Taiji Quan

Egri Tibor a Taiji Quan legrégebbi irányzatának, a Chen stílusnak művelője és tanítója. Körültekintő írásából pontos képet kaphatunk a taoista harcművészet sokszínűségéről, történetéről és pozitív élettani hatásairól.

Egry Tibor Taiji Quan bemutatója

A Taiji Quan (vagy Taichi Chuan) az egyik legelterjedtebb kínai harcművészeti és egészségmegőrző rendszer. A kung fu úgynevezett „lágy” vagy „belső” iskolái közé sorolják. Mivel technikáit a taoista filozófia alapján alakították ki, a wudang stílusokhoz tartozik. Az oktatás során jelentős hangsúlyt fektetnek a belső energiát fejlesztő gyakorlatokra (qigong illetve chi kung). Technikáira a lágyság és az íveltség jellemző, és mivel ezek a mozdulatok a test minden izmát és ízületét átmozgatják, nyújtják és csavarják, nagyon jó hatással vannak az egészségre. Kedvező élettani hatásai miatt a Taiji nem csupán harcművészetként, hanem egészségmegőrzés céljából is hasznos és bárki gyakorolhatja.

Mindenekelőtt célszerű tisztázni azt, hogy a cikkben található kínai kifejezések a hivatalos pinyin átírás szerint szerepelnek. Ez még a hangsúlyok jelölése nélkül is pontosabban és gazdagabban adja vissza a kínai nyelv hangzását, mint a korábban elterjedt, de egyre inkább háttérbe szoruló, az angol nyelvterületről átvett írásmód ( Taichi Chuan). Amennyiben mégis ez utóbbi mellett teszi le valaki a voksot, akkor is tudni kell, hogy a szó helyesen Tai Chi vagy Taichi. Manapság ugyanis egyre többször tűnik fel még a Thai kifejezés is, amely viszont már egy, a Taijitól teljesen távoli dologra, Thaiföldre utal.

Amikor a Taiji Quan szóba kerül, akkor szinte mindenki előtt megjelennek a Kínáról szóló filmekben látott jelenetek, ahol reggelente a parkokban kínaiak csoportjai gyakorolnak lassan, lágyan, folyamatosan, hosszú időn keresztül balettszerű mozdulatsorokat. Ezek a lágy és lassú mozdulatok a Taiji alapjai, melyeknek kedvező élettani hatásai vannak, ezért lehet a Taijit egészségmegőrzés céljából gyakorolni. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy minden lágy és kecses mozdulat mögött valós harci technika rejtőzik. A XX. század derekán Kínában politikai okokból a harcművészetek gyakorlását betiltották és sokáig csak az egészségmegőrző jellegű, lágy, lassú gyakorlatokat lehetett nyilvánosan végezni. Ezért még kevesebben tudják azt, hogy a Taiji gyakorlatai között dinamikus és gyors (ütés, rúgás, ugrórúgás, lábsöprés, fogás, dobás, csavarás) technikák is szerepelnek.

E sorok írója a Taiji Quan legrégebbi irányzatának, a Chen stílusnak művelője, ezért a Taiji bemutatása is a Chen stílus részletesebb ismertetésével történik. Mindez nem a Chen stílus primátusát jelenti, hanem azt, hogy a szerző ismeretei és forrásai nagyrészt ezen irányzat köréből erednek.

A Chen stílusú Taiji Quan története

A Taiji Quan eredetéről nem találni egységes beszámolót a különböző forrásokban, de legtöbbször Zhang Sanfeng taoista szerzetessel kapcsolatban említik. Személyéről többször is végeztek kutatásokat, de sajnos nem találtak semmilyen hiteles történeti utalást, így az sem biztos, hogy egyáltalán élt-e, és ha igen, mikor. A megbízható történelmi források hiánya miatt Chen Wangtingot (1600-1680), a Chen család 9. generációs mesterét tekintik a Chen Taiji Quan megalapítójának. Az összes Taiji stílus közül az övé a legrégebbi, és a manapság széles körben elterjedt stílusok – Yang, Wu(hao), Wu és Sun – mind ebből fejlődtek ki.

Másfél évszázaddal később a 14. generációs mester, Chen Changxing (1771-1835) írta meg az első könyvet a Taijiról, és az ő tanítványa volt Yang Fukui (Yang Luchang), aki később létrehozta a Yang Taijit.

Chen Fake (1887-1957) már egészen fiatalon kitűnt harciasságával, és mivel a legtöbb összecsapásából győztesen került ki, hamar nagy hírnévre tett szert. 1928-ban unokaöccse Pekingbe hívta, ahol további győzelmeket aratott, és ekkora hírnévvel már megnyithatta első edzőtermét a kínai fővárosban. Itt nagyon sok tanulót oktatott az addig csak a családon belül ismert harcművészetre. Két olyan tanítvánnyal is foglalkozott, akik később szintén híressé váltak tudásuk miatt: ők voltak Tian Xiuchen (1916-1984) és Feng Zhiqiang.

Feng Zhiqiang (1926-) Sulu tartományban született. Először Shaolin stílust tanult a nagybátyjától, majd egészen fiatalon, 12 évesen Pekingbe költözött, ahol egy nagymestertől, Hu Yaozhentől a Neigong és a Xinyi Liuhe Quan technikáit és módszereit tanulta. Szorgalma és tehetsége révén mestere beajánlotta őt Chen Fake nagymesternek. Néhány évtized után Feng Zhiqiang megkapta a jogot, hogy ő folytathassa tovább a Chen Fake stílusú Taiji hagyományát. Az ő működése révén ez a stílus szerte a világban elterjedhetett, és rengetegen gyakorolhatták. 1983-ban létrejött egy szervezet, amely a Taiji kutatásával foglalkozott, Feng Zhiqiangot pedig megválasztották elnökének, így ő lett a legfőbb vezető a Chen stílusú Taijin belül.

Tian Xiuchen egyik tanítványa, Han Kuiyuan kora gyermekkorában, 5 évesen kezdett el foglalkozni a harcművészetekkel, akkor még Shaolin stílust tanult. Később Tian mester oktatta, és megismertette a Chen stílusú Taijival. Itt szorgalmával és tehetségével kiemelkedett a többiek közül, és a legjobb tanítványok közé emelkedett. Tian mester halála után Feng Zhiqiang foglalkozott vele tovább, és fogadott tanítványa lett. Ez a tanítvány később önálló oktatói feladatokat kapott, és a Pekingi Taiji Park vezetését is rábízták.

Később mestere arra kérte fel, hogy Európával is megismertesse a Chen Taijit. Han Kuiyuan ekkor, 1997-ben érkezett Magyarországra. Budapesten telepedett le, és itt kezdte el oktatni a stílust.

A hagyományos Chen stílus

Korábban már szóba került, hogy a hagyományos Chen stílus mai formája két fő gyakorlatra épül, amelyeket a hagyomány szerint a 9. generációs mester, Chen Wangting dolgozott ki. A formák: az úgynevezett Első forma (yilu), más néven a 83 lépéses forma (bashisan shi) és a Második forma (erlu), vagy más néven 71 lépéses forma (qishiyi shi). A 71 mozdulatos formát még Ágyúököl formának (paochui) is nevezik. Míg a 83 lépéses forma lágy, íves technikái a hagyományt, a 71 lépéses forma keményebb, dinamikus mozgása a harcot örökíti. A két forma kiegészíti egymást, és yin-yang gyakorlatként egymás után, folyamatosan is be lehet mutatni a 154 mozdulatot.

A Chen stílusú Xinyi Hunyuan Taiji Quan felépítése A Chen stílusú Xinyi Hunyuan Taiji Quan (a továbbiakban Hunyuan Taiji) stílus megalkotója Feng Zhiqiang nagymester, aki a Taiji élő legendája. Feng a jelenkori harcművészet prominens alakja és a Chen stílust képviselő, híres Taiji Quan nagymester. Ő az egyetlen élő nagymester, aki a legendás, 17. generációs Chen Fake-től sajátíthatta el a Taiji Quan Chen stílusának igazi titkait, és őrá hagyományozódott minden tudásanyag. Első mestere, Hu Yaozhen átadta neki minden tudását a modern kínai qigongról. Feng Zhiqiang birtokosa annak a tudásnak, amely egyesíti egyrészt a Chen család Taiji Quanját és a Hu Yaozhen mestertől tanult Xinyi Liuhe Quan stílust. A két stílus legjava került bele az immár Chen stílusú Xinyi Hunyuan Taiji Quan néven ismert rendszerbe.

Feng mester nemcsak a kétféle stílust egyesítette, hanem kiegészítette azt egy qigong, azaz belső energia gyakorlatsorral, amelynek neve Hunyuan Qi Gong (innen a Hunyuan kifejezés a stílus nevében). A hagyományos Első és Második forma mellé további formákat is kidolgozott, amelyek elősegítik azok elsajátítását. Egyike ezeknek a 24 lépéses forma, egy lassú, körkörös mozdulatokra épülő mozgássor, amely az alapelvek megtanulását és gyakorlását célozza meg. A tanulók ezzel együtt megismerkednek a Hunyuan Qi Gong alapjaival, amely az egészség megőrzését és fenntartását segíti. Ha ezeket elsajátították, a 48 lépéses forma következik, amely nemcsak hosszabb, hanem dinamikusabb is a 24 lépéses formánál, és tartalmaz alapvető harci technikákat és erőteljesebb mozdulatokat is, bár ezt a formát lassan és gyorsan egyaránt lehet gyakorolni. A lassú végrehajtás a belső energiára fordít figyelmet, az erőteljesebb gyakorlás a harci készségeket fejleszti.

A két bevezető forma után következik az Első és a Második forma, és itt lehet elsajátítani a fegyverek, a kard és a szablya használatát. Ezekkel párhuzamosan a qi gong gyakorlatok ismeretét mélyítik el, és folyamatosan csiszolják, finomítják a négy formát. A küzdelmi alapgyakorlat, a tuishou (lökőkéz) páros gyakorlat, amely a partner erejének érzékelését gyakoroltatja. Összefoglalva, a stílus fő részei: qi gong, formagyakorlatok (pusztakezes, fegyveres), lökőkéz gyakorlatok, szabad harc.

A Taiji Quan napjainkban

A Taiji Quan mint belső harcművészet lassan tanulható. Amíg a külső vagy kemény irányzatokban szorgalmas gyakorlással öt-hat év alatt magas – akár mester – szintre lehet jutni, addig a Taiji Quanban tíz év kemény munka azt jelenti, hogy a tanuló kellő alapot szerzett. Manapság a legtöbb gyakorlónak nem is a harci jártasságok elsajátítása a célja, hanem a Taiji tanulásának hosszú, rögös, de gazdag és szép útján az ismeretek, képességek, készségek megszerzése és az egészség megőrzése, fejlesztése.

A Taiji tanulásának első lépései elsősorban lassú, lágy mozdulatokat tartalmaznak, ezért kortól és nemtől függetlenül szinte bárki elkezdheti. Gyermekeknek azonban Taijit nem igazán tanítanak, esetleg csak kiragadott gyors, de rövid mozdulatokat, alapokat. Ennek oka, hogy ők egyrészt dinamikus, állandóan változó mozgást igényelnek, másrészt pedig gyermekeknek nem ajánlatos belső energiával kapcsolatos gyakorlatokat végezni. Az is lehet, hogy valakinek kora, érdeklődése szerint megfelelne a Taiji, de valahogy annak tényleges gyakorlása már távol esik a személyiségétől, igényétől. Ezt fel kell ismerni és le kell tenni a további tanulásról, mert ha nem való neki a Taiji, akkor annak magára erőltetett gyakorlásával csak kedvezőtlen hatásokat fog elérni.

A hagyományos kínai oktatás szerint tanulók eleinte csak alapállásokat, alaptechnikákat gyakorolnak. Ehhez képest a mai, és főként „nyugati” metodika engedékenyebb; Qi Gong gyakorlatok és rövidebb, egyszerűbb, általában 24 lépéses formagyakorlat elsajátításával kezdődik a tanítás. Emellett a tanulók az egész testet átmozgató, nyújtó, gimnasztikai jellegű gyakorlatokkal és fontos akupunktúrás pontokat stimuláló önmasszázsrendszerrel ismerkednek meg.

Minden gyakorlat úgy épül fel, hogy elősegítse a meridiánokban a Qi áramlását. A Qi kínai nyelven levegőt jelent, de jelent valami olyat is, amit magyarra „belső energiának” fordíthatunk. Anélkül, hogy a Qi mint belső energia meghatározásának problematikájában elmerülnénk – ahogy ezt maguk a kínaiak sem teszik –, leszögezhetjük, hogy a Qinek a szervezetben való nem megfelelő áramlása a Qi diszharmóniáját okozza, mely betegséghez vezet. A Qi Gong gyakorlatok – melyek Qit, azaz a belső energiát fejlesztő gyakorlatok – és a Taiji Quan mozdulatai segítenek a Qi gyűjtésében és annak megfelelő keringetésében. Ezért a szervezet erősebb lesz, jobban ellenáll a betegségeknek. A gyakorló egy idő után kevesebbet – vagy egyáltalán nem – lesz beteg, ha pedig mégis megbetegszik, akkor határozott gyors felépülésben bízhat.

A Taiji Quan a mindennapokban

A gyakorlatok végrehajtása komoly figyelmet, koncentrációt igényel, és egyben fejleszti is e képességeket. A figyelemnek, a koncentrációnak és a meditáció elemi alapjainak elsajátítása sok időt és alapos munkát követel meg. A tanuló gondolkodása letisztul, nagyobb figyelmet és koncentrációt képes fordítani arra, amit csinál, és így nagyobb hatékonyságot ér el munkában, tanulásban.
Tévedés azt hinni, hogy a Taiji Quan gyakorlása meditációval kezdődik. Pont fordítva. A meditáció – mester vagy oktató ellenőrzése mellett(!) – hosszú évek alapos előkészítő munkáján kell hogy alapuljon, mely során a test és a tudat is kellően felkészül. Ellenkező esetben a kívánt pozitív hatás helyett rosszabbodás, súlyosabb esetben maradandó – mentális, idegi, elme vagy akár szervi – sérülés következhet be. Ezért nem célszerű kellő alapok nélkül vagy otthon egyedül, könyvből tanulni ilyen gyakorlatokat, még akkor sem, ha a szerző hiteles tanítást vetett papírra. Mester vagy oktató irányításával azonban biztonságos út vezet a tudáshoz. A tanuló segítséget kap a helyes gyakorláshoz és mindig csak annyi információhoz jut, amennyire megérett. Az alázatos, pontos, precíz és szorgalmas gyakorlás idővel meghozza gyümölcsét.
Mindezek mellett nagyobb önismeretre tesz szert a gyakorló. Tisztává válnak számára viselkedése, étkezése, mindennapja fölösleges és hátrányos beidegződései. Igényelni fogja a szervezete számára fontos táplálékot és nem fogja kívánni azt, ami kedvezőtlen. Életvitelében megjelenik a mértékletesség és egyfajta belső nyugalom. Gondolkodása letisztul, felfogásában, nézeteiben szerepet kap a rugalmasság. Ez teszi lehetővé számára azt, hogy a – sajnos egyre gyakoribb – konfliktushelyzetekben „stabilan megálljon a lábán”, határozottan kiálljon érvei mellett, de ugyanakkor megértse partnere vagy ellenfele álláspontját, indítékait és rugalmasan tudjon alkalmazkodni az adott szituációhoz. A tanuló elmélyült önismerete és letisztult értékrendje segíthet abban, hogy a fölösleges és energiapazarló tékozlás helyett kiválassza a számára megfelelőt ebben a fölösleges információkkal és ingerekkel teleszemetelt fogyasztói társadalomban.

Aki képességeit szeretné próbára tenni, annak lehetősége van versenyzésre is. Iskolánk budapesti egyesületének tagjai rendszeresen dobogós helyen végeznek a Kung Fu és Wu Shu bajnokságokon. 2005-ben a Magyar Kung-Fu Szakszövetség Országos Ranglistáján belső pusztakezes formagyakorlat kategóriában első helyen végzett Molnár Gábor, második helyen pedig Tömösi Örs.

A mozdulatok elsajátításán túl a tanulók megismerkednek a Taiji Quan elméleti hátterével; a taoizmussal, az öt elem tanával, a kínai orvoslással és a fontosabb akupunktúrás pontokkal. Tévedés lenne azt hinni, hogy ezután taoistává kell válni. Nem vagyunk kínaiak. A Taiji Quan elméleti hátterét annyiban kell elsajátítani, amennyiben az segít a gyakorlásban és a mindennapokban.
„Ingyen nem adnak semmit” – tartja a mondás. Így van ez a Taiji Quan esetében is. A sikerek nem hullanak a tanuló ölébe. Rendszeres gyakorlásra van szükség, melyhez nem elég a heti egy-két edzés. A Taiji Quan gyakorlását be kell építeni a mindennapokba. Érdemes reggelente egy kicsit előbb felkelni és napfelkeltekor egy közeli parkban vagy jól kiszellőztetett szobában gyakorolni. Bármennyire is kevés az időnk ebben a rohanó világban, legtöbb esetben mégis tudunk találni valamit, amiből lecsíphetünk azért, hogy gyakorolhassunk. Gondoljunk csak arra, mennyit ül egy átlagember a TV előtt – fölöslegesen. Ha pedig a munkánk semmi időt nem hagy a gyakorlásra, akkor azon kell elgondolkodnunk, meddig lehet terhelni a szervezetet, nem kell-e váltani. Az az idő ugyanis, amit a gyakorlásra fordítunk, többszörösen megtérül azzal, hogy javul a közérzetünk, egészségi állapotunk, elménk letisztul. Pihentebben, tisztábban, erősebben tudunk megfelelni a családnak, munkának, az élet kihívásainak – és önmagunknak.

Egry Tibor