Aranyláz

A bőség igézetének hőemelkedése
…az arany a világnak legnagyobb mozgatója,
úrból szolga lesz véle, véle lesz úr a szolga,
a nagy világnak sorja az arany kénye, dolga…
– mondja Juan Ruíz spanyol költő a XIV. század elején. A világnak valóban az arany, a bőség és vagyon eme évezredes megtestesítője az egyik mozgatója. Szimbólumértéke igen nagy, a romolhatatlanság, maradandóság, érték és hatalom képzete kötődik hozzá.

A Biblia a teremtés könyvében, a Paradicsom leírásánál említi elsőként az aranyat: a Pison-folyó mentén levő Khavilla-tartományról van szó, „holott terem arany”. Ez a tartomány valószínűleg azonos a későbbi görög Kolchisszal.

Elsőként talán csak szépsége miatt használták, csak később vált vagyonképző eszközzé. S hogy hogyan nemtelenedik a világ, azt a pénz változása is jelzi. Előbb nemesfémek, így arany volt a pénz, majd a papírpénz értékét még aranyparitáson mérték, ma plasztikkártyák lapulnak a zsebünkben – de az igézet ugyanaz. Az arany régóta fétis – sokan imádják, mások irtóznak tőle és az általa szimbolizált gazdagságtól. Bűn és vér nem ritkán tapad az aranyhoz – az inkák vére, a kifosztottak vére. Az arany bolondja nem marad bűntelen – mondja a Biblia –, s aki pénz után fut, azt becsapják vele. (Sir. 31.5) Indiában már az ókorban is imádták az aranyat, a családi vagyon a mai napig gyakran az asszony karpereceiben ölt testet, ugyanakkor a bűn egyik fészkének is tekintik. Strabon aranyásó hangyákat vélt Indiában, és a sárga fém igézetében zsongott a világi hatalom mindig.
Az archaikus kultúrák természetesen ismerték az aranyat; erre utalnak a föníciaiak, perzsák, Karthágó, Salamon király és az egyiptomiak, vagy az inkák mesés kincseiről szóló leírások, s talán a megelőző világkorszakok kultúrái is aranyplakettekre rótták átörökítendő tudásukat?

A római birodalom hatalmát is az arany alapozta meg, bár kezdetben, i.e. 388-ban mindössze 345 kilogrammnyi arany volt a római államkincstárban. Karthágo leigázása után Plinius adatai szerint már évi hétezer kilogramm arany vándorolt Rómába. Később az erdélyi aranylelőhelyek kiaknázása is megkezdődött, amik napjainkig – lásd Nagybánya vidéki, környezeti fenyegetést jelentő aranykitermelés! – Európa leggazdagabb aranyvidékének bizonyult.

Aranyért eladó az igazság – mondja Propertius, vagyis az arany az erény megrontója is. A mitikus El Dorado-ban csak szakrális jelentősége volt az aranynak, de jöttek a mohó spanyolok, és megmutatták: az arany az emberi életnél is fontosabb. Az arany történetének újkora Amerika fölfedezésével s az inkák mesés kincseinek csillogásával kezdődik, majd az aranylázzal folytatódik. 1848-ban Magyarország a szabadságért küzdött, Kaliforniában, az Americanos folyó partján viszont ekkor egy kis fűrészüzem bővítésekor gazdag aranytartalmú hordalékra találtak. Addig példátlan „népmozgalom” indult meg, az aranyláz – Európában szabadságláz, Amerikában aranyláz… Az egyik politikai és ideológiai, a másik tisztán pénzügyi és vagyoni lázálom. San Francisco-ban szinte megállt az élet, s majd mindenki az aranyvidéken próbált szerencsét. Szinte ugyanebben az időben Ausztráliában, majd negyven évvel később a délafrikai witwatersrandi aranytelepeken ismétlődött meg ez a heveny járvány. Néhányan mesés vagyonra tettek szert, a többségnek azonban a szenvedés, nyomor és erőszak jutott. Mind közül azonban az 1896-os alaszkai aranyláz volt a legszörnyűbb.
Az aranyláz akkor hág a tetőfokára, amikor egy-egy különösen nagy aranyrögre bukkannak. Hajdanán termésarany formájában leltek ilyen rögöket, az aranylázak egyik legnagyobb fogása pedig az 1869-ben Ausztráliában fellelt nyolcvanöt, illetve hatvankét kilogrammos (!) darab volt.

Az arany kikezdhetetlenségét ellenálló képessége és ritkasága biztosította. Ezért vált az aranycsinálás az alkímia okkult szimbólumává. A meggazdagodás azonban csak a vulgáris alkimistáknak lehetett célja, hiszen misztikus értelemben az aranycsinálás a feddhetetlen jellem, a tűzben színaranyra váltó karakter szimbóluma; arany-erény, az igazi érték. A Bhagavadgítá szerint az egyenlő látásmóddal bíró ember nem tesz különbséget a kő, a kristály és az arany között.

Vér és arany – ez Adynak a Minden, ami mellett minden egyéb hasztalan. A Rajna víz alatti aranykincsét csak az kovácsolhatja világhódító gyűrűvé, aki lemond a szerelemről – hiába, vagy a kártyán, vagy a szerelemben szerencsés az ember…

Az arany és az általa megszerezhető áhított boldogság igézete időről időre lázba hozta az embereket. Hajdanán az aranylázban égő kincskeresők felszerelése a lapát és puska, a takaró s a bádogbögre volt – ezekkel keresték reményeiket. Ma vajon mivel kutatjuk boldogságunkat? Kényelemmel, anyagi javakkal, befolyással vagy a pénzzel, az arannyal? Korunk aranyláza olyan, akár a fergeteges játékszenvedély, mikor mindent kockára tesz az ember – és lehet, hogy semmit sem nyer.

A szenvedélyes szerzésvágy rákfenéjét néhány korabeli részlettel szeretnénk illusztrálni Dél-Amerika történelméből, ahogyan az indiánok és az európai hódítók találkoztak…

Rácz Géza
2004/38.