Élmények
A ködös Albionra oly jellemző sajátságos atlanti időjárás: erős szél, apró szemű permetező eső, borongós égbolt – és néhány eltökélt vándor. A szél belekapaszkodik a kabátokba és a hiábavalóan kifeszített esernyőbe, mintha a hely szelleme mindenkit távol akarna tartani. Bátran, egyszersmind tisztelettel közelítenek a területhez. A kerítés, az árok, minden akadály csak abban segít, hogy még nagyobb figyelemmel...
Az ember teremtése
A fényt Yhi, a napistennő hozta el a földre, mert tudta – hiszen Baiame, Mindenki Atyja elmondta neki –, hogy világosság nélkül a lények többsége nem maradhat életben. Tudta, fényre és melegre van szükség ahhoz, hogy Baiame teremtményeinek világa úgy létezzen, ahogy léteznie kell. Az Álomkor kezdetén Baiame nem volt más, mint a gondolat, a szándék, a bölcsesség és az élet. Nem volt teste, nem is volt szüksége ilyesmire addig, amíg nem...
Agnosztikus és depressziós
A fiatalember finom metszésű keze idegesen dobolt az asztalon. Vékony, érzékeny alkat, orientális metszésű arc, kreol bőr, valami egzotikum lengte körül. Kifogástalan nyelvtudás, egyetemi tanulmányok, korunk tipikus gyermeke, nagy lehetőségekkel és jó felkészültséggel. Csillogó szemű szöszke hölgyismerőse rajongón állt mellette. Akivel beszélgetnek, ő épp most fejezte be előadását a jóga, a szellemi út, a tökéletesedés...
Kihűlt hieroglifák
Az anyagba zárt szellem kutatásra szólítja az „örök embert”, hogy megismerje létének tiszta forrását, eredetét. A mulandóságra ítélt személy vágyódik a változatlanra, ezért újra és újra szembeszáll a kikerülhetetlen elmúlással. Igyekszik akarattal irányítani, birtokolni az időt, vagy egy bölcsebb intuitív ismerettel elfogadni és meghaladni azt. A pillanat megragadásának egyik formája az alkotás, mint absztrakt...
A vágta
Forró és száraz-zöld illatú volt a nyár ott a Nagymezőn, a Bükk-fennsíkon az édes, felhőtlen, időtlen szemlélődésben. Sehol egy lélek! Csak a felhők úsznak szelíden a halványkék égen. Hátamon a föld kemény tenyerének atyai ölelése, körülöttem suhanc kis bogár, tücsök gyerekek. S az oly kedvesen simogató szellő, mely melegen betakar és a legszeretőbb csókot leheli ajkamra. Aztán, egyszer csak remegni kezdett alattam a...
A könnyező tehén
Időben érkeztem a csekély biztonsági rendszerrel felszerelt börtönbe, ahol meditációs kurzust tartottam. Egy elítélt várt rám, akivel korábban sosem találkoztam, azért, hogy beszélhessen velem. Óriás termetű ember volt, bozontos hajjal és szakállal, tetoválással a karján. Az arcán lévő sebhelyek elárulták, hogy számos erőszakos incidensben vett már részt. Olyan félelmetesnek tűnt, hogy elcsodálkoztam, vajon miért is jön...
