Ászana 2.

Általában szeretnénk, főleg gyermekeink megszületése után – miután valahogy felgyorsul az idő – manipulálni, lassítani ezt a száguldást az elkerülhetetlen vég felé. Szeretnénk például, ha ugyanazon munkahelyen dolgozhatnánk le a nyugdíjig hátralévőt, pedig ez az állandóság nem mindig szerencsés. Az újnak, a változás szelének igyekszünk hevesen ellenállni, pedig a természetet megfigyelve érdekes törvényszerűségeket ismerhetünk fel: a nád, amíg fiatal, hajlékony, akár ráfekszik a vízre, s újra felegyenesedik. Ahogy közeleg a nyár vége, idősödik, egyre merevebbé válik, s egy erősebb szél könnyen kettéroppantja. Nézzük a búzát, amely fiatalon büszkén fenn hordja a fejét, majd korából adódó tapasztalatainak, no meg a következő nemzedék felnevelésének súlya alatt lassanként meghajtja azt.

A változás törvényszerű, az irányítását azonban részben kezünkbe tette az Úr. A kényelmes fotelből felállva esténként személyiségfejlesztő tv sorozatokban más életének kukkolása helyett, a sajátunkat tölthetnénk meg némi tartalommal. Legalább egyszer átgondolva, mit is szeretnénk elérni ebben az életben, mi tenné teljessé a létezést!? Hová jutunk, ha az eddig megszokott utat járjuk és oda szeretnénk-e valóban jutni? Szokásainkat érdemes időnként felülvizsgálni, mert huszonévesen másként kell élni, másra van szükségünk, mint negyven, majd hatvan felé közeledve! Nyilvánvalónak tűnik, sőt talán nevetségesnek, de figyeljük csak meg, hogy kezelik a konfliktusokat a „felnőttek”! Nagyon sokszor óvodás módon, érzelmileg legfeljebb 14 éves korban megragadva. Néhány komoly törekvő tizenhétig is eljut…

A rugalmasságot érdemes megőrizni, sőt fejleszteni! Bensőnkben csakúgy, mint külső testi megnyilvánulásunkban. Ehhez azonban célirányos gyakorlás kell. Régebben gyakran kérdezték tőlem, miért pont a jóga, miért nem valamely tömegsport? Én úgy tapasztalom, egyéniségek vagyunk, s jógánál jobban egyénre szabni élet és gondolkodásmódot nehéz lenne. Másrészt kiöregedett sportolókról gyakran hallani, de jógázóról?

A legnagyobb különbség a tudatunk használatában van. Jógagyakorlás során intenzív figyelmet fordítunk a gyakorlat (pl egy ászana) pontos kivitelezésére, s miközben a légzésünket szabályozzuk, megfigyeljük, milyen testi és mentális érzeteink vannak. Egy testtartás (ászana) rendszeres gyakorlásával egyre könnyebben tartjuk figyelmünket testünk adott részén, így egyre mélyebb érzeteket figyelhetünk meg. Annál is inkább, mert ahová tartósan figyelem (mentális energia) összpontosul, ott energia többlet keletkezik. Ezt az energiát megfelelő módon (a koncentráció segítségével) irányítva jelentős javulás érhető el egy esetlegesen gyengébb testtájékon, vagy szervben.

Ennek a megfigyelésnek köszönhető, hogy a jógaleírások pl. nem csak felkarhajlító izomról (bicepsz) beszélnek, hanem ezen belül külön kis izomkötegekről, melyek egyesével feszíthetők. Gondoljunk csak egy zongorista ujjaira, gyakorlással mire viheti az ember.

Annak, akinek nehéz valamely ászanát kivitelezni, netán mozgásában korlátozott, remek lehetőség, hogy ezt a mozgást, mellyel az ászanába elhelyezkedik, s az ászanában létrejövő érzeteket mentálisan képzelje el. Az energia áramlása a figyelem összpontosításának köszönhető, melynek célterülete csak az adott ászana. A jóga egyik célja, hogy megtanuljuk irányítani figyelmünket. Először fókuszálni, majd egy ponton megtartani. Ezt nevezzük meditációnak.
Mielőtt azonban idáig eljutunk, némi gyakorlásra lesz szükség! Nézzünk hát néhány alap ászanát:

Sáskatartás, shalabászana

Feküdjünk hasra, karjaink a test mellett, fejünk az állunkon támaszkodik. Kilégzés közben egyszerre emeljük fel fejünket, mellkasunkat és nyújtott lábainkat olyan magasra, amennyire bírjuk. Azért, hogy csak has és hátizmaink dolgozzanak, nyújtott karjainkat is emeljük hátrafelé. A talajon, csak hasunk alsó része van lenn. Feszítsük meg fenékizmainkat és ügyeljünk a lábak nyújtott helyzetére. Néhány légzésig maradjunk ebben a helyzetben, majd kilégzésre lassan ereszkedjünk vissza a talajra. Még egyszer ismételjük meg a gyakorlatot. Eleinte nehéz lehet a mellkast és a lábakat egyszerre emelni, a kitartó gyakorlás azonban kellően megerősíti a has és hátizmainkat.

Ez a tartás rugalmassá teszi a gerincet, segíti az emésztést és alhasi vérbőséget okoz. Porckorong sérvben szenvedők óvatosan végezhetik ezt a gyakorlatot, mely segítheti gyógyulásukat. Ahogy a következő gyakorlat is.

Íjtartás, dhanurászana

Feküdjünk hasra, karjaink a test mellett, fejünk az állunkon támaszkodik. Kilégzéskor hajlítsuk be térdünket, nyúljunk hátra, és fogjuk meg jobb kezünkkel jobb bokánkat, ballal a balt. Két nyugodt légzést követően kilégzéskor húzzuk fel bokáinkat, hogy térdünk és mellkasunk felemelkedjen a földtől. Fejünket emeljük hátra. Sem a bordák, sem a medence nincs a talajon, a test a has alsó részén támaszkodik és ring a légzés ritmusában. Néhány légzésig tartsuk ki az ászanát, majd kilégzésre lassan ereszkedjünk vissza a talajra és lazítsunk.

Az íjtartás is erősen energetizálja a hasi szerveket és visszaállítja a gerinc rugalmasságát.

Hátrahajlítások után az egyensúlyt egy előre hajlító tartással egyenlítsük ki.

Hátnyújtópóz, pascsimóttanászana

Üljünk nyújtott ülésbe. Belégzésre emeljük karjainkat magas tartásba és nyújtsunk felfelé. Kilégzéskor csípőből hajoljunk előre és próbáljuk megfogni a lábujjakat, vagy a bokát. A térdeket tartsuk nyújtva, miközben igyekezünk hát és lábizmainkat tudatosan ellazítani. Addig hajoljunk előre, amíg erőltetés nélkül megy. Néhány légzésig maradjunk, majd belégzésre lassan térjünk vissza a kiinduló helyzetbe.

Ez a tartás a hasi és medence tájéki szerveinknek hoz felüdülést, s nyújtja a láb izmait és a csípőízületet. A derékfájás, porckorongsérv ellenjavallt. Mivel ez egy erőteljes gyakorlat a spiritualitás felébresztésére, az ősi jógaírások nagy becsben tartják.

Kitartó gyakorlást és jó egészséget kívánok!

Dóczy László

jógaoktató

2008/49.