Kérdőív/Mitől szent az ember?

Egyetemisták véleménye

• Nem az önös érdekei irányítják a gondolatait, a szavait és a cselekedeteit; környezete harmonikussá válik, emiatt szívesen vannak az emberek a társaságában; pozitív gondolkodású és felelősségteljes.

• Bölcs nyugalom jellemzi, harmóniát sugároz, tiszta, a dolgok mögé lát, kizökkenthetetlen.

• Szerintem az a szent ember, aki képes önmagát és egész életét alárendelni az isteni akaratnak. A szentség talán a nem mindennapi alázatban fogható meg.

• Példaértékű életet él, világnézete figyelemre méltó, sokak által elfogadott és csodált, bölcs, szellemi nyugalomban él, nyugodtságot sugároz az egyénisége, nem kétkedik, tudásának továbbadására törekszik, jótetteket hajt végre, igazságos, erőszakmentes.

• Ember, tehát hibázik, elbukik, feláll. Ha visszanéz, nem bánja meg cselekedeteit, hanem megosztja másokkal azt, amit ő megtanult, képes átadni tapasztalatait. Hiteles saját maga és mások előtt is, és képes egy másik világ meglátására, befogadására.

• Egy szent ember, legyen szó bármely vallásról, mindig valami rendkívülit, valami emberfelettit képvisel, cselekszik. Még ha benne is él a társadalomban (nem remete), akkor is egy magasabb értékrendet mutat, mely az adott közösség előtt eszményi életmodellt valósít meg.

• Egy ember akkor lehet szent, ha tiszta, odaadó, becsületes életet él. Tehát egy hétköznapi egyént is nevezhetünk szentnek, ha embertársaival, a környezetével szemben önzetlen, jószívű. Akinek megvannak ugyan a rossz tulajdonságai is – mert senki sem lehet tökéletes –, de társai, környezete ezeket szinte észre sem veszi, mert eltörpülnek a jók mellett.

• A lelke tiszta, maga az emberi mivolta tiszta. Jólelkű, segítőkész, barátságos, közvetlen, de távolságtartó is egyben. Példamutató, őszinte. Idősebb már, bölcs, életvidám, elégedett, nyugalmi állapotban van.

• Jóságra és igazságra törekszik. Nem biztos, hogy mindig meg tudja valósítani, de ezek az irányelvek vezérlik az életét. Nyugodt, megtalálta a harmóniát az életben. Toleráns és elfogadó. Van saját véleménye, de nem kritizál, csak a helyes út felé terelget másokat jó szándékú, segítő tanácsokkal.

• Az élet szent, ezért bizonyos értelemben minden ember megvalósíthatja egyéni életszentségét. Ez megnyilvánul a viselkedésben, értékrendben, tiszteletben és alázatban mások iránt. A szent ember az, aki valóban példaértékű, tanúságtevő életet él. Keresztény értelmezésben hű Istenhez, szolgálatkész, tiszteletreméltó és szerény, betartja a vallási előírásokat stb., de más vallásokban is nyilván megvalósulhat ugyanez.

• Még nem találkoztam olyan emberrel, akire azt mondanám, hogy szent, így csak az elképzelésem tudom leírni. Egy szent embertől elvárnám az erkölcsösséget, a (számomra) tisztának hitt gondolatokat, a természetességet, bölcsességet és őszinteséget – mindezt egy átlagos emberben elképzelve.

• Képes változtatni a megítélésén, amikor eljön az ideje, képes rá, hogy többféleképpen közelítse meg a természeti jelenségeket: csoda (makrokozmoszi) tudományos válasz (mikrokozmoszi), képes magának vallást és „Istent”, „Isteneket” teremteni, ezáltal képes magát szentnek nyilvánítani.

• Azt hiszem, alapvetően Isten minden teremtménye – élő és élettelen egyaránt – szent, éppen amiatt (és ez vallástól teljesen független), hogy a Teremtőt hordozzuk magunkban. Hogy mitől lesz valaki „szentebb”? … sokan szentnek gondolják az átlagosnál vallásosabb embertársaikat, bár én azt hiszem, ez önmagában nem jelent semmit. Számomra a szentség egy – ha lehet így fogalmazni – másik dimenzió. Az ilyen ember mindennapját, gondolatait, az egész lényét áthatja a „transzcendens világ”, teljes lényével, elméjének minden rezdülésével erre figyel, egyensúlyban és összhangban van önmagával és a világgal.

• Megpróbál úgy élni, hogy a dolgokat körülötte ő tegye jóvá, hogy ez mindenkinek tessen. Látóköre szerteágazó, a dolgokat sok oldalról tudja megközelíteni, így keres megoldást a problémákra. Anyagiakban nem fukar. Segítőkész, szerető, odafigyelő, gondoskodó, szerény. Úgy él, hogy környezetét, önmagát és egy felsőbb hatalmat szolgál.

• Attól szent az ember, hogy nagyon-nagyon jó. Annyira szeret, hogy az már végleg letisztult benne. Nem szenvedélyesen szeret, így minden helyzetben ugyanolyan elfogadó. És elfogadó mindenkivel szemben. Nem lángol sem haragtól, féltékenységtől, sem a szeretetétől, hanem nyugodt. Nem úgy nyugodt, hogy közönyös vagy lusta, hanem úgy, hogy a nyugalma másokat is megerősít, azáltal, hogy elfogadva érzik magukat. Akit mindennel együtt, őszintén és kedvesen elfogadnak, képes őszintén kinyilvánítani gondolatait, vágyait, emlékezéseit, érzéseit. Szóval ez nagyon jó dolog! Tudja, hogy vesztenivalói nem az anyagi világ dolgai, és ezért olyasvalamit is képes megvalósítani, ami veszélyezteti az életét.

A Napkeleti Bölcseleti Iskola hallgatóinak véleménye

• Keresi és meg is találja a kapcsolatot Istennel és ez tükröződik minden evilági cselekedetében is. Önzetlen, példájával tanító. Alázatosan szolgálja a felsőbb hatalmat. Távol állnak tőle az emberi gyengeségek (önzés, anyagiasság … stb.)

• Példamutató magatartás, mértékismeret, önismeret és önfegyelem – egy emberi testben, elfelejti önmagát és szeretetközvetítő.

• Az élete legyen az üzenete.

• Minden körülmények között ragaszkodik életviteléhez; stílusa van; követi az elődöket; a tízparancsolat kormányozza.

• Képes a feltétel nélküli szeretetre és elfogadásra. Tiszta a gondolatvilága, a testi-lelki élete és elkerülik a betegségek is.

• Szent az az ember, aki gondolataiban és cselekedeteiben szentként viselkedik, hisz Istenben, feltétel nélkül tud szeretni és adni, betartja a tízparancsolatot.

• Lelki tisztaság jellemzi, amely bölcsességgel párosul, s mindezt szeretettel osztja meg embertársaival. Nincs magánélete, életét Istennek ajánlja (Ő vezérli), és az emberek szolgálatába helyezi.

• Kisugárzása van, mintaértékű az élete, az emberek szolgálatában érdek nélkül cselekszik, hitelesen. Közvetítő Isten és ember közt egyenlő mértékben, toleráns, egyensúlyban van. Ne a szentté avatása döntsön szentsége fölött, hanem a hatása, amely időtlen.

• Aki napi szinten képes szerénységet, önfegyelmet gyakorolni, legyőzve önös érdekeit alázatos szeretettel, önzetlenül az emberek szolgálatába állni.

• Tiszta: test – lélek – szellem.
• A szent ember szüntelen istentöprengő.

• Nincs ellensége, mert szeretetteli, egylényegű.

• Nem önmaga, hanem mások felé hajlik a keze.

• Mindenkiben meglátja az isteni, belső lényeget, ezért elfogadó az emberekkel. Felülemelkedik az emberi gyarlóságokon, közvetítő Isten és ember között, utat mutat a keresőknek.

• Szent az az ember, aki képes lemondani a materiális nézetekről és áttér a lelki világ szolgálatára. Szentként él éjjel-nappal, nem szegi meg Fogadalmát soha, és a Tízparancsolatot sem szegi meg a hétköznapi életben.

• Mindig keresse és kövesse az igaz utat. Példájával tanítson, legyen példamutató, bizalommal legyek iránta.

• Szent az, aki Isten képét és természetét sugározza az embereknek. Aki a jó és a rossz tudásával rendelkezik, és ennek megfelelően él.

• Önzetlen gondolatok minden élőlénnyel szemben, szeretet gyakorlása minden percben, Isten elfogadása mint felsőbb és nagyobb hatalom és a kinyilatkoztatások követése. Önuralom, önfegyelem, rendszeres és tiszta életvitel. Aki lemondott az anyagi örömökről, és minden ember iránt szeretettel gondol, és azon fáradozik, hogy minden ember boldog legyen a Földön.

• Mitől szent az ember? Emberi kötelességének tekinti: a Legfelsőbb akaratának megismerését és tőle telhetőleg való teljesítését, és embertársai lelki életének tiszteletét, becsülését és elősegítését.

2007/47.