A növényi étrend gyógyhatása

Majd száz esztendeje jelent meg az a könyv, amelyből az alábbi fejezetet és a néhány receptet válogattuk. Dr. Arany György: Gyógyító természet című könyvéről van szó. Néhány megállapítása kicsit avíttnak tűnik, ám véleményét a mai korszerű vizsgálatok sokkal jobban alátámasztják. Az üzenet azonban világos, s az első világháborút követő ínséges időkben éppúgy fontosak voltak az életvezetési tanácsok, mint napjainkban.


„Vegetare necesse est”

A növényi étrendet már az ógörög orvosok is alkalmazták, amiről számtalan feljegyzés is tanúskodik. Püthagorasz és tanítványai is növényevők voltak. A vegetárius latin szót sokan tévesen értelmezik, mert azt gondolják, hogy ez valami növényit jelent, pedig a latin vegetare ige, amelyből az elnevezés származik, magyarul annyit jelent, hogy éledni, feléledni, felvidulni. Minden gyógykosztnak – amint előbb mondottuk – lelki céljai is vannak, így a vegetare ige azt akarja kifejezni, hogy a tisztán növényi táplálkozás révén e gyógymód célja a szenvedőnek feléledést, felvidulást juttatni. Ezzel a táplálkozással a szervezet bőven és megfelelően megkaphatja a fehérje és egyéb szükségleteit. A vegetáriánus étrendnek alig van hátránya, talán a téli hónapokban, amikor friss zöld főzelékek és gyümölcsök nemigen vannak, körülményesebb és nehezebb a beszerzésük, habár a hüvelyesek, burgonya, vaj, sajtok sokféle elkészítési módja mellett annyi változatosságot biztosítanak (ha hozzávesszük a tésztaféléket és kenyeret is), hogy a konyhát vezető háziasszony aligha ütközik nagyobb nehézségekbe, mintha húst is tálalna.

A hús sok olyan anyagot tartalmaz, amit a szervezet nem tud teljes egészében kiüríteni, így sok húgysav rakódik le a szervezetben, ami sok idült megbetegedés, így a köszvény és érelmeszesedés kifejlődéséhez vezet, ugyanígy a sok hús az egyensúlyt savi irányba tolja el. A savi vegyhatás szinte melegágya a különböző betegségek keletkezésének.

A vegetáriánusok emésztése lassúbb, ezért a táplálék kihasználása alaposabb. A növényi fehérje, habár élettanilag kisebb értékű az állati fehérjénél, sokkal kevésbé rothad. A növényi étrend nagyobb cellulóz tartalma bizonyos ingert gyakorol a bélhuzamra, minek következtében a széklet nemcsak gyorsabban ürül, hanem tömegesebb is lesz, kevesebb a rothadás, kevésbé bűzös. A növényevők bélsara likacsosabb, nem masszív, és áteresztő, azaz a bél bolyhai jobban tudják belőle a még jelenlévő értékes és felszívható tápanyagokat kivonni.

A hústáplálék gyorsabban szívódik fel, de az anyagcserét a sok felesleges anyag állandóan izgatja. A növényi tápanyag ugyan lassabban szívódik fel, de ugyanakkor egyenletesebben, minek következtében az általuk keletkezett munkaerő tartósabb. Így például a ragadozó oroszlán vagy tigris hirtelen nagy erőkifejtésre alkalmas, ellenben a növényevő bivaly vagy ló tartós erőkifejtésre képes. Ami az állatokra vonatkozik, ugyanez áll az emberre is, amint azt az utóbbi évek sportorvosi vizsgálatai és a sportolók eredményei is bizonyítják. Az atléták és minden sportoló számára előnyösebb a növényi étrend, mint a vegyes táplálkozás. Az olimpiai táborokban, ahol minden nemzetnek igyekeznek sajátos kosztját juttatni, egyben nagyjában megegyezett a diéta: a sportolók vegetáriánus konyhán éltek. A húsételek kerülésével az emberi szervezet egészségileg feltétlenül nyer, munkaképessége és erőkifejtése egyenletesen fokozódik.

„Kényszeres evés”

Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy a vágásra került állatok legnagyobb részét előzőleg épp a jobb értékesítés céljából hizlalják. Minden szervezet, amit mesterségesen heteken avagy hónapokon át hizlalnak, bizonyos szempontból beteg, mert a túlhízottság – amire az állatoknál törekszünk – nem normális folyamat. Az ilyen beteg állatokból készült ételeknek, ha nem is azonnal, de utóbb feltétlenül káros következményei kell, hogy legyenek saját szervezetünkben is. Ezen állítást pontosan bizonyítani nem lehet, ahogy például egy fertőzés, avagy mérgezés következményét sem, de a gondolatmenet mindenki előtt világossá teheti, hogy a betegségek, amelyek nem egyszerre, hanem évek folyamán lassan és fokozatosan fejlődnek ki, tulajdonképpen itt kezdődnek, szinte észrevétlenül. A hús könnyen rothad és bomlik, de a legfrissebb húsban is sok mérgező anyag, úgynevezett toxin van, nem is beszélve az élősdiekről, amelyeknek petéi, azaz tojásai még főzés esetén is bejuthatnak a szervezetbe, és ott kifejlődhetnek súlyos betegségekké.

A sok hús élvezete a vizeletet és székletet nehezebbé, tömörebbé teszi, azonkívül a vesék munkáját fokozza, és kopásuk növekszik, ami könnyen elégtelenségükhöz vezet. Ugyanígy van ez a többi szervekkel, így elsősorban a májjal is. A húsevők, amint már tudjuk, táplálékukkal sok kivonatanyagot, így a kreatint, xantint, guantint stb. vesznek fel szervezetükbe, minek következtében sok húgysavat tartalmaz a vérük, aminek a feloldására sok melegre van szükség. A húsevő állatoknak tehát izzadás által nem igen szabad lehűlni, mert akkor a vérben keringő húgysavak kicsapódnak és betegségeket okozhatnak (reuma, zsába, ízületi gyulladás, köszvény). Ez lehet talán az oka annak, amit tapasztalunk, hogy húsevő köszvényes és reumás emberek ösztönösen szeretik a meleget. Ezzel áll kapcsolatban az a tapasztalat, hogy a növényi táplálkozású ember jobban tűri a hideget, mint a húsevő. Fázékony, hideg végtagú emberek, akiket hosszabb növényevő kosztra fogunk, azt a kellemes tapasztalatot teszik, hogy amióta nem esznek húst, sokkal jobban tűrik a hideget. Húsevő háziállatok, így a macska és kutya fázik, kályhához bújnak, míg a növényevő kis állatok nem olyan fázékonyak.

Megemlítettük már, itt újból hangsúlyozzuk, hogy a növényevő emésztése lassúbb, de egyenletesebb, jobban használja ki és szívja fel a táplálékból a tápanyagokat, így nincs szüksége annyi vérre az emésztőszervek munkájánál.

A húsevés vonzatai

Egy másik előnye a növényi táplálkozásnak a húsevéssel szemben, hogy előbbi szomjúságérzete nem oly nagy, mert a húsevők tápláléka sokkal sósabb, így több vizet követel. A sok só és kivonatanyag a garatot és nyelvet izgatja, szárítja. Azonfelül a húsok nagyobb elbomlása a vesék munkáját fokozza, azoknak munkájuk elvégzéséhez nagyobb vízmennyiségre van szükségük.

A sok húshoz szokott ember könnyebben is hajlik nagy szomjúsága miatt arra, hogy szomját víz helyett töményebb alkoholos italokkal próbálja kielégíteni, amihez hozzájárul az is, hogy a hús kivonatanyagai az idegrendszert is izgatják. A növényevő sokkal könnyebben tudja a szeszes italokat nélkülözni, mint a húsevő. A lecsökkent folyadékbevitel viszont előnyösen szabályozza a vérnyomást, ami húsevőnél hajlik a magasabb értékekre, úgy e kivonatanyagok salakja, mint a vesék nagyobb munkája következtében.

Ha így a fehérje és a folyadék bevitele csökken, a vesék tehermentesülnek. Sok szédülés, fejfájás, aminek kezdetben nem látjuk az okát – mert bár veseeredetűek, de még nem okoznak olyan elváltozásokat, hogy észrevehetőkké legyenek – érthetővé válik. Az idült székrekedések jelentékeny százaléka is növényevő diétával rohamosan megjavul. Ezért kell e helyen is óvni az olvasót székrekedéskor vegyi hashajtók használatától, amelyek végeredményben izgalomba és gyulladásba hozzák a beleket. E helyett növényi, sok cellulóz tartalmú táplálékra van szükség, amikor a természetes gyógymód következményeképpen a bélműködés ismét rendeződik. A sok vegyi hashajtó végeredményképpen a belek izomzatát teljesen ellankasztja, míg a növényi táplálkozás utáni székletszabályozás a kifáradt bélizomzatot ismét normális működésbe hozza.

Ugyanígy van a bélgázokkal is, amelyek hústáplálkozásnál sokkal tömegesebben keletkeznek, mint növényi koszton. Ha székrekedés áll be és sok bélgáz fejlődik, képtelen a szervezet ezt a bélen keresztül kiüríteni, a bélgázok a véráramba kerülnek és a vesén, bőrön és tüdőn át kénytelenek távozni. Érzékeny szaglóérzékkel rendelkező emberek olyan helyeken, ahol kis térben sok ember van összezsúfolódva – így rosszul szellőztetett mozikban stb. – az emberek leheletén megérzik a rossz szagot. A vegetáriánusok kevesebb fehérjét fogyasztanak, kevesebb a rothadási termék a bélben, könnyebb és folyamatosabb székletük van, így kevésbé bűzös a székletük. A növényevő sokkal ritkábban rontja el a gyomrát, mert a tápláléka könnyebben emészthető, még ha aránylag többet is eszik mennyiségben. Ennek minősége feltétlenül könnyebb, így az úgynevezett falás (mohó evés) következtében beálló gyomorrontásoknak nincs annyira kitéve.

Mindezekből kétségtelenül azt láthatjuk, hogy a húsmentes diétának nagy előnyei vannak és még függetlenül minden orvosi javallattól – amikor a már fellépett betegség gyógyítása érdekében a húsmentes diétára térünk át – hasznos és tanácsos, hogy a betegségek megelőzése érdekében, évente többször hetekre hagyjuk ki a húst. A jelenlegi nagy háborúban (1918 – szerk.) bevezetett hústalan napok, habár nem e szempont szülte elrendelésüket, mégis hasznosak és egészségünket óvják. Igazolják azt a mondást, hogy minden rossznak megvan a maga jó oldala is.