“Születek meghalni, meghalok születni…”

Híres emberek a lélekvándorlásról

Gyakran van szükség az olyan gyűjteményes munkára, amely híres történelmi személyiségek, nagy bölcsek, kiemelkedő művészek, vagy a tudósvilág képviselőinek egy-egy gondolatát foglalja magába. Az alábbiakban lélekvándorlásról alkotott véleményekből gyűjtöttünk össze egy csokorra valót, ízelítőt adva az igényes olvasónak abból, miként vélekedtek nevezetes emberek ezen érdekes témáról; miért hittek ebben, illetve hogyan érveltek mellette.

Természetesen nem törekedhettünk a teljességre, hiszen számtalan idézetet találhatnánk e témakörben, lévén, hogy nem újke-letű filozófiáról vagy életszemléletről van szó, hanem az emberi gondolkodás fejlődésében mind a mai napig fellelhető fogalomról, amely nem kerülhette el az igazán mélyre ható, igazságot szomjúhozó, a lételmélet hiányzó láncszemeit kutató gondolkodókat. Érdekes és nagyon tanulságos figyelemmel kísérnünk a névsort: nem egy kiváltságos rétegről, nem fanatikus szektáról van szó, csupán a gondolkodva kutatás vágya és eszméje közös bennük. A régi civilizációk embere ezt tartotta valóságnak, s még korunkban is a világ lakosságának legalább a fele hisz a halálon túli lét valamilyen formájában. Beszéljenek hát önmagukért a következő sorok!
Egyiptomi hermetikus írások


Hórusz: Miként ölt férfi vagy női testet a lélek?
Ízisz: Kedves fiam, Hórusz, a lelkek természetükre nézve mind egyformák. Közöttük nincsen nő és nincsen férfi. Az ilyen megkülönböztetés csak a testre vonatkozhat, nem pedig a lelki lényre.
Hórusz: Bámulatos dolgokra oktattál, óh, nagyhatalmú anyám, ízisz, de azt még nem mondtad el, hová távoznak a lelkek, miután kiszabadultak a testből!
ízisz: Dicső Ozírisznek kimagasló sarja, ne gondold, hogy a testből kiszabaduló lélek elvegyül a határtalan mindenségben, s feloszlik a végtelen, egyetemes szellemben anélkül, hogy újra testet ölthetne; hogy megőrizné egyéniségét, vagy újra felkutathatná ősi hajlékát. A vázából kiömlő víz többé nem talál vissza a vázába, nincsen pontos rendeltetési helye, hanem elvegyül az egyetemes víztömeggel. Ám a lelkekkel más a helyzet, óh, legbölcsebb Hórusz! Én beavatást nyertem a halhatatlan természet misztériumába. Én az igazság útját járom. Mindent feltárok előtted, semmit sem fogok elhallgatni!
A lelkek nem rendszertelenül kerülnek a halált követő állapotba, nem a véletlen vezérli őket ugyanarra a helyre, hanem mindegyikük a neki kijáró helyre fog kerülni. Ezt a célállomást pedig az határozza meg, mi mindent tapasztalt meg a lélek még anyagi testében, viselve ezt a természetével ellenkező terhet. (A világ szüze – ízisz beszéde Hóruszhoz)

Buddha

Értékesebb annak az élete, aki érti a halhatatlanságot, ám csak egy napig él, mint aki száz esztendeig él, de nem tapasztalta meg az örökkévalóságot. Az előbbit igaz tanítónak tartom, mert ismeri az összes lény halálának és újjászületésének titkát, (minek következtében) elégedett és felvilágosult. (Dhammapada)

Hermész Triszmegisztosz (egyiptomi misztikus)

A lélek testről testre vándorol, s vándorútján sokféle szállása akad. Mint ruhát veted le az egyik testet, s mint palástot öltöd föl az újat. Óh, lélek, régóta létezel -igen, öröktől fogva vagy!

Csuang-ce

Volt egy kezdet. Volt azelőtt is egy kezdet, s azt megelőzően is egy. A halál s az élet nincs messze egymástól. Mikor ezek eredetét keresem, a végtelenségbe nyúlnak vissza, s ha a végüket kutatom, sosem találok befejezést. Élet követi a halált, s halál előzi meg az életet. Amire rá tudunk mutatni, az az elhamvadt fatuskó, de a tűz már valahol másutt lobog.

Platón

Óh, ifjú ember; ki azt gondolod, hogy Isten elhanyagolt téged, tudd meg, ha rosszabb leszel, a rossz lelkek közé kerülsz, ha javulsz, a jobb lelkek közt lesz a helyed, s a születések és halálok egymásutánjában azt teszed és szenveded majd el, amit hasonló a hasonlótól elszenved. Ez a mennyek igazsága, amit sem te, sem más szerencsétlen nem kerülhet el…

Ha azt mondod – kicsi vagyok, s a Föld mélyébe hatolok, vagy magas vagyok, s az égbe fölszállok, nos, nem vagy sem oly kicsiny, sem oly magas, hogy méltó árat ne fizess. S azt gondolod, óh, merész ember, hogy ezt nem kell tudnod? De aki ezt nem ismeri, sohasem alkothat igaz képet az élet öröméről vagy bánatáról, s nem is folytathat ezekről ésszerű beszélgetést. (Törvények, X. könyv.)

Simeon Ben Jochai

Minden lélek alá van vetve az újjászületés próbájának. Nem tudják, miként bírálják el őket, még mielőtt e világra jöttek volna, vagy mikor távoznak innen. Nem tudják, hány átalakuláson és titokzatos próbán kell még átmenniük. A léleknek vissza kell jutnia ahhoz az abszolút forráshoz, ahonnan származik. E cél elérése érdekében azonban el kell érnie a tökéletességet, melynek csírája ott van benne. S ha ennek a követelménynek képtelen eleget tenni egy élet során, akkor másodikat, harmadikat, vagy még újabbakat kezd. (Kabalista világosság könyve)

Jalalu D-Din Rumi (szufi költő)

Az alak ezernyi változáson megy keresztül. Nézd mindig az éppen adott formát, mert ha a korábbiakat szemléled, elkülöníted magad az igazi énedtől. E formák az állandónak állapotai csupán, s ezt az állandót láttad a halálban. Miért fordítod hát el arcodat az elmúlástól? Halj meg derűsen, s ölts új és jobb alakot! A Naphoz hasonlóan csak akkor kelhetsz föl újra, ragyogóan, keleten, ha előbb lenyugodtál nyugaton. (Mathnavi)

Meghaltam, mint ásvány, és növény lettem, meghaltam, mint növény, majd állat lettem, meghaltam, mint állat, és emberként születtem újra.

Mitől féljek hát?
Mikor lettem kevesebb azzal, hogy meghaltam?

Giordano Bruno

Mindig is örökkévalónak tartottam a lelket, s most is ezt vallom. Egy katolikus ember azt mondaná, nem egyik testből kerül a másikba a lélek. Ám a kérdést alaposan megfontolva, mint filozófus azt mondom, a lélek lehet ilyen vagy amolyan formában, vándorolhat testről testre, mert a lélek testet ölt, ám nem azonos a testtel. Az univerzumi lélekből, a Szellemből származik minden élő és mozgó. (Az inkvizíciós pörből)

Honoré de Balzac

Ki tudja, hányszor ölt hús-vér formát a mennyek örököse, mielőtt megérti a Lelki Világ értékeit? Egy egész élet jámborsága és erényessége kell ahhoz, hogy az előző élet bűneit jóvátegye az ember. A bensőnkben lassanként kibontakozó erény képezi azt a láthatatlan kapcsot, ami összefűzi létezéseinket – azokat az életeket, amikre csak a lélek emlékezhet, hiszen az anyag nem emlékezhet lelki élményére. Az emberi géniusz forrásának titka a múltnak a jelenig tartó, végeérhetetlen folytonossága. (Seraphita)

Henrik Ibsen

Létezik egy Valaki, aki bizonyos időközönként újra és újra megjelenik az emberiség történelme során. Olyan ő, akár a vad lovat betörni akaró lovas az arénában, akit egyre-másra levet a hátáról a rakoncátlan paripa. Ám egy pillanat múltán újra nyeregbe pattan, minden alkalommal biztosabban ül, egyre tapasztaltabb. De eddig még mindig le kellett szállnia, sok-sok inkarnációja mindegyikében. Ki tudja hányszor járt itt közöttünk, anélkül, hogy bárki fölismerte volna? (Juliánusz császár)

Ralph Waldo Emerson

A világ titka az, hogy minden dolog létezik és sohasem múlik el, csak legfeljebb eltűnik egy időre a szemünk elől, aztán újra felbukkan. Semmi sem hal meg. Az ember csak halottnak hiszi magát, csalóka temetést rendez magának, fogadja a részvétnyilvánításokat; csak áll az ablaknál, s bámul kifelé, erősen és egészségesen, valami új, szokatlan öltözékben. (A nominalista és realista)

Walt Whitman

Tudom, hogy halhatatlan vagyok. Semmi kétség, korábban már tízezerszer is meghaltam. Csak nevetek azon, amit pusztulásnak hívtok; ismerem jól az idő amplitúdóját. Ma pirkadat előtt felhágtam egy dombra, s a sűrűn tömött égboltra pillantottam. így szóltam magamhoz: ha majd magunkba öleljük azokat az égitesteket, s a rajtuk lévő összes boldogságot és tudást – akkor vajon eltelünk-e, elégedettek leszünk-e? S így válaszolt lelkem: nem, csak feljutunk arra a síkra, s aztán folytatjuk tovább utunkat. (Fűszálak)

Benjamin Franklin

Látván azt, hogy létezem ezen a világon, hiszek abban, hogy ilyen vagy amolyan formában mindig is létezni fogok, s az emberi létezés minden kellemetlensége ellenére sem ágálok saját magam újabb kiadása ellen, remélve, hogy a legutóbbi megjelenés errátuma kijavítható. (Leveleiből)

Johann Wolfgang von Goethe

Biztos vagyok benne, hogy korábban már voltam itt egyszer, úgy, mint most, s remélem visszatérek még ezerszer. Ha az ember a mindenség örökkévalóságán töpreng, más sorsot nem képzelhet el, minthogy a lelkek is részesülnek Isten örömében, mint Ővele boldogan együttműködő erők. A teremtés munkája rájuk lesz bízva. Az ember nem más, mint Isten és a természet dialógusa, s ez a párbeszéd más bolygókon minden bizonnyal magasztosabb és fennköltebb természetű. (Beszélgetés Johannes Falk-kal)

Arthur Schopenhauer

Ha egy ázsiai Európa definíciója felől érdeklődne, ezt a választ lennék kénytelen adni: a világnak az a része, ahol az a hihetetlen illúzió uralkodik, hogy az ember a semmiből keletkezett és jelenlegi születése első élete!

Thomas Huxley

A lélekvándorlás tana, akár brahmanikus, akár buddhista forrásból merítsük, könnyen érthetővé teszi az ember számára a kozmosz működését. Csak fölöttébb gyorsan ítélkező gondolkodók vetik el a lélekvándorlást, annak abszurditására hivatkozva. A lélekvándorlás – az evolúció elméletéhez hasonlóan – a valóságos világban gyökerezik. (Evolúció és etika)

Albert Schweitzer

A reinkarnáció okán az ind gondolkodás magyarázatot ad arra, miért bonyolódnak bele az emberek gondolatban és tettekben a világ dolgaiba. Ha feltételezzük, hogy csak egy élet van, szembetaláljuk magunkat egy megoldhatatlan problémával: mi történik azokkal a lelkekkel, akik teljesen eltávolodtak az Örökkévalótól, akiknek szinte minden kapcsolata megszűnt a Mindenhatóval? A lélekvándorlást vallók számára ez nem jelent problémát. Számukra ez a nem-lelki attitűd csupán azt jelenti, hogy az ilyen ember még nem jutott el abba a tisztultabb létformába, ahol megértené az igazságot, s azt a gyakorlatban is megvalósíthatná. Vagyis a lélekvándorlás a valóságnak olyan átfogó magyarázatát nyújtja, melynek révén az ind gondolkodás könnyedén legyőzi azokat a nehézségeket, amik olyannyira zavarba ejtik az európai gondolkodókat. (Az ind gondolkodás és annak fejlődése)

Carl Jung

Az életem, ahogyan én éltem, olyan történetnek tűnt, melynek nincs eleje és vége. Olyan érzésem volt, mintha egy történelmi töredék lettem volna, vagy olyan írásmű, melynek hiányzik a bevezetése és a befejezése. Nagyon is hihetőnek tűnik, hogy már éltem korábbi századokban, s olyan kérdésekkel találtam szembe magam, amelyekre nem tudtam választ adni; s hogy újra meg kellett születnem, mivel nem tettem eleget annak a feladatnak, ami előttem állt. Ha pedig meghalok, tetteim elkísérnek – én így gondolom. Magammal viszem, amit csináltam. Ugyanakkor szeretném azt is biztosítani, hogy végül ne kelljen üres kézzel álldogálnom. (Emlékek, álmok, gondolatok)

Pusztán az a tény, hogy az emberek újjászületésről beszélnek, s hogy ez a felfogás egyáltalán létezik, azt jelenti, hogy létezniük kell azoknak a pszichikai tapasztalatoknak, amiket ez a fogalom – lélekvándorlás -takar. Az a véleményem, hogy a psziché az emberi élet legfontosabb tényezője. Az újjászületés olyan folyamat, amit képtelenek vagyunk megfigyelni, bármilyen eszközt használjunk is. Nem tudjuk mérlegre tenni, sem lefényképezni. Teljesen az érzékfelfogás határán túl van. (A lélekvándorlás kérdéséről, előadás, 1939.)

Lev Nyikolajevics Tolsztoj

Milyen érdekes lenne megírni egy olyan ember élettapasztalatait, aki előző születésében öngyilkos lett! Hogyan szembesül ugyanazokkal a követelményekkel, amikbe korábban is beleütközött, míg végül megérti, hogy eleget kell tennie azoknak! Az előző élet tettei igazgatják a jelenlegi életet, ezt hívják a hinduk karmának. (Napló és más írások)

Matthew Arnold

Aztán akaratunk ellenére kénytelenek leszünk visszatérni ebbe a zűrzavaros ingoványba, e kellemetlen helyre, az emberi életbe, s egyéni emberi lényként újra keresztülmenni a szomorú próbán, hogy meglássuk, vajon végre kiegyensúlyozott-e életünk, vajon hűek leszünk-e egyetlen, igazi, mélyen rejtőző valónkhoz? Vagy pedig újra a hús és az elme köt majd gúzsba bennünket, az érzékek rabjai leszünk, netán a sivár, zsarnoki ráció fantasztikus labirintusába tévedünk…? (Empedoklész az Etnán)

Mahátmá Gandhi

Ha az anyagi tudományok elsajátításához egy teljes életre van szükség, vajon hány élet szükséges az emberiség által ismert legnagyobb szellemi hatalom, az ahimszá elsajátításához?

A kardot félretéve nincs más a kezemben, mint a békepohár, amit ellenfeleimnek kínálhatok. így szeretném közelebb hozni őket magamhoz. Nem hiszek ember és ember szüntelen ellenségeskedésében, s a lélekvándorlást valló emberként remélem, hogyha nem ebben, de valamelyik következő születésemben az egész emberiséget barátsággal ölelhetem majd keblemre. (Indiai folyóiratokból)

Leslie Weatherhead (keresztény lelkész)

Az értelmes keresztény ember nemcsak azt kéri, hogy igazságos legyen az élet, hanem azt is, hogy legyen értelme az életnek. Segít-e ebben a lélekvándorlás tana? Ha nem jutok át azokon a vizsgákon, amiket csakis hús-vér testtel rendelkezve tehet le az ember, akkor nem is kellene újra vizsgázni? Ha minden egyes születendő lény egy újonnan születő lélek, akkor nem látok lehetőséget a fejlődésre. így mindenki nulláról indulna. Minden gyermek önző kis állatnak születne, aki nem folytathatja ott, ahol a legszentebb életet élő szülei abbahagyták. Hogyan fejlődhetne a világ a belső dolgokban – amik a legfontosabbak -, hogyha minden egyes generáció születése az eredendő bűnnel terhelt új lelkek tömegével népesítené be a Földet? Sohasem lehet tökéletes a világ, ha a világrajöttek nem tanulhatnak előző életeikből, ha mindig, mindenki a nulláról indul. (A lélekvándorlás ügyében)

1990/2.