A betlehemi csillag és az asztrológia

Máté evangéliumának második fejezete írja Jézus születéséről: “Amikor a judeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.”


Üstökös vagy nova?

Vajon milyen csillagról van szó? Ha valóban feltűnt volna akkortájt egy új csillag, az ókori civilizációk csillagászai erről említést tettek volna. Ilyen jellegű feljegyzések hiányában a mai számítógépek segítségével könnyen ki lehet számolni, volt-e akkoriban valamilyen különleges égi tünemény. A spekulációk sorozatát Kepler kezdte el, aki szerint Betlehem csillaga minden bizonnyal egy nova (“új csillag”) volt. Ezt az elméletet későbbi asztronómusok sorra megcáfolták. Maga Kepler főnöke, Tycho Brahe csillagász is végérvényesen kizárta a találgatások sorából az üstököst és a novát.

Persze a gondolkodó emberben az is felvetődik, hogyan lehet követni egy csillagot? Vitán felül áll, hogy egy csillag nem jelzőrakéta, nem vezethet senkit sem nyomra. Tudományos szempontból egy “csillag alatti” istállót megtalálni képtelenség, még ha a csillag a betlehemi csillag is, s akik követték, mágusok voltak is. Ezért nyilvánvaló, hogy a Biblia szavait – “vezette őket” – nem szó szerint kell értelmezni, hanem az akkori kor szellemében. Tudvalevő, hogy az ókori civilizációkban az asztrológia tudományos szerepét nem kérdőjelezték meg, ellenkezőleg, nagyon komolyan vették. Minden csata előtt a hadvezérek csillagjósaikat konzultálták, de a horoszkóp a hétköznapi életben is nagy szerepet kapott: házasság, üzleti vállalkozás, utazás vagy építkezés előtt, avagy egy gyermek születésekor mindig tanácsos volt a csillagok jövőt rejtő útjait fürkészni.

Itt meg kell jegyezni, különbséget kell tennünk az igazi asztrológia és a komolytalan, napi- és hetilapok hasábjain olvasható csillagjóslás között. Ugyanis az ilyesfajta horoszkópok íróinak többnyire halvány sejtelmük sincs az igazi asztrológiáról. Olyan általánosságban fogalmaznak, hogy többnyire “bejön” az állításuk. A konkrét, részletes meghatározásoktól ugyanakkor tartózkodnak. Az igazi asztrológia az, amikor tudjuk az illető születésének idejét szinte percnyi pontossággal, valamint születése helyének kordinátáit. Ezekből az adatokból lehet aztán kiszámítani az exakt horoszkópot.

A tudományos asztrológia

Az ókori keleti civilizációkban, mint például Babilonban, Perzsiában és Kínában, nagy szerepet kapott a tudományos asztrológia. Korabeli feljegyzések szerint Indiában a védikus civilizáció idején a tudós bráhminok olyannyira jártasak voltak a csillagjóslásban, hogy már jó előre ki tudták számolni, mikor és hol fog megszületni egy-egy nagy isteni inkarnáció vagy próféta, sőt valamely személy előző életére is fényt tudtak deríteni. A védikus irodalomban számtalan példáról olvashatunk.

Lehetséges, hogy a három napkeleti bölcs ilyen értelembe véve követte a csillagokat? Érdekes az is, hogy a legtöbb idevágó illusztráció afrikaiaknak tünteti fel a három bölcset, holott ez a földrész Palesztíniától nem keletre, hanem délnyugatra van.

Kérdés, milyen konstelláció utalhatott Jézus születésére? 1925-ben Paul Schnabel orientológusnak sikerült megfejtenie egy közel kétezer éves cseréptáblát, melyet az Eufrátesz partján, Szippar egykori csillagvizsgálónál találtak. A berlini múzeumban őrzött cseréptábla pontos leírást ad a Jupiter és Szaturnusz i. e. 7. évben bekövetkezett nagy konjukciójáról a Halak konstellációjában. (Ez már csak azért is érdekes, mert a hal Krisztus egy szimbóluma, s az őskeresztény közösségekben az egymásra találás titkos jele is volt.) Eszerint az i. e.-i 8. év vége felé a Jupiter és Szaturnusz láthatóvá váltak a nyugati égbolton szürkület után. Körülbelül tizenhat fokra álltak egymástól, Jupiter a Vízöntő, Szaturnusz pedig a Halak konstellációjában. I. e. 7. év februárjában a Nap sugarai mindkét bolygót láthatatlanná tették több héten át. A keleti asztrológusok nagyon fontos eseménynek tartották a Jupiter első héliakus feltűnését, amely i. e. 7.-ben, március 16.-án következett be. Megfigyelték, miként jött egyre közelebb a Szaturnuszhoz, míg végül a két bolygó május 9.-én “egyesült”. Ez a konjunkció – amelyben a Jupiter és a Szaturnusz huszonegy fokra állt a Halak csillagképéhez, deklinációban mindössze egy foknyi elválasztással, míg az azimut pontosan ugyanaz volt –, még ugyanabban az évben megismétlődött kétszer, előbb október harmadikán, majd december ötödikén, mintha csak háromszor akarná megerősíteni ugyanazt. A különleges fénnyel ragyogó “dupla csillag” nagy látványosság, igazi asztrológus csemege volt a kor égboltját fürkészők számára. Ilyen konstelláció a Halakban nem mindennapi dolog, úgyszólván egyedülálló. Neugebauer, az ismert kronológus kiszámította, hogy i. e. 1800 és i. sz. 400 között, tehát teljes 2200 esztendő alatt milyen gyakori ez a konstelláció, s arra az eredményre jutott, hogy az említett időszakban a Jupiter és a Szaturnusz háromszori konjukciója a Halak csillagképében összesen kétszer fordult elő, mégpedig i. e. 860-ban és éppen i. e. 7-ben.

Az asztrológia szabályai évezredeken át fejlődtek, s egészében véve egyformák voltak mindenütt. Bizonyosra vehetjük, hogy valamennyi keleti asztrológus egyetértett a babiloniakkal, akik a Jupitert “királyi csillagnak” minősítették és héliakus felkeltének (vagyis annak a napnak, amikor a bolygó az év folyamán először kel fel a hajnali szürkületben, napfelkelte előtt) rendkívüli jelentőséget tulajdonítottak. Az óind vagy védikus asztrológia Jupitert Brhaszpatinak vagy Gurunak (lelki tanítómesternek, prófétának) nevezi.

Amos zsidó próféta a VIII. században kifejtette, hogy a Kewan (Szaturnusz) “az ő képük, az ő isteneik csillaga”. Samual Sarza zsidó bölcselő pedig így írt 1368-ban: “…a Mars ellenségünk, míg a Szaturnusz oltalmazónk”. A babiloni, s ezzel az egész keleti tudomány számára a Halak csillagképe a nyugati földrésznek a Szíriát, Föníciát és Júdeát magába foglaló Amurrának a csillagképe.

Ezek ismeretében az olvasott asztrológusok sok mindent megállapíthatnak: feltűnik a Jupiter, a próféta. A Jupiter a Halak – Amurra országa – csillagképében van, a zsidók kedvenc bolygójának, a Szaturnusz közelében, ezért új zsidó prófétáról, isteni inkarnációról van szó. A Mars – a zsidóság ellensége – hanyatlóban van; hamarosan várható Heródes király uralmának vége.

A betlehemi csillag asztrológiai tényét maga Tertullianus egyházatya is támogatta i. sz. 200 körül. A betlehemi csillagban nem látott mást, mint a bolygóknak Jézus születését hirdető különleges társulását, amelyben különösen fontos szerepet játszott a Szaturnusz. Manuel Commenus bizánci császár (1143-1180) meg volt győződve arról, hogy a mágusok pontosan tudták a bolygók kölcsönös állásának jelentőségét, és a betlehemi csillag feljöttéből, meg az állatöv csillagképéből, ahol a csillag megjelent, rátaláltak Jézus születésének helyére.

1990/6.