Cselekvő jóga (krija)

Mire való a sokféle ágazat, ha az ember egyszerűen csak a test, a gondolat és a lélek harmóniájára vágyik, de nem akar belebonyolódni a véda-filozófia mélységeibe vagy a spekuláció bugyraiba? Ebben a kapkodó XXI. században ugyan kinek van ideje arra, hogy saját testi és anyagi szükségleteinek kielégítése s családja eltartása mellett a lelki tudakozódás meredek ösvényén kapaszkodjon fölfelé?

Néhányunkat mégis olyannyira elragadtat az emberi lét csodája, hogy a modern társadalom kényelmi szolgáltatásait félretolva inkább az igazság megismerésének veszélyeivel és kiszámíthatatlanságával szegélyezett ezoterikus utat választjuk. Márpedig e jóga az ősi India máig élő kincse, ami a tanulás és a gyakorlás szerelmeseire száll. Ugyanis a tanulás lényege a gyakorlás, s aki a közvetlen létfönntartáson túl magasabb szinten is szeretné gazdagítani élettapasztalatait, annak a jóga szorgos gyakorlása remek lehetőséget kínál az anyagi lét határainak átlépésére, s a lelki birodalom megtapasztalására.

A fizikális és mentális kondíció fenntartása szükséges előfeltétel, ezért nem hanyagolhatjuk el a hathajóga szokásos ászanáit és a pránájamát. Ám a komolyabb törekvő számára a hatha-jóga csak egyike ama gyakorlatoknak, melyeket Patanydzsali a cselekvő jóga (krija-jóga) elemei közt említ. A krija-jóga három pillére az önfegyelem (tapaszja), a szent iratok tanulmányozása (szvádhjája) és az Isten iránti teljes önátadás (Ísvara-pranidhána). A krija három pillére egyben a pozitív előírások három alapköve is.

Önfegyelem (tapaszja)

A tapaszja a szó szoros értelmében „az érzéki gyönyörök feladása, vagyis olyan próbálkozás, amely lemond a pillanatnyi gyönyörrel kecsegtető tettekről és elviseli az ebből fakadó nehézségeket.” Az ászanák gyakorlásával tapasztalhatjuk, ahogy a fizikai nehézségeket és kényelmetlenséget kezdjük jobban tűrni. Ne a kényelmi technika miriád válfajával bástyázzuk körül magunkat, testünk és elménk fegyelmezésével könnyebben boldogulunk a nehézségekkel és kényelmetlenségekkel!

Az önfegyelem gyakorlásának előnyeit hamar tapasztalhatjuk: jobb lesz fizikai és mentális erőnlétünk, stabilabb az egészségünk, tevőlegesen hozzájárulhatunk környezetünk tisztaságához, sőt, szükségleteink kontrollja kiadásaink csökkenését, így pénzügyi megtakarítást is jelent. Legfőképp azonban a fizikai és mentális tisztulás lesz az eredmény, ami a jóga céljához, a stabil elme- és tudatállapothoz visz közelebb.

Néhány idevágó gyakorlati tanács: önfegyelem az is, ha tudatosan olyan kétkezi munkát végzünk, amit géppel könnyebben megoldanánk, vagy inkább a gyaloglás az autózás helyett. Ide tartozik az is, ha nyers alapanyagokat használunk ételeink elkészítéséhez. Vegyünk frissítő hűvös zuhanyt, együnk kevesebbet – így jobban hasznosul a tápanyag! Keljünk korán reggel, s iktassuk ki a nap közbeni szunyókálást. Használjuk kevesebbet a televíziót és rádiót, vagy a hasonló, sokszor idegborzoló szórakozásokat. Próbáljuk meg télen némileg csökkenteni lakásunk hőmérsékletét. Mivel az önfegyelem főként a fizikai, testi működés kontrollját jelenti, természetszerűleg ide tartozik a beszéd fegyelmezése is. A maunam, a hallgatási fogadalom, vagy a tudatosan vállalt, időleges némaság hatásos eszköze az elme fegyelmezésének vagy a termékeny önvizsgálatnak.

Életvitelünk megváltoztatása kezdetben nehéznek tűnik, ezért inkább egyszerűbb, könnyebb gyakorlatokkal kezdjük. A fokozatos változás szinte észrevétlen, nem okoz nehézséget, s ez igaz az ászanákkal kapcsolatban is.

Írástanulmányok (szvádhjája)

Az írástanulmányozás verbális gyakorlat, elemei a szent szövegek olvasása és recitálása. Amit hallottunk, olvastunk, láttunk és tapasztaltunk, mind mind elraktározódik elménkben. Sajnálatos módon e tudás legnagyobb része haszontalan és fölösleges, vagy egyenesen téves információn alapszik, ami az iskolából, a médiából, munkahelyünkről vagy az üres beszélgetésekből ragadt ránk. A posztmodern elme számára talán a legfájóbb betegség és a lelki fejlődés legádázabb ellensége a testi önazonosítás: a test az énem.

A jóga egyik célja létezésünk valós természetének megismerése. Szerencsére tömérdek becses mű áll rendelkezésünkre azoktól a hiteles jógamesterektől, akik az emberiség legnemesebb tanainak megőrzésére és továbbadására szentelték életüket.

A Véda-irodalom grandiózus és fölbecsülhetetlen darabjai – például a Bhagavad-gítá, a Srímad-Bhágavatam vagy a Brahma-szanhitá – remek fordításban magyarul is hozzáférhetők. Ugyanígy a keresztény, a buddhista vagy a muzulmán vallásban is kincset érő szent iratok állnak rendelkezésre. Ha a jógát gyakoroljuk, ne múljon el nap a szent írások tanulmányozása nélkül. Patanydzsali szerint az írástanulmányok sorába tartozik a szent mantrák ismétlése, zengése is. Ilyen például a misztikus óm szótag, amit a legtöbb jóga-gyakorló zeng. A figyelmes mantra-zengés megtisztítja az ember szívét és elvezet a felszabaduláshoz. Ne becsüljük alá a mantrák mérhetetlen hatalmát, hanem egy lelki mestertől kérjünk rá áldást.

Isten iránti teljes önátadás (Ísvara-pranidhána)

Posztmodern korunkban a tudományba vetett dogmatikus hit jelentősen aláásta az emberek vallásos meggyőződését. Igen figyelemre méltó, hogy Patanydzsali az Isten iránti önátadást a jóga egyik lényegi elemének tekintette. Mit is jelent ez? Nem mást, minthogy az embernek munkája minden gyümölcsét és eredményét a Legfelsőbb Úr örömének kell szentelnie. A jógában az ászanákat, pránájamát, az önfegyelem gyakorlását vagy az írástanulmányokat tekintsük Istennek szóló fölajánlásnak. Patanydzsali tanácsa nem egy bizonyos imádatformát jelöl meg követendőnek, hanem a lelki fejlődés egyetemes elemének nevezi a meghódolást. Legyen a jóga gyakorlója akár keresztény, buddhista, hindu, muzulmán, vagy bármi egyéb, magáévá teheti az odaadó szolgálat gyönyörű eszméjét – az önző vágyak helyett inkább az isteni akaratot tartva szem előtt. Ha otthonunk egy csöndes és tiszta szögletében oltárunkon ott áll imádott Urunk képe vagy alakja, s fohászainkat, de akár ételünket, s tetteink gyümölcseit néki szenteljük, jógagyakorlataink is mélyebb értelmet nyernek.

A jóga gyakorlásához komoly önfegyelemre van szükség; erősítésének legjobb módja, ha stabil és mérvadó személyekkel és közösségekkel társulunk, gyakorlunk. Idővel találkozhatunk olyan nagyhatású személlyel, aki élethelyzetünk szerint a legjobb tanácsokkal lát el, személyes útmutatónk és lelki tanítónk lehet. Tekinthetjük őt gurunknak, aki fontos összekötő kapocs Istenhez fűződő viszonyunkban. Bármely utat járja is az ember, a cselekvő jóga elemei – az önfegyelem, az írástanulmányok és a meghódolás – lényeges gyakorlatok.
Om tat szat.

34/2003.
Charles Latchis
jógaoktató, Oregon, USA