Magyar Holocaust 1950-1990

Tanulmány az abortuszról

Amiről most szó lesz, világjelenség, de a magyarság legújabbkori történelmében nemzeti tragédia. A téma kiváló ismerőinek kutatásai alapján megkísérlem bemutatni azt az intézményesített népirtást, mely közel negyven év óta abortusz néven folyik hazánkban. A Holocaust szónak már létezik fogalmi tartalma, de a négy és fél millió végrehajtott abortusz méretében és a szervezett lebonyolítást tekintve a fogalom azonos dimenziójában helyezkedik el. Ez a Magyar Holocaust.

Tekintsük át előbb a hivatalos statisztikát. Tanulmányozzák figyelmesen a mellékelt táblázatot, mely tartalmazza az 1956-tól 1990-ig bekövetkezet terhességeket, ebből mennyi gyermek született meg, mennyi terhességet szakítottak meg mesterségesen “legálisan”, és hány ember halt meg ugyanezen idő alatt.

Egy eberöltő alatt tehát összesen 9.737.630 új emberélet fogant meg, ám mindössze 5.195.672 gyermek jött világra: a terhességek átlagban 46,6 %-a, 4.514.958 esetben abortusszal végződött. Kétszázezerrel több magzat végezte a műtőasztalon, mint ahány ember meghalt a természet rendje szerint. Az ország lakosságának csaknam felével egyenlő az abortuszok száma, a II. világháború magyar áldozatainak csaknem tízszeresével!

Dr. Molnárfi Tibor közgazdász, a KSH volt főmunkatársa mondja:

“Az 1989. végéig árnyékba hullott négy és fél milliós Magyarország soha többé nem adja ki a hiányzó papokat, prófétákat, költőket, írókat, bölcseket, orvosokat, jogászokat, mérnököket, tanárokat, közgazdákat, szabókat, cipészeket, pékeket, politikusokat. Ha valóban igaz volt, hogy utat tévesztettünk, akkor ma százszorosan igaz. Senki sem ugorhatja át önmaga árnyékát, büntetlenül nem amputálhatja testének harmadát.”

Tudományos tudatlanság

Tudósaink kozül Bodnár Zoltán “biológiai organizációnak” tekinti a magzatot, és tagadja a későbbi emberi személyiséggel való azonosságát. Ugyanígy vélekedik Dr. Ádám György is, amikor “emberi anyagnak” nevezi.

A születés és fogamzás folyamatát régente misztikus homály fedte, évezredeken át nem tudták meghatározni a fogamzás idejét, módját. (Ez nem egészen így áll a keleti civilizációkban.) Ebből adódhatott néhány középkori moralistának az a következtetése, hogy a fogamzást követően létezhet egy köztes idő, amikor a magzat még nem ember. (Ebből azonban akkor még senki nem következtetett az abortusz megengedhetőségére, tilosnak mondta ki minden keresztény szerző.)

A legújabb elemzések, vizsgálatok tanúsága szerint a magzat fogantatása pillanatától azonos a teljes emberrel. Érzékletesen mutatják ezt a méhen belül felvett képek is: a magzat küllemében is emberi lény már fejlődésének korai szakaszában is.

Dr. Vass Miklós főorvos:

“A magzat az első pillanattól kezdve rendelkezik az ember tulajdonságaival. A szervek kifejlődése korán indul meg, és a 11-12. hétre be is fejeződik. A 12. hétre az embrió minden szerve kifejlődőtt. Teste is fejlett, önálló érrendszere van, kimutatható a bőrérzékelése. Védekező reakciói, nyelő és légzőmozgásai vannak, száját nyitja, 8 cm hosszú. Ettől kezdve már csak szervnövekedés van.

A pszichológia is megerősíti ezt tényt. Az újszülött nem tiszta lappal indul, azaz a méhen belüli életben is sok tapasztalatot nyer, tanul. Megfigyelték, hogy ha az anya izgatott, a méhben a magzat aktívabban mozog, s a magzat pulzusa szaporább lesz, ha az anya lépcsőn megy föl. A magzat az anyaméhben a zajokra, zenére reagál, gyorsabban kezd mozogni, hirtelen zörejekre megijed. Az anyaméh nem csendes világ. A tudósok számára ma már nem kétséges, hogy a magzat hallgatja, amit beszélünk. Azaz nem tudat nélküli vegetatív lény, ahogy az emberek elképzelik. Bizonyított tehát, hogy a foetus, a magzat már individuum. A születés ezért nem más, mint egy történés az életben, ami a méhen belül kezdődik, és ami azután más helyen, a méhen kívül folytatódik. A magzattal a születése előtt is lehet kapcsolatot teremteni.”

Dr. Balázs Pál rk. plébános:

“Az abortusz minősítetten az egyik legsúlyosabb bűn az ember élete ellen. Ezt a szigorú megállapítást a következő dolgok indokolják:

Az áldozat valóságos emberi lény, egyedfejlődésének azon a szakaszán, ahol még fokozott védelemre szorul. Teljesen ártatlan. Ellene többnyire azok vétenek, akiknek a védelméről kellene gondoskodnuk. Ugyanakkor az abortusz Isten szuverenitásának durva megsértése is.

Az abortusz ma már nem elszigetelt jelenség, hanem intézményes, struktúrális bűn. Meghonosításában jelentős szerepet játszott a politika. melyhez valamilyen formában a tömegek csatlakoztak.”

A magzatot megilleti a születés joga, különösen arra való tekintettel, hogy a genetika felvetette az “egészségesen születés jogának” nagyon vitatható gondolatát. Ez a ma már a gyakorlatban is létező jog a genetikusnak lényegében élet-halál ura helyzetet biztosít a születésig. Elvileg létezhetnek olyan súlyos méhen belüli genetikai károsodások, ahol a született magzat vegetációra sem képes. Ha azonban a társadalom megad egy ilyen vitatható jogot, hogyan lehetséges, hogy tudomást sem vesz a teljesen egyészséges magzatok millióinak érdekvédelméről?

Dr. Czeizel Endre orvosgenetikus:

“Manapság nagyon sok magzati rendellenességet ultrahanggal, kromoszóma és egyéb vizsgálatokkal fel lehet ismerni. Ennek ellenére a saját munkánkkal kapcsolatban két nagy gondom van. Az egyik, hogy az orvosgenetikusok hajlamosak a magzati diagnosztikát mint szakmánk legcsodálatosabb eredményét feltüntetni, s azt hiszem, hogy ez megengedhetetlen. Ez olyan lenne, mintha a sebészek arra lennének büszkék, hogy érszűkület esetén amputálni tudják mindkét alsó végtagot. Másik gondom, hogy a magyar törvények szerint, ha az orvos a 12. hét után súlyos magzati rendellenességet tapasztal, mód van a terhesség megszakítására. De mi a súlyos rendellenesség? Nekem emiatt az utóbbi időben sok álmatlan éjszakám volt. Például: Egy 42 éves terhes asszony eljött hozzánk kromoszómarendellenesség gyanúja miatt. Megtörtént a magzat vizsgálata, s kiderült, hogy egészséges a fiú. De a nagyon jó ultrahangos észrevette, hogy a gyerek bal kezén az egyik ujja hiányzott. Az anya nem tartotta meg a terhességet, annak ellenére, hogy elutasítottuk. Ha egy hároméves kisfiú a kertben játszva összeroncsolja az ujját, és nem tudják megmenteni, amputálni kell, nem hiszem, hogy bárkinek az eszébe jutna, hogy miután a gyereket hazavitték, otthon agyonüsse, csak mert nincs hüvelykujja.”

A magzat biológiai organizációként kezelése rendkívüli veszélyeket hordoz magában. Az orvostudomány felvetette az abortált magzatok felhasználásának igényét, mivel szervátültetésnél illetve nyersanyagként alkalmazhatók. Az ilyen irányú fejlődésnek beláthatatlan és embertelen következményei lehetnek. Így a teherbe esés, s az azt követő abortusz célja már közvetlen anyagi haszonszerzés lehet, azzal hogy a holt magzatot értékesítik. Nagyon is valóságos kérdés ez. Gondoljunk csak arra, hogy egy időben néhány schillingért magyarok százai mentek Bécsbe vért adni, mit sem törődve a lehetséges következményekkel.

Az orvosoknak általában anyagi érdekük fűződött az magzatelhajtáshoz a történelem folyamán, sőt az USÁ-ban egyenesen a maffia tartja kézben az abortusz ipart. Nálunk például 1990. elején született egy minisztériumi rendelkezés, mely lehetővé tette a kórházak számára, hogy az abortuszból befolyt pénzből a szülész-nőgyógyász kollégák prémiumot kapjanak, és a kórház műszervásárlásra bizonyos összeget költhet. Az orvosok közül néhányan kétségbeesetten próbálják menteni a menthetőt, s keresik a kompromisszumos megoldást. Helyes azonban Földényi János helyzetértékelése: “Az élet nem olyan, amivel kapcsolatban kompromisszum lehetséges.”

Cséffalvay Tibor orvos:

“A kisműtőben naponta hippokráteszi eskünk ellen dolgozunk. Szembenevetjük az emberi életet a fogamzástól kezdve…”

Dr. Czeizel Endre:

“A nyolcvanas évek közepén megvizsgáltunk tizenkétezer olyan terhességmegszakítást, melyet orvosi javallat alapján végeztek el. Meg kell mondanom, hogy ennek a tizenkétezer művi vetélésnek szakmai jellemzése elszomorító eredményre vezetett. Az orvosi szakma iránti legnagyobb jóindulattal sem lehet mást mondani, minthogy az esetek legalább fele megalapozatlan. Hogy ebben a megalapozatlanságban mennyi a szakmai járatlanság, mennyi — nevezzük erkölcstelenségnek — a kiskapuk keresése, nagyon nehéz megmondani. De meg kell mondanom Önöknek, hogy százával fordultak elő olyan esetek, ahol a terhesség alatti rubeola fertőzés gyanúja miatt, miután elvégezték a vérvizsgálatot, s megállapították az alacsony ellenanyagszintet, a pozitív eredmény alapján a terhességet orvosi javallatra megszakították akkor is, amikor az anya védett volt. Százával voltak gyógyszerek miatti megalapozatlan terhességmegszakítások, a Tetrántól kezdve a Sumetromilig, s százával találtunk olyan eseteket, hogy a fogászati röntgen, vagy mellkasátvilágítás után a terhesség megszakítását javasolják. Akkor amikor ma a napnál világosabb, hogy ezek a tényezők nem képesek a magzati rendellenesség valószínűségét fokozni.”

A jogtalanság törvényei

Magzatelhajtás és gyermekgyilkosság létezett a múltban is. Néhány barbár törzset leszámítva azonban mindig egységes volt a civilizált világ véleménye abban, hogy az abortusz gyilkosság. Az jogelvekben még ma is tükröződik ez, ám a jogszabályok alkalmazása már a kettős erkölcsű társadalom felfogását jelzik.

“Akik az anyaméhben vannak, a polgári jogok alanyai, a természetjog alapján.” Az egyik legnagyobb római jogász, Julianus jelentette ki ezt két évezreddel ezelőtt. A római jog, amelyből modern jogunk is kifejlődött, alapelvként fogadta el a magzat emberi létét és jogképességét. Ugyanilyen alapon áll a mohamedán, a hindu és a zsidó jog is.

A világon sehol nem támogatják a törvények kifejezetten az abortuszt. Nincs olyan nemzetközi megállapodás sem, mely ezt a jogot biztosította volna. Az USA 1969-es egyezségokmánya például kimondja, hogy mindenkinek joga van az élethez, és ez a jog a fogamzástól kezdődik. Az 1959-es ENSZ-nyilatkozat a gyerekek jogairól pedig kijelenti, hogy az anyának és gyermekének minden támogatást meg kell adni, a születés előtt éppúgy, mint a születés után. (Az abortusz nem nevezhető ilyen támogatásnak.)

A magyar nép első törvényei közé tartozott Könyves Kálmán Büntető Törvénykönyve majd kilenc évszázada, mely határozottan lesúlytott a “magzatukat vesztő asszonyokra”. Verbőczy Hármaskönyve már 1514-ben írásba foglalta a “még meg nem születettek” öröklési jogát. A 1878. évi magyar Büntetőtörvényköny szigorú börtönbüntetéssel fenyegette a magzat elhajtóját és az érintett nőt egyaránt. (Más kérdés, hogy ezt törvényt a gyakorlatban már csak ritkán alkalmazták.)

1953-ban került sor először szülészeti jogszabályok megalkotására (az ún. Ratkó-törvény). Ezek alapja egy minisztertanácsi határozat az anya- és gyermekvédelem fejlesztéséről, mely megállapítja, hogy a gyakori “illegális” magzatelhajtás súlyosan veszélyezteti az egész nép egészségét, és rombolóan hat az erkölcsi, családi életre. Ez a törvény, bár nem úgy hangzik, valójában megtörte a korábbi évszázadok teljes abortusztilalmát azáltal, hogy lehetővé tette — állami egészségügyi intézményben — a terhességmegszakítást 16 betegség esetében, és megengedte egészségügyi indikáció nélkül is a terhesség megszakítását a nő életkorára és rendkívüli, méltánylást igénylő személyi és családi körülményeire való hivatkozással. (Téves tehát az a hiedelem, miszerint az abortuszt 1953-ban megtiltották.)

Ezt követte az előbbiekkel teljesen ellentétes, de szintén a Rákosi renszer alkotta, 1956. nyarán kelt szabályozás. E jogszabályok fenntartják a terhességmegszakítás engedélyezését, kötelezik gyógyintézeti végrehajtását, alapvető különbség azonban, hogy ha a nő a felvilágosítás ellenére is kéri a terhesség megszakítását az engedélyező (AB) bizottságtól, akkor az engedélyt meg kell adni. Ez a nem törvényi szintű, minden előzmény és indoklás nélküli jogszabály avatta az abortuszt “anyai joggá”, olyan jogi intézménnyé, ahol sem az államnak, sem a magzatnak, sem az apának nincs többé jogorvoslati lehetősége az egyoldalú anyai döntés ellen.

Az abortusznak a Rákosi-rendszer által kizárólagos anyai joggá emelése a világon egyedülálló. Bár az 1973-as jogszabálymódosítás formálisan megszüntette ezt a jogot, a gyakorlatban mégis fennmaradt, mert a kizáró okokat olyan tágan határozták meg, hogy a terhesség megszakítása továbbra is belefért a legális feltételek valamelyikébe.

Dr. Jobbágyi Gábor docens, Miskolci Egyetem Jogtudományi Kara:

“Az abortusz anyai joggá emelése hamarosan tükröződött a statisztikában is. 1956. óta több, mint négymillió abortuszt hajtottak végre állami gyógyintézményeinkben. A 60-as években évi 200 ezer körül állapodott meg a legális terhességmegszakítások száma, miközben az élveszületések évi 100 ezerrel csökkentek az 50-es évekhez képest. Ugyenezen időszakban a szabadosnak tekintett Svédországban kb. 30 ezer illegális abortusz volt, míg hazánkban 939 ezer. Ez volt nálunk a kicsi vagy kocsi derűsnek látszó dillemmájának korszaka, melyről ma már megállapíthatjuk, hogy mind az állam, mind az állampolgár tragikus — egyértelműen erkölcstelen — kocsi melletti szavazásával zárult. Fel sem merült egyik részről sem, hogy a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást.

Félrevezetó állítás, hogy a nyugati államokban szabad az abortusz. Ha az Európához és fejlett világhoz való tartozásunkat bizonyítaná a négy és fél millió legális abortusz, akkor nálunk lenne a legnagyobb demokrácia. A fejlett országok azonban elrettenve tekintenek arra, mi történt nálunk az elmúlt négy évtizedben. Nem számítva, hogy a magyar gyakorlat lényegesen különbözik a nyugat-európaitól, mert ott később és szűkebb körben következett be a liberalizálás, ezért jóval kisebb volt a hatása; a másik fontos különbség, hogy mindig volt ellenpropaganda: egyházi, jogi, orvosi. Ezért nem szenvedtek el olyan abortusz csapást, mint Magyarország. Nálunk hivatalos jogi, orvosi ellenvélemény nem kapott nyilvánosságot.

1988. nyarán megszületett Magyarország első lombikbébije. 1956. nyara – 1988. nyara: mérföldkövek születésszabályozás jogi és orvosi gyakorlatában. A számszerű eredmény: négymillió egyért, egy a négymillióért.”

Abortuszjogszabályaink nem illeszthetők a Büntető Törvénykönyv rendszerébe sem. Állami keretek között az egészségügyben nem lehet megengedni ugyanazt a magatartást — még jogszabályi felhatalmazással sem —, amely azon kívül tilos. Az állam az egészségügyben egyébként is megkísérli törvényen kívül helyezni magát. Büntetőjogi alapelv, hogy a társadalomra veszélyes cselekeményeket büntetjük, de ugyanannak a cselekménynek a társadalmi veszélyességét nem szünteti meg, ha állami keretek között végzik, Így tehát elvileg a legális abortuszt is bűncselekménynek tekinthetjük.

Dr. Frenkl Róbert egyetemi tanár:

“Az ún. szociális indikációról (az anya körülményeire hivatkozásról) azt gondolom, hogy tragédia. Mintha egy embernek csak azért vennék ki a fél gyomrát, hogy ne legyen annyira éhes, és jobban bírja a szegénységet. Ad abszurdum, megvakítanánk azért, hogy ne lássa milyen nyomorult a világ. Orvosi beavatkozást az abortusz kivételével bűn nem egészségügyi indikáció alapján végezni. A cél amiről beszélni kellene: hogyan lehetne elérni, hogy szociális indokból ne akarjanak abortuszt végezni, vagyis hogyan lehetne az abortuszt megelőzni.”

A magzat számára létkérdés, hogy jogai a fogamzástól számítódnak-e vagy későbbi időponttól, netán csak a születéstől. Ha a magzatnak nincs joga, akkor az anya szabadon rendelkezhet vele, így akár meg is semmisítheti. Pedig nem tekinthető a női test részének, márcsak azért sem, mert feltételezett személyisége felerészben az apától származik. Helytelen tehát a hazánkban immár több mint harminc éve érvényesülő “az én testem, azt csinálok vele, amit akarok” elve.

Helyes-e az abortuszt speciális női joggá tenni? Nem, ugyanis, amennyiben a magzatnak, az apának, a társadalomnak az lenne a jogilag garantált érdeke, hogy a magzat megszülessen, rendkívüli esetek kivételével a női jog kötelessége a szülés. Természetesen joga, csakúgy mint a férfinak, a nemi kapcsolattól való tartózkodás. De a létezó magzat esetén jogai már megoszlanak a másik három érintettel.

Dr. Jobbágyi Gábor:

“Érdekes módon a női jognak a szocialista országokban elterjedt gyakorlata ellenére sincs ideológiája. A kevés számú szerző a magánélet zűrzavarát, vagy a női munka hivatásjellegét hozza indokul. A társadalom csak elfogadja a magyarázatot, feltételezhetően az emancipációs mozgalmak során elérni nem sikerült más jogokért cserébe. A nők nyilvánvalóan nem saját hibájukból, hanem felvilágosítás hiányában nem tudják, hogy ténylegesen mi játszódik le az abortusznál, és annak sincsenek tudatában, hogy az abortusz legális körülmények között is veszélyes beavatkozás.

Az apa hatályos jogunk szerint mintha nem is létezne. Nem tehet jognyilatkozatot az abortusz eljárásban. Holott elég egyértelmű, hogy a gyermek megszületése esetén anyagi, nevelési kötelezettségei megoszlanak az anyával.

A magzat fogamzásától kezdve éppúgy tartozik apjához, mint anyjához. Vagyonilag a férj érvényes végrendeletben korlátlan mértékű juttatásban részesítheti magzatát. Mindezek a jogügyletek meghatározók a férfi vagyoni helyzete szempontjából. Ellenpólusként az anya az abortusszal önmagát helyezheti a meg nem született gyerek helyébe, ha más gyermek nincs. A probléma nem elméleti, a házassági bontóokok pontosan meghatározható, nem elhanyagolható százalékában megromlási okként szerepel az utódvállalás megtagadása.

A férfi a fogamzásgátlás esetében is kiszolgáltatottá vált a nővel szemben, márcsak azért is, mert a védekezési lehetőségek az utóbbi másfél évtizedben a nők választási, döntési körébe kerültek át. Fordult az évezredek óta stabil kocka: újabban a férfi függ a nőtől a gyermeknemzés, születés kérdéskörében.”

Himmler és a kommunisták

Dr. Fekete Gyula egy meglepő összefüggésre mutat rá:

“Mivel az 1956-os szabadságharcnak nemzeti függetlenséget követelő jellege volt, a megtorlás időszakában olyan globális megoldási módszerek is előtérbe kerültek, amelyek egy egész nép élniakarását voltak hivatottak aláásni. Kísérteties az egybeesés a Himmler által készített “Ost” fedőnevű tervezettel, amely a németek által megszállt orosz területek jövőjét kívánta elrendezni. Ha közvetlenül nem is igazolható, hogy Magyarország 1956-57-ben hatalomra jutott vezetői Himmler utasításait tudatosan átvették a magyar nép elerőtlenítése céljából, annak minden lényeges eszközét átültették a gyakorlatba.”

Himmler írja: “Az abortuszokat a legcsekélyebb mértékben sem szabad korlátozni. Minden módon támogatnunk kell az abortálóhelyek hálózatának kiterjesztését. Például speciális átképzést lehet szervezni a bábák és a felcserek számára, és kioktatni őket az abortuszok szakszerű levezetésére. Az orvosoknak is meg kell engedni az abortusz végzését, és ezt nem szabad az orvosetika megsértésének tekinteni. Semmiféle kedvezményt nem kell nyújtani a többgyermekeseknek, sem előjogokat, sem fizetéskiegészítést, pénztámogatást; hogyha igen, az ne legyen hatékony. Nagy hatású propadanda – mint a sajtó, a rádió, a film, a röplapok, kis füzetek, előadások stb.– révén következetesen terjesztenünk kell a lakosság közt azt a gondolatot, hogy mily káros a sok gyerek. Rá kell mutatni arra, milyen nagy anyagi áldozatba kerül a gyerekek nevelése, s hogy mi mindent lehetne ezért az összegért megszerezni. Számunkra, németek számára az a fontos, hogy olyan mértékben elerőtlenítsük az orosz népet, hogy az ne lehessen többé olyan helyzetben, hogy megakadályozzon bennünket a Német Birodalom megteremtésében Európában.”

S mit ír az 1958-ban kiadott Születésszabályozás című könyv?

“Sok a gyerek. Hát kell ez az államnak? Magyarország népsűrűsége tízszer akkora, mint a Szovjetúnióé, és nagyobb, mint egy sor európai országé. Érdeke hát az országnak a mai anyagi lehetőségek mellett, hogy mértéktelenül növekedjék a szaporodási szám? Aligha. A magas születésszámok miatt zsúfolt a közlekedés, rossz a lakáshelyzet.(A világon legalacsonyabb születési arány mit sem változtatott a rossz lakáshelyzeten.) Míg a dolgozó nők vetélése miatt mintegy 170 ezer, addig a szülések miatt 5 milló 400 ezer munkanap esett ki 1956. folyamán. (Az 56-ban egyéb okból történt munkanapkieséseket a könyv nem említi.) A szülő nő ápolásának átlagos tartama több mint kétszerese, 7-8 nap, a művi vetélés során kezeltekének, 3-4 nap. Csupán ha a felét kihordták volna az évben művileg vetélt magzatoknak, akkor ezer új kórházi, szülészeti, nőgyógyászati ágyra lett volna szükség.”

Az abortuszok száma nem egyenletesen nőtt, egy tendencia fokozatos kibontakozása tárul a szemünk elé. A grafikon pontosan szemlélteti a folyamatot. Az abortusz hirtelen, 1956. után hatalmasodik el. A hetvenes évek elejére tehető a hormonális fogamzásgátlók széles eltejedése. A fogamzásgátlók alkalmazása miatt az abortuszok száma 1977-1987. között egymillió alatt maradt. Ám valójában a növekedés nem állt meg, csak elmaradó terhességek miatt kisebb számokról van szó. De ne legyenek illúzióink! Ma is minden 100 terhességből több, mint 42 végződik abortusszal, idén mintegy 92 ezer, és nem beszélhetünk még a megmaradtak esetében sem a megszületés szabadságáról, hiszen esetleges, hogy melyikük ússza meg a halálos ítéletet, s melyikük nem. Szinte bizonyos, hogy a ténylegesen világra jöttek jelentős hányada élete magzati szakaszában átesik a “legyen, ne legyen”, azaz az élet vagy halál latolgatásának stádiumán.

Lehet-e csupán az elmúlt negyven év kommunista uralmát hibáztatni mindezért? Ilyen hatékonyan nem működött volna az elmúlt évtizedek családromboló gépezete, ha pusztán a kommunista állam mindenhatóságára támaszkodott volna. Kellet ehhez az ellenzéki köntösben is megjelenő individualisták tömegeinek hatékony támogatása is.

Dr. Fekete Gyula:

“A hetvenes évek közepén az elhibázott népesedéspolitika első férges gyümölcsei kezdtek lehullani a ritkuló ágú korfáról. A munkaerőhiány első jelei miatt etatista érdek volt nem változtatni a családellenes népesedéspolitikán, és álmegoldásként több nőt beterelni a termelésbe. Ez találkozott a családellenes individulaista nézetekkel. Így vált a hajszolt kétműszakos nő főzőkanál alól “felszabadított” egyéniséggé.

Barbár társadalmakban gyakran áldoztak gyermeket az életkörülmények javítása, vagy fenntartása érdekében. Magyarországon a hatvanas éveben még élvezte a lakosság a gyermektelenség, egykézés jövedelmi előnyeit: 1960-1970 között megduplózódott a családok reáljövedelme. Azóta azonban minden évben az elhibázott népesedéspolitika lakosságra nézve hátrányos vonásai jutnak érvényre: nem sikerül megőrizni a nyugdíjak vásárlóértékét a romló kereső-eltartó arány miatt, ezért egyre súlyosabbak a társadalombiztosítási terhek (18 %-ról 43 %-ra emelkedtek), s a csökkenő keresőlétszámot még mindig a már meglevő munkahelyek kötik le, így nincs meg a struktúraátalakulás demográfiia feltétele.”

Kiútkeresők

Dr. Jobbágyi Gábor:

“Az alkotmány is több paragrafusában érinti ezt a kérdést. A 66. §. kimondja, hogy az anyának a gyermek születése előtt és után támogatást és védelmet kell nyújtani. Az abortusz nem tekinthető ennek. A 70. §. kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a legmagasabb testi és lelki egészségre. Az abortusz megint csak nem tekinthető annak.

Egyetlen természetjogász sem állította, hogy az abortusz emberi jog lenne, így az intézményről csak mint a pozitív jog időleges engedményéről lehet beszélni, mely tetszés szerinti időpontban megszigorítható. Különösen akkor, amikor az abortusz állami, gyógyításra rendelt intézmények keretében folyik.”

A világ egyetlen egyháza sem abortuszpárti. VI. János Pál pápa Humanae vitae enciklikája élesen ítéli el az terhességmegszakítást, amikor kimondja:

“Mindenképpen vissza kell utasítanunk a közvetlen abortuszt, még akkor is, ha gyógyítás céljából történt, mint a gyermekek számának törvényes szabályozási módját.”

Dr. Balázs Pál rk. plébános:

“Az emberi élet direkt elutasítása soha semmilyen körülmények között nem indokolt. Amikor az anya és a magzat élete egyszerre forog kockán, az emberi beavatkozásnak akkor is az élet megmentésére kell törekednie, és sohasem irányulhat senki, még a magzat élete ellen sem. Élő emberi magzaton nem szabad kísérleteket végezni, hacsak nincs meg az erkölcsi bizonyosság, hogy nem ártanak az anya és magzat életének.”

Dr. Frenkl Róbert:

“A gyermek és család kérdéssel kapcsolatos közgondolkodás megváltoztatása, az értékrend helyreállítása a morál megújítása nélkül nem megy.

Adjuk meg az anyának azt a jogot, hogy lemondjon a gyerekéről — de szülje meg! Vihart kavart ez a nézet, mert hisz éppen egy családorientációs trendben vagyunk, de tudomásul kell vennünk, hogy rengeteg gyerek nő föl ma is csonka családban. Noha elkötelezett híve vagyok a családi élet megújításának, és az értékek helyreállításának hazánkban, de a realitás azt diktálja, hogy fel kell vállalni a családon kívül, csonka családban felnövő gyermekek problémáit is, valamint az örökbeadás egész stratégiáját, az anya és gyermek egy otthonban való elhelyezésének lehetőségét — különösképpen a szülés után —, valamint a terhes anya támgatását.”

Dr. Fekete Gyula

“A mások érdekeit sértő előjogok csorbítása mindig is haladó jellegű, történelmi szempontból előremutató volt. Megszilárdították a középkori Magyarországot azok az intézkedések, amelyek többezer birtokos nemest fosztottak meg pallosjogától. Ha a mai jogban olyan változás történne, amely korlátozná többszázezer személy pallosjogát, és ezzel elősegítené a pallosjog által az alapvető érdektől, az élniakarástól, élnitudástól eddig megfosztottak érdekérvényesülését, akkor az eredmény — az élethez való jogok korábbinál maradéktalanabb érvényrejuttatása — egybeesik a liberális eszmerendszer céljaival.”

Bányay Géza

Magyarországon a mindennapok gyakorlatára kiterjedő abortusz-ellenes tevékenységet az 1988. végén alakult Magzatvédő Társaság folytat. Felvilágosító, ismeretterjesztő előadásokat tartanak, kiadványokat jelentetnek meg és tanácsadó szolgálatot tartanak. Tevékenységüket társadalmi munkában végzik. Negyedévente megjelenű lapjuk a Magzatvédelem. A tanácsadó szolgálat a Budapest XIII., Dévai utca 21. szám alatt működik. Telefonos tanácsadás a 149-0992 telefonon éjjel-nappal (üzenetrögzítővel). Kiadványok megrendelése és bővebb informóció levélcímükön: 1027 Budapest, Pf. 51.