A vegetárius táplálkozás előnyei

Tudjuk, hogy testünk, lelkünk egészsége szorosan összefügg a táplálkozás mikéntjével. Már az ókori görög gondolkodók közül is sokan nagy súlyt fektettek a helyes táplálkozásra. Püthagorasz, aki vegetárius volt, étkezési szakértőként az 557 és 559 között öt alkalommal olimpiai győztes Milon élsportoló táplálkozási tervét dolgozta ki. A híres bölcselő arról is nevezetes volt, hogy krotoni iskolájába csak azokat fogadta el, akik előbb lemondtak a húsevésről. Szókratész, Platón, valamint Buddha, Leonardo da Vinci és még sok híres filozófus, értelmiségi és művész tartotta összeegyeztethetetlennek a húsevést a helyes táplálkozással. Vajon miért? Mennyivel előnyösebb a vegetárius étrend, s miért káros a húsfélék fogyasztása? Cikkünk ezekre a kérdésekre kíván részletes ismertetéssel válaszolni.


Először azt kell hangsúlyoznunk: az emberi test anatómiai, biológiai fölépítése amellett szól, hogy természetünkhöz sokkal közelebb áll a növényi táplálkozás.

1.) A húsevők belei nagyon rövidek, hogy a hús lebontásához elengedhetetlenül szükséges rothasztó baktériumok könnyen eltávolíthatók legyenek. Ezzel szemben a növényevők belei hosszúak, (ideértve természetesen az emberét is), ugyanis az eledelük emésztéséhez rothasztó baktériumok szükségesek.

2.) A húsevők hosszú fogakkal és legtöbb esetben behúzható karmokkal rendelkeznek zsákmányuk megragadása és megölése végett, míg a növényevők fogai és karmai ezektől alapvetően eltérőek.

3.) A húsevők állkapcsai csak le és föl mozognak, de a növényevőké oldalirányban is.

4.) A húsevők nem izzadnak, testük hőmérsékletét a nyelv kilógatásával és gyors lélegzéssel szabályozzák. A növényevők hőmérsékletük szabályozására s tisztátalanságaik eltávolítására izzadságpórusokkal rendelkeznek.

5.) A húsevők nyála nem tartalmaz ptialint, így képtelenek a keményítők előemésztésére. A növényevők nyálában viszont található ptialin, így az emberében is.

6.) A húsevők tízszer annyi sósavat választanak ki, mint a növényevők, hogy az étrendjükben lévő csontokat képesek legyenek megemészteni.

7.) A húsevők lefetyelik a vizet, mint a macska, míg a legtöbb növényevő issza.

8.) A húsevőknek egyenletes fogalakzatuk van, jellegzetesen megnyúlt tépőfogakkal, míg a növényevők és az ember szemfogai rövidek és nem alkalmasak a hús marcangolására.

Láthatjuk, az emberi test fölépítése nem húsevő vagy ragadozó, hanem növényevő létét bizonyítja.

Mi történik akkor, ha természetünk ellenére mégis húst eszünk?

A húsevőnek az alábbi veszélyekkel kell számolnia:

a) Fertőzésveszély: ezt főleg a clostridium botulinum bélbaktérium okozza, amely elsősorban a töltött élelmiszerekben (hurka, kolbász stb.) életképes, ahol a fehérjedús táptalajon igen kellemetlen hatású ún. botulin toxint termel. A tojás pedig gennykeltő baktériumokat tartalmaz. Ezenkívül a bélférgek, a galandférgek és a mételyek fertőzésveszélye is igen nagy. A mételyek először csigákban, rákokban fordulnak elő, majd a legelésző állatok szerveibe kerülnek, ahonnan a hús fogyasztása révén az emberi szervezetbe is eljutnak. A galandférgek petéi (taenia solium és taenia saginata) a sertés és szarvasmarha izmaiba tokozódnak be, ahonnan szintén az emberi tesbe kerülhetnek. A mesterséges táplálás, a karámba zárás és más természetellenes bánásmód következtében a vágóállatok rengeteg betegségben szenvednek; például száj- és körömfájás, gyulladások, hurutos megbetegedések, rák, tüdőbaj és tüdőgyulladás. A szárnyasok gyakran át vannak itatva ösztrogén anyagokkal, amelyek tudvalevőleg rákkeltőek.

b) Mérgezés: sose feledkezzünk meg arról, hogy a fogyasztásra kerülő hús minden esetben dög! Az emberek írtóznak az állati hulla gondolatától is, hát még a fogyasztásától! De csodálatos módon senki sem döbben rá, hogy az asztalára kerülő hús sohasem élő, hanem ugyanaz a tetem, amitől annyira viszolyog. Lám mennyit tesz a fogalomzavar! Mert mi változtatja nem döggé (s így fogyaszthatóvá) a természetes módon elpusztult állatokkal ellentétben a vágóhidon lemészárolt állatok tetemeit? Az állat lemészárlása után azonnal tevékenykedni kezd a rigor mortis, és megkezdődik a rothadás. A húsevők által nagyrabecsült porhanyósság nem más, mint az előrehaladott rothadás biztos jele. A mészárlás pillanatában az állat félelmében adrenalint termel, amely a húsevő szervezetében agresszivitást és felfokozódó feszültséget vált ki. Az állat halálával a rothasztó baktériumok azonnal megkezdik tevékenységüket. Ezek nem pusztulnak el főzéskor vagy sütéskor, mivel a hús kitűnő szigetelő. S ha el is pusztul valamelyik, az mérget hagy maga után. A megölt állat vére az állatbetegségek ellen beadott szérumokat, bacilusokat és gennyet tartalmaz.

c) Magas koleszterintartalom: a velő, a tojás, a disznózsír és bizonyos állati belsőségek koleszterintartalma igen magas, márpedig a tudósok szerint ez az érelmeszesedés egyik legfőbb oka. De ez a betegség sok más keringési megbetegedés előhírnöke is (pl. trombózis, infarktus, érgyulladás, visszértágulás).

d) A hús nehezen emészthető fehérjék forrása: habár némely orvos óva int a húsevés teljes föladásától, mondván, hogy a hús elengedhetetlen fehérjeforrás, ez nem így van, mert a húsban található fehérje az ember számára nagyon nehezen emészthető, azonkívül ásványokban, vitaminokban, szénhidrátokban nagyon szegény.

e) A hús hátráltatja az ember szellemi tevékenységét, mert a toxinok semlegesítésével energiát vonunk el más fontos testi funkciótól, főleg a gondolkodástól.

f) Betegségek: a húsevés akadályozza a B12 vitamin természetes szintézisét, ami vérszegénységhez vezethet. Az állati eredetű mérgek megszakítják a megfelelő szénhidrát anyagcserét, s ez cukorbajt okoz. A hús emésztéséből származó felhasználhatatlan anyagok karcinogén, azaz rákkeltő hatásúak. Dél-afrikai székletvizsgálatokból megállapították, hogy a rákkeltő mutagének legnagyobb mértékben a sok húst fogyasztó jómódúaknál fordulnak elő, míg a szegény néprétegeknél jóval kevesebb, s a vegetáriusok esetében pedig alig mutatható ki mutagének jelenléte.

g) Káros hormonképződés előidézése: a húsfélékből származó fehérjék fokozatos felszívódása a szervezetben biokémiai reakciókban résztvevő hormonok fokozottabb termelődését váltják ki. A szóban forgó hormonok az alábbiak: gastrin, pancreozymin, enterokrinin, nemi hormonok, inzulin. Ezek megnövekedett termelése gyomor és bélfekélyhez, káros nemi izgatottsághoz, valamint cukorbetegséghez vezet.

Ezenkívül a húsevés nem gazdaságos, főleg nem a mai világban, ahol az emberek milliói, pontosabban több, mint egy milliárd lélek, azaz a világ 25%-a éhezik. A húsételek több, mint fele víz, ezért a hús meglehetősen drága fehérjeforrás. Tudvalevő, hogy a Föld termőtalajának túlnyomó részét állattartásra használják. Pedig ha ehelyett magas fehérjetartalmú növényeket termelnének, pl. szóját, gabona- bab és borsóféléket, akkor egy csapásra megoldhatóvá válna a világ élelmezési gondja, mert az a földterület, amely 1 tonna marhahúshoz szükséges takarmányt termel, 15-20 tonna fehérjedús táplálékot tudna adni. Az 1 mázsa száraztakarmányt fogyasztó marha mindössze 2-6 kg húst ad. Más szóval a húst fogyasztó ember sokkal több földet igényel léte fönntartásához, mint egy növényevő. Így mindenki könnyen beláthatja, hogy a hústermelés roppant költséges és fáradtságos, valósággal gazdasági csődbe kergeti a húsevő társadalmakat (gondoljunk csak a hazánkban és a környező országokban látható tengernyi kukoricaföldre, ami szinte kizárólag állattakarmányozásra szolgál).

Lacto vegetarianizmus

Az állati zsiradék és a fehérjék természetesen nagyon hasznosak az emberi szervezet számára, föltéve, ha könnyen megemészthetők. A húsfélékkel ellentétben a tejtermékek (főleg a tehéntejből készültek) könnyen emészthetők, és ezért létfontosságúak, hiszen az állati zsiradékot és fehérjét teljesen mellőző ember gyakorlatilag képtelen más úton fedezni fehérje és zsiradékszükségletét. Így vegetárius étrendünk akkor teljes és tökéletes, ha tehéntejet, túrót, sajtot, joghurtot, aludttejet stb. is fogyasztunk. A kiegyensúlyozott lacto-vegetárius étrend nem gyöngíti le az emberi szervezetet, sőt kitűnő kondíciót ad. A születésétől fogva vegetárius Murray Rose 17 éves korában három aranyérmet nyert úszásban az 1956-os melbourne-i olimpián, egy másikat pedig 1960-ban. Több híres élsportoló példája mutatja, hogy a vegetárius életmód egy cseppet sem gyengíti a szervezetet. Sőt az 1980-as body building verseny svéd származású világbajnoka szintén vegetárius volt, aki éppen azért indult a bajnokságon, hogy bebizonyítsa: húsevés nélkül is lehet valaki erős.

Az erkölcsi, esztétikai megfontolások is arra kényszerítenek bennünket, hogy elítéljük az állatok mészárlását.

1.) Az állatok leölése fölösleges szenvedést okoz; az állatok érző lények, az emberéhez hasonló érzelmekkel.

2.) Nincs jogunk erőszakosan véget vetni semmilyen élőlény életének.

3.) Az állati hullák s a döglött hal bűze iszonyú, csakis az érzékszervek tompításával érhető el, hogy az ember mégis elviselje mindezt. Ezzel szemben a vegetárius ételek színesek, jó illatúak és minden tekintetben kellemesek. Itt kell megjegyeznünk, hogy majd minden gyermeket úgy kell a szülőknek rákényszeríteni a húsevésre, míg a vegetárius ételeket örömmel fogyasztják. Az is bebizonyítja a húsevés természetellenességét, hogy a néhány hónapja vegetárius felnőtt ember egyáltalán nem kívánja a húst, sőt irtózik tőle, míg ellenkező esetben, a hosszabb ideje húson élő ember skorbutot és egyéb betegséget kaphat, miközben állandóan gyümölcsök és saláták után sóvárog.

4.) Az állatok ölése mindenkiben érzéketlenséget és szadizmust vált ki, valamint a tisztelettudás általános hiányát okozza. Püthagorasz tanítása szerint: azok, akik táplálkozási célból állatot ölnek, sokkal inkább hajlamosak embertársaik kínzására, mint a vegetáriusok.

George Bernard Shaw osztja azok véleményét, akik szerint az állatok mészárlásával közvetve a háborút készítjük elő. Íme egyik kifejező verse:

Leölt állatok élő sírjai vagyunk,
Akiket étvágyunk kielégítése végett mészároltak le.
Lakomáinkon sohasem jut eszünkbe tűnődni azon,
Hátha az állatoknak is lehetnek olyan jogaik,
mint az embereknek.
Vasárnap azért imádkozunk, bárcsak
világos lenne a lépteinket
Vezető ösvény, amelyen járunk,
Betegek vagyunk a háborútól, nem akarunk harcolni,
És mégis halottakat zabálunk.
Úgy élünk, mint az undorító varjak, és húst eszünk,
Nem törődve azzal a szenvedéssel és fájdalommal,
Melyet sportból vagy játékból
Védtelen állatoknak okozunk.
Hogyan is reménykedhetünk hát abban,
Hogy ezen a világon elérjük a békét,
Melyért – mint mondjuk – annyira aggódunk,
Letaglózottak hekatombái fölött imádkozunk
Istenhez a békéért, míg az erkölcsi törvényt gyalázzuk.
Így nemzi a kegyetlenség saját ivadékát – a háborút!

Ősi intelmek a húsevés ellen

Máhimszját szarva-bhútáni, “ne alkalmazz soha erőszakot semmilyen állat ellen!” – intenek bennünket a Védák. E művek részletesen megmagyarázák, hogy ha az ember megszegi a természet törvényeit, akkor minden esetben felelnie kell bűnéért. Ez rossz karmát hoz a számára, ami ebben az életben betegségeket, a következőben pedig egyéb kellemetlen visszahatást okoz. A Bhágavata-purána (7.15.7.) így ír: “Aki tisztában van a vallásos elvekkel, az soha nem eszik húst, halat vagy tojást.” A Hitopadésa szerint: “Ha az állatok ölésével és hasonló borzasztó tettekkel a mennybe lehetne jutni, akkor milyen cselekmény juttatja pokolra az embert?”

A Védák ősi jógatudománya manapság világszerte ismertté vált, mert bebizonyosodott, hogy összefügg a jó egészséggel és a friss szellemmel. A jóga hagyomány évezredek óta a húsmentes, egészséges étrendet írja elő, mert a húsfogyasztást összeegyeztethetetlennek tartja a lelki fejlődéssel.

De nemcsak a Védák szólnak a húsevés ellen, hanem egyéb régi könyvek is, mint például a különféle buddhista művek, a Korán valamint a Biblia. Jézus Krisztusról tudjuk, hogy nazarénus volt, azaz a korai kereszténység előtti időkből származó s az esszénusokhoz hasonló csoport tagja, amelynek előírásai tiltották a húsevést és az alkoholos italok fogyasztását. “Ne ölj!” – szól Jézus tanítása, s ez a napnál is világosabb. (Ha csak az emberre értette volna, akkor nyilvánvalóan ne gyilkolj-t mondott volna.) Tudvalevő az is, hogy Máté, Péter és Keresztelő Szent János is vegetárius volt, az utóbbi gyökereken és vadmézen élt.

Az Ószövetségben pedig többek között ezeket olvashatjuk: “És mondá az Isten: Íme néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén és minden fát, amin maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül!” (Mózes I. könyve Teremtés 1.29-30)

“Aki megöl egy ökröt, olyan, mintha embert ütne agyon, aki bárányt áldoz, olyan, mint aki, kutya nyakát töri, aki (ilyen) áldozatot ajánl fel, olyan, mint aki sertés vérét ajánlja fel (…), ők a maguk útját járják, és lelkük gönyörködik förtelmeikben.” (Ézsaiás 1.)

“Örök törvény legyen minden nemzedéknek és minden lakóhelyen, hogy sem zsírt, sem vért ne egyél!” (Levitius 3.7.)

Mikor Izrael népe húsra vágyott, mondatott nékik, hogy egész hónapig kell enniök, “míg az orrotokon jön ki, és gyűlöletes lesz a számotokra.””Még fogaik között volt a hús, de meg sem rághatták, mert az Úr haragja föllángolt a nép ellen, és pusztító dögvésszel sújtotta őket.” (Mózes IV. könyve 11.20.33.)

“Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem, terhemre vannak, elfáradtam viselni azokat. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek, sőt, ha megsokasítjátok az imádságot, én meg nem hallgatom; vérrel rakvák kezeitek.”(Ézsaiás 1.14-15.)

Történet Dániel próféta könyvéből: négy fogoly izraeli herceg hüvelyeseket és vizet választott a hús és bor helyett, mert nem akarták “beszennyezni” magukat; “és a tíz nap végeztével arcuk tisztább, szebb lett, és jobban meghíztak, mint azok a fiatalemberek, akik ettek a húsból.”

Természetesen sokkal több érvet lehetne még fölsorolni a vegetarianizmus mellett, de nem szeretnénk feleslegesen szaporítani az oldalszámokat. A jó egészség és a kiegyensúlyozott lelkiállapot érdekében mindenkinek ajánljuk a vegetárius táplálkozás mielőbbi elkezdését. Befejezésül még csak annyit: a legmeggyőzőbb érv maga a vegetárius életmód kipróbálása, miként az angol közmondás is tartja: “the proof of the pudding is in eating”, – a puding próbája a kóstolás.

A cikkünkben előfordult idézeteket T.H. Huxlex: Man’s Place in Nature, valamint Dr. B. Árpád Fejezetek a táplálkozásról c. könyvéből vettük.

1990/5.