Az újszülött gondozása az ájurvédában

Az ájurvéda kijelenti, hogy az ideális körülmények egészséget és boldogságot eredményeznek, valamint azt is, hogy nincs olyan egészségi állapot, amin ne lehetne segíteni, ha egyes körülmények kevésbé ideálisak. Az ájurvéda diétát és gyógynövényeket javasol követőinek általános egészségi állapotuk fejlesztésére, és betegséget eredményező jelenségek kialakulásának megakadályozására testükön.

A várandósság diétája

Egy átlagos, megfelelően táplálkozó és eleget mozgó nőnek nem lenne szüksége különleges étrendre vagy diétára terhességének ideje alatt. Mindazonáltal a modern civilizáció olyan természetellenes körülményeket teremtett, amelyek érdekes módon megdöbbentően hasonlítanak India bronzkorához, a dvápara-jugához, ahhoz az időhöz, amikor az ájurvédikus orvoslás alapjait lefektették. A dvápara-juga során az emberek gazdag városokba költöztek, és mivel drága ételeket fogyasztottak, valamint kényelmesen, tétlenül éltek, betegségek széles skálájától kezdtek szenvedni, és az egészég általában véve hanyatlásnak indult. A terhes nők esetében a mozgás hiánya nehezítette a gyermek világra hozatalát. Így diétás étrendet, belső és külső gyógymódokat írtak elő terhesség esetére.

Csharaka és más ősi orvosok olajok külső alkalmazását, az abyangát (ez két óra hosszáig tart, általában 9 és 11 óra között. A kezelt fél-fél órát fekszik a hátán, a két oldalán és a hasán, miközben testére meleg olajat öntenek. Egy csoport, általában négy kezelő gyengén bedörzsöli az olajat a bőrébe. A kezelést különleges asztalon végzik, ahol az olajat ruhákkal fel lehet itatni, a kezeltre önteni, és újra a testébe dörzsölni) és beöntés formájában történő belső gyógyszeres kezelést, az anuvaszanát javasolták a méhlepény meglágyítására, és a méh rugalmasságának növelésére szüléskor. A közhasználatú gyógyolajak, mint a mahánárájana, lakshadi és a vishagarbha, éppen úgy, mint a közönséges hódolaj, javasoltak mind belső, mind külső használatra. Ezen olajok használata a szülésen kívül is segíti az anya belső mozgásait. A várandós anyának terhessége során hetente enyhe olajmasszázsban kell részesülnie. Valójában az abyanga általában a gyógyolajok fejre történő alkalmazását jelentik, de itt az egész testre vonatkoztatva használjuk. Ezen gyógymód lényege, hogy a szokásos (egyébként szintén fontos) masszázzsal ellentétben az abyanga célja az olajok felszívódása. A kilencedik hónap során az alkalmazást mindennaposra kell növelni, és kezdődhet a belső kezelés. Ha az anyának székrekedése van, a beöntést a tünet felléptétől fogva meg lehet kezdeni.

Falun, pénz és szakképzett személyek hiánya miatt a tudás anyáról leányra száll, bár gyakran képzett nővéreket is segítségül hívnak. A falusi India közös családi életében a várandós anyát sohasem hagyják egyedül, idősebb anyái és testvérei mindig vele vannak.

Az anya étrendje is nagyon fontos a terhesség alatt. A helyes táplálkozás az ájurvéda szerint enyhe diétát jelent, amely nagyobbrészt tejtermékekből, élesztő nélküli gabonakenyérből, rizsből, lencséből, gyümölcsökből és zöldségekből áll. Az ájurvéda szerint a tejtermékek közé tartozik a ghí (tisztított vaj), mint főzési alapanyag, a meleg, homogenizálatlan tehéntej, a vaj, a friss joghurt és más tejkészítmények, a kecsketej és az érleletlen sajtok. A tojást és az érlelt sajtokat szigorúan el kell kerülni, valamint a hideg tejet is. A meleg tej létfontosságú mind a terhes anya, mind pedig gyermekei számára – kis mézzel vagy barna cukorral elkészítve nagyon ízletes lehet.

A tejivásról nagy vita folyik mostanában. Vannak, akik mindenféle rossz forrásának vélik, s száműzni szeretnék az ember étrendjéről. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az emberiség több évezredes történelme idején a tej – úgy az anyatej mint a tehén- kecske- és egyébb tejek – fontos szerepet játszott. A tej természetes állapotában tökéletes étel, sok fontos alapanyag forrása. A vegetáriusok számára főként nélkülözhetetlen táplálék. Tápláló a test minden rendszerére, az ájurvéda szerint különösen fontos a finomabb agyszövetek kialakulásához.

Az újszülött gondozása

Ha az anya megfelelően táplálkozik, feltéve, hogy a foganás mentes volt a negatív behatásoktól, és semmilyen öröklött probléma nem lép fel, egészséges szülésnek kell végbemennie. A szüléskor az újszülött számára előírt különleges diétát alkalmazzák, hogy segítsenek neki “jobb lábbal kezdeni az életet”. Ez az étrend megfelel a teljes megtisztulás egy enyhe formájának.

Az első lépés az újszülött megtisztítása. Ezt úgy végzik, hogy ghí (tisztított, más néven olvasztott vaj) és kősó keverékével kenik be, enyhén masszírozva. A só kiválasztó tulajdonsággal rendelkezik, tehát a kősó és ghí keverékével történő masszírozás segíti a bőr pólusainak kitágítását és serkenti a védő és légző működést, melyek mindaddig nem funkcionáltak. Azok a falusiak, akikkel beszéltem, akik ma is alkalmazzák ezeket a módszereket, ezt a só és ghí keveréket gyakran búzalisztből készült tésztával helyettesítik, és az első három napon használják az újszülött megtisztítására. Ez nemcsak megtisztítja a testet, hanem fényessé és simává teszi a gyermek bőrét.

A második lépés a köldökzsinór elvágása, és a gyermek megfürdetése. Ezután négy gyógynövényt kap: brahmit (gotu kola), vacsát (calamus, nőszirom), sankapuspit (crotalora verucos), aindrát és más enyhe hashajtó hatású gyógynövényeket. Ezt a négyfélét péppé őrlik, és ghível összekeverve a gyermeknek adják. Gyenge has és vízhajtó hatásuk van, és növelik a gyermek intelligenciáját, emlékezőtehetségét és egyéb mentális működéseit. Segítenek a magzatvízzel keveredő első széklet, a magzatszurok kihajtásában is. Normális esetben, segítség nélkül ez két-három napig is eltart, ám időközben méreganyagokat termel az újszülött szervezetében. Megjegyzendő, hogy a méz és a ghí sohasem fogyasztandó egyenlő arányban, a helyes arány kb. kettő az egyhez kell, hogy legyen. Az újszülött számára a ghí nem annyira étel, mint inkább a gyógynövények beadásának az eszköze.

Egy idő múlva a kősó és ghí keveréke a gyermekre belsőleg is alkalmazható, hogy megnyissa belső csatornáit, és hogy hozzájáruljon a gyomorban levő magzatvíz kihajtásához. Vaghabatta Astangha Szangrahájában a következőket találjuk:

“Ha a magzatvizet nem hajtják ki, és a torok, valamint más testrészek nyálkája nem távozik el, akkor más testszövetek alapjául szolgáló vérplazma megromlik a vele való keveredéstől, és eltömíti a test csatornáit és pólusait. A láz, köhögés és hányinger ennek a következménye. Lehet, hogy a gyermek öntudatlanul fekszik összezárt ököllel, és súlyosabb betegségben is szenvedhet, mint például szívbántalmak, asztma, mellhártyagyulladás, vese, máj és hólyagbántalmak.”

Lehet, hogy egy kicsit túlzásnak tünik, de minden szöveg nagy hangsúlyt helyez a gyógyító hányásra.

Az első három nap

A következő három egymást követő napon különféle csípős, keserű és összehúzó hatású gyógynövények és méz keverékét adják a gyermeknek, naponta háromszor. Az első három-négy napon nem kap anyatejet. A szoptatás természetesen elengedhetetlenül szükséges, de csak a negyedik naptól fogva megengedett. A tej helyett az immunrendszert a gyógynövények és a méz táplálják. A keserű gyógynövénypép serkenti a székletkiválasztást, és segít kihajtani a nagymennyiségű vízfölösleget az újszülött szervezetéből, éppen úgy, mint ahogyan működésbe lépteti az emésztőcsatorna mindaddig tétlen szerveit.

A méz fertőtlenítő hatása már régóta ismert, és a ghível együtt erősíti a test természetes védekezését. Arra a célra is szolgál, hogy kezdettől fogva megismertesse a gyermeket a hat ízzel: az édessel, sóssal, savanyúval, csípőssel, keserűvel és összehúzóval. Mind a hat ízre szükség van minden nap, és a fiatal szervezetet ez segíti abban is, hogy fejlessze és harmóniába hozza izlését, így kiküszöbölve a szenvedélyeket és az étkezés rendszertelenségét későbbi életében.

Nem engedni a gyermeket szopni három-négy napig – ez kritikát váltott ki az ellenszenvi gyógymód (allopátia) híveiből. A nyugati orvostudomány mind a természeti (naturopatikus), mind az ellenszenvi (allopatikus) ma nagy hangsúlyt fektet a gyermek korai és minél gyakoribb szoptatására, azt állítva, hogy később elfelejtheti, hogyan kell szopni, vagy hogy az anya tejkiválasztása nem indul meg, ha ezt nem serkenti az azonnali szopás. Mindez azonban nem hagy időt az átállásra. Közvetlenül a születés után az újszülött emésztőrendszere nincsen felkészülve a tej befogadására. A falusiak, akikkel beszéltem, egyetértettek ezzel. Mindannyian azt mondták, hogy az első néhány napon nem szabad mást enni a gyermeknek, mint mézet vagy mézzel kevert ghít.

A nyugati orvostársadalom jelenlegi elmélete szerint a kismama első kiválasztott terméke, az előtej antibiotikumokban gazdag, és nagyon fontos az újszülött számára. Az ájurvéda azonban mást mond. Mivel az anya szervezete nem termel valódi tejet a szülést követő néhány napon, ezt a tejszerű anyagot nem adják a gyermeknek, hanem az anya kifeji, míg a szoptatás kezdetét jelző igazi tej kiválasztása meg nem kezdődik.

A szoptatás

A szoptatás kezdetekor az anya egy hagyományos ájurvédikus készítményt iszik, amelyet dashmula aristának neveznek, és amely nem más, mint természetes módon erjesztett gyógynövényital. Ha kevés a teje, dzsírát (kümint) kap tejben főzve, melynek belső használata hatékonyan segíti a tejtermelést. Más tejkiválasztást növelő gyógynövények többek között az édesgyökér és a csjavanprash.

Néhányan úgy érezhetik, hogy a bevett ellenszenvi gyógymódokhoz képest ezek a módszerek egy kissé szokatlanok. Nem szabad elfelednünk, hogy az ellenszenvi gyógymódok a racionális ősi Görögországban gyökereznek, amely a világot a megfigyelésre alapozva kívánta megérteni, valamint azt, hogy a reneszánsz, valamint a racionalizmus alapjait szintúgy a megfigyelések és kísérletek talajára építette. Az ájurvéda azonban nem hajlamos ezen hibák elkövetésére, mivel eredete az intuitív megvalósítás, és az isteni kinyilatkoztatás útján alászálló tiszta tudat magasabb síkjára nyúlik vissza. Az ellenszenvi gyógymód számos baklövései közé tartozik a thalomidine katasztrófa és a császármetszés “járványa”, amely szinte mindennapossá vált a fejlett országokban.

Az ájurvéda legfőbb alapgondolata az egészség fenntartásához szükséges megelőzés, a test természetes működéseinek segítése, a test csatornáit elzáró akadályok eltávolítása tisztítás útján, a belső és külső tisztaság – egyre szélesebb körben talál elismerésre. Az ájurvédában megtaláljuk a lehetőséget mindenféle test maximális teljesítőképességének elérésére; az egyetlen különbség az, hogy az ehhez szükséges eszközöket kisebb testek esetében arányosan kisebb adagokban kell alkalmazni.

A csecsemő masszírozása

Egy csecsemőt masszírozni művészet, ami az ősi tradiciókra nyúlik vissza. Ez egyszerű, ám mégis nehéz. Nehéz, mert olyan egyszerű. Indiában a nők az anyjuktól tanulják. Anyáról leányra száll a tanítás. Ez valójában egy szent művészet, amely egy új kis életnek szolgál. Minden művészet egy technikán alapszik, amit meg kell tanulni. Persze egy művészet valahol többet foglal magába, mint csak technika, egy idő után rá lehet érezni a lényegre. Először a technikát kell annyira tökéletesen elsajátítani, hogy később teljesen spontánná váljon. A masszázshoz természetes olajat használnak. Általánosságban nyáron kókusz olajat, télen pedig mustár olajat. Az előzőnek hüsítő, az utóbbinak hevítő hatása van.

Legjobb, ha az anya a földre (padlóra) ül. A gyermek az anya kinyújtott lábain feküdjön, és nézzen szembe vele. Az egész masszázs szavak nélküli párbeszéd az anya és a bébi között, csak a szemek és a kezek beszélnek. Az anyának a masszázsra kell koncentrálnia, nem hagyhatja, hogy gondolatai másfelé kalandozzanak, mert akkor az egész folyamat mechanikussá válna, és kapcsolatuk elveszítené mélységét. Aki masszíroz, szívből jövő energia eszközévé válik, így a gyermek egész testén érzi az anyából áradó szeretetet. Fontos az is, hogy ilyenkor csak pozitív gondolatok foglalkoztassák elménket.

Most pedig néhány gyakorlati útmutatás a masszírozázshoz.

Mellkas: vegyünk egy kevés olajat és kenjük szét a baba mellkasán. Mindkét kézzel a mellkas közepétől oldal irányba, a bordák vonalát követve dörzsöljük az olajat a bőrbe. Ezután átlósan a medencétől a vállig felfelé simítsunk. Mozdulataink legyenek lassúak és egyenletesek, mint ahogy a hullámok követik egymást.

A karok: A kicsit fektessük az oldalára, fogjuk meg a csuklóját. A másik kezünkkel a válltól kezdve ujjainkkal gyűrűként átfogva a baba karját simítsuk végig. Először balkézzel csuklóig, majd a jobbal váltakozva. Amint a balkezünk a csuklóhoz ér, a jobbal újra a válltól kezdjük. Ezek a mozdulatok legyenek ritmikusak és megnyugtatóak. Majd, mintha ruhát csavarnánk, a válltól a csuklóig masszírozunk. A mozdulat egy időben csavaró és finoman nyomó is legyen. A csecsemők csuklója nagyon gyenge, ezért erősítés miatt itt hosszabban csináljuk.

Kezek: Egyik kezünkkel megfogjuk a csuklót, majd hüvelyk ujjunkkal a tenyér közepétől az újjakig masszírozunk. Behajlítjuk a baba ujjait, majd újra kisimítjuk. Ezután a gyermeket a másik oldalára fordítjuk, és a másik kézen ugyanazt végigcsináljuk.

Törzs: A bébit újra a hátára fektetjük, tenyerünkkel felváltva masszírozzuk a hasát. Mindkét kezünkkel felváltva a mellkastól lefelé erős gyúró mozdulatokkal dolgozunk. Ezután a két lábat a bokánál fogva felemeljük, és az ágyékot a másik kezünk alkarjával nyomjuk.

Lábak: A lábakat ugyanúgy masszírozzuk, mint a karokat. Most viszont a baba a hátán fekve marad. A bokánál ugyanúgy, mint a csuklónál hosszabban időzünk. A talpat a hüvelykújjal, majd a tenyerünkkel masszírozzuk.

Hát: Ez talán a legfontosabb tetrész a masszázs szempontjából. A gyermeket a combunkon keresztbe a hasára fektetjük. A háton felváltott kézzel, a gerincre merőlegesen dolgozunk. A nyaknál kezdjük és a derék felé haladunk, majd vissza a nyakig. Ezután az egyik kézzel lassan a gerinc mentén lefelé, majd hosszú, simító mozdulatokat végzünk a nyaktól egészen a sarokig, miközben a lábakat a saroknál összefogjuk.

Miután a bébi egész testét végigmasszíroztuk, következzék a fürdő, melynek nem annyira a tisztítás a célja, inkább az utolsó feszültségek teljes feloldása.

A bébi bőre kívánja a szeretetteljes, simogató masszírozást, miként a gyomor kívánja az ételt. A masszázst ezért minden nap lehet egy-két alkalommal végezni, 10 vagy 20 percig. A rendszeres masszázs által a gyermek immunissá válik a betegségekkel szemben, de ami ennél is fontosabb – a saját bőrén fogja tapasztalni a gondoskodó anyai szeretetet.

Mónos Gáspár