“Szépséges” állatkísérletek

Dermatológiailag tesztelt! – díszeleg a felirat jónéhány kozmetikai terméken, de ha egy pillantást vetnénk az összetételre, sokszor inkább elborzadnánk, s ha ismernénk a termékek származását, aligha kennénk testünkre. Forgalmaztak már placenta-kivonatos testápolókat, marha izomszövetből nyert ránctalanítót, epehólyag extraktumot a mosóporban, s ki tudja még mi mindent. Ám a szépészeti ipar gyilkos háttere, az állatkísérletek is nagyobb erkölcsi figyelmet érdemelne.


Amikor leemeljük az áruház polcán található temérdek áru közül a megszokott samponunkat, tusfürdőnket vagy éppen kedvenc fogkrémünket, legtöbbször eszünkbe sem jut, hogy milyen tortúrát kellett kiállnia rengeteg állatnak azért, hogy az adott termék a piacra kerülhessen. Ugyanis a legtöbb általunk ismert és gyakran használt kozmetikai cikket folyamatosan állatokon kísérletezik ki, ráadásul a tesztek nagy részét teljesen feleslegesen végzik el.

A kísérleteket minden esetben érzéstelenítés vagy altatás nélkül hajtják végre. A leggyakrabban használt módszerek (és annak erőszakmentes alternatívái) a következők: Az egyik teszt során ketrecbe zárt nyulak leborotvált bőrére felvitt vegyszer akkor minősül „maró hatásúnak”, ha a bőrt számos rétegben átmarja. Ennek alternatívája, ha a teszthez az emberi bőrnek megfelelő mesterséges bőrkultúrát használnak. Az irritációteszt hasonló ehhez, csak itt azt figyelik meg, hogy a bőrkárosodás visszafordítható- e (szemben az előző teszttel, ahol a károsodás minden esetben visszafordíthatatlan). E teszt elvégzése helyett Kanadában például már engedélyezik, hogy nyulak helyett önkénteseken végezzék el a tesztet egy pici bőrfelületen, így az emberre közvetlenül vonatkoztatható eredmény jön létre. A módszer alkalmazása során a tudósoknak először igazolniuk kell, hogy a vegyszer nem maró hatású (az előbb említett mesterséges bőrkultúrát felhasználva), majd számítógépes modellezések és kémcsőtesztek során megbizonyosodnak arról, hogy egyéb káros hatásai sincsenek az anyagnak. Csak a nem-irritáló hatású anyagokat próbálják ki ezután emberi bőrfelületen.

A fototoxicitásteszt során kalodába zárt egerek vagy tengerimalacok bőrére különféle koncentrációjú vegyszereket visznek fel, majd két vagy több órára UV sugárzásnak teszik ki az állatokat – ezt követően a vegyszert eltávolítják. Ezután néhány napig elzárva tartják őket, hogy a bőrüket vizsgálhassák. Mindennapos jelenség ilyenkor a duzzanat, bőrgyulladás és az ezekkel járó fájdalom. Ezt a kísérletet válthatja fel egy olyan teszt, amelyben sejteket tesznek ki a vegyszer hatásának, majd az UV sugárral való kezelés után megvizsgálják, hogy a sejtek milyen mértékben képesek elnyelni egy „semleges vörösnek” nevezett árnyalatot. Az elnyelő képesség mértéke megbízhatóan jelzi a vegyi anyag toxicitását.

Egy másik vizsgálat a vegyszer felszívódását méri a következő módon: a kísérleti patkányok leborotvált bőrére körülbelül 24 órára felviszik az anyagot, majd a szer eltávolítása után az állatokat „anyagcsere ketrecbe” teszik, hogy vizeletüket és ürüléküket meg tudják vizsgálni. Később az állatokat megölik és bőrüket, illetve vérüket elemzik. Ennek alternatívája egy nemzetközileg elfogadott teszt, amely a vegyszer haladását méri a – mesterséges vagy valódi – bőrön keresztül egy folyadéktartályba. A tesztelt anyag felszívódását folyamatosan mérik a receptor folyadék és a kezelt bőr elemzésével.

A bőrön végzett teszteket a dezodorok, arckrémek, hajfestékek esetében használják általában.

A fogkrémekhez használt fluoridot a következő módon is tesztelik: vagy kétszáz patkány bébit zárnak kalodába, amiből csak a fejük áll ki, és fogaikat szuvasodás elleni szerrel kezelik. Három héttel később a patkányokat lefejezik és felvágják az állkapcsukat, hogy fogaikat megvizsgálhassák.

Az LD-teszt (Leathal Dose=halálos dózis) azt méri, hogy egy toxikus anyag egyszeri dózisa a tesztcsoportból hány állatot öl meg. Csupán az Egyesült Államokban évente mintegy öt millió kutya, nyúl, patkány, majom és egyéb állat hal meg az elvégzett LD-tesztek nyomán. A kísérlet során a vizsgált anyagot leerőltetik az állat torkán vagy egy csövön keresztül közvetlenül a gyomrába pumpálják, aminek következtében néha a gyomor szétreped. A vegyszert a bőr alá, a vénába, a hasba is befecskendezik, vagy az állatok szemébe, végbelébe, vaginájába juttatják, vagy akár gázmaszkon keresztül erőszakkal belélegeztetik velük.

A Draize-féle szem-irritáció tesztet 1944 óta használják. Folyadékot vagy porított vegyszereket juttatnak nyulak szemébe, és folyamatosan figyelik a szemek állapotának romlását. Általában 100 mg koncentrált folyadékot cseppentenek a nyulak szemébe, azután kalodába zárják őket, hogy csak a fejük látszódjék ki. A szemhéjukat gyakran felpeckelik. Sok állat eltöri a nyakát, miközben igyekszik kisza badulni. Kb. 7-18 napig tart egy ilyen kísérlet. Az idegen anyagra adott reakció változó: a szemhéj bedagadásától, fekélyeken át, szemvérzésig és a teljes vakságig terjed. A legtöbb sampont, szemfestéket, hajlakkot ilyen módon tesztelik. A modern laborokban ehhez a teszthez már sejtkultúrákat, donoroktól származó emberi szaruhártyát használnak.

A laboratóriumi állatok számára megváltás a halál, hiszen szenvedéseik csak ekkor érnek véget.

Az állatok szenvedéseinek morális kérdésén túl felmerül, hogy valóban szükség van-e a fenti tesztekre, hiszen bizonyos szerek káros hatása nem jelentkezik az állatoknál. Az eredmények pontatlanok, mivel meglehetősen szubjektív, hogy a kísérletet végző egy adott skálán hányasra értékeli egy nyúl szemének vagy bőrének pirosságát.

Állatkísérletekkel igazolták azt is, hogy az egerek 60 %-a másképpen reagál bizonyos szerekre, mint a patkányok, holott a két faj biológiailag közel áll egymáshoz. Az ember és az állat között viszont igen nagy a biológiai eltérés. Elképzelhető, mennyire lehet pontos az így kapott eredmény az emberre nézve.

Azonban a vegyipari cégek ezekkel a viszonylag olcsó tesztekkel tudják biztosítani talpon maradásukat, hi szen a folyamatosan újra megismételt állati tesztek biztosítják, hogy a termék évekre megfeleljen a szabványoknak.

Magyarországon az állatvédelmi törvény (1998. évi XXVIII.) tiltja a kozmetikumok állatokon való tesztelését, viszont nálunk is kaphatóak azok a termékek, amelyeket nyugaton állatokon teszteltek. A legkevesebb, amit minden ember megtehet a kozmetikai célú állatkísérletek ellen, hogy nem vásároljuk meg ezeket a cikkeket, és az erőszakmentes alternatívákat választjuk – azokat a termékeket, amelyeket bizonyítottan nem állatokon teszteltek.

Források:
www.zoldmagazin.com
www.peta.org

Polgárdi Márta

2004/37.