Biomező és a kozmikus tudat

A közelmúltban Franciaországban, a Fontevraud-i apátságban tartottak egy kongresszust “Az ember és a planetáris tudat” címmel. A kongresszus meglepetése a szovjet Tudományos Akadémia tudósának, Vlail Kaznacsev professzornak – a Novoszibirszki Szibériai Orvosi Akadémia alapítójának – beszámolója volt.


Társaival még a szovjet kommunista rendszer keretei között, a materialista nagyhatalom árnyékában is olyan eredményekre jutottak, amelyek csodálatra késztették a világ tudományos közvéleményét. Idézzük a professzort: “A sejtek újratermelésének a mechanizmusát, valamint a sejtek közötti kölcsönhatásokat tanulmányozva – a vizuális kontaktus kivételével csak abban az esetben, amikor egymással nem érintkeznek -, arra a gondolatra jutottunk, hogy az élő szervezet valódi természete az egymással való kölcsönhatásokban nyilvánul meg, nem pedig az egyedek elszigetelt állapotában. Ahhoz, hogy az életet meg tudjuk magyarázni, be kellett vezetnünk a »bio-mező« fogalmát. Az élő sejtek körül létezik egy ún. »kozmikus élet«, egy »biomező« vagy »élet-mező«.” Az ezernyi elvégzett kísérlet azt bizonyítja, hogy mindez nem csupán feltevés, hanem tény.

Zárt üvegben termelt sejtkultúrák tanulmányozása során nyilvánvalóvá vált, hogy létezik az élő szervezetek közötti extraszenzoriális távolhatás jelensége, melynek során az élőlények eddig ismeretlen módon közölnek egymással információkat.

A kísérleti eszköz nagyon egyszerű: Két azonos üvegedénybe elhelyeztek azonos sejttenyészeteket, melyek között sem biológiai sem kémiai, sem fizikai kölcsönhatás nem volt, csupán vizuális kötés. Az első edénybe egy patogén (fertőző) vírust vittek be, amelynek hatására a másik edényben található kultúra sejtjei is elhaltak, anélkül, hogy vírussal lettek volna megfertőzve. Ha a második edény mellé egy harmadikat is elhelyeztek, amely azonos sejttenyészetet tartalmazott, rövid idő után azt vették észre, hogy ez a tenyészet is elpusztult, anélkül, hogy vírussal fertőzték volna.

A kísérletet megismételték 30, 40, 50, illetve több száz egymás mellé helyezett üvegedénybe zárt sejttenyészettel, és ugyanarra az eredményre jutottak. Ha egy tenyészetet megfertőztek vírussal, az összes többi mellé helyezett tenyészet elpusztult, annak ellenére, hogy közöttük csak vizuális kontaktus volt.

A sejtkultúrák kommunikálnak egymással. Ezt csak a “biomező” jelenlétével lehet megmagyarázni. A kísérletsorozatot megismételték oly módon, hogy patogén vírus helyett radioaktív-sugárzással fertőzték meg a kiválasztott sejttenyészetet. Először a besugárzott tenyészet pusztult el, majd pedig az összes körülötte levő. A mikrofelvételen nem lehetett különbséget tenni a sugárfertőzött és az ép sejtek között.

Ismét a professzort idézzük:

“Megértettük, hogy az élő anyagban az információközlés különbözik az élettelen rendszerekétől, a kibernetikai rendszerekétől. Mi ismertük Lavoisier munkásságát az élő anyagmegmaradás elméletével kapcsolatban, valamint tudtuk, hogy bizonyos kémiai elemek más elemekké alakulhatnak át, így elhatároztuk, hogy ezeket az átalakulásokat az élő szervezetben fogjuk tanulmányozni. Először a stabil 12C, 13C izotópokat vizsgáltuk. Bebizonyosodott, hogy az élet során a szén és a kén nehéz frakciói csökkennek (beteg szervezetben gyorsabban, egészséges szervezetben lassabban). Az addigi biokémiai és genetikai ismeretek nem voltak elegendők ahhoz, hogy ezeket az izotópokat visszatartsuk a szervezetben. Ilyenkor az »biomezö« lényegét egy hideg biológiai termonukleáris fúzió alkotja. Amikor a sejteket egy mágnesesen szigetelő kamrába helyeztük, először ez a mező tűnt el, majd pedig a proteinek. Ezeket a mágneses szigetelő kamrákat magunk terveztük, a Föld mágneses terét képesek ellensúlyozni. A belsejében a földi gravitációs térnél 20000-, 50000-, 100000-szer gyengébb mágneses tér hozható létre. A kamrában végzett kísérletek azt is igazolták, hogy a mágneses tér hiányában termelődött tenyészetek negyedik, ötödik, hatodik generációja már elveszíti a »biome-zejét«.
Ezek a távolhatásos jelenségek alátámasztják az extraszenzoriális (nem érzékszervi közlés) elméletet. Azt mutatják, hogy:

a.) az élő szervezet valódi természete egymás közötti kölcsönhatásban és elszigetelten is megnyilvánul.
b.) a proteinek nem az egyetlen fajtái az élő anyagnak.
c.) létezik az élő szervezetek közötti kölcsönhatást lehetővé tévő erőlét – a »biomező«.
d.) az univerzumot nem csupán a tér és az idő princípiuma határozza meg, hanem egy harmadik koordináta is: az információ.

Az élőlények valószínűleg érzékenyek ezekre a biomezőkre, melyeknek a szektorai az elemi részecskék lehetnének. A kísérletek szempontjából előnyös a sejttenyészetek tanulmányozása, mivel rövid idő alatt több generációt lehet megfigyelni. 20-30 percnyi ideig állatokkal is kísérleteztek. Ennél hosz-szabb idő után az agyban változások következnek be, eltűnik a két agyfélteke közötti különbség. A Földön az élővilág soha nem volt elszigetelve a mágneses tértől. (Felvetődik a gondolat: mi történne, ha egy embert hosszú időre egy mágneses szigetelő kamrába helyeznénk?)

Mint ahogy az előbb szó volt róla, először a biomező struktúra az, ami felbomlik és csak azután halnak el a sejtek. Elképzelhető, hogy súlyos betegségek esetén az biomező az, ami megsérül. (Beteg állatokat pl. sikerült meggyógyítani a mágneses szigetelő kamrában.) A mágneses elszigeteltség ideje alatt hirtelen lényeges pszichikai változások következnek be. Egy leukémiás gyerek esetében figyelték meg, hogy robbanásszerűen megnőttek intellektuális képességei – tehetségesen rajzolt, logikusan gondolkodott.

E változást biztosan a biomező megváltozása okozta. Ezért a módszer ígéretes a gyógyítás terén, a rákos daganatok kezelésében, a pszichikai betegségek orvoslásában.

Az extraszenzorális közlés területén is komoly eredményeket ért el az intézet. A Szovjetunióban tíz intézet között van együttműködés e területen, valamint külföldi intézetekkel is kapcsolatot tartunk, pl. az USA-val, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Bulgáriával, Német-, Francia-, Olasz- és Spanyolországgal, Kanadával.

Az adó alany az egyik városban van, a vevő egy másikban. Az adó kap egy tárgyat, melyet el kell képzelnie és telepatikusan továbbítania a vevőhöz, aki felfogja e jeleket, majd leírja és lerajzolja a megfelelő tárgyat. E kísérleteket filmezték, ellenőrizhetőek. Ha az emberek megismerhetnék közelről ezeket a jelenségeket, nem félnének tőle, hanem magukban is felfedeznék az ilyen természetes képességeket.

A fent említett kísérletek elvégezhetőek voltak a mágneses szigetelő kamrában is, ami azt jelenti, hogy ez a telepatikus kapcsolat nem mágneses jellegű.

Az intézet 1991-re tervezett egy konferenciát az extraszenzoriális kutatás kapcsán.

Megalapítottuk a szovjet különleges extraszenzoriális képességekkel rendelkező egyének szövetségét, amely ötvenezer tagot számol.”

(Paris-Match)