A megvilágosodás nyelve

A szanszkrt és a technológia kora

A Modes of Thought című művében Whitehead bámulattal adózik a nyelv előtt: „Az emberiség mentalitása és nyelve egymást teremtette. Ha adott ténynek tekintjük a nyelv keletkezését, akkor nem túlzás azt állítani, hogy az emberiséget a nyelv ajándékozta meg a lélekkel. A teremtés hatodik napját inkább így kellene leírni: »Adta nékik a beszédet, és lélekké váltak.«”

Whitehead szavai azonban meglehetősen homályosak, s ahány olvasó, annyiféle értelmezésre adnak lehetőséget. Nemes és inspiráló igazságnak tekinti valaki e szavakat, más meg felfortyan a gondolatra, hogy a „lélek” a nyelvtől függne. S olyanok is vannak, akiknek halvány fogalmuk sincs, miről beszél Whitehead.

Az idézet jelentését a környezete határozza meg, amit viszont a szavaknak tulajdonított jelentés szab meg. Különösképp igaz ez a „lélek” kifejezés esetében. Webster szerint a lélek jelentheti „az emberi lény halhatatlan részét”, az „érzelmek és a törekvés székhelyét” vagy egyszerűen csak „embert”. E meghatározások mellett bárki felsorolhatja saját vallásos és filozófiai meggyőződését, tapasztalatait, ám a lényeg ugyanaz: Whitehead szavainak magyarázatához nyelvet használunk. Fölmerül hát a kérdés, a nyelven kívül hol létezik másutt a lélek?

A nyelv hatalma

Nagyon alábecsültük a nyelv szent hatalmát. A nyelv nyomban szentté válik, amint felismerjük életet teremtő és felfedező képességét. A hajdanvolt időkben így tekintettek a nyelvre. Legfőképpen az ősi Indiában állt ilyen becsben, az egykori nyelvészek kétségkívül tisztában voltak azzal, milyen hatásos eszköz a nyelv az élet feltárásában és megértésében. Olyannyira szomjúhozták az igazságot, hogy a mind precízebb nyelvhasználat során felfedezték az élet kutatásának talán legtökéletesebb eszközét, a szanszkrt nyelvet.

Ez a tény, a Whitehead idézet példájával együtt rámutat arra a fontos különbségre, amit életünk teljessé tétele során felismerhetünk: vagy a nyelv használ bennünket, vagy mi használjuk a nyelvet. A lélekről alkotott felfogásunk szerint egyetértünk Whitehead-del vagy éppen cáfoljuk állítását, de fel is ismerhetjük szóhasználatának a mi fogalmainkhoz fűződő viszonyát, ami szélesre tárja a kaput olyasvalaminek a megértése előtt, ami mindkettőnk fogalmain túl húzódik. Csak az utóbbi esetben kommunikálunk igazán, elszakadva a tudatalatti emlékezet diktálta jelentésektől.

Az emberi történelem nagy felfedezései közül a nyelv a legjelentősebb, ugyanakkor a leginkább természetesnek tekintett. Nyelv nélkül nem létezhet civilizáció. S ahogy egyre pontosabbá és kifinomultabbá válik a nyelv az emberi élet finomságainak és összetettségének leírásában, úgy tudunk egyre jobban és hatásosabban megfelelni az élet követelményeinek.

A század elején még nem folyamodhattunk azokhoz a modern műszaki vívmányokhoz, amelyek könnyebbé, hatékonyabbá és örömtelibbé teszik mindennapi szükségleteink kielégítését. A műszaki haladás a matematika felgyorsult fejlődésének köszönhető. A matematika olyan „nyelv”, amely hozzásegített bennünket az anyag és energia kölcsönhatásának meglehetősen pontos felismeréséhez. A matematika, mint nyelv által lehetővé tett egyre finomabb megkülönböztetés óriási energiákat szabadít fel, amit az elért technikai vívmányok is tükröznek.

Az emberiség ugyanakkor messze lemaradt a műszaki fejlődés mögött. Az ingatag politikai és ökológiai egyensúly nyilvánvaló jele annak, hogy a technológia hatalma ugyancsak fölülmúlja a műszaki haladást irányítani óhajtó ember hatalmát. Lemaradásunkat könnyen magyarázhatnánk azzal, hogy a mindennapi érintkezésben használt nyelvek precizitása elmarad az életet mindjobban hatalmába kerítő technológia követelményei mögött.

A NASA kutatóközpontja nemrégiben megdöbbentő felfedezésről számolt be ezzel kapcsolatban. Az alábbi idézet az Artificial Intelligence (Mesterséges Intelligencia) című folyóiratban jelent meg 1985 tavaszán, Rick Briggs kutató tollából.

A program nyelvek és a szanszkrit

„Az elmúlt húsz év során rengeteg időt pénzt és energiát fordítottak a természetes nyelvek egyértelmű megfeleltetésének kidolgozására, ami a beszélt nyelveket a számítógépek számára is használhatóvá tenné. E törekvések középpontjában olyan séma kidolgozása áll, amely a logikai viszonyokat párhuzamba állítja a beszélt nyelvek szintaxisa és szemantikája által kifejezett jelentéssel. A természetes nyelvek nehézkesek s nem eléggé pontosak a logikai adatok közvetítésében. Érthető módon széles körben elterjedt az a vélemény, miszerint a beszélt nyelvek nem alkalmasak olyan precíz, matematikailag pontos adatátvitelre, mint a mesterséges program-nyelvek.

Ám ez az ellentét, amely számos nyelvészeti értekezésnek és a mesterséges intelligencia kérdésével foglalkozó műnek szolgált alapjául, hamis. Létezik ugyanis egy nyelv, a szanszkrt, ami majd ezer esztendeig élő, beszélt nyelv volt, terjedelmes saját irodalommal. Az irodalmi értékű művek mellett az igen ősi filozófiai és nyelvtani tradíció is töretlen életerővel maradt fenn egészen a jelen századig. A nyelvtan tudósainak eredményei közé számíthatjuk azt a nyelvleíró módszert, amely nemcsak lényegében, hanem formailag is azonos a mesterséges intelligencia terén ma zajló munkával. Ez a cikk azt igazolja, hogy egy természetes nyelv is szolgálhat mesterséges nyelvként, s hogy e területen is sokan felfedezik a spanyolviaszt.”

Ez korszakos jelentőségű felismerés. Szinte hihetetlen, de rendelkezésünkre áll egy legalább háromezer évig használt nyelv, amely minden tekintetben alkalmasnak tűnik a felvilágosult kommunikációra. Ám az a legmegdöbbentőbb, hogy a NASA, a világ legfejlettebb, csúcstechnológiát alkalmazó kutatóközpontja felismerte: bolygónkon az egyetlen nem kétértelmű nyelv a szanszkrt, a világ legősibb szellemi nyelve.

A mesterséges intelligencia kezdeti kutatásai feltárták, hogy a számítógépek csak akkor érthetik meg a természetes nyelveket, ha azok eredendő kétértelműségét feloldják. Ennek érdekében egy-egy mondat jelentését szemantikai hálórendszerben kell kódolni. Briggs a következő példán mutatja be, miként fest az így rögzített egyszerű mondat: „János odaadta a labdát Máriának.”

ad – cselekvő – János
ad – tárgy – labda
ad – fogadó – Mária
ad – idő – múlt

Briggs a továbbiakban megjegyzi: egy szemantikai háló vagy bármely egyértelmű megfeleltetés annál nehézkesebbnek és furcsábbnak tűnik egy természetes nyelvben, minél „természetesebb” az adott nyelv, minél jobban eltér a „mesterségestől”, a pontostól. Volt azonban egy nyelv, a szanszkrt, egy ősi tudományos közösség nyelve, amely teljes mértékben precíz és egyértelmű.

Tekintettel a szanszkrt szellemi jellegére, e felismerésből az is következik, hogy a vallás és a tudomány évezredes ellentéte egyáltalán nem indokolt. Az elmúlt évtizedben a fizikusok számára is nyilvánvalóvá vált, hogy felismeréseik rendkívül hasonlók a legtöbb keleti vallás alapjául szolgáló, évezredekkel korábbi indiai eredményekhez.

Az anyag és energia természetének megismeréséhez igen nagyfokú együttműködés szükséges, ami a matematika mint közös nyelv hiányában teljességgel lehetetlen volna. Jó példája ez annak, miként használható egy nyelv az élet felfedésére és tervezésére. A matematika mint nyelv természeténél fogva egyértelmű, így alig enged teret az egyéni értelmezésnek, viszont éppen emiatt maximálisra fokozza a vizsgálódás és felfedezés lehetőségét. Ennek következménye a tudósoknak az egész világot átfogó közössége, amelyben páratlan lelkesedéssel és lendülettel fáradoznak az ismeretlen felfedezésén.

A Krisztus előtti első évezred indiai felismerései egy olyan szellemi tudósközösség együttműködésének és vizsgálódásának voltak az eredményei, melynek közös tudományos nyelve a szanszkrt volt. Ugyanezt támasztja alá az is, hogy az ind gondolkodás történelme és fejlődése során a nyelvtannak és nyelvészetnek hasonlóan fontos szerepet tulajdonítottak, mint a modern tudományos vizsgálódásban a matematikának. Az ősi nyelvészek alapos és mélységes tudományossága iránti tisztelete a szanszkrttal kapcsolatban érdekes megállapításra vezette a mai orosz nyelvészeket. Úgy vélik, itt az ideje, hogy az általános nyelvészet a modern eredményekre alapozva folytassa a hajdani nyelvtantudósok hagyományait.

A legősibb nyelv

A szanszkrt a legősibb nyelv. Húgaitól, a latintól és a görögtől származik a legtöbb európai nyelv. A szanszkrt használata egészen a Kr.e. első évezredig követhető nyomon. Az egyetlen fennmaradt nyelv, amellyel a szanszkrt rokonságban állt, a védikus volt. A védikus kor legrégibb írása a Rg-véda, melynek szigorúan verses formája nem nyújt semmiféle felvilágosítást az akkori beszélt nyelvről. Mégis úgy vélik, a beszélt védikus nyelv együtt élt a szanszkrttal.

A védikus szanszkrt kifejezés inkább a későbbi védikus prózára vonatkoztatható, amely a szanszkrt befolyására utaló vonásokat mutat. A szanszkrt szónak a jelentése a „formai tökéletességre hozott nyelv”, szemben a közönséges vagy természetes (prákrta) nyelvekkel.

A Rámájanában és a Maháb-háratában használt ősibb, úgynevezett epikus szanszkrt kevésbé volt szigorú a nyelvtani szerkesztésben, míg az utóbbi két és fél évezredben általánosan használt klasszikus szanszkrt normáit a hajdani nyelvtudósok kodifikálták. Habár tevékenységükről nem állnak rendelkezésünkre feljegyzések, munkájuk csúcspontja a Kr.e. ötödik-negyedik századra tehető, amikor megszületett Pánini nagyszabású nyelvtani értekezése. Ez a mű hamarosan a szabatos beszéd mércéje lett, s oly nagy tekintélyre tett szert, hogy csekély változtatással mind a mai napig irányadónak tekintik. A hajdani nyelvtudósok állításaira támaszkodva megállapíthatjuk, hogy a szanszkrt nyelvtan segítségével igyekeztek kodifikálni és megmagyarázni egy beszélt nyelvet. Ezt támasztja alá az idézett NASA-cikk is, amikor kijelenti, hogy az ind nyelvtani elemzés bizonyára összefügg az indo-árjáknak az emberi érzékfelfogáson túli valóság megismerésére irányuló igen ősi törekvésével.

Egészen Kr.u. 1100-ig India egész területén a szanszkrt volt a hivatalos nyelv. A szanszkrt uralkodó jellegét bizonyítja az a rendkívül gazdag és sokrétű irodalom is, amelyben a vallásos és filozófiai írások éppúgy megtalálhatók, mint az elbeszélések, a mesék, regények és színdarabok vagy a nyelvészeti, matematikai, csillagászati és orvosi, illetve jogi és politikai művek.

A mohamedán hódítástól kezdve a szanszkrtot fokozatosan felváltották a közönséges nyelvek, amiket a muzulmán uralkodók azért szorgalmaztak, hogy saját hitük terjesztése érdekében kiszorítsák az ind kulturális és vallási hagyományokat. A szanszkrt irodalmi, illetve rituális és szellemi használatát azonban nem sikerült megszüntetniük. Ma is él egy olyan mozgalom, amely szeretné visszaállítani a szanszkrtnak mint India nemzeti nyelvének a használatát. A szanszkrt egyszerű, egytagú igei gyökökből pontos nyelvtani törvényszerűségek alapján előképzőkkel, illetve ragokkal, toldalékokkal építkező nyelv. Éppen ezért szinte korlátlanul képes bővülni, alkalmazkodni és terjeszkedni a rohamosan változó világ követelményeinek megfelelően.

A tudomány és technika gyors fejlődése következtében az utóbbi két évszázadban olyan szanszkrt irodalom született, amely bővelkedik az új és improvizált szavakban. Ez a gyarapodás főként szanszkrt szótöveknek a grammatikai szabályok szerinti továbbképzéséből adódik, de emellett hindi és más nemzeti, illetve nemzetközi szavak is beolvadtak a szanszkrtba. A televízió jelentésű duradarsanam kifejezés például teljes mértékben levezethető a szanszkrtból, jelentése „távoli dolgok látványát közvetítő”. Ezzel szemben a gépkocsi jelentésű motar-janam szó angolból vett kölcsönzés. Létezik továbbá vagy egy tucat szanszkrt nyelvű folyóirat, országos hírszolgálat, televíziós adás és játékfilm e nyelven. Van egy olyan falu, melynek háromezer lakosa kizárólag a szanszkrtot használja, mit sem szólva a számtalan kisebb értelmiségi csoportról, szerte Indiában. Iskolákban is oktatják ezt a nyelvet, a kortárs szanszkrt tehát él és virul.

A XI. századot követően a szanszkrtnak, mint az ind lingua franca hanyatlásának látszólag a mohamedán hódítás volt a történelmi oka. De ne feledkezzünk meg más tényezőkről sem. Figyelembe véve azt a hatalmas terjedelmű filozófiai, vallási, irodalmi, tudományos és nyelvészeti ismeretanyagot, amit az egymást követő generációk egyre nagyobb becsben tartottak, a tanult emberré válás mind kimerítőbbé vált. Kiváltképp, ha tudjuk, mekkora hangsúlyt kapott az ind kultúrában akár egész művek memorizálása. Könnyen hozzájárulhatott ez is a szanszkrtnak, mint a valóságot feltáró nyelvi eszköznek a hanyatlásához, bár éppen a realitást kutató jellegéből fakadt tökéletessége.

A történelmi összefüggéseken túl a szanszkrt visszaszorulásának van egy kézenfekvő magyarázata is. Működése egyre mechanikusabbá vált, mivel mindinkább csak a múlt felismeréseinek számbavételére használták. Amikor az új felfedezések utáni szomj helyébe a tudásnak, mint a már felismert igazságok uralásának a tisztelete lépett, a szanszkrt használata is kezdett háttérbe szorulni. Ez a tény ugyanakkor mit sem von le az antik művek alapos ismeretéből merített ihletettség és tudás értékéből, csupán magyarázza a szanszkrtnak, mint élő nyelvnek a hanyatlását. De ez a nagyon fontos tanulság megérte a ráfordított kétezer esztendőt. Az egykori szanszkrt kutatók által felismert igazságok elsajátításának kísérlete az ősi formulák puszta ismétlésével kiölte a kutatás szellemét és tönkretette magát a nyelvet, mint eszközt is. Ha ez nem így történt volna, akkor minden bizonnyal ma is a szanszkrt lenne Indiában a lingua franca, sőt más civilizációk is átvették volna a világ más tájain. A földgolyó minden szegletén nagy az igény az olyan áldásra, mint amit a tudományos kutatás terén a matematika vagy a gazdasági életben az angol nyelv nyújt. A szanszkrt talán a rendelkezésünkre álló legértékesebb eszköz az eszményi globális kommunikációhoz és a szellemi egység megvalósításához, ám a múlt hibáiból is okulni kell, csak így ismerhetjük fel ténylegesen, mennyivel gazdagabbá teheti életünket e nyelv. A nyelvtani tökéletesség csak részleges magyarázattal szolgál a szanszkrt legalább háromezer esztendős létéré. A nagyfokú precizitás önmagában csak korlátozott hatályú, a matematikához hasonlóan csak a gondolkodás számára izgalmas, de aligha dobogtatja meg az ember szívét. Ám a szanszkrt, a zenéhez hasonlóan, nagyon szívhezszóló. Elképzelhető, hogy néhány lángeszű zseni számára a matematika éppoly szívhezszóló, mint a zene, s a zene olyan pontos, mint a matematika.

A szanszkrtban az a csodálatos, hogy bárki előtt feltárja azt az emelkedett síkot, ahol matematika és zene, szív és ész, analízis és intuíció, tudományosság és lelkiség eggyé válik. A nagy felfedezéseket – akár a matematika, akár a zene vagy a szanszkrt terén -, nem az emberi elme számításai és manipulációi szülik, hanem azok az alkalmak, amikor az élő nyelvet a természet létezési törvényeivel összhangban, örömmel használják és hallgatják.

Ritkán tapasztalhatunk olyan ragyogó kreatív kifejezőkészséget, amit a szanszkrt világossága és ihletettsége kelt. Senki sem fejezte ki ezt szebben, mint Aurobindo, a huszadik századi költő-filozófus:

„A szanszkrt nyelv ősi, klasszikus alkotásai mind minőségükben, mind terjedelmükben, kiválóságukban, őseredetiségükben, erejükben és szépségükben, tárgyukban és szerkezetükben, nagyszerűségükben és igazságukban, szavaik szépségében, szellemük magasságában és tágasságában egyaránt a világ legnagyszerűbb írásai közé számítanak. Maga a nyelv – a szakavatottak egybehangzó véleménye szerint – az egyik legnagyszerűbb, legtökéletesebb és bámulatosan kielégítő nyelvi eszköz, amit az emberi elme valaha is alkotott. Egyszerre fennkölt és édes, hajlékony és erőteljes, világosari formált, telt, vibráló és finom. A szanszkrt jellege és milyensége önmagában is jól tükrözi annak a népnek a jellemét és tulajdonságait, amely ezen a nyelven fejezte ki gondolatait, s fényt vet arra a kultúrára is, amelynek közvetítő közege volt.”

A szanszkrt a mantra nyelve – az erő szavaié, amelyek finoman hangolódnak a teremtés mátrixának láthatatlan harmóniájához, a még ki nem formálódott világhoz. A szanszkrtban a beszéd (vak) – ami azonos a Genezis igéjével – magába foglalja mind a szó-, mind a hangjelentést.

A beszédnek négyféle kifejeződési formája van. Az első a pára, az abszolút, isteni jelenlétből fakadó kozmikus fogalomképzés. A második a látás (pasjanti), ahol a beszéd az alany, amely megteremti a „közbülső beszéd” (madhjamavak), vagyis a beszéd harmadik, finom fázisának tárgyát, mielőtt az megnyilvánulna a beszélt nyelv durva hangképzésében (vaikhari-vak). Ez magában rejti azt a lehetőséget, hogy a nyelv a közvetlen élő igazsághoz igazodjék, amely túlhaladja a korlátozott érzékfelfogásból nyerhető információkat.

A kimondott szó kreatív, élő hatalom. A körülírt dolgok velejéig hatol, s megszüli az élet bonyolult összefüggéseit tükröző jelentést.

Bár nagyon csábító egy olyan széphangzású és tiszta nyelv használata, mint amilyen a szanszkrt, Indiában mégis túl nehéznek tartják e nyelvet, holott nem is az, s aligha akad nagyobb élvezet annak tanulmányozásánál. A tanulás első lépéseként meg kell tapasztalni a szanszkrt ábécé negyvenkilenc alaphangjának egyéni erejét. Izgalmas felfedezés ez, különösen a nyugati embernek, hiszen aligha fordítunk figyelmet az egyes hangok sajátosságaira, rezonanciájuk helyére, vagy a nyelv állására. A szanszkrt ábécé tudományos módszerességgel van rendszerezve, előbb a rövid, illetve hosszú egyszerű magánhangzók, majd a diftongusok következnek, azután a mássalhangzók, a kiejtési mód szerint csoportosítva.

Ez a sajátságos beosztás olyan módon hívja fel figyelmünket a kiejtett hangok milyenségére és mintájára, ami egyetlen más nyelvben sem található meg. Folytonos figyelmet fordítva a hangképzés helyére, a rezonancia fokára, valamint a légzés erősségére, a tudatosság helyét mindinkább átveszi a kiejtett hang közvetlen megtapasztalása. Ez önmagában is páratlanul tisztává teszi a gondolkodást és felszabadult nyelvi örömérzést nyújt, mivel a szanszkrtban minden hangkombináció szigorú törvényeket követ.

Ezek a szabályok biztosítják a hangok folyamatos és rendkívül szépen csengő szavakká és versekké rendeződését.

A szanszkrt írásjegyek dévaná-gari, vagyis „az istenek világa” néven ismeretesek. A dévanágari fonetikai precizitása a modern fonetikus átírásokra emlékeztet. Az ábécé megtanulása után már csak egy nagy lépés van hátra, az eset- és idő-végződések elsajátítása. Ezek a végződések adják a szanszkrt szinte matematikai precizitását. A névszókhoz és igékhez járuló toldalékokkal egyértelműen meghatározható az időben és térben létező személyek tetteit vagy a dolgokat leíró szavak összefüggése, függetlenül a szórendtől. Valójában e végződések alkotják a szanszkrt nyelv alapprogramjának szoftverjét. A minta megjegyzése után már gyerekjáték fölismerni az azzal egybevágó eseteket, s nem kell minden esetet külön-külön megtanulni, hogy azokból szűrjük le a törvényszerűséget.

Az esetvégződések könnyen elsajátíthatók az alapvetően tiszta hang-kombinációk dallamos rigmusainak ismételgetésével. így egyszerűen leküzdhetők a tanulási gátlások, össze lehet hangolódni a szanszkrt nyelv eredendő erejével, és kamatoztatható az elme természetes számítógépszerű hatékonysága, gyorsasága és világossága. E tanulási módszer talán legközvetlenebb haszna az, hogy a kontroll feloldására, a korábbi tanulási módszerek elhagyására késztet, és közvetlen tapasztalatot nyújt a nyelvről. Egy dolog azonban egészen bizonyos: a szanszkrt csak akkor válhat egyetemes nyelvvé, ha izgalmasan és élvezetesen oktatják.

A szanszkrt reneszánszának legnagyobb lehetősége a számítógépekben rejlik. A szanszkrt precíz játéka a számítógépes eszközökkel arra ösztönözhetné az embert, hogy veleszületett magasabb értelmi képességét oly módon használja, hogy megváltozzék a világ. Ha több ember tanulmányozná a szanszkrt nyelvet, ez már önmagában is jelentős tudati előrelépés lenne, mit sem szólva arról, mennyivel egyszerűbbé tenné a jövendő kommunikációt.

Fordította: Kohut Judit