Ráolvasással és gyógynövényekkel a kígyómarás ellen

Néhány éve történt a festői Sri Lanka egyik folyója mellett. Egy német fiatalember sétált elgondolkodva a parton a késő esti órákban. Mire észrevette, hogy véletlenül rálépett egy békákra vadászó kobrára, már késő volt.Az isteni gondviselésnek köszönhetően a szinte eszméletlen állapotban levő ifjúra rátalált egy halász, s egy olyan népi gyógyítóhoz vitte, aki jól ismerte az ősi ájurvédikus gyógymódokat. Legelőször meggyújtott egy füstölőrudacskát, majd gyógyító mantrák kántálásával hozzálátott a méreg hatástalanításához…

A jámbor kobra

Gondolná-e valaki, hogy a tamilok a kobrát „Nulla Pambu”-nak, Jámbor kígyónak nevezik? Sri Lanka rendkívül gazdag állatvilágában szép számmal megtalálhatók a mérgeskígyók különféle fajai is, melyek többnyire csak nevükben „mérgesek”, valójában gyönyörű, békeszerető teremtmények, melyek inkább elkerülik az embert, mintsem megtámadják. Természetesen vészhelyzetben a kobra megmarja vélt vagy valós ellenségét, de csak a legvégső esetben támad (például ha valaki figyelmetlenül rálép), így semmiképpen sem nevezhető megátalkodott gyilkosnak, mint azt sokszor tévesen hiszik. Ezenkívül a kobra marása nem minden esetben halálos, hiszen ha kevéssel korábban a kígyó vadászat közben mérge nagy részét elhasználta, akkor kis adag juthat csak a következő áldozat testébe.

Ennek ellenére a mérgeskígyók – kölönösen az indiai kobra, a Russel-vipera és a púpos orrú vipera -súlyos problémákat okoznak szerte Dél- és Délkelet-Ázsiában, ahol évente több, mint 10000 haláleset kapcsolódik hozzájuk. Az egészségügyi hivatalok feltételezik, hogy sok tragikus eset van még, amit fel sem jegyeznek. Indiában, Sri Lankán Burmában Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken a legnagyobb a halandóság.

Sri Lankán néhány közigazgatási gyógyszertár nagy távolságra van, és ha a beteg még él is, amikor sikerül elérnie egyet, a legvalószínűtlenebb, hogy a szolgálatban lévő orvosnak rendelkezésére áll a szükséges ellenszérum, amely az általános nyugati orvosság. A nyugati gyógyítással szemben az 5000 éves ájurvédikus orvosi hagyomány a közkedveltebb. E gyógymód hatékonysága kipróbált és bizonyított nagyon sokféle betegség esetén.
A WHO egy felmérése szerint is Sri Lankán a kígyómarás kezelésekor a hagyományos, ájurvédikus módszerek sikeresebbek, mint a modern orvosi eszközök. Az „élet tudománya”, az ájurvéda, sokezer éves tapasztalata kétféle módot ajánl a kígyómarásra: mantrákat és gyógynövényeket.

A mantra ereje

A mantra jelentése: az elme felszabadítása, tisztítása. Különféle mantrák léteznek, mindnyájuk közös vonása, hogy lelki erejük által úgy a gyógyításban, mint a lelki fejlődésben segítenek. Bárki, aki helyesen követi az ősi folyamatot, bizonyosan javíthat a testilelki állapotán. A gyógyítás célja a megfelelő tudatállapot elérése. Ha valakit megmar egy,kígyó, a legjobb, ha olyan emberhez viszik, aki lelki erővel rendelkezik. Ilyenek az ájurvédikus orvosok, akik valamennyien a papi kasztba tartozó bráhmanák, ők tisztában vannak azzal, hogy a lelki erő elsődleges minden gyógyításkor.

A mantrán kívül a hinduk és buddhisták ellenméregként különféle gyógynövényeket használnak, ezek közül a legismertebb a Rauwolfia serpentina, melynek gyökeréből készül a reserpin, amely főleg nyugtató hatása révén fejti ki kedvező hatását.

Sri Lankán a leggyakoribb kígyófajta a kobra, s a kígyómarta sebek gyógyításának itt is nagy hagyománya van. A Srí Lanka-i Metaramba Ratanadzsóthi például naponta három-négy beteget kezel, köztük olyanokat is, akik skorpiók vagy százlábúak marásától szenvednek. 0 csak egy azon személyek tucatjai közül, akik vállalták a szigorú gyakorlatokat, hogy kiérdemeljék az Ájurvédikus Orvosi Tanács bizonyítványát, mely felhatalmazza őket a kígyómarások kezelésére. Ők csak részei annak az országos hálózatnak, mely mintegy tízezer ájurvédikus orvost számlál. Először megtisztítja a sebet gyógynövény-tejjel. Azután – ha a beteg hívő – ad neki egy gyógyító mantrát, hogy azt ismételje. A különleges kezelés attól függ, hogy milyen fajta kígyónak, mely napszakban történt a marása, de valószínűleg gyógynövények keverékéből készült kis fekete pirulákat alkalmaznak, melyeket a pap felold egy útilapu hamujából készült italban, és azután pépként ad a betegnek. Az otthon elkészített, higanyt és citromlében főtt gyógynövényeket tartalmazó gyümölcsmag alkalmazása egy másik idő-próbálta mód a méreg hatástalanítására.

Ha valaki a déli parton autózva áthalad Matara városon, láthat egy táblát, mely a következőre hívja fel a figyelmet: A Kígyómarás Kezelésének Tudományos Fejlesztési Társasága: Itt dolgozik Magallagoda Prémasziri. 0 egy másik ajánlott ájurvédikus kígyómarás szakértő; ez a szerzetes három év alatt 700 embert kezelt – közülük csak egy halt meg. Elbeszélése szerint a kobra-marás áldozatai csak három napos kezelés után térhetnek vissza farmjaikra, míg a vipera-marástól szenvedők két nap alatt, akiket pedig skorpió vagy százlábú szúrt meg, azok mindössze tizenöt perc alatt gyógyulnak meg.

Fő foglalkozása mellett – szingaléz nyelvet és buddhista gondolkodást tanít egy helybeli főiskolán – a tiszteletreméltó Prémasziri olyan osztályokat is vezet, melyekbe 300 Matara kerületben élő iskolai tanár önként jelentkezett, hogy egy éven át hetenkénti kurzusokon sajátítsák el a kígyómarás ájurvédikus kezelését. Mottója, melyet a társaság saját kiadású jegyzetfüzetére szingaléz és angol nyelven is rányomtattak, a következő: „Mi önért fáradozunk!”

Az ájurvéda csodái

Az egyik gyógyító növény – mely a földpadlós tanteremben egy durván szabott iskolapadon hevert -ismerős szagot árasztott. A gyömbér volt az,
Az ájurvédikus orvosok által a kígyómarásra használt gyógynövények tucatjai közül az egyik legfontosabb a szudu elewara (Calotropis giganteia), mely a kutyatejfélék családjához tartozik, s nemcsak a kígyómarást gyógyítja, de a kígyókat is elriasztja.

Két alkalommal – egy kicsit remegve ugyan – egy nagy darab szudu elewara gyökeret tartva a kezemben megérintettem vele egy királykobra fejét. A több méter hosszú kígyó abbahagyta a sziszegést és a tekergőzést, s amint megérintettem, hirtelen olyan tanulékonnyá, olyan udvariassá és kezessé vált, mint egy félénk kismacska.

A volt diplomata Dhanapala Samasekara Calotropis giganteiát termeszt Gallé melletti birtokán. Elmagyarázta, hogy a növény nemcsak a kígyómarást gyógyítja, de másféle betegséget is. Dél-Ázsiában mindenhol megtalálható; gyökerének kérge megfőzve üdítőital, a belőle készült tejes lé pedig gyógyszer a leprások számára.

Az angolok által alapított Nemzetközi Egyesület a Természet és a Természeti Kincsek Megóvásáért szervezet Védelmi Felügyelőség Központja szerint az orvosok is használják a növényt a krónikus fekélyek és a homloküreg gyulladás kezelésére. A virágzó csúcsot összetörve és melasszal megfőzve asztma elleni orvosság nyerhető belőle; szegfűszeggel, szerecsendióval keverve pedig nemi vágyat növelő szerré válik.

A Hiriyama Pattuwa Herathgama kolostorban, a Dolukanda Természetvédelmi Terület mellett egy fiatal szerzetes megmutatott nekem egyet a legérdekesebb kígyómarás elleni növények közül – egy kicsiny, aranyos levelű wana rádzsah (a dzsungel királya) nevű kúszónövény, Anoectochilus setaceus, az orchideák családjának tagja, melynek kifőzött olaja sebezhetetlenné teszi tulajdonosát. Azt mondják, a Sri Lanka-i Robin Hood ezzel az olajjal dörzsölte be testét, hogy a rendőrség ne tudja foglyul ejteni őt. Újabban egy hírhedt Sri Lanka-i betyárról, Podiwijéről mondják, hogy azért tudott elmenekülni a rendőrség kelepcéjéből, mert amulettjében wana rádzsa és más növényi olajok védték őt.

Az ájurvédikus orvosok nagyon elégedettek voltak, amikor Fülöp, Britannia hercege, a World Wildlife Foundation (Világ Vadélet Alapítvány) elnöke azt kérte egy állami fogadáson, hogy egy jellegzetes ázsiai zöldségfélét, keserű tököt is szolgáljanak fel. Vendéglátói nem kérdezték, hogy egyszerűen csak meg akarja-e kóstolni a zöldségfélét (mely mind alakjában, mind ízében egy rücskös, keserű uborkához hasonlít), vagy pedig valami különleges betegséget akar kezelni vele. A keserű tök egy másik azok közül a nyilvánvalóan csodálatos Sri Lanka-i növények közül, melyek képesek gyógyítani vagy enyhíteni egy fél tankönyv-nyi betegséget, köztük természetesen a kígyómarást is. Nagy szerepe van e növénynek az ájurvédikus orvoslásban, mert egy egész sor betegség kezelhető vele a reumától a sárgaságig. Tisztítja a vért is. Leveleit megpörkölik, és külsőleg alkalmazzák ekcémára, sömörre és aranyérre. Ezenkívül a cukorbaj ismert gyógyszere is, és Srí Lankán épp napjainkban kísérleteznek azzal, hogy a mindenütt megtalálható és nem olcsó növényt pirula formában alkalmazzák, mert ez helyettesítené a napi inzulin injekciót. Habár végeztek némi kutatást a wana rádzsah, a szudu elewara és más kígyómarás elleni orvosságokkal, más növények nagyobb hírnévre tettek szert. A csavart, hosszúra nyúlt „szerpentin gyökerét” már négyezer év óta alkalmazzák a hindu gyógyítók a kígyómarás és egy sor más betegség kezelésére – így a „mentális izgatottság” ellen is. Jó néhány évtizede a tudósok kielemezték a tejelőcserjék családjába tartozó Rau-wolfia serpentinát és kimutatták, hogy a növény erős vérnyomást csökkentő közeget teremt.

Hova tűntek a gyógynövények?

Fontosságuk ellenére Srí Lanka gyógynövényei mindinkább fogyatkoznak a felgyorsult irtások, a gyomirtók vég nélküli használata és az ellenőrizetlen gyűjtés következtében. P.B. Waminoyaka, az Egészségügyi Minisztérium tagja szerint az ájurvédikus gyógyászat területén néhány kérdés újabban nagyobb érdeklődést kelt a közönségben, mint amit a rendelkezésre álló gyógynövénykészlet ki tudna elégíteni. Századokon át a gyakorlatban a vadon nőtt erdőkből, herbáriumokból és a házi kertekből szerezték be a gyógynövényeket. A természetes növényzetet leginkább erdők alkotják. Bármilyenek lehettek ezek a természetes források, mindig volt elegendő hiteles gyógyszer, majdnem ingyen. Ennek ellenére ez a helyzet jelentősen megváltozott az elmúlt években. A mezőgazdasági országok többségében a lakosság növekvő létszáma és a korlátozott kiterjedésű művelhető területek együttesen szorongató helyzetet eredményeztek. A gyarmatosítási elképzelések érdekében végzett erdőirtások, valamint a cséna (vágásos-égetéses) művelés nagy erdőterületek eltűnéséhez vezetett. Ez okozta az értékes gyógynövény-készlet fogyatkozását.

A másik probléma, hogy az eszmélődő világ – az Egészségügyi Világszervezet ösztönzésére – inkább a hagyományos orvosi eljárások felé hajlik; ez azt eredményezte, hogy megnőtt az igény az összes növény, mint exportképes árucikk iránt, melyekkel gyors külföldi cserelehetőségeket lehet keresni. Ez az új jelenség súlyos fenyegetést jelent Srí Lanka vadnövény fajai számára, mert ez az ország évente 4-5 millió rúpiát költ ájurvédikus gyógyszerek behozatalára, melyeket különben helyben is meg lehetne termelni. Az egyik vadnövény kertnek – mely Srí Lanka közepén, a Kurunegala melletti, asztallap tetejű Dolukanda hegyen található – úgy mondják, védikus eredete van. Ez az ambhavana egy szent ligetecske, és sok Srí Lanka-i Dél- és Délkelet-Ázsia talán legbefolyásosabb irodalmi művére, a védikus Rámajanára vezeti vissza eredetét. A történetben Ráma király, a hős elküldi hű barátját, Hanumánt, a majom hadvezért Nepálba, hogy onnan hozzon gyógynövényeket feleségének, Szítának. Vállalkozása sikerrel járt. Hanumánnak még volt néhány növénye és játékosan szélnek eresztette őket. Két maroknyi maggal teli föld Srí Lanka e részén hullott le. Manapság a Dolukandában és a Gallé melletti Rumassalában található kerteket olyan fontos gyógynövény-forrásnak tartják, hogy Srí Lanka erdőgazdasági szerve és a Benszülött Orvosi Minisztérium egyesült erővel óvja e területeket.

Dr. Hargitay Agnes