Gna

A gna tipikusan északi, a Himalája hegyei között általánosan használt buddhista szertartás-dob. A buddhista templomokban állványon, vándor szerzeteseknél szíjon lógatott, függőlegesen használt hangszer bőr ütőfelületének átmérője három-ötszöröse az oldalfala magasságának.

Membrafon hangszer, vagyis a rezonáló hártyára ütve, dörzsölve, ráénekelve, -beszélve hangot adó eszköz. 50-60 cm átmérőjű és kb. 10-15 cm oldalfal-magasságú, hordótestű, kétmembrános, szegecselt (néhol zsinórozott), perem nélküli, úgynevezett „hordódob”. Ütője  meghajlított, vagy ívben hajolt bunkós-végű, sétapálca alakú verő, a gnyataa.

A hordó-alak mély tónust kölcsönöz az alacsony falú doboknak. Mongol vidéktől India szerte elterjedt és Indokínában is honos. A torokban sajátos réshanggal képzett ének kísérethez használják. Még ma is a Buddhista szertartások jellegzetes ritmikus kísérődobja.

A hordó-test egész Ázsiában általánossá vált dobforma. Az óriási méretű indokínai, vagy az ünnepeken használt japán lóbőrös nagydob, s a vietnami gyerekek oldalukon hordott játékdobjai is ilyen formájúak. Koreában és Japánban az úgynevezett daiko (Európában kisdob-alakú) dobok régebbi, tradicionális formája is hordó alakú. Az időszámításunk körüli évszázadokból származó hun sírleletekben találtak hordó formájú fa és agyag testet, ami rajtuk maradt foszlányok alapján harci dob lehetett, egyes feltételezés szerint a sumér „dub” is ilyen dob volt.

Az afrikai (ndumba ja sulo, sembe, plie wo) és az Amerikába átszármazott latin-amerikai hordódobok hosszú, szivarformájúak, s rendszerint egymembránosak, másik végükön nyitottak (= atabaque, barril, ka). Megjegyzendő, hogy a mexikói indiánok tradicionális tom-tomjai is hordóformájúak (lásd C. Chavez zeneszerző népzenei feldolgozásait).

Ázsia különböző országaiban az alábbi neveken ismeretes hordódobok: Japán: daiko buk, daiko hira, daiko nagado, daiko shime, odaiko, mamedaiko, tsuri daiko, tsuri gane. Jáva: bedug, kendang gending, puk. Vietnam: cai trong, cai trong cai, cai trong con, cai trong com, cai trong giang, cai trong khan, cai trong va, puk, trong com, trong chan Indonézia: chank lon bat, puk, san kun, dae puk. Kambodzsa, Korea: chwa go, dae puk, puk. Kína: gan gu, huai gu, jiao gu, puk, shr gu, t’ang ku, tang gu, ying ku. Tibet: nga chung. India: pataha – úgynevezett harci dob, odapa, tavil. Megjegyzendő, hogy a különböző nyelvekben (Indiában a hivatalos 62 nyelv mellett több mint ezer a beszélt nyelv!) előfordulnak ugyanezen nevek alatt más hangszerek is!

Az egyre jobban kiterjedt európai és Európán kívüli műzenében használt hordó-dobokat: kínai- vagy ázsiai dobnak (chinese drum, vagy asian drum) egyszerűsítik a nem ázsiai zeneszerzők, holott a különböző méretű és hangolású doboknak a japán No színháztól a vietnami gyermekjáték használatáig meghatározott szerepe és jelentése van.

A japán sárkány-ünnepeken speciális méretű és nagyságú dobokat más ünnepen, vagy más szertartáson nem szólaltatják meg. Az észak-indiai Asszam tartományban, vagy Bhután, Tibet buddhista templomaiban felállványozott gna, vagy nga chung csak kivételes ünnepen léphet ki a templomból, ahová visszatérve csak tisztító szertartás után foglalhatja el ismét helyét az állványzaton.

Kínában bizonyos kúp-harang a dobbal együtt csak a császár, a tartományfőnök, vagy hadvezér által volt használatos. India Asszam tartományának egyik temploma előtt a felállványozott nagyméretű hordódob az ünnepi szertartást jelzi.

Dél-Indiában a jóslás és jövőbelátás eszközeként a jósló személy privilégiuma a dobpergetés. Görögország déli tartományában (Soynio) utcai jósnál láttam övre kötött kis hordódobot, melyet dub-nak neveztek és az útra tett, kendőre szórt csontok elrendezéséből dobszóval jósoltak fennhangon, énekbeszéddel még 1981-ben. A gna Tibet és a hegyek tiszteletét ébreszti bennem, ami a buddhizmus alapját, az ahimszát, minden élő tiszteletét terjesztette, a nem-ölés, a nem-ártás gyakorlatát hirdeti ma is a világon.

Váray László
Széchenyi István Egyetem, Győr

2008/49.