Csodagyerek szindróma

Különórák és tehetséggondozás

 

 

  1. Formosa

Az 1700-as évek elején egész London zsongott egy titokzatos idegen, George Psalmanazar érkezésének hírétől. Messzi földről érkezett, Formosa szigetéről, ami a legtöbb ember számára akkoriban egy mesebeli világ volt, túl Kína partvidékén. Az Oxford Egyetem felkérte Psalmanazart a sziget nyelvének oktatására, később egy könyvet is írt Formosa történelméről és geográfiájáról, amit nyomban elkapkodtak. Az angol uralkodóház díszvacsorákon látta vendégül a fiatalembert, aki bármely körbe vetődött is, mindenkit elszórakoztatott otthonának, a távoli szigetnek bámulatos történeteivel.

Mikor aztán Psalmanazar elhunyt, a hagyatékából kiderült, nem volt ő Formosa szigetének őslakója, hanem csak egy egyszerű francia, aki élénk fantáziával bírt. Bármi, amit a távoli szigetről mesélt, mese volt csupán, élénk képzeletének szüleménye. Az általa előadott történet messzemenően kielégítette a londoni közönség éhségét az egzotikum iránt. A korabeli brit közélet szigorú kontrollja az emberek könnyen veszélyessé váló álmai fölött remek alkalmat teremtett Psalmanazarnak az elfojtott fantázia-dzsinn kiszabadítására. (Robert Greene: 48 Laws of Power, Viva Books 2003 New Delhi)

 

 

  1. Órarend

Hatkor kelés, az iskolában nulladik óra, hetente harminckét tanóra, és egyetértek a testneveléssel. Délután, és néha esténként is hegedű, szolfézs, kötelező koncertlátogatás, karate, úszás és művészi torna, a három kötelező idegen nyelv mellett külön nyelvóra: bantu és kínai, mert érdekli a gyereket (engem is), matematika korrepetálás, és ő is segít másokat környezettudatosságban és kampányok szervezésében, no és a társadalmi aktivitás: ő az osztálytitkár (nehogy más legyen!) és rendszeresen viszem ezoterikus előadásokra is, hogy tájékozott legyen. Internet naponta másfél óra, de ha többet akar, akkor nem nézhet tévét. Az osztálytársak közül az ő közösségi oldalát látogatják a legtöbben, a lájkban verhetetlen (nemhiába az én gyerekem)! Már megtanulta a digitális képfeldolgozást, és amíg a retardált informatika tanára a fölösleges részletekről faggatja, addig ő már kicserélte a hazai IP címét külföldire, és úgy nézi az itthon letiltott streaming videókat (ezzel nem mindig értek egyet).

A legutóbbi félévben az átlaga 4,8 volt, de megegyeztünk, hogy öt tizedet javítani fog. Akkor kapja majd meg az új telefonját.

 

  1. Géprombolás

Korunk szerencsétlen sorsú gyermeke, akiből mindenképpen csodagyereket akarnak nevelni. Számtalanszor hallottunk már a felkészülésről, a versenyképes oktatásról, a Jövőnek tanulsz! szlogenjéről, de az iskolás gyerekek túlterheltségéről, vagy éppen az ingerszegény környezet okozta lemaradásról is.

De eszembe jut a korunkban igazi hiány – s egyben sikerszakmának számító informatikus definíciója: ő az az ember, aki olyan problémákat old meg, amik számítógép nélkül nem is léteznének. Meglehetősen virtuális élethivatás – nem vitatva az informatika és számítástechnika térnyerését.

Hajdanán az ipari forradalom során a tömeggyártás megjelenésével valóságos fétissé váltak a gépek: voltak, akik a termelékenység és a profit áldásos forrásaként látták a gépeket, míg mások ellenséget, a kenyérharc vasból való győztesét látták a gépekben, a legyőzött ember mellett.

 

Ludd tábornok – feltehetően Edward Ludlam, brit szövőmunkás, aki a XVIII. század közepe táján élt Leicester vidékén, egyes források szerint gyengeelméjű. Arról vált nevezetessé, hogy mérgében összezúzott néhány szövőgépet. Ebből aztán valóságos rebellis mozgalom támadt, követői 1811-1816 között csapatostul törtek be a gyártelepekre s gépeket romboltak. Ludd mozgalmát annyira komolyan vették, hogy már 1811-ben törvényjavaslatot terjesztettek a parlament elé, amely a szándékos géprombolást halálbüntetéssel torolta volna meg. Hosszas vita után elfogadták a törvényt, és csak évek múltán enyhítettek a büntetési tételen, a kivégzés helyébe 7-14 évig terjedő deportálást iktattak. Ludd tábornok legendás figurává vált, aki bekerült a pop-kultúrába is:

Úgy mondják, Ned Ludd idióta fiúcska volt, / Másra sem képes csak törni-zúzni,

Halál a gépekre! – szólt – mert eltiporják / Jövőnket és megpecsételik álmainkat.

(Robert Calvert dalszöveg, 1985)

 

A gépek démonizálása és rombolása még megtörtént egyfajta ösztönös félelem levezetéseként, de számítógépeket csak a tisztességtelen verseny elleni fellépés jegyében rombolnak, ilyenkor viszont kéjesen roncsolják össze az utángyártott kalóz-gépeket, sokszor hosszú gúlákba halmozva a gépeket, amiket aztán úthengerrel lapítanak elektronikus palacsintává. Ludd tábornokot egyesek elmebetegnek tartották, akit lustasága miatt megvertek, ma pedig az egyre újabb és rafináltabb információ-fogyasztás az általános műveltség és intelligencia elvárt részévé vált. A számítástechnika és informatika elsöprő győzelmet aratott, és már csak a koros generációk maradnak informatikai analfabéták.

 

  1. IQ

Talán ez a mérhetetlen információ-bőség kényszeríti a szülőket gyermekeikkel szemben eddig nem látott követelmények kiötlésére és kikényszerítésére? Nyilván minden szülő a gyermeke javát szeretné, és szinte egy jogos ösztön hajtja őket tovább, nehogy lemaradjon a gyerek a versenyben. Kötelező csodagyerekké válni? Csak zseniként, vagy legalábbis kivételesen magas IQ-val lehet létezni? Jim Morrison közismerten magas, 149-es IQ-ja a kábulathoz és a korai halálhoz vezetett; sírja Párizsban zarándokhellyé lett, egy generáció siratja elveszett idolját.

 

IQ teszt – jóllehet egyetlen intelligencia analízis sem léphet fel teljes és végérvényes igénnyel, lévén a teszt erősen kultúra-függő, és nehezen kezeli a felső értékeket, mégis érdemes figyelemmel kísérni az IQ tabellát:

Átlagos: IQ = 100

Értelmes: IQ = 115-129 (hat ember közül egy)

Mérsékelten tehetséges: IQ = 130-144 (ötven ember közül egy)

Tehetséges: IQ = 145-159 (ezer ember közül egy)

Kimagaslóan tehetséges: IQ = 160-174 (harmincezer ember közül egy)

Kivételesen tehetséges: IQ > 175 (hárommillió ember közül egy)

 

Nos, mit tűzzünk ki a gyerek elé, mint elérendő célt? Az átlagos bizonyára nem vonzó, a kivételesen tehetséges valóban ritka, szinte elérhetetlen – de hátha éppen az én gyerekem a hárommilliomodik? Hányszor figyelhetjük meg, hogy a szülők az elfogulatlanság szinte kötelező hangoztatása mellett reménykedve jelentik ki, hogy gyermekük az átlagosnál értelmesebb? Ezt a túlhangoltságot a pszichológia is vizsgálja, és egyfajta túlélési stratégiának, pozitív elfogultságnak tekintik, ami átlendít az élet bizonyos nehézségein.

  1. L. Atkinson és szerzőtársai a Pszichológia című könyvükben közlik, miszerint számos kutatás jelzi, hogy a legtöbb ember a) túl pozitívan értékeli önmagát, b) eltúlzottan észleli azt, hogy mekkora befolyást képes gyakorolni az eseményekre és c) megalapozatlanul optimista a jövővel kapcsolatban. Magunkat illetően az átlagnál valószínűbbnek tartjuk a sikeres és kellemes jövőt, míg a kellemetlen eseményeket nem valószínűsítjük.

Ellenállhatatlan hajlamunk továbbá, hogy magunkat jobbnak lássuk másoknál. A pozitív személyiségjegyeket az emberek jellemzőbbnek tartják magukra, mint másokra. A negatívakat viszont kevésbé jellemzőnek vélik a maguk, mint az átlagember esetére. A legtöbben azt hiszik, hogy az átlagnál jobb autóvezetők, márpedig logikailag lehetetlen, hogy a többség az átlagnál jobb legyen, így e pozitív énképek is illuzórikusak. Ezek a pozitív illúziók teszik lehetővé, hogy megküzdjünk a bizonytalan és sokszor félelmetes világgal. A nehézségekkel szembeni kitartás motivációját szolgáltatják, és segítenek a depresszió elkerülésében.

Ám a szülőknek a saját utódaik iránti csodagyerek-elvárása éppen nem könnyebbség, hanem inkább fokozott tehertétel. Rendkívül gyakori probléma a megfelelés kényszer, s ha ez éppen a kivételes teljesítménnyel kapcsolatos, lehet, hogy éppen ellenkező hatást vált ki, s nem csodagyerek lesz az utódból, hanem kiégett roncs. A túlképzettség mellett nem felejtünk el igazán élni?

 

  1. Csoda-gyerek, fenomén, szuper-gyerek

Önként adódik a példa: Mozart – csodagyerek, zenei zseni, gyermek komponista, virtuóz. Gyorsan elégett az élete. Talán ő is jó példa arra a feltevésre, hogy a gyermekkorban megnyilvánuló rendkívüli képességek hamar fölemésztik az embert, s vagy rövid élet, vagy elbutulás lesz a következményük. Gareth magánvéleménye az internetről egy másfajta életutat jelöl ki: „Idősebb bátyám tizenkét éves korában 160-as IQ-val rendelkezett, ma meg egy hotel konyhájában dolgozik… micsoda veszteség, úgy tűnik, túl korán adta föl!” (2008. október 29. Comment ke5ter.com)

A római korban Hermogenes (A.D. 161-180) már tizenöt éves korában jeles szónokként volt ismert, olyannyira, hogy Marcus Aurelius – akinek emlékoszlopa van Diósjenő településen, mert itt vívta győztes csatáját a filozófus császár (talán ő is zseni volt?) a kvádok és markomannok ellen – nyilvános retorika tanárrá nevezte ki. A Tarszosz városában született és ott működő ifjú tizenhat éves korában megalkotta nagyhatású szónoklástani művét (Techné retoriké), ám hamarosan bekövetkezett a tragédia. Feltehetően agyhártyagyulladást kapott, és huszonnégy éves korára elvesztette zseniális képességeit, valósággal elhülyült. Antiochos mondta: „A fiúk közt vén volt, s most a vének közt egy kisfiú.” Hosszú kort ért meg, 82 éves korában halt meg, továbbra is együgyű szellemi állapotban.

A reneszánsz korból is vehetünk egy példát. Pico della Mirandola-nak (1463-1494) játszadozás helyett már gyermekkorában a filozófia, matematika, teológia, jogtudomány és a klasszikus irodalom töltötte ki életét. Tíz éves korában kész költő és szónok, Bolognában jogot tanul, összesen huszonkét nyelvet beszélt. A huszonhárom éves korában összeállított híres Kilencszáz tézis-ében összefoglalta korának természettudományos, vallásos és filozófiai, valamint mágikus ismereteit. Nézeteit nyilvános vitára bocsátotta, hajlandó volt vitába bocsátkozni mindenről, amit csak tudni lehetséges (de omni re scibile).

 

„Részben eretnekség, részben az eretnekség virágja; egyes [tételek] botrányosak és sértőek a jámbor fülnek, a legtöbb mást sem tesz, minthogy megismétli a pogány filozófusok súlyos hibáit, megint mások a zsidók arcátlanságát szítják föl, végül több közülük a természet-filozófia ürügyén azokat a művészeteket isteníti, amik a katolikus hit s az egész emberiség ellenségei.” (VIII. Ince pápa véleménye Pico della Mirandola téziseiről cca. 1487)

 

E művéért vádolták meg eretnekséggel, így visszavonult, majd reneszánsz szemléletét megőrizve fölelevenítette régi barátságát Savonarolával, a félelmetes prédikátorral. Pico elszánta magát: megsemmisítette saját költeményeit, föladta az egyiptomi és káldeus források iránti szimpátiáját, szétosztotta vagyonát s elhatározta, beáll szerzetesnek Savonarola mellé. Szándékában a huszonkilenc éves korában hirtelen bekövetkezett halála akadályozta meg, a legfrissebb kutatások szerint megmérgezték.

Ennél is regényesebb James Chrichton (1560-1583) skót csodagyermek élete. Tizenöt éves korában tudományos párbajra hívta ki közönségét Párizsban, a kor egyik tudományos fellegvárában. Ötven tudós ötszáz kérdésére kilenc órán keresztül válaszolgatott, majd Rómában és Velencében is győzedelmeskedett – ellenben az ifjúvá cseperedett Bámulatos Crichton egy szerencsétlen párbajban halálát lelte.

Jóllehet sem Pico della Mirandola, sem a csodálatos Crichton nem természetes halállal, de mégis fiatalon hunyt el, velük szemben Armand Jean Le Bouthillier de Rancé (1626-1700), a trappista szerzetesrend alapítója hosszú életet élt. Ő hetvennégy éves korában halálozott el, jóllehet kivételes képességei már fiatalon megmutatkoztak: tizenhárom éves korában remekül beszél görögül, olyannyira, hogy Anakreón költeményeit saját görög nyelvű magyarázatokkal kiegészítve adja ki.

1721-ben Lübeckben született egy gyermekfenomén, Heinecken Keresztély-Henrik. Nyolc hónapos korában beszélt, egyéves korában az Ó-szövetség fontosabb részeit betéve tudta. Apja tanárember, talán ez is segítette abban, hogy két és fél éves korában a világtörténelem egészével tisztában volt, földrajzzal, anatómiával foglalkozott, németül, franciául és latinul egyaránt beszélt. Négyéves korában a dán királyi udvarba volt hivatalos. Itt tíz perces latin nyelvű szavalattal köszöntötte az uralkodót, majd a királynét ékes francia nyelven üdvözölte.

 

  1. Kortárs zseni

Korunk világbajnoka Kim Ung-Yong (1963-) koreai csodagyerek, 210-es IQ-val. Hároméves korában differenciál számításokkal foglalkozott, négyéves korára négy nyelven beszélt és írt, költeményeket írt, televíziós műsorokban matematikai problémákat oldott meg és nyelvtudását csillogtatta. Három és hatéves kora közt a Hanyang Egyetemen fizikát hallgatott, hétéves korában a NASA meghívására az Egyesült Államokba került, ahol tovább folytatta egyetemi tanulmányait, közben a NASA kutatójaként is tevékenykedett. Később visszatért hazájába és mérnöki területen egy vidéki egyetemen helyezkedett el.

Sokan a kivételes intelligenciát az átlagon fölüli alkotókészséggel kötik össze, ezt tekintik zsenialitásnak. Ha ezek a feltételek nem is teljesülnek minden csodagyerek esetében, az érzékenység, sokszor túlérzékenység azonban szinte minden esetben jelen van. Olyannyira, hogy száz esztendővel ezelőtt a gyermekkorban megnyilvánuló kivételes képességeket szinte beteges állapotnak tekintették. A korabeli lexikon címszó így fogalmaz:

„Csoda-gyermek – Az olyan gyermeket szokás így nevezni, aki testi, de kivált szellemi tekintetben korát megelőzőleg feltünően kifejlődött, aki már zsenge korában bámulatot kelt szellemi vagy művészi produkcióval. Mivel az ilyen csoda-gyermekek gyakran vagy korán elpusztulnak, vagy szellemileg elcsenevésznek, azért sokan ezt az állapotot betegesnek tartják. … A csoda-gyermekek … rendkivül gondos megfigyelést és okszerü bánásmódot követelnek, mert ha nem is abnormis, de mindenesetre igen finomra hangolt, igen ingerlékeny lélekkel van dolgunk. Gondoskodni kell arról, hogy az ilyen gyermekek szellemi fejlődése rendes és egyenletes legyen; jobb azt egy kicsit késleltetni, semmint gyorsítani. Fődolog, hogy a szellem fejlődésével lépést tartson a gyermek fizikuma s hogy törekedjünk őt arról a szükebb gondolatkörről, amelyben excellál, el-elterelni, oly módon, hogy érdeklődést keltünk benne az emberi tudás egyéb ágai iránt is.” (Pallas)

Egyesek a csodagyerek képességeket egyenesen a reinkarnáció bizonyítékának látták: „azokat a rendkívüli képességeket nem szerezhették a csodagyermekek pár év alatt, amelyek megszerzésére más embereknek egy egész hosszú élet sem elegendő, hanem csak az előző életből hozhatták magukkal.” (Égi Világosság, 1933. 3. szám: A csodagyermekek, mint az újratestetöltés bizonyságai)

 

  1. Zseniképző

Tehetséggondozásnak is nevezhetnénk a gyermekkorban megmutatkozó kivételes képességek támogató kibontakoztatását. Ezt a munkát sportiskolák, oktatási szervezetek, de magán-intézmények, akár intellektuális klubként működő társaságok is végezhetik. A sport-fejvadászok bizonyos testi jegyeket fürkésznek: akcelerált fiúgyermekek alkalmasak az atlétikai vagy labdarúgó sportra, hosszú kar, extra laza ízületek úszófenomént sejtetnek… Ez a gondolati vonal – vagyis hogy a megfelelő képzés bontakoztatja ki a meglévő adottságokat és tehetségeket – tükröződik kicsiben a különórák igényében és nagyban a NASA agy-elszívásában is.

Azonban mindeme próbálkozások megmaradnak a világi, természettudományos területen: legyen az versenysport vagy a tudományok világa, zenei tehetség kibontakoztatása vagy egyszerűen versenyképes tudásanyag átadása, útravaló biztosítása az életre. Korunkban, ebben a túl-specializált korban a mindentudás nem is lehet aktuális célkitűzés, és nem két lábon járó lexikonokra van szükség. Talán igaz még Széchenyi gondolata a kiművelt emberfőkről? Közhelyszerű a gondolat, hogy a szellem és fizikum fejlődését érdemes egyensúlyban tartani. Vissza a reálfolyamatokhoz! A számítógép billentyűk helyett bicskát és faágat a gyerek kezébe, a lájk helyett barátságot, a chat helyett őszinte beszélgetést, az okostelefon képernyőjén elfújható gyertyaláng helyett mécses világát az est sötétjében… Romantikus álom? A teljességhez valószínűleg nem technikai úton jut közelebb az ember, legyen akár kisgyermek, ifjú, érett vagy vén.

 

  1. Tulku-láma, bála-szannjász

A szellemi igényű képzés két példáját hadd említsük meg. Az egyik ismertebb: a lámák nevelési szisztémája. A kisgyermekkorban a tulku-rendszerben azonosított visszatérő lámáknak igyekeznek minden területre kiterjedő képzést biztosítani. Nemcsak a buddhista hagyományban, filozófiában és a dharmában, hanem legtöbbször a világi tudományok terén is. Nyelvek ismerete, természettudományos képzés, földrajztudomány, politológia – minden hasznos lehet, így a felcseperedő leendő vezető lámák mindkét területen, a világban és a dharmában is eredménnyel állhatnak helyt. A beazonosított lámákat is tekinthetjük csodagyermeknek, akik nem csupán sodródnak a szamszárában, hanem tudatosan visszatérnek hivatásuk gyakorlása végett, vagy a bódhiszattvák szolgáló, másokat üdvhöz segítő szellemében.

Egy másik, kevésbé ismert tehetség-gondozás és spirituális nevelés az egyik nagy hagyományoknak örvendő dél-indiai tanítványi láncolatban létezik. A szent Madhva (1238-1317) tanító által alapított dualista védánta iskola székhelye Udupi városka Dél-India nyugati partvidékén. A főtemplomot kolostorok övezik, és az alapító nyolc közeli településen szervezett további kolostorokat, amelyek mindegyikének van a város főterén, a főtemplom közelében is épülete. A nyolc intézmény kettesével ikerpárokba rendeződik, s ha az egyik kolostor apátja úgy halálozna el, hogy még nem nevezte ki utódját, akkor a társ-kolostor vezető apátja nevezi ki az utódot és ő is avatja szerzetessé. Ha pedig az ifjabb utód hal meg még elöljárója életében, akkor őt nem veszik föl a szerzetesek listájára, és új utódról gondoskodnak. A kolostorok élén álló szerzetes maga neveli, képzi saját utódját. Ezeket az utódokat ifjan, vagy kifejezetten gyermekkorban – akár hét-nyolc évesen – választják ki és szentelik föl, titulusuk bála-szannjászí, azaz gyermek-szerzetes. Így a teljes szellemi iskolában csak nyolc felnőtt szerzetes és nyolc gyermek szerzetes van, akik a hosszú éveken keresztül tartó tanulmányok és közös szolgálat után méltó utódai lesznek mestereiknek és a kolostornak.

 

  1. Misztikus zsenialitás

Innen már csak egyetlen lépés maradt hátra: a misztikus zsenialitás, vagy egyenesen a mindentudás. Ne feledjük, ez isteni tulajdonság. Tényszerűen lehetetlen a világegyetem összes rendelkezésre álló és majdan kibontakozó információját egyetlen emberi agyba belegyömöszölni, az ilyen tételes jellegű mindentudás az ember számára valószínűleg lehetetlen. Akkor eleve lehetetlen, avagy istenkáromlás volna erről beszélni?

 

Empedocles az Etnán…

„Ősi időkben Szicília földjén lakott Empedocles, a nagy filozófus. A leggyönyörűbb, legtökéletesebb emberek egyike volt, oly szép és oly bölcs, hogy emberré vált Istennek tartották. Birtoka volt az Aetnán s itt egy este ünnepet adott barátai számára. A lakoma alatt páratlan értékű szavakat mondott, úgyannyira, hogy barátai így ujjongtak feléje:

– Empedocles, te isten vagy!

Éjszaka Empedocles így gondolkodott: «Elérted a legnagyobbat, amit a földön elérhettél. Térj meg most őseidhez, ne várd be, míg a gyámoltalanság s a gyöngeség rádborul.»

Fölsétált az Aetna tetejére s levetette magát az égő kráter mélységébe.

»Ha nem találják meg holttestemet, azt fogják majd mondani, hogy elevenen szálltam az istenek közé.«

Másnap keresték barátai a villában, keresték az egész hegyen. Elkerültek a kráter szájához is, s ott találták Empedocles egyik saruját. Rögtön világos volt előttük, hogy a tudós a kráterbe vetette magát, így akarván személyét a halhatatlanok közé soroztatni. Elérte volna célját, ha egyik saruját a hegy ki nem dobja magából.

Ez a monda őrizte meg Empedocles nevét a feledéstől, sőt a monda nyomán nem egy olyan ember is akadt, aki a tudós villája után kutatott. Régiségbúvárok, kincskeresők bújták az Aetna oldalait. A nagyhírű bölcs villájának ugyanis telve kellett lennie márvány szobrokkal, bronzművekkel s mozaikokkal.” (Selma Lagerlöf: Az antikrisztus csodái, Franklin társulat én. 280-281.pp.

 

  1. „Aki magát ismeri, bölcs…”

Visszatérve a mindentudás problémájára, ennek fölvetésekor bizonyára nem kielégítő a néhai kommunista gondolkodó, Gramschi haszonelvű intelligencia-felfogása, miszerint az tekinthető intelligensnek, aki i) bármely szituációból győztesen jön ki, ii) az újdonságra érzékenyen azonnal továbblép és iii) aki a legjobb. Ekkor ugyanis a kíméletlen törtető volna a legintelligensebb ember… Azt már pontosabb megfogalmazásnak tekinthetjük, ha azt mondjuk, intelligencia azt jelenti, hogy eléred a céljaidat – tegyük hozzá a kristálytiszta lelki szándék alapkövetelményét. Míg egy szent ember mókásan úgy fogalmazott: intelligencia azt jelenti, hogy mindig csörög egy kis pénz a zsebedben…

Komolyabbra fordítva a szót: az intelligenciát – s a mindentudást – spirituális, lelki szemszögből kell megvizsgálni, értelmezni. A lelki értelemben vett intelligencia nem csupán tudás, elmélet és adat kérdése. Mindezeket külsődleges forrásnak tekinthetjük, amik rávezetnek például a mulandó test és a maradandó lélek különbözőségének felismerésére, tudatosítására. Ezzel szemben a belső forrás a bölcsesség, a valóságba átültetett elmélet, vagyis a gyakorlat, a realizáció. A bölcsesség nem az információk sokasága, hanem a lényeg ismerete. Ez a belső forrás tárja fel az embernek a mindenséghez, Istenhez fűződő árnyalt kapcsolatrendszerét. Ide vág a tao bölcselete: „Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs. / Aki másokat legyőz, erős. Aki önmagát legyőzi, hős. (Lao-ce)

 

  1. Mindentudás – apránként?

A megismerés vágya minduntalan hajtja az embert. Arisztotelész szerint azért, mert eredendően minden ember, minden lélek tökéletes tudással rendelkezik, s földi élete során ezt kutatja az ember. Erről a tökéletes tudásról, vagy mindentudásról feltételezhetnénk, hogy sok adat, tétel, készség, tehetség együttese, hogy ezeket az ismeret- műveltség- logika-darabokat, alkotói és vezetői készségeket, kreativitást és rátermettséget apránként kell összeszedni. Vagyis a mindentudás csak idő kérdése, elsősorban annak a kérdése, hogy milyen gyorsan tanul az ember – vagy ha már megállapodtunk abban, hogy az egyes ember számára a mindentudás aligha érhető el – akkor milyen gyorsan tanul az emberiség?

Csakhogy itt gyökeresen különböző fogalmakról van szó. A tudás és a mindentudás más-más kategória. Ahogy az örökkévalóságot sem lehet pillanatokból összerakni, mert az más dimenzió, úgy a mindentudás sem információ- és készség-halmozás, hanem más dimenzió. Közbevetőleg hadd idézzük a XX. századi gondolkodó, Krishnamurty véleményét az intelligenciáról, aki szerint ez nem más, mint „a szabadon, félelem és előírások nélkül való gondolkodás képessége, ami által fölfedezhető, mi igaz, mi valódi, ám ha félsz, sohasem leszel intelligens.”

Lelki szempontból az intelligenciát nem műveltség vagy tudás alapján értékelik, nem az számít, hogy az ember milyen gyorsan tanul. Ugyanakkor mondják, a túl sok tudás szamarat csinál az emberből.

 

A tudás mint szórakozás

Bhaktivinód Thákur (1838-1914) verse

 

1) Időmet magabiztosan a világi tudományok gyönyörének szenteltem és sohasem imádtam lótuszvirág lábaidat, óh, Uram! Most viszont Te vagy az egyedüli oltalmam.

2) Tanulmányaim folytatásával egyre növekedtek reményeim, mert az anyagi tudást az élet igazi útjának véltem. Milyen meddő volt ez a reménység! Mily hiábavalónak bizonyult ez a tudás! Most már jól látom, hogy az ilyen tudás valójában ostobaság.

3) A világi tudás illuzórikus energiád szüleménye s csak gátolja az odaadást. Szamarat csinál az örök lélekből, mert a mulandó világ csalóka bűvöletébe ejti.

4) Itt van egy ilyen szamár, aki oly hosszú ideje cipeli már hátán az anyagi lét terheit. Most, vén koromban semmi sem szerez örömöt, hisz már élvezni sem tudom a dolgokat.

5) Az élet agóniává lett, tudásom értéktelennek bizonyult, s a tudatlanság elviselhetetlen fájdalmat keltve éles tőrként döf a szívembe.

6) Kedves Uram! Én nem keresek már más kincset e világban, mint lótuszvirág lábaid oltalmát. Bhaktivinód mindent fölad, csakhogy szentséges lábad lehessen életének legfőbb kincse!

 

A lelki intelligencia kibontakozása során mondják, a tételes tudásnak vissza kell vonulnia, mert a tudás és ismeret helyett a tudat és bölcsesség szintjére kell eljutni. Vagyis az észleléstől el kell jutni a gondolkodásig, a tudástól a tudatig, az információtól a transzformációig, az intuíciótól a tiszta lelki érzésekig, vagy egyszerűen az egocentrizmustól a deocentrizmusig! Az alábbi gondolatok talán minden egyéb szónál jobban tükrözik ezt a változást, ezt a spirituális csiszolódást:

 

  1. Aforizmák a bölcsességről

 

™ Tévedni emberi dolog – megbocsájtani isteni, ez az okos és a bölcs különbsége.

 

™ A lelkiismeret a szemlélődők erénye, s nem a cselekvőké. (Goethe)

 

™ A megismerés abban áll, hogy a gondolkodás segítségével összekötjük a fogalmat az észlelettel. (Rudolf Steiner)

 

™ Aki az ismereteket gyarapítja, az a szomorúságot gyarapítja. Aki mindent tud, mindent megvet. (Mereskovszkij)

 

™ Az igazságot jobb szeretni, mint megismerni. (Konfuciusz)

 

™ Az igazságot élni kell, nem tanulni! (Herman Hesse)

 

™ Bölcsesség egyenlő egyszerűség.

 

  1. Lelki intelligencia

A lelki intelligencia terén sokkal inkább az számít, milyen gyorsan felejt az ember. Milyen gyorsan felejti el az illúzió ábrándképeit, a traumák sebesüléseit, mások hibáit…? Magasabb spirituális szinten a tételes tudás inkább akadály a spontán érzések áradása útján, mint segítség.

 

Tudás vagy áhítat?

Mikor az Írások azt állítják, hogy a tudás az üdvösség eszköze, akkor a tudás mellé az áhítat is odaértendő, a szó másodlagos jelentéstartalma folytán. Ez a tudás és áhítat közötti szoros összefüggésnek tulajdonítható, lévén a tudás az istenszeretet egyik alkotórésze, mert az istenszeretet nem más, mint az Úr fenségének rajongó szeretettel átitatott tudata. (Madhva követője, Dzsajatírtha [1345-1388]: A logika nektárja [Njája-sudha])

 

A mindentudás, vagy teljes és tökéletes tudatállapot különbségét már talán sejtjük. Mit tehetünk gyermekeink spirituális fejlesztése érdekében? Adjuk be őket lámaképzőbe, vagy küldjük Dél-Indiába, kolostori növendéknek? Követeljük meg tőlük, hogy az isteni tudás négy támaszát gyakorolják?

 

Az isteni tudás négy támasza

  1. az örökkévaló (Brahman, Isten) és a mulandó (anyag) megkülönböztetése
  2. függetlenedés a világi és a mennyei örömöktől
  3. a hat erény – békesség, önfegyelem, kiegyensúlyozottság, béketűrés, összpontosítás, hit – megszerzése
  4. vágyódás a felszabadulásra

 

De ezzel nem további terheket varrunk a nyakukba? Nem ugyanazt a metódust ismételjük immár lelki indítékokkal, mint amit az anyagi képzettség megszerzése érdekében alkalmaztunk?

 

  1. Más módszer

Létezik-e más módszer? Fohász, áldás, szent rítus, a tanítómester áldása, Isten kegyelme – titokzatos eszközök, de aligha vitatható az erejük. Ha léteznek csodálatos gyógyulások az imameghallgatások nyomán, akkor talán a gyermek sorsára is hatással lehet a szülők tiszta, szentséges mentális és spirituális kondíciója.

Vegyünk egy nemes jó tulajdonságot, az ékesszólást. A lényegről röviden, ez az igazi ékesszólás – mondják. Ennek záloga nemcsak a retorikai képzés, vagy az érveléstechnikai stúdium. Hogy ékesszóló legyen a gyermek, Indiában például megszületése után az apja veszi a kezébe, majd mézbe és ghíbe mártott arany vesszővel a csecsemő nyelvére írja Szaraszvati, a tudás és ékesszólás istennőjének szent mantráját!

 

„Óh, Szaraszvatí Istennő! Óh, áldásosztó, vágyak beteljesítője! Tanulmányaim megkezdése előtt hódolatom ajánlom néked! Kérlek, tégy mindig tökéletessé!”

 

Szaraszvatí a tudósok, művészek és diákok patrónája, s az iskolák védő istenasszonya is, a tél folyamán (január-február) külön ünnepnapot szentelnek néki, s az otthonokban éppúgy imádják, mint az oktatási intézményekben. Ilyenkor hangszereket, iskolai eszközöket is az oltárra helyeznek, mert ezek az istennő lakhelyei.

 

  1. Zseni nemzése

Meg kell említsük a tudatos fogamzás és tudatos nemzés sajátos gyakorlatát. A családtervezés sokszor a gyermekáldás elkerülését, vagy alkalmasnak tekintett időzítését jelenti. Rosszabb esetben megélhetési forrásnak tekintik az ivadékot, pedig az ilyen anyagi motivációk mellett létezik egy spirituális igényű családtervezés is.

A leendő szülők tudatos felkészülése, meditációja, lelki gyakorlatai, fohászai előzik meg a fogantatási ceremóniát, amelyben így nem csupán a nemi örömszerzés, hanem a kozmikus nász valósul meg. A nemzés valójában áldozathozatal, magvetés, amelyből emberi lény kel ki. Az indiai titkos tanítások egyik legfontosabbja, a Nagy Erdei titkos tan (Brhad-áranjaka-upanisad) részletesen foglalkozik a kérdéssel. Minden áldozathozatalt vagy lelki gyakorlatot a szándék tisztázása előz meg. Ennek során fejezi ki vágyát a pár, milyen lelket szeretnének meginvitálni családjukba. A leendő gyermek neme, testi vonásai, habitusa, szakrális tudásban való jártassága, jelleme, élethossza, karrierje mind szerepelhet a fogadalmi listán. Rituális tisztálkodás, ételáldozat, védőimák és áldó fohászok, majd az elhálás megszentelt mozzanatai teszik teljessé a fogantatási ceremóniát. Később a gyermek megszületésekor folytatódnak az apa feladatai. A világra jött csecsemőt az apja az áldozótűz közelében az ölébe veszi, italáldozatot mutat be az Istennek, majd aranykanállal rituálisan megeteti, miközben fohászkodik: „Néked adom én a Földet, néked a Levegőeget, neked adom én a mennyet! Néked adok én mindent, Földet, Eget és a Mennyet!” Az anya előtt tisztelgő fohász zárja a szép rítust, s az upanisad szövege ekként zárul: „Bizony a siker, hírnév és lelki ragyogás csúcsára jut az, aki e tudás birtokában lévő bráhmana fiaként születik meg.” (Brhadáranjaka-upansiad 6.4.28.)

Talán ezt a tudatos nemzést/fogantatást támasztja alá az a történet, amikor egy nagyhírű jógít egyszer arról faggattak, mit tett annak érdekében, hogy ilyen kiváló tulajdonságokkal rendelkezzék? Mi módon érte el különleges képességeit, vonzerejét és lelki tudását? „Nem tettem érte semmit – szólt a jógí – én így születtem…”

 

Erdei Levente

2017/68

 

 

BETÉT

Ugyan mindenki szeretné kivételesen tehetségesnek tudni gyermekét, ennek megítélése a legtöbb esetben szubjektív. Nagy iskola gyermekeink elfogadása olyanként, amilyenek: tehetségesnek vagy kevésbé kimagaslónak. Mindenesetre az alábbiakban idézünk húsz olyan ismérvet, amik alapján felismerhető a gyermek tehetsége, vagy inkább mondjuk úgy, amik remek lehetőségeket sejtetnek.

 

  1. Már korán érdeklik a szavak és az olvasás
  2. Különösen nagy a szókincse a korához képest
  3. Gyorsan, könnyen és hatékonyan tanul meg dolgokat
  4. Érdeklik a tárgyak és a helyzetek, provokatívan kérdez és szereti az új felfedezéseket
  5. Szokatlanul jó az emlékezőtehetsége, de unja a memorizálást és a felmondást
  6. Gondolkodásmódja rugalmas: könnyen köt szokatlan asszociációkat egymástól távol álló gondolatok között
  7. Független (ez valószínűleg korai önállóságot jelent)
  8. Széles érdeklődési körrel bír
  9. Szokatlan meggyőzőereje van
  10. Szereti a rendet, az állandóságot
  11. Tele van eredeti gondolatokkal, nagyfokú odafigyeléssel és keményen dolgozik, ha valami megragadja a képzeletét
  12. Mindig nyitott a külvilágra
  13. Fejlett humorérzéke van
  14. Érzékeny mások érzéseire
  15. Inkább a kreatív megoldások és az új tennivalók érdeklik, mintsem a rutin és az ismétlődő teendők
  16. Különösen érdeklik az olyan művészi kifejezési formák, mint a rajz, az éneklés, a tánc, az írás vagy a zene és a hangszeres játék
  17. Játékos értelmű, szereti a képzelet és a fantázia világát
  18. Hasonló korú gyerekek között vezetőként viselkedik
  19. Bármiben, amibe fog, a legjobb szeretne lenni
  20. Felismeri a problémát és folyamatosan alkalmazkodik a megoldás érdekében.

 

(Austega honlap nyomán: divany.hu/szuloseg/2011/10/19a_tehetseges_gyerek_20_ismerve)