Dal a méhecskéhez

Dal a méhecskéhez
Az alábbiakban egy kivételes forrásművet tárunk olvasóink elé. Az óind szent könyvek egyik rendkívül gazdag forrásanyaga a Purána-irodalom. Keletkezésükről megoszlanak a vélemények, a legtávolabbi datálás több évezredre megy vissza, de a legcsekélyebb becslések is az időszámításunk körüli évszázadokat említik. A tizennyolc fő Purána legbecsesebb darabja a Bhágavata, amit a bölcsesség fájának érett gyümölcseként aposztrofálnak. Mások az indiai kinyilatkoztatás, a Védák esszenciájának tekintik. A mű esszenciájának a tizedik éneket tekintik, amely Rádhá és Krsna földi kedvteléseiről szól, és az Isten iránti szerelmes rajongásban jelöli meg az emberi élet legmagasabb rendű hivatását.

A tizedik ének egyik megrázó érzelmi jelenete az isteni szerelmesek elválása, mert Krsna a faluból a közeli városba távozik. Szíve azonban visszahúzza, s hírvivőt küld vissza imádottjához. Rádhán, a pásztorlánykán azonban a téboly jelei mutatkoznak, szerető rajongása oly intenzív. A hírvivő távollévő kedvesére emlékezteti, de nem vele beszélget, hanem a körötte repdeső méhecskére lesz figyelmes. Szavait a méhecskéhez intézi, ami nemcsak páratlan költői bravúr, hanem a szerelmes rajongás érzelmi túlfűtöttségének is remek példája. A szanszkrt méh szó (bhramara) a vándorol, forog szógyökből (bhram) ered, s így talán a méhek táncára utal, kétszeres szimbolikát alkalmazva, hiszen a táncoló Krsna hírnöke a táncoló méhecske.
Dal a méhecskéhez (Bhágavata-purána 10.47. fejezet)
Fordította és magyarázatokkal ellátta: Andrássy Csongor
12. Óh, te méh, a Csalfa barátja! Ne érintsd lábainkat kunkumos bajszoddal, mivel tudjuk, az vetélytársnőnk kebléről került Krsna lengő virágfüzérére. Adja csak Madhupati kegyét büszke asszonyainak! A Jaduk gyülekezetében csak gúny tárgya az, kinek olyan hírnöke van, mint te!
A Madhupati név kettős értelmet hordoz. Madhu ősi király, Jadu leszármazottja, Vrsni apja, így a Madhupati név a Madhu dinasztia urára utal. Ugyanakkor a madhu édest, vonzót, csábítót és mézet is jelent, így Rádhá itt a csábítás uraként említi Krsnát, kinek a mézivó (madhupa) méh a hírnöke.
13. Csupán egyszer kortyolhattuk ajkának varázsos nektárját, majd eltűnt hirtelen, ahogy te szállsz virágról virágra. Hogyan lehet, még Padmá (Laksmí) is az ő lótuszlábát szolgálja? Ó, jaj, Uttamaslóka szavai egészen elvették az eszét szegénynek!
Az Uttamaslóka név is kettős jelentésű. Az uttama szó legfelsőbbet, legkiválóbbat jelent, míg a slóka szó verset, strófát, egyfajta versmértéket, illetve magasztalást, hírnevet, megbecsülést. Így a név utal a legmagasztosabb himnuszokkal dicsőített Istenre, ugyanakkor a híres, a legmegbecsültebb értelemben is használatos kifejezés. Rádhá a csábító Krsna mézesmázos szavaira utal, mikor e néven említi őt.
14. Kedves hatlábú barátunk, miért előttünk, otthontalanok előtt énekelsz oly sokat a Jaduk uráról, kit már amúgy is régóta ismerünk? Inkább énekelj arról, hogy a győzedelmes Ardzsuna barátja miként enyhítette barátnői keblének fájdalmát. Most ők a kedvesei, majd megadják, amire vágysz.
A gópík elhagyták férjeiket Krsnáért.
15. Kik volnának azok a nők, a mennyben a földön vagy akár a pokolban, kiket ne nyerhetne el könnyedén, édesen mosolygó szemöldöke huncut ívével? Lám, még Bhúti (Laksmí) is imádja lába porát, hát kik vagyunk mi hozzá képest? A szegények pártján Uttamaslókának csupán a neve maradt.
A vers Bhúti (jólét, siker, vagyon) néven említi Laksmít, így fokozva az ellentétet az otthonukat vesztett gópíkkal szemben.
16. Távozz a lábamtól, tudom én, Mukundától jöttél, a kiengesztelés mesterétől hoztál üzenetet hízelgő szavakkal. Hálátlan ő, itthagyott minket, akik a kedvéért elhagytuk gyermekeinket, férjeinket és más rokonainkat. Vajon miért is enyhülnénk meg iránta?

17. Ki mint egy vadász, orvul megölte a majmok királyát, s mert egy asszony meghódította a szívét, utána epekedve csúffá tett egy másikat, aki szerelmi vággyal közeledett felé. Miután elfogadta Bali felajánlását, összekötöztette őt, akár egy közönséges csirkefogót. Ezért elég e sötét fiú barátságából, ám mégis lehetetlen lemondani a róla való beszélgetésről.

Rámacsandra lesből lőtte le Válit a majmok királyát, hogy szövetségesét Szugrívát segítse trónra. Mikor a haldokló Válí számonkérte rajta erkölcstelen tettét, Ráma arra hivatkozott, hogy vadászként nem bűn egy majmot lesből lelőni, s hogy Válí igaztalanul üldözte el öccsét, Szugrívát.

Súrpanakhá, Rávana húga férjének szerette volna Rámát, aki elutasította, s mikor az Szítára, Ráma hitvesére támadt, Ráma öccse, Laksmana levágta Súrpanakhá orrát és füleit.

Bali király a bráhmanák kegyét élvezve elfoglalta az univerzumot, ő lett a mindenség királya. A félistenek Vászudévához fordultak oltalomért, aki meg is jelent a király áldozatán egy bráhmana képében, s három lépés földet kért a királytól adomány gyanánt. Isteni formájában lépéseivel belépte a mindenséget, majd fogságba ejtette a királyt.
18. Kedvtelései nektárcseppek a fülnek. Elég, ha az ember csak egyszer is belekóstol, párja iránti vonzalma nyomban megsemmisül. Az otthon és a család nyomorúsággá válik számára, elhagyva őket már sokan lettek szegény koldussá, s itt élnek ők, akár az égen járó madarak.
A dvandva-dharma kifejezés kétféleképpen is értelmezhető. Jelentheti a kettősségeken (dvandva) alapuló világi életet, amely iránti vágy szertefoszlik Krsna kedvteléseinek hallásakor. Véleményünk szerint azonban a dvandva szó itt – ahogyan két verssel később is – párt, házastársat jelent, így a dvandva-dharma a házastárs iránti kötelességtudatra, hűségre utal. A gópík Krsna kedvéért váltak hűtlenné férjeikhez, ezt Rádhiká többször a hírvivő szemére hányja.
19. Hiszékenyek vagyunk, igaznak tartjuk csalfa szavait, miként a vadász sípjának hangját az oktalan őzsuták. Így újra megéreztük körmei érintésének hevét, a szerelem kínjait. Óh, hírvivő, kérlek beszélj inkább másról!
A vadász értelmű kulika szó itt lopakodót, settenkedőt jelent (a kúl: fed, takar gyökből), de a szó más értelemben a jó családból való nemes származásra utalhatna (a kulam: család szóból eredően). Az őzsuták a krsna, azaz fekete antilop párjai.
20. Drága barátom, kedvesem küldötte, jó, hogy újra visszatértél! Kérj amit akarsz, hiszen imádandó vagy számomra. Fájdalmunkban magukra maradtunk, hogyan is vinnél minket a szeretett társhoz, kinek keblén szüntelenül felesége, Srí (Laksmí) pihen!
21. Ó, jaj, Árjaputra most Mathurában lakik. Jó uram, vajon emlékszik-e még az atyai ház lakóira, a barátokra és pásztorfiúkra? S megemlít-e bennünket, szolgálólányokat? Mikor pihenteti végre fejünkön az aguru édes illatát árasztó kezét?
Az Árjaputra név a nemes (árja) Nanda, Vradzsa elöljárójának fiaként (putra) utal Krsnára. Ám a név jelentheti az “após fiát”, azaz a férjet is, Rádhá párjaként tekint Krsnára. Az aguru az illatos aloe-fa (Aquiluria Agallocha).

Rúpa Gószvámí az Uddzsvala-nílamani című művében a maradandó érzelmeket (sztháji-bhávát) tárgyaló fejezetben (14.195-218) szól a Bhramara-gítáról. A szerelmesek elváláskor érzett érzelmi hullámzását kifejező szavakat összefoglalóan sokszínű beszéd-nek (csitra-dzsalpa) nevezi, s ekképp határozza meg: “A sokszínű beszéd a kedves barátjának felbukkanásakor felhangzó, a heves vágyódás szülte sokféle érzelmet megjelenítő beszéd, melyben a titkolt harag is felszínre tör. A Bhramara-gítá versei a sokszínű beszéd egy-egy elemét illusztrálják:
1. pradzsalpa: a harag, féltékenység és büszkeség jegyeit viselő, megvetést mutató, a kedves ügyetlenségét felidéző beszéd;
2. paridzsalpa: a másik kíméletlenségének, csalárdságának, állhatatlanságának, s más hibáinak felsorolása, miközben a beszélő saját intelligenciáját csillogtatja (burkolt hencegés);
3. vidzsalpa: a titkolt féltékenység jeleit viselő, nyíltan haragvó, gúnyos beszéd;
4. uddzsalpa: Hari csalárd szavait büszkeségben fogant féltékenységgel s megvetéssel lenéző beszéd;
5. szanydzsalpa: melyben erőteljes iróniával becsmérli Krsna hálátlanságát;
6. avadzsalpa: féltékenység és félelem inspirálta szavak, melyek szerint Hari érdemtelen Rádhá szerelmére könyörtelensége, kéjvágya és álnoksága miatt;
7. abhidzsalpa: mely a madár bánatának hasonlatával arra utal, hogy a szerelme rászolgált arra, hogy elhagyja;
8. ádzsalpa: a kiábrándultság szavai, mely a kedves csalárdsága miatti lelki kínokról szól, s csak burkoltan felpanaszolja, hogy másokat tesz boldoggá;
9. pratidzsalpa: az elválás fájdalma hatja át, s mert belátja, hogy érdemtelen párja elérésére, feladja büszkeségét, így illő tisztelettel fordul a hírvivőhöz;
10. szudzsalpa: alázatosságból fakad, ékesszólás és bánat, ugyanakkor megfontolatlanság és mohó vágy jellemzi.

Fordította és magyarázatokkal ellátta:
Abhaj-Csaran dász
2005/42.