Bivalyháton hazafelé

Karma törvény a keleti festészetben   A bivalyháton utazó, fuvolázó fiú ábrázolása gyakori motívum a távolkeleti művészetben. Tulajdonképpen képsorozatról van szó, hat-tíz vagy akár több képről, melyek kört alkotnak. A kör az ázsiai művészetben a teljesség, az örökkévalóság szimbóluma, részei pedig többnyire az emberi lét időleges állomásait jelentik. Az ázsiai ember számára a földi lét csupán egy rövid epizód az...

Tovább

Sríng… – A misztika művészete és a művészet misztikája

  Namo Dévi Szaraszvatí… l978-ban kezdtem el keresni azt a belső spirituális teret, mely majd később a kegyelem ajándéka által megengedte megtapasztalnom a felsőbb dimenziók létezését, és az isteni játékokat, a különböző emberi érzelmek legtisztább esszenciáiként. Először a Biblia hívott, melyen keresztül megéreztem, hogy Krisztus urunk az isteni Fiú, aki szeretetrezgésével előkészítette a Földet a dimenzióváltásra, és az emberi...

Tovább

Amrita Sher-Gil (1913 – 1941) helye két kontinens festészetében

  Egy csodálatos, de nálunk nem eléggé ismert, pedig részben magyar származású művésznőről szeretnék a következőkben néhány szót szólni. Azt, hogy „nálunk nem eléggé ismert” azért mondhatom, mert bár Keserű Katalin nagy sikerű kiállítást rendezett műveiből 2001-ben az Ernst Múzeumban és 2013-ban Balatonfüreden, – a magyar köztudatban (az India iránt egyébként is érdeklődést mutató közönségen kívül) Amrita Sher-Gil nem foglalja el...

Tovább

Az elveszett paradicsomon túl – Bepillantás a szimbolizmus esztétikájába

A 19. század végén és a 20. század elején az egész világon – Európától kezdve Oroszországon át mindkét Amerikáig – a kávéházi sarkokban „álomlátók” újító, és az alkotás géniuszától megszállott tagjai ültek egy-egy asztalnál. A költők és művészek eme különc és titokzatos, olykor a tudatosan formált misztika övezte csoportjait a közösen vállat cinkosság egy lényegében anarchista és messzemenőkig individualista közösségé kovácsolta....

Tovább

Látás, látvány, illúzió

A mulandóságra ítélt világ látása Sokszor merengtem a csillagos eget figyelve idő, tér és illúzió viszonyáról. Ladakhban járva láttam a legtisztább égboltot. Ahogy felnéztem, csillagok milliárdjai sorakoztak oly sűrűn egymás mellett, mint a mesefilmekben. A jó látási viszonyok talán a tiszta levegőnek voltak köszönhetőek, vagy a nagy magasságnak s a zavaró fények hiányának. Ez a sokmilliónyi csillag eltérő távolságra van tőlünk....

Tovább

Rabarik – Képes mese egy ismeretlen népről

Kása Béla, mint a legtöbb művész, nem ismer lehetetlent. Ha úgy adódik, fényképezőgépével felkerekedik és meg sem áll egészen Indiáig, annak is egy teljesen elzárt területéig. Ez a költői szépségű táj a Rabarik vidéke, akik évezredes hagyományaikat őrizve élnek itt, harmóniában a környezettel és önmagukkal. – Drága Béla! Nevedet nem a divatos fotósokéval emlegetik együtt, mégis sokan ismernek és szeretnek. Ha nem haragszol, ahogy van...

Tovább