Ruga braia

Az indiai hangszerkutatások szerint feltehetőleg Dél-Indiából származó zajkeltő hangszerek egyike, amely őskori származását tekintve lehetséges, hogy afrikai eredetű. Az Afrikából Amerikába vándorolt négerek között igen népszerű. A kaparva megszólaltatott bambusz-hangszer a mai Latin-Amerikában a spanyol reco-reco vagy guiro néven ismeretes. Elterjedt szinte egész Dél-Amerikában, ahol babhüvelyből is készítik.


Indiában Orisszától délre, Andhra Pradesh államban, Hyderabad környékén kerültek elő ásatásokból a legrégibb ruga braiák. Templomfalak domborművein is megtalálható ez a reszelős, recsegős hangot adó csőhangszer.

A hangszer klasszikus változata alkar vastagságú bambuszcsőből készül. Hosszúságát a bambusz két ízének távolsága határozza meg. Az így kapott, két végén a bambusz-ízek által lezárt egyenes cső felületén hosszanti irányban egy körülbelül 30-40 centiméter hosszú, mintegy fél centiméter széles rést vágnak, amit keresztirányú vágás zár le (a mellékelt kép szerint). A hosszú rés két oldalát sűrűn, haránt irányban beirdalják, méghozzá úgy, hogy az egyes irdalások jól elváljanak egymástól. A hangszer megszólaltatásához V alakú kaparófát, vagy hengeresen kiképzett fapálcát használnak, ezekkel dörzsölik játék közben. Vagy kézzel marokra fogják, vagy egy kézzel a mellkashoz szorítják a hangszer testét, majd a másik kézzel húzgálják a kaparófácskát a kialakított recéken. A dörzsölés sebességétől és a kaparófával gyakorolt nyomás függvényében különböző hangokat szólaltatnak meg, a röfögő hangeffektustól az éles, roppanó hangokig. A sokoldalú hanghatás miatt a színpadi játékok, táncok elmaradhatatlan hangszere Dél-Indiában, ahol a Rámájana eposz több órán át tartó táncos-zenés előadásain aktív, hangulatkifejező szerepet kap.

Váray László – Széchenyi István Egyetem, Győr

2005/40.