Múlt, jelen, jövő

Mi a fontosabb, a múlt, vagy a jövendő? A múlt már mögöttünk van, ezért tán kevésbé fontos, a jövő még előttünk, ezért ez tűnik jelentőségteljesebbnek, Cicero azonban megjegyzi: „Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem értheti, s a jövőt sem tudja felépíteni.”

Ez az építés pedig jobbára egy sajátságos tevékenységen, a politikán keresztül valósul meg. Mintha az emberiség történelme mindig a hatalom, uralom és befolyás hármas buktatóján keresztül zajlana, amihez olykor intrika, csalás és gyilok társul. A politikát egyesek csak az érdekérvényesítés módjának, mások a hatalomgyakorlás eszközének, illetve a kormányzás mikéntjének tekintik.

A hatalom az az esély, hogy mások akarata ellenére is kikényszeríthető egy bizonyos akarat. Ennek két módozata is ismeretes, az egyik a pszichikai-misztikus (lásd Mario és a varázsló), a másik az intézményi (lásd napi politika). A jövőben megválaszolandó nagy kérdés, hogy vajon létezhet-e politika kényszerítő hatalomgyakorlás nélkül, s egyáltalán, létezhet-e politika mentes világ? Az egyéni érdekek monopóliuma mellett vajmi kevés a remény a szolgálatkész politikára, bár ne feledjük, a miniszter jelentése szolga. Amíg a brutális érdek az ember legfőbb motívuma, a hatalom csak ördögi kör, amiről a magyar évszázadok óta úgy érzi, hogy az „nem jó nekünk”.

Lehet-e a remény kifejezése a hatalmi politika alternatívája? Vagy a nemzeti érdekek fölött szupranacionális szinten ismétlődnek majd ugyanazok a jelenségek? Valóban nincs új a nap alatt? Netán egy spirituális megújhodás fogja lerombolni a politika jelenlegi kompromittálódott kereteit? Kung mester ugyanazt hitte, mint Püthagorasz vagy Platón: hogy a legmagasabb rendű emberi tevékenység a kormányzás. Kormányozni pedig annyi, mint a dolgokat a helyükre tenni.

S hogy mikor teremtették a világot? Nos, a középkori Ussher püspök (1581-1656) Írország primátusa szerint a világot vasárnap teremtette a Jóisten, Krisztus előtt 4004-ben, méghozzá éppen október 23-án, november 10-én pedig Ádám és Éva már ki is űzettetett a Paradicsomból. John Lightfoot (1602-1675) a Cambridge egyetem alkancellárja szerint ezen a napon nem a világ, hanem az ember teremtetett, méghozzá reggel kilenckor. Talán ez a biblikus ihletettség is az 1956-os forradalom fontosságát húzná alá misztikus módon. Mintha a forradalom is új világot, új embert teremtett volna… Ezért bátran állíthatjuk, a múlt – historikum, a jövő – misztikum, a jelen pedig ajándék.

Rácz Géza