Szitár

Nem kétséges, a hangverseny- vagy koncert szitár ma nemzetközileg ismert hangszer. Népszerű mestere a világhírű Ravi Shankar, de fel-feltűnt a hatvanas-hetvenes évek könnyűzenéjében, sőt szimfonikus szitárversenyt is írtak már.


A szitár különböző alakú és elnevezésű másolatai az iszlám előtti korból valók. Az eredet nyomozásának nehézségei azt a látszatot keltették, mintha a szitár a korai India eredeti, originális hangszere volna. Azonban Chaitanya Deva zenekutató megállapítja, hogy tévedés a szitárt eredendően észak-indiai húros hangszernek tekinteni. (B. Chaitanya Deva, Musical Instruments of India, 1987., New Delhi). Egyes kutatók tévesen a szanszkrt sarika, dörzsöl szóból következtettek a hangszer elnevezésére.

A szitár azonban nem indiai eredetű, hanem perzsa közvetítéssel került ide, a görög pandore-val és az arab tambour-ral rokon. Ezek Mezopotámiából származó, közismert, lant formájú hangszerek. Elnevezésük az Eufrátesz melletti sumir pan-tur-ból származik. A tur vagy tár ma perzsa összefoglaló húros hangszernév: dutár (két húros), seh-tár (három húros), amiből a mai szi-tár is kikövetkeztethető.

Az indiai tudományos hangszer-rendszerezés is említ háromhúros hangszert, ez a szangíta ratnaka, amely ugyan háromhúros (tritantri), de nem lant formájú, nyakba akasztható citera. (Merőben különbözik a délindiai vínától is, melyhez inkább a nanduríni hasonló.)

A szitár vagy más névváltozatban sehtar a legnagyobb számban Kasmírban terjedt el. Nagyon hasonlít hozzá az arabok között népszerű rebab nevű húros hangszer.

A hangszer teljes hossza mintegy száz centiméter, kis körte alakú rezonátor-dobozzal, mely hosszú nyakkal folytatódik. Díszesen faragott fogólapján felül három, oldalán kettő vagy négy húr hangolócsavarral állítható. Megejtő hangja nemcsak a hosszú nyakkal biztosított húrhossz nagy hangterjedelmének köszönhető, titka inkább a ma használatos, állítható lábacskákban van. Ezekkel a zenész játék közben is képes finom elhangolásokra.

Ha meggondoljuk, hogy a keleti díszítőkedv a vokális művészetekben még ma is mennyire gazdag apró árnyalatokban: melizmákban, hangvibrálásban, az előke- és utó-hangmódosítás díszeiben, akkor kijelenthetjük, hogy a mai észak-indiai szitár és a dél-indiai vína képes legjobban a kiénekelhető, az Istent dicsőítő legőszintébb emberi hang, az énekhang követésére.

prof. Váray László
Győr, Széchenyi István Egyetem