Az állatok fáznak rá a szőrmeviselésre

Egy szőrmebunda: 2 medve, 6 leopárd, 8 fóka, 12 farkas, 10-15 kutya, 15 ocelot, 18 róka, 20 vidra, 24 macska, 30 nutria, 36 báránybébi, 40 oposszum, 50-60 nyérc, 80 coboly, 150 csincsilla vagy 400 mókus
életébe kerül.

Ezeket az állatokat legtöbbször borzalmas körülmények között tartják és végzik ki a tenyésztelepeken. A helytakarékosság miatt a ketreceket úgy alakítják ki, hogy az állatok éppen elférjenek benne, ezért a bezártságtól gyakran depressziósak, agresszívek lesznek, gyakoriak a viselkedési zavarok, megeszik társaikat vagy akár saját kicsinyeiket.

Mikor már elég nagyra nőttek és a bundájuk is megfelelő, „kíméletes” halál vár rájuk: például egy autó rakterébe zsúfolva, ahol a bevezetett kipufogógáz végez velük, hasonlóan az auschwitzi gázkamrákhoz. A kisbárányokat kivágják anyjuk méhéből, nehogy szülés közben kiegyenesedjen a szőrük. Így a megnyúzott kicsi és anyja is elpusztul. A rókákkal áram végez: az egyik pólust a rettegő állat végbelébe vezetik, a másikat pedig a szájába. A nerceknek, csincsilláknak a nyakát tekerik ki, ami sokszor csak két-három próbálkozás után sikerül. Sokszor élve nyúzzák meg az állatokat. Az olasz kutya- és macskaszőr bundák hallatára a legtöbb ember felháborodik, miközben Magyarország a világ második legnagyobb csincsillaprém-szállítója. A kevésbé szerencsés egyedek a szőrmefarmokon születnek meg, ugyanakkor egyre több ember tartja a kis állatkákat házikedvencként.

Decemberben a Fauna Egyesület tiltakozó akciót tartott a Nyugati téren a szőrmeviselés ellen. A bizarr „divatbemutatót” tartó fiatalok húscafatokkal feldíszített szőrmebundákban vonultak végig a „kifutón”, így próbálták felhívni a figyelmet az állatok szenvedéseire, és az emberek hiúságának árára. Sajnos az esemény nem mindenhol váltott ki pozitív reakciókat, az egyik népszerű rádióműsor (Danubius Capuccino) és egy internetes hírmagazin (index.hu) is igyekezett nevetségessé tenni az akciót. Talán a lelkiismeret bántja ezeket az embereket, hogy fontosabb számukra bizonyos státusszimbólum birtoklása – mert valljuk be, nem melegebb egy irhakabát, mint egy műszőrméből készült –, mint az, hogy az állatok milyen árat fizettek érte.

Tavaly az Andrássy út egyik szőrmeboltjának kirakatát verték be ismeretlen tettesek, és festettek „Gyilkosok” feliratokat a megmaradt üvegre. Biztos, hogy néhányan felfigyeltek a hírre, de az eset inkább kelti rossz hírét az állatvédelemnek, hiszen sokan csak a rongálás tényére figyelnek fel, kevésbé a mondanivalójára.
Ezért az állatvédők igyekeznek a sztárokat maguk mellé állítani, hiszen ők sok ember számára követendő példaképek. Ha tőlük hallják-látják, hogy elítélik a bundaviselést, az állatkínzást, nagy az esélye, hogy ebben is hasonlítani szeretnének majd rájuk.

Nem kis feltűnést keltett néhány éve nálunk is az a néhány óriásplakát, amelyen meztelen híres modellek hirdették, hogy „inkább meztelenül, mint bundában”.

Mit tehetünk mi?

Nyugaton már többször bevált a termékek bojkottja, hiszen ha valamire nincsen kereslet, azt nem éri meg előállítani. Ne vegyünk tehát szőrméből készült termékeket: ne csak a bundákat kerüljük, hanem a kiegészítőket is, hiszen a prém nagy százalékából gallérok, sapkák, kézelők, sőt játékállatkák készülnek. Ha bundát kedvelő ismerőseinknek megmutatunk néhány fényképet a bundakészítés folyamatáról, valószínűleg meggondolják, vegyenek-e újra szőrmekabátot.

Polgárdi Márta

2003/36.