasz). Rendelkezik azonban olyan tulajdonságokkal (pl. mindentudás stb.) amelyek elidegeníthetetlenek a természetétől. Így hát nincs ellentmondás. A Puránák is azt írják:

„Az anyagi tulajdonságok (pl. szattva stb.) nincsenek meg az Úrban. Ő az összes áldásos jótulajdonság tárháza. Ezért Ő végtelen és makulátlanul tiszta. Hari, az üdvözítő a témája az összes Védának.”

A srutikban szereplő „névtelen” stb. kifejezés csak azt jelenti, hogy végtelensége folytán egyetlen névvel sem lehet teljesen kimerítően meghatározni Brahmant. Az efféle szavaknak van azonban egy másik jelentése is: az anyagi tulajdonságokat jelölő megnevezések nem vonatkozhatnak Brahmanra. Ha pedig valaki azt állítja, hogy a nirguna, s a többi hasonló kifejezést szó szerint kell érteni, és Brahman minden tulajdonságtól mentes, akkor szegezzük neki a kérdést: – Ezek a szavak Brahman képzetét keltik-e benned, vagy sem? S ha a válasz igenlő, akkor ezek a szavak igenis leírják Brahmant. Így nem is tekinthetjük leírhatatlannak Brahmant. De ha e szavak segítségével nem sikerül fogalmat alkotni Brahmanról, hogyha e kifejezések nem határoznak meg semmit, nem írnak körül semmit, és semmiféle képzetet nem keltenek, akkor haszontalan volt belefogni Brahman meghatározásába.

Ekképpen végződnek a külön egységet képező első tizenegy szútra magyarázatai.

„Higyjünk a makulátlan, teljesen tudatos, gyönyörteli és mindent betöltő ánandamaja Brahmanban, akiben minden szó megtalálja igaz jelentését!”

Fordította:

Rácz Géza

1990/3.