Szivárvány harcosok
„Ha a Föld beteg lesz, a világ minden részén összefognak majd az emberek, akik a tettekben és nem a szavakban hisznek. Céljuk lesz, hogy meggyógyítsák a Földet. Csak úgy fogják őket emlegetni: Szivárványharcosok.”(Az észak-amerikai Cree indián törzs sámánjának jóslata)
A Greenpeace (magyarul zöld béke) egy nemzetközi környezetvédelmi szervezet, mely immár 31 éve működik olyan problémák megoldását véve kézbe, amelyek sürgős beavatkozást igényelnek a Föld megmentése érdekében. Módszerük az, hogy a legnagyobb gondot jelentő környezetkárosító tevékenységeket felmérik, majd olyan kampányt folytatnak, mellyel felhívják az adott problémára a világ figyelmét. Tevékenységük célja nem adott vállalatok, személyek elleni harc – ahogyan azt sokan hiszik – hanem a környezet pusztításának megállítása, melyben mindenki segítségére szükség van, kiváltképp azokéra, akikkel szemben éppen a kampány folyik.
Erőszakosság?
A Greenpeace-aktivisták vakmerően hajtják végre a feladatukat, gumicsónakokkal próbálnak a bálnavadászok szigonyai elé állni. Ravaszan játsszák ki az őröket, és másszák meg a szemük előtt az atommáglyákat és gyártornyokat. Ha el akarják szállítani őket, nem hagyják magukat. De mindezt erőszak nélkül teszik.
Szembesítés
A Greenpeace tudományos bizonyítékokra támaszkodva, látványos akciókkal fedi fel a vitás eseteket és megnevezi a felelősöket.
Hatékonyság
A lobbizással a Greenpeace nyomást gyakorolhat akár világméretű vállalatokra is, mivel a világ bármely pontján tudja ellenőrizni őket, és bárhol képes kampányt folytatni. Erre a helyi környezetvédő szervezeteknek nem sok esélyük van.
Világméretű szervezet
Immár 40 országban vannak irodák – köztük Budapesten is – 1200 alkalmazottal, sok ezer aktivistával, tengeri flottával és azzal a hatalmas erővel, amit a támogatók jelentenek – jelenleg több mint 2,7 millióan. Segítségükkel még a világ leghatalmasabb embereinek orra elé is képesek egy plakátot elhelyezni.
Mindenkiben felmerül a kérdés, hogyan tartja fenn magát egy ekkora szervezet? Nem árnyékolja-e őket korrupció? Lehet-e egyáltalán ellenőrizni, hogy minden jól működjön, mindenütt a világon?
A Greenpeace támogatói csak magánszemélyek lehetnek, a más forrásból származó adományokat visszaküldik. Így őrzik függetlenségüket, csak így maradhatnak feddhetetlenek. Az aktivisták önként, és mindenféle juttatás nélkül segítik a kampányokat. A szervezet központja Amszterdamban van. Az ottani irányítás alá tartoznak az országos és a nagyobb regionális irodák, amelyek a helyi problémák kezelését intézik, de mindig összhangban a többi irodával.
A Greenpeace története és eredményei röviden
1971-ben néhány ember egy bérelt halászhajón elindult a kanadai Vancouverből, hogy megakadályozzák az USA kormánya által Alaszkánál végrehajtott atomkísérleteket. Úgy gondolták, hogy a kísérleti területhez hajózva a robbantást meg tudják akadályozni. Menet közben járművük többször meghibásodott, így nem érték el céljukat, visszafelé azonban a kikötőben többezres tömeg várt rájuk. Az eset óriási visszhangot keltett: végre valaki szembe mert szállni a hatalommal a környezet érdekében!
Ennek eredménye az lett, hogy az amerikai kormány „politikai és egyéb” okokra hivatkozva még abban az évben beszüntette a kísérleteket. Az akció után az észak-amerikai Cree indián törzs meghívta őket, és a Rainbow Warrior (szivárványharcos) címet kapták tőlük.
1975: Az első bálnavadászat elleni akciók, minek eredményeként 1986-ban életbe lép egy nemzetközi törvény a bálnavadászat szigorításáról.
1978: A Greenpeace Rainbow Warrior nevű hajója megakadályozza a nukleáris atomhulladékok elsüllyesztését az Atlanti-óceánba, majd 1983-ban döntés születik arról, hogy a világ tengereibe 10 évig nem süllyesztenek atomhulladékot.
1980-as évek eleje: A Greenpeace kampányt indít a szemét- a víz- és levegőszennyezés ellen. Ennek is köszönhető, hogy 1987-ben beszüntetik a veszélyes hulladékégetést az Északi-tengeren, 1989-től pedig már nem ürítenek híg savakat az Északi-tengerbe. 1993-ban egy, az egész világra kiterjedő tilalom lép életbe a veszélyes hulladékok tengerbe süllyesztése ellen; 1994-ben megtiltják a veszélyes hulladékok szállítását az ipari országokból Kelet-Európába és a harmadik világ országaiba, majd 2001-ben határozat születik a lassan lebomló környezeti mérgek gyártásának és felhasználásának betiltásáról.
1985: A francia titkosszolgálat Aucklandnél két bombával elsüllyeszti a Greenpeace hajóját, a Rainbow Warriort. A Greenpeace fényképésze, Fernando Pereira életét veszti a szerencsétlenségben. A hajó a Muruora atoll felé tartott, hogy a francia atombomba-kísérleteket megakadályozza. Az eset felkelti a világ figyelmét, így nemzetközi nyomásra a tikosszolgálat embereit elítéli a francia kormány!
De „egy szivárványt nem lehet elsüllyeszteni”:
1987: A Greenpeace Antarktisz-állomást nyit a kontinens védelmére, majd 1991-től szerződés garantálja az Antarktisz védelmét 50 évre.
1989: A Greenpeace fellép az őserdők védelmében és 1994 után 2001-ben is óriási területek kerülnek védelem alá Kanadában; 1999-ben Brazíliában megszigorítják a környezetvédelmi törvényt az illegális erdőirtás ellen.
Az 1990-es évektől indul a Greenpeace klíma-kampánya és 1990-ben betiltják az ózonpajzs-pusztító FCKW-t; 1992-ben a Greenpeace egy kelet-németországi céggel közösen bemutatja a világ első FCKW- és FKW-mentes hűtőszekrényét.
A kezdetek óta különleges hangsúlyt fektetett a Greenpeace a tengerek védelmére. 1995-ben a Shell olajkonszern megígéri a Greenpeace-nek, hogy nem süllyeszti a tengerbe Brent Spar nevű olajfúró-platformját; 1998-ban 15 évig tartó Greenpeace-kampány eredményeként az EU megtiltja halászflottáinak a vontatóháló használatát, mely igen súlyos természeti károkat okoz a világ tengereinek élővilágában.
Az 1990-es évek közepe óta lép fel a Greenpeace a géntechnológia alkalmazása ellen a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. 1997 óta egyre több ország tiltja meg a génmanipulált termékek importját.
2000-ben nyílik meg a Greenpeace közép-kelet-európai regionális irodája. Kilenc ország tartozik ide, köztük Magyarország is. Az első Magyarországon folyó kampány a Tiszta Víz 2002, melynek célja a Tisza teljes hosszának és vízgyűjtő területének környezeti felmérése, illetve védelme. Ebben a munkában részt vesz Románia és Szlovákia is.
A kampány egyik lényeges lépése volt, hogy a Greenpeace fölhívta a figyelmet a Verespatakon tervezett újabb aranybánya veszélyeire. Meggyőzték a Világbankot arról, hogy a bánya megépítése újabb cianid-katasztrófával fenyegetne; márpedig nem engedhetjük meg magunknak a Tisza élővilágának újabb kipusztulását. A Világbank megvonta a támogatást.
A bányához szükség lett volna több falu elárasztására. Többezer ember kilakoltatásáról, három templom és számtalan kulturális emlék elpusztításáról van szó. 2002 decemberében a Greenpeace akciót szervezett Bukarestben, melynek eredményeképpen a román kormány vezetői nemtetszésüket fejezték ki a nemzetközileg is nagy visszhangot keltő bányaépítési tervek miatt.
A Greenpeace 2002 folyamán több akcióval próbálta felhívni a figyelmet a súlyos magyarországi környezeti problémákra. Az év folyamán két alkalommal volt megmozdulás a Sajóbábonynál lévő Észak-Magyarországi Vegyi Művekkel (ÉMV) szemben. A Greenpeace vízvizsgálati eredményei azt mutatták, hogy néhány olyan mérgező anyag található Sajóbábonynál a Bábony-patak vizében, melyeket Nyugat-Európában már régen betiltottak. A tiltakozás célja az volt, hogy szüntessék be ezeknek az anyagoknak a gyártását. A gyárban elterjedt a tévhír, hogy a Greenpeace be akarja záratni az üzemet. Így az akció során többször is sértegették az aktivistákat, mondván, inkább munkát adnának, minthogy bezáratják a munkahelyeket. Csakhogy nem az üzemek bezárásáról volt szó, hanem a veszélyes anyagok előállításának megszüntetéséről. Ez a vállalat termékskálájának egy-két százalékát érintené, s nem veszélyeztetné a munkahelyeket, sőt a dolgozók is egészségesebb környezetben élhetnének.
A környezetvédők és a vállalat között kiéleződött és elhúzódott a vita, ezért került sor a második akcióra. A média felkapta a hírt, ami televíziós vitához is vezetett. Végül a Greenpeace bejelentette, addig nem tágít, amíg a cég vezetői szóba nem állnak velük, így ígéretet kaptak a probléma tárgyalásos rendezésére.
Sokan úgy vélik, kényelmi eszközeink java részét elveszítenénk, ha elterjednének a környezetkímélő technológiák. Csakhogy az egészséges környezet és az egészséges gazdaság nem feltétlenül zárja ki egymást. A „pénzünk és kényelmünk ellen küzdő” környezetvédők talán nem is ellenünk harcolnak…
Hoffer Erik
2002/33.
