Emlék-lap

Néhány borítékot hozott a posta a szerkesztőségbe, versek, szösszenetek… Telefonon is hívott a szerző, Kejla Zsuzsa, számíthat-e a megjelenésre? Második levele mintha kusza torzó lett volna, a szavak összeakadtak benne, de a remény: segítség, nekem nagyon fontos volna, ha megjelenne…– élő és eleven.

Aztán közös ismerősünket hívtam fel, hátha szerzőnk ki tudná egészíteni anyagait.
– Nem tudod a telefonszámát? – kérdeztem.
– Azt neked jobban kell tudnod! – és még mindig nem értettem, miért? – Tegnapelőtt meghalt Zsuzsa. Beteg volt, és nagyon kedveltem.

Így még megrázóbbak a sorai, még szívbemarkolóbb az élet és halál mezsgyéjén egyensúlyozó üzenet, a mi kötelességünk pedig a tisztelgés. A tisztelgés egy embertársunk előtt, aki reméljük, gondjait nem vitte magával, csak a könnyű szívét, tiszta lelkét. Nem a tested gyógyult meg reményedben, hanem a lelked, amely mindig is eleven és örökszép.
Isten veled, kedves Kejla Zsuzsa!

Ikercsillag

Iker-csillag, iker-pár,
Nem láttalak régen már,
Kezemen a kék erek,
Nem érintik kezedet.

Iker-csillag, iker-pár,
Szívünk együtt dobbant már,
Aztán jött a fergeteg,
Szemeimben rémület.

Iker-csillag, ikerpár,
Elmentél és elhagytál.
Ha magányos csillag hull,
Én is hullok csillagul.

2003/34.