Ganésa

Ganésa az elefántokká változott Siva és Párvati nászából született, de elefánt fejének magyarázatára több változat is ismeretes. Párvati egyszer megmutatta fiának a Szaturnusz bolygót, aminek látványától fia szó szerint elvesztette a fejét, ezt helyettesítették egy elefánt fejével. A másik magyarázat szerint Ganésa őrt állt a fürdőzni készülő Párvati ajtajában, s nem engedte be a közben odaérkező Sivát. Ez haragjában lefejezte fiát, majd mikor megbékélt, egy elefánt fejét illesztette a nyakára. Letört agyarral ábrázolják, mert amikor már elefánt fejjel Siva álmát őrizte a szent Kailász-hegyen, a látogatóba érkező Parasurámát nem engedte be. A vele vívott párbajban törött le fél agyara.


Másszor rendkívüli szárazság köszöntött Dél-Indiára. Agasztja ősbölcs ezért Sivához folyamodott segítségért, és vizesedényébe egy kis szent vizet kért. Siva az éppen néki hódoló szent folyamot, a Kávérit irányította a bölcs edényébe, majd hazaküldte őt. Indrának, a mennyei régió királyának azonban nem tetszett Siva áldása, s megbízta Ganésát, valmi módon borítsa ki Agasztja korsajából a vizet. Ganésa varjúként a vizes edény karimájára szállt, s így kiborult a víz. Agasztja addig pörölt vele, amíg föl nem vette eredeti alakját, s vissza nem töltötte korsajába a szent vizet, amit aztán az áldott Kávéri-folyóként vitt el Dél-India népének.

Mikor testvérével, Szubrahmanjával házasulandó korba léptek, szüleik próbára tették őket. Világkörüli útra kellett indulniuk, s amelyikük hamarabb visszaér, az nősülhet elsőként. Szubrahmanja hátasállatán, a páván neki is indult, hogy megkerülje a földet, Ganésa azonban egyszerűen csak körbejárta Sivát és Párvatit. Mikor viselkedése felől faggatták, csak annyit mondott, szülei neki az egész világot jelentik, így őket megkerülve az egész világot is körbejárta. Így házasodhatott elsőként Ganésa, akinek két hitvese Sziddhi (a tökéletesség) és Buddhi (az értelem). Rendkívüli értelmi képességeit tükrözi, hogy Brahmá őt ajánlotta íródeáknak Vjásza számára a Mahábhárata lejegyzéséhez. A Kuruk és Pándavák halála után Vjásza meditációjában felidézte az egész történetet, amit írásba akarta foglalni. Ganésának azonban nem tetszett az ötlet, ezért azt a feltételt szabta, hogy csak akkor szegődik el, ha Vjásza megszakítás nélkül képes diktálni, s így neki nem kell letennie a tollát mindaddig, amíg az eposz teljesen el nem készül. Ebbe Vjásza bele is egyezett, de ő is szabott egy feltételt: ő diktál megszakítás nélkül, de Ganésa csak azt írhatja le, amit meg is értett. E feltételek mellett három esztendei munkával fejezték be a Mahábháratát.

Ganésát az akadályok elhárítójeként imádják, ezért bármely komolyabb feladat sikeréhez legelőször néki áldoznak. Szimbolikus jószága, a patkány is ezt a minden akadályt legyőző szellemet sugallja, ugyanakkor a patkány a vágyakat is jelképezi, amelyek elszabadulván bajt okoznak, megfegyelmezve őket azonban nem vezetik félre az embert. Ganésa nagy feje azt sugallja, hogy a sikerhez nagyban kell gondolkodni. Kicsiny szeme a koncentrálást, nagy füle a tanítások figyelmes hallgatását, kis szája pedig a kevés beszédet jelzi. Nagy hasában egyfelől az egész mindenséget tartja, másrészt az élet jó és rossz dolgait békésen megemészti. Ormánya a hatékonyság és alkalmazkodó készség szimbóluma, fél agyara pedig a jó megtartását s a hitványság elvetését jelenti. Négy kezében sajátságos szimbólumokat tart: kötele közelebb vonja az embert a legfőbb célhoz, a lelki tökéletesedéshez, fejszéjével a ragaszkodás kötelékeit vágja át, az édesség a lelki gyakorlatok eredményét tükrözi, míg negyedik kezét áldó múdrában tartja, ezzel védelmezi és áldja meg az igaz út gyakorlóit. Lába előtt egy tálban megszentelt étel van, ami azt jelzi, hogy a lelkileg törekvő emberre vár az egész világ. Hívei édesség és tej fölajánlásával kedveskednek a joviális közbenjárónak a siker érdekében…

2008/49.