Kelet és Nyugat egy füst alatt

A füstölő az ázsiai kontinens minden otthonában megtalálható. Finom illata betölti mind a hindu, mind pedig a buddhista templomokat, de gyakran van jelen a keresztény egyházakban és a mecsetekben is. Két évezreden át a füstölő szimbolizálta Ázsiát. Benáreszben, Indiában ezek csupán tíz centiméter körüli pálcikák, melyek legfeljebb csak félóráig égnek, míg Penangban, Malajziában a fatörzs nagyságú hengerek napokig kitartanak. Ázsiában a füstölő meggyújtása olyan mindennapi szertartás, mely az élet egészét jelképezi.

Arábiától Japánig

A kereszténység megérkezése előtt egy évvel a görög navigátor, Hippalus volt az első, aki felfedezte, hogy a monszunidőszak széljárása alkalmas a Görögországtól India felé irányuló hajózásra. Nemsokára már rendszeresen kötöttek ki a Malabár-parton “arab parfümmel” megrakodott hajók – így született meg Ázsia szenvedélye a füstölő iránt. A füstölőt – melyet a Dél-Arábiában és Szomáliában honos Boswellia sacra nevű cserje gyantájából készítettek – az antik civilizációk vallásos célokra használták. Az arab birodalmak – mint Seba, Hadramut és Katában – füstölőkereskedéssel teremtették meg szerencséjüket. Nero egy évi termelésnek megfelelő mennyiségű arab füstölőt rendelt feleségének, Poppeának a temetésére.

A füstölő használata átkerült a buddhista vallásba is. Oly szorosan kapcsolódtak egymáshoz, hogy a buddhista templomokat a “füstölő házának” nevezték el, a szerzeteseket pedig “illatos királyok”-ként ismerték. Minden nép, amely kapcsolatban állt a buddhizmussal (Nepál, Tibet, Mongólia, Kína, Srí-Lanka, Burma, Korea, Japán), vonzódott a füstölő mámorító illatához. A hagyományos gyanták és növényi kivonatok lépésről lépésre háttérbe szorultak az új, közkedvelt anyagokkal szemben. Kínában az első dokumentum, amely megemlíti a füstölőt, a XI. századból való. Ázsia fokozatosan függetlenné vált az arab importtól; a Boswellia egyik változatát meghonosították Indiában is, melynek nagyon jó minőségű gyantája volt. A füstölő megérkezése Kínába az anyag új, leleményes felhasználását eredményezte. Például, ismert Jü Csien-Vunak egy írása, miszerint a füstölő-óra már létezett a Tang-dinasztia idején is (Kr. u. 618-707).A költő szerint a füstölővel meg lehet határozni az éj múlását k’o-egységekben. A k’o 14 perc és 24 mp hosszú időegység volt.A XVI. században elterjedt mechanikus órákat általában a füstölő-időegységekkel gyártották; mindamellett a japán gésák házából csak 1924-ben tűnt el a füstölő-óra, ahol is a gésák a klienseikkel eltöltött időt mérték vele.

Ma Dél-India a füstölőgyártás központja. És ez a megkülönböztetés nem a véletlennek köszönhető, mivel ez a környék a teak-, ében- és szantálfa erdőiről híres. Indiában a füstölő sodrása általában a nők feladata. A női munkások mennek el a szükséges bambuszhajtásokért, ők veszik meg a füstölőpasztát a megfelelő boltokban, aztán keresnek egy kis árnyékos helyet az utcán. Ott leülnek és a maguk előtt lévő kis földterületen sodorják a gyantát. Néhány hónap gyakorlás után egy jó munkás 10 ezer darabot képes naponta készíteni. A füstölő minősége a paszta elkészítésén múlik. Az alapkomponensek mindig ugyanazok, de a variációk száma minden kategórián belül óriási. Áloé- és kámforfa, szerecsendió-levél, vetivergyökér, pézsma, sáfrány, mályva, stórax-fa, mirha, valamint különféle fűszerek és virágok szerepelnek a receptekben, amiket különben hétpecsétes titokként, féltékenyen őriznek a “füstölő-dinasztiák”.

Ha India a kifinomult illatú füstölők gyártásának köszönheti hírnevét, akkor Kína a nagyméretű füstölőfogyasztásának. Amíg Indiában a füstölőt tárgynak tekintik, s Istennek égetik, addig a kínaiak a természetfeletti erőkkel való kommunikáció eszközének tartják. Akár buddhisták, akár taoisták vagy konfuciánusok, a kínaiak nagy tisztelettel adóznak a szellemek, fantomok és félistenek világa iránt. Hozzáférhetőség az isteni hatalmakhoz – ez fölöttébb fontos dolog, és ez a füstölőnek köszönhető. Az égő füstölőpálcikával történő gesztikuláció jelenti a kapcsolatteremtést, a “társalgást”; amikor a füstölő leég, a kontaktus a másik világgal megtörik. Ezt a kommunikációt bizonyos szabályok irányítják: egyes félisteneket piros végű füstölővel, a vegetárius félisteneket sárgával, a szellemeket pedig zölddel kell keresni. Nehézségek adódnak azonbana gyakorlatban, mivel ezek a szabályok Kantontól Bangkokig, Bangkoktól Szingapúrig jelentősen eltérnek egymástól.

A kínai szokások szerint a füstölőt – ha nem a kézben tartják – a felajánlott étel mellé helyezik. A nyugati világ rendszerint azt hiszi, hogy a füstölő csupán egy istennek szánt ajándék, de a füstölőnek nem az a rendeltetése, mint a felajánlott ételnek.A füstölő füstje jelzi az isteni hatalmaknak, hogy az ízletes étel nekik készült.

A hold-kalendárium hetedik hónapja – mely többé-kevésbé augusztusra esik –a szellemek étvágyának az ideje. Az alvilág királya ilyenkor jóindulatúan megengedi nekik, hogy négy hétig a földön tartózkodjanak. Szingapúrban az éhes szellemek fesztiválján sokféle ceremóniát végeznek. Minden második házban rendeznek kínai operát, melyet a fantomoknak játszanak, és a különös szertartásokat taoista papok végzik. E cselekmények eredményeképp a szellemek elfogadjáka nagy mennyiségű étel formájában felajánlott hódolatot. Attól tartva, hogy a látogatók elkerülhetik az ünnepet, a házigazdák két méter magas füstölőket gyújtanak, hogy vendégeiket az étkezés helyére vezessék.

Formák és funkciók sokasága

A maláj félszigeten, de különösen Penangban a füstölők gigantikus méreteket öltenek. Gong Ming-nek, a jólét istenéneka születésnapjára a templomokat gyakran 5 méter magas, idős fa méreteire emlékeztető füstölőkkel szerelik fel. A gyártók ezeketa füstölőket különös gonddal díszítik.A közepükön minden esetben sárkány és főnix maszkot alakítanak ki. A kínaiak nem szörnyetegnek tekintik a sárkányt, hanema kincsek, a gazdagság védelmezőjének és az erő, igazság szimbólumának. Ezt a Long néven ismert állatot leggyakrabban mint egy teve-fejű, nyúl-szemű, kígyó-nyakú, szarvas-agancsú, béka-hasú és tigris-karmú lényt ábrázolják. Mivel a sárkány az éberség szimbóluma, jelenléte a füstölőn az emberek gonoszűző vágyát jelképezi. A főnix, melyet elsőként Kínában, Kr. e. 2600-ban ábrázoltak, szintén egy keverék állat: fácán-fejű, fecske-csőrű, teknős-nyakú mítikus alak, amely soha nem hagyja el mennyei otthonát, amíg az emberek nem viselkednek erkölcsösen. A főnix színárnyalatai szintén jellegzetesek, mivel a kínaiak a színeketa természeti elemek és az emberi érzelmek kifejezésére használják. Így a vörösa vidámságot, az arany a dicsőséget ésa hatalmat, a zöld pedig a hosszú életet jelképezi.

Malajziában és Hong Kongban kedvelteka körkörös füstölők. A füstölőkészítés egyes területei művészi munkává váltak, melyeta sokszínű, sokféle formájú pálcikák fémjeleznek, emlékeztetve a modern, absztrakt festészetre.

Kínában és Hong Kongban gyakoriaka templomok mennyezetén lógó, spirál alakú füstölők. Ezek igen sokáig, kb. két hétig égnek.

Srí-Lankán a pálcika alakú füstölőket többek között ördögűzéshez is használják. A szertartás alatt – melyek leginkább éjszaka zajlanak – az ördögűzők egy maréknyi füstölőpálcika segítségével kergetik el a démonokat.

Kínában a templomi szertartásokon tömegével használják a füstölőket. Vannak olyan templomok, ahol külön katlant működtetnek csupán a füstölőrudak megmaradó végeinek elégetéséhez. Egyetlen olyan eset van, amikor csak egy füstölőt gyújtanak meg: a halotti szertartás, amikor az eltávozott lelket a mennyek felé kell irányítani.

Hasznos és egészséges

Korunkban a füstölő megkezdte térhódítását a modern nyugati világban, így Európában is. Egyre többen kedvelik meg nálunk is ezeket a varázsos illatú rudacskákat. Azt viszont kevesen tudják, hogy a füstölők füstje nemcsak a helyiségek illatosításával, a kellemetlen szagok semlegesítésével, a rovarok elűzésével van hasznunkra. Erről többet megtudhatunk, ha megvizsgáljuk összetételüket.

A szantálfa, ami a füstölők egyik legkedveltebb alapanyaga, ismert gyógynövény:a nyálkahártya idült bántalmai ellen használják. Gyulladáscsökkentő és enyhe fertőtlenítő hatása van. Az egyéb gyakran használt adalékanyagok közül kiemelhetjük a mirhát, ami fekélyek, gyulladások gyógyítására, valamint depresszió ellen kiválóan alkalmas; a fahéjat és az ánizst, amelyek étvágygerjesztő, emésztésjavító és görcsoldó hatásúak; valamint a szerecsendió-levelet, ami szintén javítja az emésztést, és szabályozzaa vérnyomást. Sok más gyógyító hatású növényt használnak még a füstölőkészítéshez, de mint már említettük, a pontos összetételta gyártók titokban tartják.

Közismert – lapunk hasábjain is már több ízben szerepelt –, hogy a betegségek, a rossz közérzet lelki eredetű okokra vezethetők vissza. A füstölő kellemes illata pozitívan hata pszichére, és ezáltal is hozzájárula betegségek leküzdéséhez.

Ha füstölőt vásárolunk, ügyelnünk kell, hogy megfelelő minőségűt válasszunk, ugyanis nagyon nagy a különbség az egyes típusok, fajták között. Legolcsóbban a kínai füstölőkhöz juthatunk hozzá, de mint az élet minden területén, itt sem az éri meg legjobban, ami a legkevesebbe kerül. Az indiai füstölők minőségében is nagyok a különbségek. Az Európában árusító kereskedők sokszora legsilányabb árut vásárolják fel Indiában, tudván, hogy az európaiaknak úgyis mindegy. Ajánlatos kezdetben különböző helyekről szerezni be füstölőket, így rövid idő alatt járatosak leszünk a jobb fajták kiválasztásában.

Ha igényesek vagyunk, s garantáltan jó minőséget szeretnénk, akkor tudni kell, hogy a gyártási folyamatot és az alapanyagokat tekintve két fajta füstölő van. Az egyik a mártott, amely arról kapta nevét, hogy a bambuszpálcikát egy szagtalan, többnyire fekete színű masszába sodorják, majd miután eza massza rátapadt a pálcikára, szárítják, és végül egy bizonyos, általában olcsó, vegyi úton előállított parfümbe, pontosabban kölnibe mártják. Az ily módon előállított füstölő természetesen a legolcsóbb, annak ellenére, hogy Európában, így Magyarországon is túlságosan drágán árusítják, árban nem tér el az ún. maszala füstölőtől. Európában szinte kizárólag a mártott füstölőket forgalmazzák, holott azok füstje az édeskés, megragadó illat ellenére nem kifejezetten egészséges. A maszala (fűszeres) füstölő ezzel ellentétben kiváló minőség, aromaterapikus hatású, mert gyártásakor csak természetes alapanyagokat használnak, fűszereket, gyógynövényeket és szárított virágokat. A maszala füstölőt nem kell olcsó parfümbe mártani, mert maguka masszát alkotó természetes alapanyagok is illatosak. Lehet, hogy ez az illat nem bűvöli el annyira az ember szaglóérzékét, mint az édeskés, nyugati parfümillatokra emlékeztető mártott füstölőé, de szolid illata természetesebb, ráadásul garantáltan egészséges, a torkot nem kaparja, a szemet nem csípi. Mindenesetre a minőségi különbség óriási a két füstölő között, ezért Indiában például a templomokban csak maszala füstölőt áldoznak.

Hogy miért válik egyre népszerűbbéa füstölő Ázsián kívül is? Egyre többen belátjuk, hogy rohanó korunkban nagyobb szükség van egy kis megállásra, pihenésre, meditációra, mint bármikor. Ma már szerencsére sokan vannak Európában is olyanok, akik az egészség és a nyugodt lelkiállapot érdekében, cigarettázás és tépelődés helyett inkább a meditatív, nyugodt perceket igénylik – a füstölő megnyugvást, kiegyensúlyozott lelkiállapotot elősegítő, betegségűző illatával együtt.

Erdei Levente

1992/11.