Gondolatok a pázmándfalui Mandala Baráti Kör alakulásáról

Kedves Olvasó Társaim!

Az igazi Találkozásokat gondoskodó égi kezek készítik elő. Nagy ajándékai az életnek. Minden találkozás bizonyság arról, hogy egymásért vagyunk, és nem vagyunk magunkra hagyatva. Ami a lelki fejlődésünkhöz kell, minden megadatik a megfelelő időben. Csak észre kell vennünk, és fel kell ismernünk az égi ajándékban az éppen nekünk szóló fontos üzenetet.


Egy nagyszerű tanáromtól, Székely Györgytől hallottam először a Kagylókürtről 1991-ben, amikor a Waldorf-tanárképzésre jártam. Gyuri bácsi szavai felkeltették az érdeklődésemet: “Ha igazán színvonalas, szellemtudományos folyóiratot akartok olvasni, keressétek a Kagylókürtöt!” Attól kezdve Budapesten és Győrben minden újságárusnál érdeklődtem, de senki nem is hallott a folyóiratról. Nem hagytam fel a kereséssel, de álmomban sem gondoltam volna, hogyan fogok vele találkozni először. Két év múlva, 1993. tavaszán egy napsütéses délutánon a győri, kilencedik emeleti panellakásunk ajtaján becsengetett hozzánk egy megnyerő, hindu könyveket és Kagylókürtöt áruló fiatalember. Ez olyan volt, mint a mesében, hogy csak kívánni kell, és beteljesül. Azóta is számos igazolást kaptam az életemben arra, hogy amire igazán, őszintén vágyakozunk – kellő kitartással – azt elérjük. Így kezdtem el ismerkedni a hindu kultúrával és filozófiával.

Egyre tisztábban kezdett megmutatkozni számomra, hogy a bhakti jóga gyakorlása egyáltalán nem valami idegen keleti miszticizmus, valami eltérő dolog a mi keresztény hitünktől, hanem éppen hogy megegyezik a jézusi tanítások gyakorlati megvalósításával. Nekünk, ma élő európai embereknek szükségünk van az ősi keleti tanításokra, hogy az anyagi őrületben ne veszítsük el teljesen lényeglátásunkat. Szükségünk van mindarra, ami összeköt bennünket, szükségünk van egymásra.

Amire szükségünk van, minden megadatik. Így megadatott az is, hogy élnek köztünk olyan személyek, akik tiszta szolgálatként élik életüket. Úgy élnek, ahogy beszélnek. Ez manapság különösen ritka dolog. Szerencsés, aki ilyen személy társaságában lehet, és kérhet eligazítást a mindennapi emberi problémák útvesztőiben. Látszólag nagyon eltérő problémákkal küszködünk, de a felszín alatt sok a közös gyökér. Életünk fontos feladata, hogy kikutassuk, mi van a mélyben, hogy megfejtsük igazi énünk titkait. Ehhez társakra van szükségünk. A különböző helyzetekben egymás által ismerhetjük fel jobban önmagunkat. Jó, hogy vannak, akik előttünk járnak, és segítségüket kérhetjük. Vannak, akik mellettünk haladnak és olyanok is, akik mögöttünk. Talán csak a megtett út hossza különböztet meg bennünket. Mindig, mikor elgondolkodom az életen, olyan meghatóan szépnek találom, bármi is történjen. A tőlünk független körülmények, még ha rossznak is tűnnek, lelki fejlődésünk szempontjából a legjobbak. Mindig megfelelő helyzeteket kapunk, csak éppen nem mindig tudunk megfelelően cselekedni. Ez a tanulás folyamata, a földi élet.

Amit eddig írtam, előzménye, bevezetője annak, amiről szeretnék szólni. Két éve sikerült felépítenünk életünk első házát Győrtől 17 km-re Pázmándfalun a hegyben, a Pannonhalmi Apátságtól tíz perc járásnyira. Így ötvenedik születésnapunkat férjem is, én is új otthonunkban ünnepelhettük. Már az építkezés gondolatának születésekor elhatároztuk, hogy nemcsak magunknak és gyerekeinknek építjük a házunkat, hanem igazi emberi találkozásoknak is szeretnénk otthont adni.

Saját életünk felismerései és tanári hivatásunk tapasztalatai is igazolják, hogy a tanulásban, fejlődésben milyen fontos a közösség ereje. Csak a szellemi gazdagodás, a lelki fejlődés és az erre való törekvés segít kikerülni az egyre inkább elanyagiasodó, pénzimádó társadalom csapdáit. Minden ember éhezik lelki táplálékra, még ha nem is tudatosan. Vágyunk az őszinteségre, a békességre, vágyunk arra, hogy ne ítélkezzenek felettünk, egy szóval vágyunk a szeretetre. Ahhoz, hogy a napi feladataink, törekvéseink igazi értelmét megérthessük, fontos kutatnunk, hogy mi az életünk célja, értelme, ki vagyok Én, és ki az, Akitől minden származik. Sokunkat foglalkoztatnak ezek a kérdések. A hasonló válaszokat kereső emberek egyszer csak megtalálják egymást, és időről időre szívesen találkoznak, hogy egy lelki tanító segítségével és egymás gondolatainak, tapasztalatainak megismerése által tisztábban lássanak. Így találkoztunk össze sokakkal a “Mandala Baráti Kör”-ben. Közös célunk, hogy tanuljunk és “tanítsunk” oly módon, hogy amit felismerünk, törekszünk megvalósítani az életünkben. Ez persze sokszor nem sikerül. Többnyire kéthavonta szombatonként találkozunk húsz-harmincan: barátaink, barátaink barátai, különböző foglalkozású, világnézetű, eltérő vallású, más és más körülmények között élő, mindenféle korosztály, 12-től 60 évesig. Mindannyiunkban közös az érdeklődés a lelki bölcselet iránt, és a törekvés arra, hogy azt keressük, ami valamennyiünket összeköt és örök érvényű. Találkozásaink előtt megállapodunk egy-egy témában, ami beszélgetésünk kiindulópontja. Eddig tíz alkalommal jöttünk össze. Különösen emlékezetes találkozó volt számomra, amikor a Kagylókürt alapítójára, Abhaj Narayanra emlékeztünk születése évfordulóján, és a guru-elvről esett szó. Ugyancsak rendkívüli élmény volt, amikor a “Születés, betegség, öregség, halál” címmel két világvallás olyan jeles képviselőjét hallgathattuk, mint Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát, és B. K. Tírtha Maharádzs hindu szerzetes. Az eddigi utolsó, és egyben jubileumi találkozó, a tizedik Mandala Baráti Kör karácsony előtt volt. Témájául a szeretetet választottuk. Ennek a napi szóhasználatunkban megkoptatott, sokszor csak üres szólamként használt szónak, a Szeretet-nek olyan sokszínű értelmezése, szépséges mélysége tárult elénk, ahogy egymásnak adtuk tovább a szót huszonegyen, amire egyikünk sem számított. A megnyilatkozásokból kitűnt, hogy mindannyiunk létét legalapvetőbben meghatározó, legelemibb, egyben leguniverzálisabb dologról van szó. A szeretet, mint Forrás, a legfőbb idea, észleleteink útján teremtődik bennünk más és más fogalmi valósággá. A mindenség prizmájának egy-egy sugarát tudjuk csak saját lelki tükrünkkel felfogni. A csodálatos abban, hogy sokan vagyunk az, hogy mindenki egy kicsit mást fog fel, és egymásnak tudunk tükrözni, és egymástól tudunk befogadni is. Igazi lelki öröm volt a Szeretet egyszerű, tiszta megfogalmazását hallani legifjabb, tizenkét éves Zoli barátunktól (a szeretet olyan társas kapcsolat, ami összeköti az embereket érzelmileg), és éppúgy lelki kincset, és egyedi ajándékot kaptunk minden egyes megszólaló tapasztaltabb barátunktól. Emlékezetes, szép délután volt, mint valamennyi korábbi találkozás. Sok kis szeretet szikra kapott lángra. Hogy ki ne aludjanak ezek a tüzek, újra és újra találkozunk. Az igazi találkozások ilyenek. Folytatódnak.

Jó szívvel bíztatok mindenkit, aki teheti, teremtsen ilyen lehetőségeket, és aki igényli, keresse törekvő emberek társaságát! Továbbra is szeretettel hívjuk körünkbe az őszinte érdeklődőket.

Dr. Földes Zoltánné Cecília
9085 Pázmándfalu, Hegy u. 65. 96/470-856

2002/33.