A jóga alapjai
Az emelet megközelítése is lépcsőfokról lépcsőfokra haladva célszerű, s a jógában való előrehaladás is feltételezi az alapoktól kezdődő építkezést. Erős alapokra lehet csak stabil, az idő próbáját kiálló házat építeni.
Patandzsáli Jóga-szútráiban a jóga 8 lépcsőfokáról beszél. Közülük az első kettő – részletesen kifejtve – „Jóga tízparancsolat” néven vált ismertté. Életmód – erkölcs megalapozó voltuk ellenére a hagyományos jógafoglalkozások keretében mégsem kerülnek az ajánlott, gyakorlandó témák közé (talán időhiány miatt).
Szeretném minden – a jógában komolyan – törekvő figyelmét felhívni a jamák és nijamák tanulmányozására!
Alapvetően végtelen kényelmesek vagyunk – tisztelet a ritka kivételnek – melyből a változásra való serkentésként a Sors a Legfelsőbb kegye révén kibillent.
Ez lehet szenvedés, lehet feladat. No itt próbázik a látásmódunk! Képesek vagyunk-e látni az adott változásra való kényszer mögött a felsőbb erők szeretetét, mely az előre haladásra késztet? Eleinte lehet, hogy nem. A jóga gyakorlása által megváltozott tudattal azonban egyre többször láthatjuk meg ezt a lehetőséget. Hiszen a szenvedésbe csak bele tudunk törődni, el tudjuk viselni, de ezért súlyos árat fizetünk. Ez a letörtség, a depresszió melegágya.
A feladat viszont felvillanyoz, izgatottá tesz, elindítja a megoldásra való törekvést, aktivitást és új reménnyel tölt el. Amint sikerült túl lennünk rajta, még meg is jegyezzük: „Csak ennyi volt?” Ezért szenvedtem korábban annyit? A hozzáállásom megváltoztatása ilyen gyorsan és könnyedén hozzásegített a feladat megoldásához? Hát akkor keresem a következő feladatot, hogy újra átélhessem a feladat megoldásából fakadó felvillanyozó érzést!
Tudnunk kell azonban, hogy ez a változás a hit által jöhet létre. Hit önmagunkban, hogy képesek leszünk rá, ha fentről megkapjuk rá az áldást. „Segíts magadon, s a Jóisten megsegít!”
Mielőtt ezekbe a magasságokba jutunk nézzük a sikeres fejlődéshez szükséges alapokat.
Az öt jama a külvilághoz való viszonyunkat szabályozza, ez a nem követendő dolgok összessége. A jama jelentése is erre utal: korlátozás, szabályozás, harmonizálás, visszatartás.
Ezek az alábbiak:
1. ahimszá: nem ártás, erőszakmentesség, olyan bensőnkből fakadó pozitív attitűd, amely megakadályozza, hogy bármilyen élőlénnyel szemben helytelen és vissza nem fordítható dolgot tegyünk. Ez a hozzáállás gondolatban, szóban és cselekedetben is megnyilvánul. Jóval több, mint nem ölés! A bántalmazás vágyának megszüntetését jelenti. Ez az erkölcsös élet alapja. A növényi táplálkozás csak egy kicsi, de fontos szelete az ahimszának. További fontos része a harag megfelelő kezelése, és a félelemmentesség. Ez a szeretet alapja.
2. szatja: igazságosság, igazmondás, melynek gyakorlása lelki békét teremt. Az igazság tüze kiégeti a salakot a jógiból. Ehhez meg kell tanulni ellenőrizni, féken tartani nyelvünket. Ez az önuralom magas fokára vezet.
3. asztéja: nem-lopás, el nem tulajdonítás, mely jelenti más javainak a meg nem kívánását is. S ez az anyagi dolgokon túl pl. más ötleteinek a birtoklását, használatát is helyteleníti. A sóvárgás, vágyakozás féken tartása nagy kísértésektől óvhatja meg az embert. Elkötelezett gyakorlójának önként felkínálkoznak a számára szükséges dolgok.
4. brahmacsarja: önmegtartóztatás, amely a szexus mellett a test, a beszéd és a tudat önmegtartóztatására bíztat. Gyakorlása által láthatjuk léleknek a férfit és a nőt, s ha eltűnik az önző kéj, nyílik lehetőség a szeretet magasabb szintjeinek gyakorlására.
5. aparigraha: gyűjtögetéstől, felhalmozástól való tartózkodást jelent, hiszen ezek az isteni gondviselés iránti bizalmatlanság jelei. Az önzetlen adás, odaadás élményének felfedezése emberi kapcsolatainkban új távlatokat nyitnak.
Az öt nijama a jóga hatásos és biztonságos gyakorlásához szükséges alap, melynek alkalmazhatósága egyetemes. Ez a követendő dolgok összessége, a belső fegyelem szabálya. A nijama jelentése: meg nem tagadás, betartás, mely az alábbi elemeket tartalmazza:
1. saucsa: tisztaság testi és mentális értelemben. A testet kívülről mosakodással, belülről a tiszta, megszentelt táplálékkal, ászanákkal és a pránájamával tisztíthatjuk. Az elme tisztítása, a jamák gyakorlásával a légzés szabályozásával és mantrázással, ima recitálással lehetséges.
2. szantósa: megelégedettség, melyet tudatosan művelnünk kell magunkban. Ez belső kiegyensúlyozottsághoz és mindent betöltő boldogsághoz vezet. A megelégedettség egy tudatállapot, melyben az értelem szilárdan a Mindenség Urában gyökerezik.
3. tapasz: aszkézis, ragyogás, égés, melyet a tisztátalanságok megszűnése, a test és az érzékek tökéletes működése jellemez. A tapasz tudatos erőfeszítést jelent az életcélunk felé való kitartó haladásban. A test, a beszéd és az elme fegyelmezését a Bhagavad Gítából vett versek szemléltetik hitelesen (BG 17.fejezet):
(14) A test fegyelmezése a Legfelsőbb Úr, a bráhmanák, a lelki tanítómester, valamint az olyan feljebbvalók, mint a szülők imádatából áll. A tisztaság, az egyszerűség, cölibátus és erőszak nélküliség is ide sorolható.
(15) A beszéd fegyelmezése abból áll, hogy az ember igazmondó, jót akaróan, kedvesen, másokat nem sérve szól, és a Védákat rendszeresen idézi.
(16) Az elme fegyelmezését pedig a lelki nyugalom, egyszerűség, higgadtság és a gondolatok tisztasága alkotja.
(17) A fegyelmezettség e három fajtája a jóság természetéhez tartozik, és az olyan emberek gyakorolják, akiknek nem az anyagi haszon a céljuk, hanem a Legfelsőbb kielégítése. Tapasz az is, ha test és elme edzése közben elviseljük a kellemetlenségeket és nehézségeket.
4. szvádhjája: önmegismerés, képzés, mely az önismerethez vezet el. Az összes eddigi jama és nijama ezt a tapasztalati megismerést készítette elő. A szvádhjáját gyakorló lassanként felismeri, hogy létezésünk valódi rendeltetése a bhakti, az Istenszeretet, az odaadás. Lelkek vagyunk a test börtönébe zárva, mely lehetőséget ad a szeretet gyakorlati megvalósításához.
5. Ísvara pranidhána: odaadás Isten iránt, azaz tetteinket és akaratunkat az Úrnak szenteljük. Amikor véget érnek erőink, s még oly messze az áhított cél, akkor önkéntelenül felszakad lelkünkből a fohász. Ha céljainkat az önző vágy helyett a Legfelsőbb elégedetté tétele jellemzi, az az igazi pranidhána, s ez a bhakti végcélja is.
A jóga alapjait áttekintve meg kell említenünk egy másik fontos forrást, a Hatha jóga pradípikát, mely így ír a tíz fő és tíz kisebb szabályozó elvről (17.,18. versek):
„Nem ártás, igazmondás, nem-lopás, önmegtartóztatás, türelem, eltökéltség, könyörületesség, őszinteség, mértékletes étkezés és tisztaság: ez a tíz főbb szabály. Vezeklés, megelégedettség, hit, adakozás, Isten tisztelete, tantételek meghallgatása, szerénység, odaadás, mantrák recitálása és áldozatbemutatás: ez a tíz kisebb szabály, ahogy a jóga-tan könyveiben jártasak tanítják.”
A jamák és nijamák betartása nagy erők forrása. Ezek állnak a legszorosabb kapcsolatban mindennapi életünkkel, mint erkölcsi alapelvek, melyek gyakorlati megvalósítása mindannyiunk számára javasolt. A rajtuk keresztül történő látásmód változás , s a világhoz való hozzáállásunk átértékelődése vezet el belső békénkhez.
Minden önismereti út említi a fenti elveket, melyek egyetemessége bizonyított. Nézzük csak meg a Tízparancsolatot, illetve a jézusi tanításokat.
Minden kor emberéhez szólnak ezek az életvezetési elvek a jobbítás, a nagy belső átalakulás reményében.
Jó gyakorlást kívánok mindenkinek!
Dóczy László
okleveles jógaoktató
2006/43.
