Jógával könnyebb lehet

– Mit jelent számodra a jóga? Miért jógázol?

– 1985-ben ismerkedtem meg a jógával. Akkor nagyon beteg voltam, és ez vezetett Etkához, az első jógatanáromhoz. Egy gerincműtét előtt álltam, mikor Etka előadást meghallgattam. Az előadás után odamentem hozzá és beszélgettünk, elmeséltem, milyen problémáim vannak. Azt ajánlotta, ha lehet, próbáljuk meg elhalasztani a műtétet, járjak az ő óráira, így talán sikerül elkerülnöm a műtéti beavatkozást. Szívesen álltam rá erre a megoldásra, mert nagyon féltem a műtéttől. Így kezdtem el az ő irányításával jógázni. Annak idején napi 2-3 órát gyakoroltam munka után. A gyógyulni akarás sokat segített. Közben Etka javaslatára vegetárius lettem. Két hónap után már éreztem belső problémáim javulását. A mozgásom nagyon gyorsan javult, fél év múlva szinte teljesen megszűntek a fájdalmaim, és egy év múlva már nyoma sem volt a panaszoknak. Sokat segített az állhatatos és sok gyakorolás, nyújtózás. Akkor voltam 45 éves, és fontosnak tartottam, hogy visszanyerjem az egészségemet. Ennek megfelelően mindent megtettem a javulásért. A betegségem előtt sportos életet éltem, de csak a magam gyönyörűségére, nem jártam egyesületbe. Mindig fontosnak éreztem a jó fizikai állapotot. Életem során sok nehéz fizikai munkát végeztem és ez tette tönkre a gerincemet, szőlővel foglalkoztam a gazdaságban, és ez nagyon nehéz munka.

– Tehát a foglalkozásokon keresztül kerültél kapcsolatba a jógával. Mennyire volt ott szó a jóga elméletéről?

– Etka „anyó” az egészséges életmódot hirdette, és a gyakorlatokra fektette a hangsúlyt. Alapvetően a testtel foglalkozott. Egy kozmikus erőben hisz, de engem a filozófiai elképzelései nem fogtak meg. Kezdetben számomra is a fizikai állapotom javulása volt a fontos.

– Mikor találkoztál a jóga filozófiájával?

– Mikor elkezdtem jógázni, kezembe kerültek olyan könyvek, amelyek a jóga hátteréről szóltak, és eljártam előadásokra is, így fokozatosan átalakult a szemléletem. Nekem ehhez két évre volt szükségem.

Ezután, már nem egészségi okokból voltam vegetáriánus, hanem elvi alapon. A Földön minden élőlénynek egyformán joga van az élethez. Ezt a szemléletet nekem sincs jogom felülbírálni. Van egy történet ezzel kapcsolatban. Az űrből figyelték a földi életet, az élőlényeket. Tapasztalták, milyen változatos itt az élet, vannak kétlábúak, vannak négylábúak, vannak élőlények, akik repülnek, vannak, akik a vízben úsznak, de mindegyikre az a jellemző, hogy megeszi a másikat. Az űrből ilyennek tűnik a földi élet.

– Az étkezésen túl mennyire fogott meg a jóga szellemi háttere?

– Fokozatosan kerültem közelebb hozzá. Az elfogadás után kezd belül érlelődni valami, ami az átalakuláshoz kell. Ez nem gyors folyamat. Az a fontos, hogy ne csak a felszínen történjen átalakulás, hanem lelkünk mélyén is. Voltak olyan dolgok, amit tíz évvel ezelőtt el nem tudtam volna képzelni magamról, ma pedig már természetesek számomra. Elmondom ezzel kapcsolatban az első esetemet. A bhakták, a bhakti-jóga követői egyszer Baján jártak. Én már vegetáriánus voltam és elmentem az ilyen típusú előadásokra. Meghívtak magukhoz, aminek szívesen tettem eleget. Már oktattam a jógát is. Meséltek az életükről és arról a kis tanyáról, ahol éltek. Lerajzolták az utat, másnap tehát elmentem hozzájuk. Korán reggel indultam, még sötétben, hogy odaérjek az első leckére. Mikor megérkeztem, nagyon kedvesen fogadtak, finom volt az étel, és ott láttam először a különböző ceremóniákat, leborulásokat, mantra meditációt. Ez nagyon furcsa volt számomra, úgy gondoltam, aranyosak ezek a bhakták, de hogy én ezt nem fogom soha csinálni, az biztos. Két-három hét elteltével már kezdtek hiányozni. Újra kimentem, és szép lassan-lassan fogadtam el az életmódot, a hozzátartozó szertartásokkal egyetemben. Kezdetben tiltakoztam a rituálé ellen, féltem tőle, de elmúlt egy pár év és magamévá tettem.

– Hogyan kezdted a jógát oktatni?

– Ősszel iratkoztam be, és már tavasszal tanítottam is. Ez eleinte szükséghelyzetből adódott, mert Etka nem tudott eljönni. Ott voltunk huszonöten a teremben és senki nem akarta vállalni, a gyakorlatok levezetését. Én elvállaltam. Mindannyian tudtuk a gyakorlatokat, bár a sorrendet akkor még súgni kellett, de a bemutatással nem volt gond. Etka megdicsért a bemutatóért és máskor, ha nem tudott jönni, rám bízta a feladatot. Kezdetben írtam egy füzetet, amit magam elé helyeztem, és abból lestem néha, amit nem tudtam. Aztán kialakult egy gyakorlatsor, s ma már nincs már szükségem ilyen kisegítő eszközökre.

– Összekötöd a jógát és a keleti tanokat?

– Nem nagyon. Hozzám különböző vallású emberek járnak jógázni. Beszélek ugyan Istenről, de nem sokat, néhány perc elég. Anthony de Mellow könyveiből szoktam olvasni. Széles látókörű szent ember volt, ha jól tudom ferences rendi. Történeteiben merített a hindu, a buddhista és a más vallások irodalmából. Elfogadta a többi vallást, és szerintem az igazi szent ember az, aki el tudja fogadni a többi vallást. Egyszer azt olvastam, ha két egyszerű ember találkozik, szépen elbeszélgetnek, de ha a vallásra kerül a sor, biztosan összevesznek. Ha két intelligens ember találkozik, azok szépen elbeszélgetnek a filozófiáról, eszmét cserélnek, és mennek tovább. Ha két különböző vallású szent ember találkozik, tisztelettel üdvözlik egymást, nem szólnak egy szót sem, tovább mennek. Mindketten tudják, hogy kicsoda a másik.

– A jóga melyik fajtáját oktatod?

– Én a hatha jógával, a fizikai jógával foglalkozom. Ezek az alapok. El szoktam mondani, aki tovább akar lépni a filozófia felé az erre építhet. Idővel mindenki megtalálja a megfelelő helyét, s a jóga biztosítja azt a fizikai állapotot, ami lehetővé teszi a biztonságos továbblépést. Könnyebb a lelki gyakorlatokat úgy végezni, ha a testem egészséges. Beteg emberek másként vannak elfoglalva magukkal. Ez persze nem zárja ki, hogy beteg emberek is foglalkozzanak a lelki élettel, de a jógával talán könnyebb. Az egészséges ember teljes elmével és szívvel fordul Isten felé, a beteg embernek az elméje gyakran a betegség körül forog. A jóga ad egy belső békét, egyfajta megnyugvást. A meditációt nem tanítom, ahhoz más alkat kell. Én egy izgő-mozgó ember vagyok, nem tudok egy percig sem megállni. A meditáció alapja az ékagra, az egyhegyűség, amikor az elmémet egy pontra tudom rögzíteni. Ardzsuna azt mondta, könnyebb a szelet kézzel megállítani, mint az elmét egy pontra rögzíteni. Nem mindenkiben alakult ki az egyhegyűség ilyen magas igénye. Nálam is a betegség segített hozzá, az indított el, a jóga útján. Most már egészségesen, teljes elmével vagyok jelen a gyakorlatokban. Sokszor egy nehéz élethelyzet visz minket előbbre. Köszönettel tartozom azért a betegségért, mert így tudtam elindulni egy pozitív irányba.
– Hogyan végződnek ezek a tanítások vagy kurzusok?

– Nem tartom magamat mesternek, csak oktatom a jógát. Egyszer a nyolcvanas évek végén találkoztam egy indiai szent emberrel Szegeden. A program végén lehetett kérdezni, és akkor még bennem sem tisztázódott teljesen, hogy hova tartozom, így azt kérdeztem: „Mester, annyiféle utat ajánlanak, hogyan tudom eldönteni, hogy melyik a helyes?” „Látom, kereső ember vagy. Azt ajánlom, menj el sok ilyen összejövetelre és közösségbe. Ahol a szíved azt súgja, otthon vagy, maradj ottan.” Nem azt mondta, maradj itt, ez a legjobb út, hanem a szívemet hívta segítségül. Itt kezdődnek az igazi mesterek. Mindenki maga döntse el, hogy hol érzi jól magát. Nemigen szoktunk a foglalkozásokon ilyesmiről beszélgetni. Nem akarom a saját meggyőződésemet másokra erőltetni. Elfogadom az emberek választását. Az indiai háttér persze mindig jelen van, nem tagadom meg saját utamat, de nyitva hagyom a kérdést. Azt tapasztaltam, a zene kedves a hallgatóknak, átveszik és otthon is hallgatják a szanszkrt nyelven szóló szent énekeket.

Az egyik legfontosabb dolog az óm zengetése a program végén hétszer. Ezt nagyon várják. Az együttlétek egy kicsit kiszakítják a hallgatókat a mindennapi életből, a saját belső hangjaikra figyelhetnek. Egyszer azt hallottam, hogy az óm a szív virága, a lélek imája, amikor kimondod, egy szép virággá válik, amit átnyújthatsz a Teremtődnek. A belső rezgés, ami az óm zengésével jár, a központi idegrendszert nyugtatja, regenerálja és a lelket is tisztítja.

– Úgy tudom, nyaranta tábort is szervezel. Beszélj erről kicsit bővebben.

– A Mátrában, Parádon, festői környezetben szervezzük a tábort, ami meglehetősen szabad. Nincsenek kötött programok, inkább lehetőségek vannak, semmi nem kötelező. A napi háromszori vegetáriánus étkezés mellett, kétszer egy óra jóga-foglalkozást tartunk, reggeli és vacsora előtt. Mindennap van túra, hol rövidebb, hol hosszabb, s a közelben van fürdési lehetőség is. Érdekes előadókat is hívunk, s általában kétszer rakunk tábortüzet. Kövi Szabolcsot szoktam meghívni egy kis zenei programra. Az ő zenéjét szeretik. Korhatár nélküli a részvétel, minden korosztály előfordul a résztvevők között és családok is jöhetnek együtt. Van, aki még sohasem jógázott, itt találkozik először ezzel a lehetőséggel. A táborunkba pihenni jönnek az emberek, ezért nem is kötelező semmi, de a két jógafoglalkozás ajánlott.

Lejegyezte:
Ubornyák Katalin

2002/33.