A főzés ezoterikus oldala

Úgy tűnik, nem könnyű feladat az egészségesebb életre való felhívás, hiszen ez nagy harcot jelent az egyre inkább érezhető negatív nyugati befolyással. Mert e téren a nyugati nagytőke dollármilliói által finanszírozott világmédia és divat diktálja az iramot és irányt, mindez pedig egyáltalán nem az egészségünket szolgálja. Ki ne értene egyet azzal, hogy ma sikkes dolognak számít a McDonald’s étteremben, illetve hasonlóan populáris amerikai gyorsbüfékben étkezni, még akkor is, ha ez nem olcsó mulatság, s nagyon is jól tudjuk, hogy pénzünkért cserébe nem igazi táplálékot, hanem amerikai zsargonnal élve csupán junk food-ot, szemét-ételt kapunk.


Szomorúan konstatálhatjuk, mennyire imitálja a nép a rosszat is, amennyiben az nyugati. Ezzel ellentétben hagyományaink azt mutatják, régen a magyar ember sokkal többet tudott az egészséges táplálkozásról. Tudtuk, hogy a szeretettel, nagy gonddal készített és felszolgált étel a legjobb. Ezért áldottuk mindig nagyanyáinkat és édesanyánkat. Jól illusztrálja továbbá a táplálkozással kapcsolatos régi bölcsességet egyik-másik közmondásunk is, mint például: “Panaszos ételtől csak a koca hízik”; “Magyar ember evés közben nem beszél”; “Lencse, borsó, kása, mind Isten áldása”; “Túrós lepény, tejes bab, de jó volna mindennap”; “Édes, mint a tej”; “Van mit aprítania a tejbe”; “Jobb egy száraz falat nyugalomban, mint tizenkét pástétom veszekedésben” stb.

A mai rohanó világban a legtöbb ember üzemi konyhákon, éttermekben ebédel, sokszor útközben, állva kap be valamit. Ily módon a főzés szellemi, spirituálisszerepe egyre inkább csökken. Pedig egyáltalán nem mindegy, mit és milyen körülmények között eszünk. Erről szól a következő interjú Haris Dzsóharival, az asztrológia, jóga, meditációs módszerek, ájurvédikus orvoslás ismerőjével, aki sokat tud mesélni nekünk erről a témáról, mivel gyermekkorát egy indiai faluban töltötte,ahol még nagyon jól ismerik a főzés és étkezés igazi jelentőségét.

– A főzésről szeretném faggatni. Tapasztalataim szerint az ind férfiak nagy része rendelkezik valamelyes főzési tapasztalattal, viszont nyugaton – egészen a legutóbbi időkig – alig lehetett olyan férfiembert találni, aki komolyan érdeklődött volna a főzés tudománya vagy inkább művészete iránt.

– Valóban, nyugaton a jobb éttermek konyhafőnök séfjein kívül azt hiszem, nemigen találni főzésben járatos férfit. Indiában viszont a férfiak nagyon jó megfigyelők. Kisfiúként árgus szemekkel kísérik édesanyjuk munkáját, innen a tudásuk. Ha ezek a kisfiúk felnőnek és külföldre kerülnek, főzniük kell, máskülönben nem juthatnak hozzá a hazai ételekhez, ízekhez.

– Ön a főzést és az étkezést a spirituális út, az istenkeresés folyamata egy részének tekinti. Beszélne erről részletesen?

– Az evés mindenképpen istenimádat, vagy az istenkeresés útjának szolgálata, mert hiszen a test templom, a testben lakozó egyéni tudatszikra, a lélek pedig része a Legfelsőbb Léleknek. Így hát minden olyan törekvés, ami tisztává teszi a szervezetet és elősegíti a helyes irányba való fejlődést, az egyfajta imádat, szolgálat. Ugyanez a helyzet a főzéssel és a táplálkozással is.

A test olyan eszköz, ami lehetőséget ad a cselekvésre, ezért nekünk kötelességünk ápolni és gondozni azt. Ne csupán azért együnk, hogy teli legyen a bendőnk. Ne csak arra törekedjünk, hogy az étel ízes legyen, hanem arra is, hogy az erőt adjon az élethez, s elősegítse bennünk a lelki harmóniát és szeretetet!

Az az étel, amit vonakodva, nem megfelelő, vagyis nem pozitív tudatban főznek, nem lesz tápláló, hiába van benne minden tápanyag. Nem okoz feltétlenül betegséget, deaz egészséget sem mozdítja elő.

Egy roppant fontos tényről szeretnék szólni, amivel a nyugati, az európai ember nincs tisztában: nemcsak a megfőtt ételt fogyasztja el az ember – az étellel együtt a szakács tudata is hatással van rá! Ahhoz, hogy az étel valóban pozitívan hasson szervezetünkre, a szakács tudatának is nagyon pozitívnak kell lennie. Ezért tanítja az indiai ezoterikus hagyomány, hogy az ember főztje Istennek szóló, szeretetteljes felajánlás legyen.

Fontos továbbá, hogy aki főz, sőt, az is, aki felszolgál, legyen jókedvű, munkáját végezze vidáman. Mert kellemesebb íze, jobb hatása lesz annak az ételnek, amit pozitív tudatú, szeretetet sugárzó, lelkes ember készít, mint amit puszta kötelességből, kedvetlenül csapnak össze.

A főzést megelőző fürdésnek kétféle célja van. A fürdőzéshez való hozzákészüléssel a szakács tudatosul feladatáról, vagyis a fürdő segíti, hogy gondolatban is felkészüljön a munkára. Emellett a fürdő természetesen felfrissíti az embert, amellett, hogy tisztává, sőt, vidámabbá és lazábbá teszi.

A főzés művészetéhez szorosan hozzátartozik a szakács és az étel emocionális kapcsolata is. Az alapanyagok tisztítása, darabolása egyfajta ritmust és nyugalmat igényel. Nem unalmas, monoton folyamatról van szó, hisz a főzést éppúgy lehet élvezni, mint bármely más művészetet. Igazi alkotó tevékenységgé akkor válik, ha a szakács szívvel-lélekkel főz. Így egyfajta lelki tisztánlátás útján szellemi inspirációt meríthet, új ízeket, új recepteket alkotva.

Mivel a hindu ember spirituális útnak, egyfajta jógának tartja a főzést, ügyel arra, hogy a folyamat közben ne kóstolgassa a készülő ételeket, sőt, még az illatukat se élvezze. Szerinte ugyanis, ha önző módon maga merítene örömöt az ételből, az többé nem lenne alkalmas a felajánlásra. Persze, ha belegondolunk, sokkal jobb szakács válik abból, aki a kóstolgatás nélkül tanul meg főzni.

– Azt hiszem, nyugaton kevés ember képes megállni, hogy meg ne kóstolja a tűzhelyen rotyogó ételt. Szinte mindenkiben felmerül a kérdés: honnan tudjam, megfőtt-e, jól sikerült-e az étel, ha nem kóstolom meg?

– Én mindennap főzök, de sohasem kóstolom meg közben az ételt, csak miután elkészült, s elmémben felajánlottam Istennek. Ennek ellenére eddig még mindenkinek ízlett. Az első lépés az, hogy az ember bízzon, higgyen abban, amihez hozzáfog.

A világtalanoknak általában finomabb a hallása, a süketeknek pedig élesebb a látása. Ha az egyik képesség elvész, a természet többet ád a másikból. Ha tartózkodunk a kóstolgatástól, akkor kifinomultabb módon tudjuk megállapítani, milyen lett az étel. Meg kell tanulni érzésből, s nem kóstolgatás alapján főzni. A főzés fejleszti az ember szaglását, látását és tapintását is. Ha az ízlelést gondosan elkerüljük, olyan energiát szabadítunk fel, amely erősíti a többi érzék működését, érzékenyebbé teszi azokat. Ismerek egy vak embert, aki a tészta hangjáról tudja meg, kisült-e a kenyér.

– Az ind filozófia három minőségbe sorolja a természet dolgait. Ezek a jóság, a szenvedély és a tudatlanság. A jóság (szattva) segíti elő az ember szellemiségének kibontakozását. Ezért vélik kedvezőbbnek, ha a lelki élet iránt érdeklődők csak ilyen szattvikus ételt fogyasztanak?

– Való igaz. Az óind filozófia szerint a szenvedélyes jellegű ételek fogyasztása felfokozott érzékiséget, heves nemi vágyat,

A tudatlanság jellemezte ételek megemésztéséhez jelentős energiára van szükség. Az ilyen ételek tompává, kábává teszik az embert, fokozzák pesszimizmusát, gátolják a józan ész működését, valamint lustaságot és kétkedést eredményeznek. Ezzel szemben a szattvikus ételek anélkül látják el energiával a szervezetet, hogy maguk energiát vonnának el. Kiegyensúlyozottá teszik a szervezet vegyi háztartását, ami az emelkedettebb tudat alapja. A szattvikus ételek könnyen emészthetőek és táplálóak, ezért az emberi pszichére is igen kedvező hatással vannak. Az ételeket tehát e három kategóriába (jóság, szenvedély és tudatlanság) sorolják, de az idő s elkészítésük módja is befolyásolja jellegüket.

Bizonyos értelemben igaz, hogy a lelki élet iránt érdeklődők egyedül szattvikus ételt fogyasszanak, ám arról sem szabad megfeledkezni, hogy nem mindenki szent. Sok lelki érdeklődésű embernek világi kötelességei is vannak.

A három minőségi kategória (jóság, szenvedély és tudatlanság) át- meg átszövi az emberi társadalmat. Általánosságban igaz, hogy az ember kövessen kiegyensúlyozott táplálkozási formát, s lehetőleg kerülje a tudatlan jellegű ételeket, például a húst és a szeszes italokat. Ha valaki szentéletű bölcs, akkor csak szattvikus ételeket fogyaszt. De Indiában a templomokban mindenféle vegetárius ételt ajánlanak fel Istennek. Ha ezt a példát követjük, olyan teljesértékű étrendet alakíthatunk ki, ami lelki fejlődésünket is elősegíti.

– A tej nagyon fontos szerepet tölt be az ind táplálkozásban. Manapság a tejről sokaknak a tehenek nyomorúságos ellátása jut eszébe, sőt, egyesek a tej tápértékét is kétségbe vonják. Ön viszont csodaételnek nevezi a tejet, sőt, tejböjtöt is javasol, melynek során negyven napon keresztül az ember csak tejet fogyaszt, mert Ön szerint ez tisztítja a szervezetet és az elmét. Mi a válasza arra, hogy neves nyugati szakértők sok rosszért a tejet kárhoztatják?

– Ne feledjük, az ember emlős! Anyánk tején nevelkedünk, tehát a tej létfontosságú az ember számára. Ha a modern társadalom silánnyá tette a tejet, és rosszul bánik a tejelő tehenekkel, akkor ez a városias élet és az ún. civilizáltság bűne. Csakhogy ez a városi lakosság gondja, akik a világ népességének mindössze két tizedét jelentik! A harmadik világban él az emberiség nyolcvan százaléka, akik továbbrais minden nehézség nélkül fogyaszthatnak tejet.

Ne öntsük ki a tejet csak azért, mert valakik lehetetlenné tették a természetes életet! A tejben ugyanis az egészséges élethez szükséges összes tápanyag megtalálható. Az óind kultúra szerint az önző vágyakról teljesen lemondott rsik, szentek és jógik csak tejet fogyasztottak, számukra ez volt a legtökéletesebb táplálék. A védikus hagyomány szerint a tej ugyanis olyan táplálék, amely könnyen maggá változik, amiből aztán friss vér termelődik. Ha tehát az emberi szervezet egy ideig csak tejen él, az valósággal megfiatalítja a testet. A tej-kalpát vagy tejböjt-kúrát a homeopátikus gyógyászat olyan esetekben alkalmazza, amikor a páciens nem bízik a boldog, egészséges életben. A tejkúra a korai öregedésnek is kiváló ellenszere. Ilyenkor a szervezet megújul, reganerálódik, A korai öregedés oka gyakran a bélfalakra tapadt ételmaradék. Az akadozó emésztés folytán bizonyos szervek nem jutnak kellő tápanyaghoz, s így hamarabb elkopnak, korán öregednek. Ha az ilyen salakanyagokat sikerül kivetni a gyomorból és a belekből, a szervek hozzájuthatnak a szükséges tápanyagokhoz

A tej ez egész emésztőrendszert tisztítja, méregteleníti, kimossa a lerakódott salakanyagot, és könnyen emészthető, valósággal vérré váló tápanyagot biztosít. Mivel lúgos kémhatású, segíti a gyomor emésztő működését. Az emésztőrendszer legfontosabb szervei a száj, a gyomor és a vékonybél. Ha jó az emésztés, a keringési rendszer is jól funkcionál. Az egészséges keringés pedig ideális idegrendszert eredményez. Ez a három rendszer – az emésztő-, a keringési- és az idegrendszer – vezérli az emberi szervezetet, a tej pedig mindhárom szabályozásában segít.

A tej legjobb frissen fejve, tőgymelegen. A huszonegy napja ellett tehén teje különösképp hatásos. Ne feledjük, Indiában szépen gondját viselik a teheneknek, sőt, tisztelik őket. Rendszeresen kefélik, csutakolják őket, s a vemhes jószágokat nem fejik. A védikus időkben a tehenek gondozása a szattvikus élet része volt. Nem volt szükség a tej pasztörizálására. Mikor Európában felütötte a fejét a lépfene, az emberek kétségbe estek, s ekkor indult meg a pasztörizálás, ami kétségkívül sok ember életét mentette meg. Az európaiak úgy gondolták, választaniuk kell a pasztörizálás és a betegség között. Ám arra senki nem gondolt, hogy a teheneket kellene tisztán tartani és szeretettel gondozni. Így lett mára ultrapasztőrözött a tej, és hanyagul gondozott a tehén, akit többé nem gondos kezek fejnek, hanem elektronikusan vezérelt, lélektelen gépek.

Az ájurvéda, vagyis az óind természetgyógyászat a teheneket színük és tartási helyük szerint csoportosítja. Legjobbnak a fekete tehén tejét tartják, mert az olyan, mint a halhatatlanság nektárja: oldja a szeleket, a nyálkát, az epét, enyhíti az égető érzést, de hatásos többek között a depresszió, a szívbetegségek, a gyomorbántalmak, a vesebaj és a sárgaság ellen is. A tarka, vörös vagy barna tehén teje a túlzott epeműködést orvosolja. A borját vesztett tehén teje viszont ezzel szemben nyálka-, epe- és szélfokozó. A borjától elválasztott tehén teje jó erősítő, de nehezebben emészthető. Így hát mielőtt elítélnénk a tejet, érdemes konzultálni azokkal, akik szeretik és ismerik a teheneket, mint például mi, indiaiak. De itt annál többről van szó, minthogy rosszul gondozzák a teheneket. Meg kell tanulnunk, hogyan bánjunk helyesen a tehénnel, s ehhez hozzá tartozik az is, hogy a tehén ajándékát, amit a gondoskodásért cserébe ad, fogyasszuk.

– Egyes ételeket megszenteltnek nevez? Mi teszi azzá őket?

– Az emberiség értékes eledelei – például a füge, banán vagy datolya – a bölcsek szerint szent étkek, mert nem kell őket főzni, magas tápértékűek, könnyen hozzáférhetők, megtisztogathatók és felajánlhatók Istennek. Ezeket nevezem én szattvikus étkeknek. Nincs szükség főzésre, mert Isten már “konyhakészen” kínálja ezeket. Persze ettől függetlenül minden Istennek felajánlott ételt megszentelt eledelnek tekintenek.

– Ha jól tudom, ön a főtt ételt ajánlja a nyerskoszttal szemben. Mi ennek az oka?

– Amit nyersen fogyaszt el az ember, azt a szervezetnek kell “megfőznie”. A legtöbb embernek nem elég erős az emésztése a tisztán nyers táplálkozáshoz. Az emberiség szolgálatában álla tűzelem, ami csökkenti a szervezet belső energiaigényét. A test hője és a gyomorsav jelentik azokat a katalizátorokat, amelyek beindítják az emésztést. Az emberi szervezet nem alkalmas csak nyers gyümölcsök, zöldségek, gabonafélék és hüvelyesek fogyasztására. Ezek az ételek nehezebben emészthetők, vagyis lebontásukhoz viszonylag sok energiára van szükség. Kézenfekvő megoldás a főtt vegetárius ételek fogyasztása, amit nyers gyümölcsök, saláták, diófélék, csíráztatott hüvelyesek s különféle magvak tesznek teljessé, feltéve, ha azokat az elkészítést követő másfél órán belül elfogyasztjuk.

A főzés bizonyos baktériumokat is elpusztít. Nyerskosztnál ezt a fertőtlenítő hatást olajjal vagy citrommal lehet elérni. Nyersen csak kevés étel fogyasztható, többségüket ajánlatos megfőzni. A civilizált ember érti a főzés és a fűszerezés művészetét.

– Mi az a hatféle íz, amit az indiai konyhaművészet említ?

– Először is hatféle ízlelőbimbó van, amelyek érzékelik a zamatokat. A hatféle íz pedig a következő: édes, savanyú, sós, keserű, csípős és fanyar. Ez adja meg mindegyik étel jellegzetes ízét. Az ízek az öt anyagi alapelem – föld, víz, tűz, levegő és éter – közül kettőnek a keveréke. Az édes íz például a föld és a víz ötvözete. Ez a szattvikus zamat energiát ad, csökkentia glükózhiány okozta idegfeszültséget, valaminta savasságot, s egészségessé, ragyogóvá teszi a bőrt.

A savanyú íz a víz és a tűz elegye. Szenvedélyes zamat, ezért ingerli, serkenti az elmeműködést. A savanyú íz ezenkívül fokozza az étvágyat és a nyáltermelést, segíti az emésztést.

A sós íz a föld és a tűz kombinációja és szintén szenvedélyes ízhatás. Éhségérzetet kelt, vizet vesz föl, és oldja a nyálkát.

A keserű íz a levegő és az éter keveredése; szenvedélyes és étvágyfokozó hatású, valamint vértisztító s méregtelenítő.

A csípős íz a levegő és a tűzelem kombinációja, a szenvedély és a tudatlanság kategóriájába tartozik. A csípős étel izgatja az érzékeket, gondoljunk csak olyan erős ételekre, amelyektől az embernek a könnye is kicsordul. A csípős íz emellett elősegíti a keringést és fokozza a verejtékezést.

Végül a fanyar íz a levegő és a föld vegyüléséből származik. Szenvedélyes természetű, vértisztító, bőrjavító, szárító és emésztést fokozó hatású, emellett a zsírok és olajok felszívódását is elősegíti. A kreatív szakács ételeiben mind a hatféle íz megtalálható, nem ragaszkodik egyoldalúan egy, vagy legföljebb két ízhatáshoz. Az ember mind a hatféle íztt megtapasztalhatja. Ha bizonyos ízek hiányoznak táplálkozásunkból, az adott ízlelőbimbók nem tudnak kielégülni, a szervezet egyensúlya felborul, vegyi háztartása kisebb-nagyobb hiányt szenved.

– Az óind felfogás szerint az étel egyben orvosság is?

– A természetes, kiegyensúlyozott táplálkozás mindenképpen egészséges, s a betegségeket illetőleg megelőző szerepet játszik. Emellett természetesen az ember étele lehet gyógyszer is, ha egy adott betegség gyógyítása érdekében, a megfelelő módon alkalmazzák.

– Mi a véleménye a tipikus amerikai táplálkozási szokásokról, melyek egyre inkább elterjednek Európában és a világ többi földrészein is?

– Aki csak egy kicsit is szeretne törődni az egészségével, jobb, ha elkerüli ezeket. Nem azt mondom, hogy akik gyorsbüfében étkeznek, rossz emberek, de szerintem nem sokat tudnak az étel jelentőségéről, vagy ezzel kapcsolatban az élet értelméről. Inkább szerencsétleneknek nevezném őket, mert bizonyos értelemben csak azért élnek, hogy végül meghaljanak. Érdekes jelenség, hogy míg az amerikai étkezési szokások szerte a világon terjedőben vannak, Delhiben a McDonald’s étterem kénytelen volt becsukni kapuit, s a Coca-cola cég is haldoklik.

– Milyen irányt vehet a jövőben a nyugati táplálkozás?

– Az étel szükséglet és nem luxus. Az étkezést nem szabad olyan gondatlanul kezelni, mint manapság. Nem ritka az olyan ember, aki az utcán tömi magába a hamburgert vagy a hotdogot. A konzervgyárak sem foglalkoznak azzal, milyen tudatban, milyen hangulatban, milyen anyagokkal készülnek ételeik. A mai, rohanó világban sok embernek ideje sincs gondolkozni azon, vajon helyesen vagy helytelenül táplálkozik. A legtöbben akkor esznek, ha éhesek, s nemigen foglalkoznak azzal, mit, mikor és hogyan tömnek magukba. Másokat csak az ízek élvezete vezet. Kevesen ismerik fel a táplálkozási szokások és az életvitel összefüggéseinek fontosságát. Sajnálatos módon minél egyszerűbb valami, annál elterjedtebb, mert – legalább is nyugaton – az embereknek a nagy pénzhajhászásban szinte semmire sincs idejük.

– Miként hat az étel az ember tudatára?

– Életünkben az első fontos dolog, amit fölismerünk, az ételtől való függésünk (szanszkrt: annamaja kósa). A természeti valóság megismerésének első lépése az ételhez fűződő viszony tudatossá válása. Étel nélkül nincs lélegzet (prána), nem működik az elme (manasz), sem az értelem (buddhi), így igazi felismeréshez (gjána) sem juthatunk. A pszichikai állapot a szervezet vegyi háztartásán alapszik, amire a tápanyagbevitel közvetlen hatással van. Az étel nemcsak “üzemanyaga”a testnek, hanem éppolyan élő dolog, mint mi magunk. Az étel ezen túl olyan közeg is, ami továbbíthatja egyik ember érzéseit mások felé. Nálunk úgy mondják, az édesanya főztje jobban táplálja a gyermeket, mintha ugyanazt az ételt más valaki készítette volna. Bizonyos ételek egy-egy sajátságos tudatállapotot teremtenek, s a tudat az elkészített étellel másokra is átvihető.

A szervezet pszichológiáját és érzelmi állapotát is figyelembe kell venni, mert a táplálék mindkettőt befolyásolja. Ha az ember sáfrányt fogyaszt, néhány napon belül tapasztalni fogja, hogy könnyebb elfelejtenie a búját, bánatát. Amikor húsz-harminc fős csoportokkal dolgozom, lepkeszegmagot (görögszéna magja) használok fűszerként, mert az regenerál, inspirál és derűssé tesz. Tudok olyan ételt készíteni, amitől az ember képtelen fékezni vágyait, és olyat is, ami nyugodttá, csöndessé tesz. Ez egyedül a fűszerezéstől függ. Egyes fűszerek csípősek, mások inkább hűsítő hatásúak. A fűszerek adagolásával különböző hatások érhetők el.

Summa summarum, sokban segítené a modern embert, ha jobban odafigyelne arra, mit, mikor és hogyan, milyen tudatállapotban főzzön és fogyasszon.