Pránájáma I.

A jóga alapjairól, s az alapvető ászana sorozatokról szóló leírások után a következő nagy téma a pránájáma, azaz az életerő szabályozása. Prána a mindenütt jelenlévő univerzális életerő. Ezt vesszük magunkhoz, amikor iszunk, eszünk, reggel a nyitott ablak előtt jólesően nyújtózkodunk. Finomabb természetű, mint a levegő, bár kapcsolódik hozzá. A prána kifejezés a légzést, vitalitást, erőt is magába foglalja. Az ájáma kitágítást, megnyújtást jelent, ugyanakkor visszafogást is. Együttesen tehát a légzés megnyújtására, szabályozására utal.


Patandzsali a Jóga szútrában úgy határozza meg a jógát, mint „ csitta vritti niródha” azaz, a tudat hullámzásainak lecsendesítése. Ehhez a folyamathoz a légzésszabályozás a kulcs. Az említett tudat több részből áll (elme, értelem, hamis-én), melyek közül legtöbbet az elmével gyűlik meg a jógát gyakorolni vágyó baja. Összeszedetlen, csapongó, makacs és hihetetlenül erős. Folyamatos gyakorlással és befelé figyeléssel lassanként uralmat szerezhetünk felette, s így az „ellenségből” baráttá szelídül.

A nyolc fokú jógában az egyetemes erkölcsi parancsokat (jáma), önfegyelmező gyakorlatokat (nijáma) és a test rugalmasságát, egyenes tartását elősegítő gyakorlatokat (ászana) együttesen külső gyakorlásnak (bahiranga szádhana) nevezzük. Az életerő szabályozása (pránájáma) és a tudat visszavonása az érzéktárgyaktól (pratyáhára) a belső gyakorlást (antarangá szádhana) jelenti, ami által a tudatot ellenőrzés alá vonja a jógi.

Az életerő, a légzés szabályozásának tudománya tehát, a pránájáma, úgy mondják, a tengely, mely körül az élet kereke forog. Mindenki érezhette már, hogy érzelmi túlfűtöttség állapotában elakad a lélegzete, vagy éppen szaporán kapkodja a levegőt. A légzés szabályozása az érzelmekre is hat, hiszen a tudat lenyugtatása, ellenőrzése a belső nyugalom állapotát teremti meg.

A légzés ritmusa, egyenletessége és lassítása, elmélyítése a cél a gyakorlás során. A jógik életük hosszát napévek helyett légzés percekben, órákban mérik. Megfigyelhető, hogy azok az állatok, melyek lassan, illetve ritkán lélegeznek, hosszabb ideig élnek, mint amelyek szaporán. Az elefánt, teknős, a bálna ritkán vesznek levegőt, ellentétben pl. az egérrel. Nem célom elkápráztatni a Kedves Olvasót, ezért nem részletezem tovább a hosszú élet titkát.

A hosszú élet mellett az élete minőségére mindenki nagy hangsúlyt fektet. Különféle eszközökkel vesszük körül magunkat, amelyek a kényelmünket, komfort érzetünket hivatottak emelni, ugyanakkor elmeállapotukkal sajnálatosan kevesek foglalkoznak kitartóan. Nyugalom, béke nélkül azonban minden más értelmét veszti.

A pránájáma az idegrendszerünk megnyugtatása mellett annak megtisztítására és megerősítésére is nagy hangsúlyt helyez. Mindenki hallotta már a „kötélből vannak az idegei” kifejezést. Ahogy a falban lévő vezetékre is csak egy bizonyos mennyiségű áramot engedhetünk, különben felmelegszik, akár el is ég a vezeték, úgy testünk idegrendszere is egy bizonyos stressz mennyiséggel tud csak károsodás nélkül megbirkózni. A rendszeres, napi gyakorlás során idegrendszerünk először hozzászokik a szokatlan terheléshez, majd alkalmazkodik a lassan-lassan képzett oktató által kontrolláltan növelt mennyiségű tréninghez. Ez már néhány hét után előjelzi a hosszú távú lehetőségeket, további inspirációt adva az elmélyüléshez. A Hatha jóga pradípiká figyelmeztet: „Mint ahogyan az oroszlánt, elefántot és tigrist csak rendkívül lassan, óvatosan lehet megszelidíteni, a pránát is csak lassanként szabad ellenőrzésünk alá vonni annak mértékében, ahogyan azt saját képességeink és testi korlátaink engedik. Máskülönben veszélyezteti a gyakorlót!”

Tehát képzett vezető segítségével, apránként haladva, de rendszeresen gyakoroljunk!
Saját tapasztalatom, hogy minden kihagyott nap annak többszörösével veti vissza a fejlődést. Ezért javasolják, hogy életmóddá tanácsos tenni a belső lényegünkkel történő foglalkozást!

A magam számára én vagyok a legfontosabb személy.

A létfenntartás nem véletlen a legerősebb ösztönünk. Minden mást maga mögé utasít. Társadalmi kondicionálásunk, önmagunk nevelése valamelyest gátat szab ennek az ösztönnek, de megfigyelhető egy-egy hirtelen, katasztrófát sejtető helyzetben, hogyan reagál A Homo Sapiens.

Én! Én! Én! Ez egyébként legtöbb családi, munkahelyi és egyéni probléma gyökere. Annyira belénk égett a testi önazonosítás, hogy csak egy önkéntesen felvállalt hiteles (jógikus) folyamat képes sok gyötrődés árán felülírni ezt a bevésődést. Vagy egy a „sors” által ránk kényszerített trauma. Jobb azonban megelőzni a problémát, a prevenció mindig fájdalom- mentesebb. „Ásd ki a kutat, mielőtt szomjas lennél!” – hangzik a mondás.

A változás nehéz – mondják, akik nem akarnak változni. Nézőpont és attitűd kérdése. Amikor valaki szerelmes lesz, olyan dolgokat megtesz, amelyekre egyébként még hosszas könyörgéssel sem lehetne rávenni. A csillagokat is lehozza a szíve választottjának.
Töredéknyi energia szükséges csupán és egy döntés, hogy foglalkozunk-e önmagunk megismerésével.

Azt javasolják a jógában fejlett mesterek, hogy egyhuzamban legalább fél órát érdemes a pránájámát gyakorolni a kívánt hatás érdekében. Legjobb időszak a kora reggel, ha este is van időnk rá, étkezés után minimum 3 órát várnunk kell. Némely gyakorlatot nem javasolnak este végezni, de ezeket aktuálisan jelzem majd. A viszonylag hosszú, nyugodt ülés elsajátítása tehát elengedhetetlen, az ászanák gyakorlása nem véletlen előzi meg a légzésszabályozást.

Alapgyakorlatként a légzés megfigyelését javasolt végezni: csukott szemmel, egyenes háttal, ellazított testtel ülve, vagy hanyatt fekve befelé figyelni, a testet amennyire lehet ellazítani, s a levegő útját figyelni, ahogy belégzésnél az orrnyílásokon áthalad, végig a légcsövön be a tüdőbe, a has emelkedik. Majd légzésvisszatartás nélkül kilégzés, a has süllyed, a levegő kiáramlik a tüdőből a légcsövön át és elhagyja a testünket az orrnyílásokon keresztül. Törekedjünk a nyugodt ki- és belégzésre, ez önmagában idegcsillapító hatású!

Eleinte néhány percig figyeljük a légzésünket, lehetőleg be nem avatkozva a kilégzés-belégzés ütemébe. Még ez sem egyszerű, hiszen a légzésre koncentrálva szinte akaratlanul hosszabban lélegzünk, ami rögtön légszomjhoz vezethet. Hetente néhány perccel növelhetjük a légzés-figyelést!

Jó gyakorlást és jó egészséget!

Dóczy László
jógaoktató