A Déri Múzeum kínai gyűjteménye

A Bécsben élő délvidéki-bácskai származású gyártulajdonos nagypolgár Déri Frigyest a művészetek, a muzeális tárgyak iránti érdeklődés jellemezte fiatal korától kezdve. Feleségének tragikus halála után az 1910-es évek közepén jutott arra az elhatározásra, hogy egész vagyonát hazája és nemzete iránti szeretete és hálája kifejezéseként egy múzeumi gyűjtemény létrehozatalára fordítja. Elhatározásának megvalósítása általános művelődéstörténeti jellegű, jelentős gyűjtemény létrehozatalában öltött testet, amelyet azzal a céllal ajánlott fel Debrecen városának, hogy az a későbbiekben a lakosság, nevezetesen a tanuló ifjúság nevelésére és oktatására szolgáljon.


A gyűjtemény több önálló egységből áll, közöttük kiemelkedő helyet foglalnak el a keleti anyagok, amelyek egyedülállóvá teszik a vidéki múzeumok között.

Déri Frigyes gyűjteményét az 1910-20-as években állította össze bécsi és müncheni műkereskedők és a szakterületek kutatóinak segítségével. Ennek köszönhetően a gyűjteményben kétes eredetű, hamisított tárgyak nem kerültek be. Hazánkban Budapesten a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeumon és a Kína Múzeumon kívül itt található jelentős keleti anyag. A gyűjtemény legértékesebb darabjainak legnagyobb része a múzeum állandó kiállításában látható.

A Déri Frigyes gyűjtemény keleti anyagát a kínai porcelánok bemutatásával kezdjük. A XVII. század végi, máz alatti kobaltkék festésű nagy tál a kínai természetábrázolás sajátosságába enged bepillantást a sziklák, virágzó növények és madarak egységes kompozícióba foglalásával. A jellegzetes egyszín mázak közül az ökörvér, a fújt kék, a szeladon és a sötétkék máz mellett a máz feletti színes zománcdíszítésre is jellemző példákat láthatunk (például a sárkányünnep jeleneteit bemutató vázákon). A jelzett darabok között figyelemreméltóak a töhuai porcelánok és a Csia-Csing jelzéssel ellátott vázák.

Az egyéb kerámiák között különlegesek még a tetőcseréplovasok. Ezeket az ijesztő külsejű lovasokat ábrázoló cserepek a háztetőre kerültek, rémisztő megjelenésükkel a gonosz, ártó szellemeket tartották távol a ház lakóitól, így védelmezve őket.

A kínai textilművészetet az úgynevezett sárkányköntös XIX. század elejéről származó szép példája mellett egyéb hímzett textíliák is képviselik.

A szobrok között egy kínai hadvezért ábrázoló aranyozott fa szobor mellett a tizennyolc karú Kuan-Jin isten aranylakkal bevont szobrának mindegyik kezében tart valamit, amelyet az embereknek ad, ezért tartották a könyörületesség istenének. Kínában elterjedt és kedvelt volt a gyökérfaragvány. A Déri gyűjtemény szobra a nyolc halhatatlan közül a nyomorék koldust ábrázolja, kezében az örök élet italát rejtő kobaktök váza.

A bronzművességet bemutató tárgyak között kiemelkedő értéket képvisel a Lao-ce-t a bivaly hátán ábrázoló szobor. Több lótusztrónon ülő Buddha szobor mellett itt is láthatjuk Kuan-Jint. Az állatszobrok a kínai állatábrázolások szépségeire és realizmusára hívják fel a figyelmet.

A kínai gyűjtemény kiemelkedő értékű tárgya egy rekeszzománc díszítésű kos alakú díszedény. A roppant időigényes zománc technika egyes fázisai jól megfigyelhetők az edényen. Az egyes rekeszek határait az alapra forrasztott réz szalagocskák jelölik ki, ezek lehetővé teszik az egyes színek egymástól elkülönített felvitelét, amely a rekeszzománc-technika színpompáját eredményezi. Jól láthatók az égetés utáni simára csiszolás nyomai, majd a kiálló részek aranyozása. A szobor egész felületét beborító díszítményből az állat gyapját érzékeltető csigavonalak mellett a hátán látható kobaktök vázán megjelenő daru, a felhőszalagok, valamint a tízezer szám jele, amely szerencse jelkép, jellegzetes díszítőelemek.

A következő vitrinben lévő festett zománc tárgyak a zománcművészet másik ágát képviselik.

A jade kő különleges tiszteletnek örvendett a kínaiaknál, évszázadokon keresztül különféle szertartási tárgyakat faragtak belőle. Kiállításunkon szertartási balta, pi korong és övtartozékok láthatók. Ázsia országai közül Kínában maradtak fenn a legkorábbi csontfaragványok.

Az elefántcsont faragás művészi színvonalát különösen a bölcsesség istenét ábrázoló szobrocska érzékelteti, amelyen az írástudók jellegzetességei láthatók: a hosszú szakáll és a bő ujjú, övvel összefogott köpeny. Egy csónak alakú faragványon a nyolc halhatatlant ábrázolták kezükben jellegzetes attribútumaikkal.
Reméljük, hogy a kedves olvasó figyelmét sikerült felkelteni a Déri Múzeum kínai tárgyai iránt.

P. Szalay Emőke
Déri Múzeum

2005/39.