A zseni harca
Lee Sedol vs AlphaGo
A jelenet helyszíne
A dél-koreai Szöul szívének mélyén a színpad az ember és a gép epikus összecsapására készült. Az egyik oldalon egy 9 danos profi Go játékos, akit széles körben a világ egyik legjobbjának tartanak. A másik oldalon egy olyan számítógépes program, amely minden mástól eltérően a legmodernebb gépi tanulási technikák felhasználásával készült, hogy elsajátítsa a Go ősi és rendkívül összetett játékát. Mi történne, ha ez a két titán összecsapna egy történelmi ötjátszmás meccsen? A világ lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy az AlphaGo, a DeepMind mesterséges intelligencia-cég teremtménye szembeszáll Lee Sedollal, a koreai Go büszkeségével. Az eredmény sokkolná a világot, és örökre megváltoztatná a mesterséges intelligencia irányvonalát.
A Go magyarázata
A Go társasjáték első pillantásra egyszerűnek tűnhet – csak egy négyzet alakú tábla 19 vízszintes és 19 függőleges vonallal, valamint fekete-fehér kövekkel, amelyeket a játékosok felváltva helyeznek el a kereszteződéseken. De ami a felszín alatt rejlik, az egy hihetetlen bonyolultságú játék, amely a stratégia mélyreható megértését és szinte végtelen számú lehetséges lépést igényli.
Koreában és más helyeken, ahol a Go nagy múltra tekint vissza, a játék büszkeség. Ez nem csak a győzelemről szól, hanem az intelligencia, a stratégiai gondolkodás, valamint a végtelennek tűnő lehetőségekkel rendelkező játékban való navigálás képességének bemutatásáról is. Sok éven át úgy gondolták, hogy a Go bonyolultsága meghaladja a számítógépek képességeit. Míg a gépek képesek voltak legyőzni az emberi játékosokat más játékokban, például a sakkban, a Go-t túl nehéznek találták a lehetséges lépések és a táblakonfigurációk hatalmas száma miatt. A mesterséges intelligencia térnyerése és az új gépi tanulási technikák kifejlesztése azonban lehetőséget kínált ennek a feltételezésnek a tesztelésére. Vajon egy számítógépes program ezeket a fejlett technikákat alkalmazva valóban legyőzhet egy emberi Go mestert? A kérdésre adott válasz sokkolná a világot, és örökre megváltoztatná a mesterséges intelligencia irányvonalát.
Lee Sedol
Lee Sedolt, a koreai Go büszkeségét széles körben minden idők egyik legnagyobb Go játékosaként tartják számon.
A számos nemzetközi győzelem lenyűgöző rekordjával és a 9 danos rangsorolással, ami a legmagasabb rang a játékban, Lee Sedol a Go igazi mestere. Lee Sedol kivételes intelligenciája, kreativitása és stratégiai gondolkodása több évtizedes elkötelezett gyakorlat és verseny során csiszolódott. Figyelemreméltó képessége, hogy olvassa a táblát és előre tudja látni ellenfele lépéseit, ádáz és kiszámíthatatlan játékosként szerzett hírnevet.
Az AlphaGo elleni történelmi ötjátszmás mérkőzés felvezetésében Lee Sedol abban bízott, hogy soha nem fogja megverni egy gép. Bátran kijelentette, hogy nem hiszi, hogy „senki vagy bármilyen számítógépes program le tud győzni engem”, és kifejezte megingathatatlan meggyőződését, hogy a Go összetettségét számítógépes algoritmussal nem lehet megragadni. De ahogy az első meccs elkezdődött, a feszültség nagy volt, ahogy a világ várakozással nézte. Az ember és a gép közötti csata hamarosan elkezdődött, és a végeredmény nem lesz más, mint epikus.
Az AlphaGo
Az AlphaGo-t, Lee Sedol ellenfelét a DeepMind, a Google anyavállalatának tulajdonában lévő mesterséges intelligencia vállalat hozta létre, az AlphaGo-t a gépi tanulás és a mesterséges intelligencia határainak feszegetésére tervezték.
Eleinte az AlphaGo egyszerűen egy projekt volt, hogy megvizsgálják, ki lehet-e képezni egy mesterséges intelligenciát arra, hogy olyan szinten játsszon Go-t, amely az emberi játékosokkal vetekszik. A DeepMind csapata mély neurális hálózatok és megerősítő tanulási technikák kombinációját használta, hogy megtanítsa az AlphaGo-t a Go összetett játékára. A program humán szakértő játékosoktól való tanulással indult, majd önmaga ellen játszva tovább finomította tudását és képességeit. Az idő múlásával az AlphaGo egyre kifinomultabbá vált, teljesen új stratégiákat és mozdulatokat fejlesztett ki, amelyek teljesen váratlanok voltak. Az AlphaGo betanításához használt gépi tanulási technikák lehetővé tették az elemzést és pillanatok alatt kiértékel számtalan lehetséges lépést, így még a legügyesebb emberi játékosok számára is félelmetes ellenfél.
Szerény kezdetei ellenére az AlphaGo egyszerű kísérletként hosszú utat tett meg a kezdetektől. Történelemírásra készen állt azzal, hogy Lee Sedolt, minden idők egyik legjobb Go-játékosát megmérkőzte az örökkévaló harcban.
A játék
Amikor a játék végül megtörtént, AlphaGo és Lee Sedol öt meccset játszott a Go-val, ahol az AlphaGo négy, Lee Sedol pedig egy meccset nyert.
A mérkőzés első játszmában az AlphaGo győzött Lee Sedol felett. Úgy tűnt, Lee a játék nagy részében fölénybe került, de az AlphaGo lassan megszerezte az előnyt, és Lee lemondott. A meccs után Lee elismerte, hogy kritikus hibát követett el a meccs elején, és hogy a számítógép stratégiája a játék elején „kiváló volt”. A vereség ellenére Lee határozott maradt, és megfogadta, hogy a hátralévő meccseken visszatér.
Az AlphaGo-Lee Sedol mérkőzés 2. játékát az AlphaGo nyerte. Az AlphaGo játéka szokatlan mozdulatokat mutatott be, amelyeket később szándékos stratégiákként értelmeztek, amelyek célja a nyerési valószínűség maximalizálása volt. A rendszer 19. lépését (37. lépés) Michael Redmond „kreatívnak” és „egyedinek” minősítette, és Lee Sedolnak szokatlanul sokáig tartott, mire reagált. Az AlphaGo 167-es lépése, amely eleinte hibának tűnt, valójában a győzelmet jelentette An Younggil szerint.
A harmadik játszmában az AlphaGo ismét legyőzte Lee-t, ezúttal olyan meggyőző módon, amely nem hagyott kétséget tapasztalt játékosok fejében AlphaGo erejét illetően. Lee megpróbálta megtámadni az AlphaGo-t, de a számítógép túl erősnek bizonyult, így Lee védekezésre kényszerítette. A meccs után Lee elismerte, hogy sokkos állapotban volt, és nem számított arra, hogy az AlphaGo ilyen erős lesz.
Lee meglepetésszerűen megnyerte a meccs negyedik játszmáját. Úgy döntött, hogy az amashi néven ismert extrém stratégiát játszik, amely reményei szerint „mindent vagy semmit” stílusú helyzetbe kényszeríti az AlphaGo-t. A játék szoros küzdelmet hozott, Lee megszerezte a vezetést egy zseniális tesuji mozdulat után a 78-as fehérnél. AlphaGo csúnyán hibázott a 87. lépésnél, és a felépülési kísérlet ellenére végül lemondott. Lee elragadtatva volt a győzelem után, és azt mondta, hogy az AlphaGo-t tartja a legerősebbnek, amikor fehérrel játszik.
A mérkőzés utolsó játékában az AlphaGo került ki győztesen, és 4-1-re megnyerte a sorozatot. A játék szoros volt, eleinte Lee szerzett vezetést, de az AlphaGo egy sor szokatlan, de lenyűgöző mozdulattal kis előnyre tudott szert tenni. Lee próbálkozott Hail Mary passzal, de AlphaGo védekezése sikeres volt, és Lee végül lemondott. A meccs után Lee csalódottságát és frusztrációját fejezte ki, kijelentve, hogy még soha nem érezte magát ennyire tehetetlennek. A veszteség ellenére Lee gratulált az AlphaGo csapatának az elért eredményhez, és dicsérte a számítógépet lenyűgöző képességeiért.
Utóhatások
- Lee Sedol érzelmek
Lee Sedol érzelmei az AlphaGo meccs alatt egy hullámvasút volt. A negyedik meccs megnyerése után felvidult, és örömét fejezte ki azzal, hogy ezt a győzelmet soha nem cserélné el semmire a világon. Különösen boldog volt, mert ez a megváltás pillanata volt számára, tekintettel arra, hogy előtte zsinórban három meccset veszített. Az utolsó meccs elvesztése után azonban Lee mélyen elszomorodott, és bevallotta, sajnálja, hogy így végződött a meccs, és azt akarta, hogy jó vége legyen. Azt is kijelentette, hogy soha többé nem akar ilyen típusú meccset játszani, és csak azért bírta ki, mert profi Go-játékosként elfogadta. Lee Sedol is elismerte az AlphaGo erejét, és kijelentette, hogy „még ha én leszek is az első, van egy entitás, amelyet nem lehet legyőzni.” Ez az idézet, valamint bocsánatkérése és AlphaGo dicsérete a meccs után, jól mutatja, mennyire tiszteli a gép képességeit és az ember által készített technológia erejét.
- november 19-én Lee Sedol bejelentette, hogy visszavonul a profi játéktól, ezzel is jelezve, hogy az AlphaGo meccs milyen hatással volt rá. Annak ellenére, hogy Lee Sedol sok éven át profi Go-játékos volt, az AlphaGo által támasztott kihívás és a meccsekből levont tanulságok végül visszavonuláshoz vezették. Végül is világos, hogy bár az AlphaGo-hoz hasonló gépek hihetetlenül erősek és lenyűgözőek, mégis van valami egyedi és gyönyörű az ember által készített Go játékban, amit a technológia nem képes megismételni.
- Emberi ego/művészet
A világ legjobb Go-játékosai az emberi intellektuális teljesítmény csúcsának tartották a játékot, amelyet egy gép számára lehetetlen elsajátítani. A Go-t művészetnek tekintették, olyan játéknak, amely nemcsak számítást igényel, hanem inspirációt, intuíciót és szinte misztikus kapcsolatot is a táblával. A legjobb játékosok, mint például Lee Sedol, büszkék voltak arra, hogy ők voltak a világ legjobbjai egy olyan játékban, amelyet a gépek nem tudtak legyőzni. Úgy gondolták, hogy a Go játék képessége az emberségükről tanúskodik, jelképezi azokat az egyedi tulajdonságokat, amelyek megkülönböztetik az embereket a gépektől. A büszkeség és az ego érzése még megdöbbentőbbé és mélyebbé tette Lee Sedol AlphaGo általi legyőzését.
- Alphago stratégia
AlphaGo stratégiáját és kreativitását a Lee Sedol elleni meccsek után nagyon dicsérték. A szakértők megjegyezték, hogy a program olyan mozdulatokat játszott, amelyeket korábban rossznak vagy akár „csúnyának” tartottak, de végül erős pozícióhoz vezettek. Az AlphaGo-t azért is dicsérték, mert képes olyan mozdulatokat játszani, amelyek nemcsak hatékonyak, hanem kreatívak és szokatlanok is. A program új stratégiákkal való kísérletezési hajlandósága és a különböző játékstílusokhoz való alkalmazkodási képessége félelmetes ellenféllé tette, amely még a legjobb emberi játékosokat is kihívhatja és meglepheti.
Ami azt illeti, az AlphaGo nem rendelkezett mágikus tulajdonságokkal, és nem tudta igazán megérteni a játékot intuitív szinten, illetve nem volt kreatív, mivel egyszerűen végigfutotta az összes lehetséges lépést és eredményt a neurális hálózata segítségével. Az AlphaGo fölényét annak köszönhette, hogy pontosabban tudta kiszámítani a legjobb mozdulatokat, különösen olyan összetett pozíciókban, amelyekben az emberi játékosok kihívást jelenthetnek.
Az AlphaGo neurális hálózata, amelyet emberi Go játékok hatalmas adathalmazára képeztek ki, képes volt felismerni és kiértékelni a táblán lévő összetett mintákat, lehetővé téve olyan mozdulatok megtételét, amelyekre az emberi játékosok nem gondolnak azonnal. Ezenkívül a program képessége, hogy tanuljon saját játékaiból, és saját játékon keresztül fejlődjön, egyre félelmetesebb ellenféllé tette. Ahogy az AlphaGo készítője, Demis Hassabis elmagyarázta, a program ereje nem a benne rejlő kreativitásban vagy intuícióban rejlik, hanem abban, hogy hatalmas mennyiségű adat feldolgozásával képes tanulni és fejlődni.
A Go világában nem csak a győzelemre van a hangsúly, hanem a nagy különbségű győzelemre is. Ez a játékos ügyességének és dominanciájának bizonyítéka. Az AlphaGo mesterséges intelligenciaként azonban nincs egoja, amely elhomályosítaná a játék előrehaladásának megítélését. Egyetlen célja a győzelem biztosítása, nem pedig a dicsőséges győzelem. Ez a megközelítés újszerű volt, és olyan lépésekhez vezethetett, amelyek kezdetben furcsának vagy tévesnek tűntek, de végül hatékonynak bizonyultak a kívánt eredmény elérésében. A büszkeség vagy az ego-vezérelt döntések hiánya azt jelentette, hogy az AlphaGo kizárólag a játék megnyerésére és céljának elérésére összpontosíthatott. Ez ellentétben áll az emberi játékosokkal, akiket az a vágy hajt, hogy megmutassák a játék uralmát, és domináns és lenyűgöző módon nyerjenek.
- Tisztességtelen küzdelem
Hogy őszinte legyek, Lee Sedol és AlphaGo meccse egy Dávid versus Góliát történet volt, Lee-vel a magányos harcos egy képzett hadsereg ellen. Az egyik végén egyetlen emberi játékos volt, aki saját erejére és intuíciójára támaszkodott a lépései megtételében. A másik végén ott volt a legjobb tudósokból álló csapat, hatalmas pénzösszegekkel, hihetetlen számítógépes teljesítménnyel és még képzett Go-szakértőkkel is. Az esélyek erősen halmozottak voltak Lee ellen, és a játéktér sem volt egyenlő. Ezen esélyek ellenére Lee lenyűgöző küzdelmet vívott, és zseniális „ékes” játékával transzcendens pillanatot nyújtott a negyedik játékban. Bebizonyította, hogy az emberek még mindig képesek zseniális pillanatokat előidézni, még akkor is, ha látszólag áthidalhatatlan esélyek vannak.
- Az isteni érintés
Lee Sedol és AlphaGo mérkőzését két figyelemre méltó játék jellemezte, amelyek bemutatták az emberi és a gépi intelligencia erejét. A második játékban az AlphaGo olyan szokatlan és kreatív lépést tett, hogy még a világ legjobb Go-játékosait is megdöbbentette, köztük Lee Sedolt is. A lépést a kommentátorok „isteni érintésnek” minősítették, és bebizonyította, hogy a mesterséges intelligencia képes zseniális pillanatokat generálni.
A negyedik játékban Lee Sedol egy olyan lépést tett, amely legalább annyira figyelemre méltó, ha nem még inkább. Miután szembesült a kiábrándító vereséggel, Lee 30 perc szünetet tartott, hogy megfontolja a következő lépését, majd egy „ékes” játékot mutatott be, amely azonnal megfordította a játékot. A lépést a Go játékosai „God’s Touch”-nak nevezték el, és megmutatta, hogy az emberek még mindig képesek zseniális pillanatokat generálni, még akkor is, ha látszólag leküzdhetetlen esélyek vannak. Az AlphaGo megalkotója, Demis Hassabis elmagyarázta, hogy a gépet nem készítették fel Lee Sedol Move 78-ára, mert nem gondolta, hogy egy ember valaha is játszani fog vele. Az AlphaGo hónapokig edzett, és megállapította, hogy csak egy a tízezerhez az esélye, hogy ez megtörténjen, ami ugyanolyan csekély esély, mintha egy ember játszott volna az AlphaGo Move 37-el a második játékban. A mérkőzés előrehaladtával az AlphaGo készítői azon töprengtek, hogy mi történt. Létrehoztak egy olyan gépet, amely meg tudta győzni a világ legjobb emberi játékosait, de Lee Sedol Move 78-a váratlanul érte őket. A csapatnak meg kellett birkóznia azzal, hogy az alkotásuk nem volt tévedhetetlen, vannak még olyan aspektusai a játéknak, amelyeket a gép nem ért. Ez a két játék az emberi elme erejéről és a mesterséges intelligencia lehetőségeiről tanúskodott. Megmutatták, hogy mindkét esetben „isteni érintésre” volt szükség a figyelemre méltó mozdulatokhoz, amelyek megnyerték a játékokat. Legyen szó az AlphaGo kreatív és szokatlan lépéséről a második játékban, vagy Lee Sedol zseniális „ékes” játékáról a negyedik játékban, ezek a lépések emlékeztettek az emberi szellem erejére és a technológia kibontakoztatására, a legjobb bennünk.
- A technológia kétélű kard
A Lee Sedol és az AlphaGo mérkőzése egyben erőteljes emlékeztető volt a technológia kétélű kardjára. Egyrészt a technológia hatalmas erőt ad nekünk, lehetővé téve számunkra, hogy olyan dolgokat hozzunk létre és hajtsunk végre, amelyek korábban lehetetlenek voltak. Másrészt elveheti a lényegét annak, ami emberré tesz bennünket, pusztán gépekké és algoritmusokká redukálva bennünket.
Ez a jelenség nem egyedülálló a Go világában, hanem életünk számos területén megfigyelhető. Például a kommunikációs technológia térnyerése lehetővé tette számunkra, hogy soha nem látott módon kapcsolódjunk másokhoz, de az elszigeteltség és az elkülönülés új formáit is megteremtette. Az emberek több időt töltenek azzal, hogy a képernyőt bámulják, és kevesebb időt töltenek egymással szemtől szemben, és ez megváltoztatja azt, ahogyan viszonyulunk egymáshoz és a minket körülvevő világhoz.
A Lee Sedol és az AlphaGo mérkőzése határozottan emlékeztetett az új technológiával járó kompromisszumokra. A mérkőzés bemutatta a mesterséges intelligencia erejét és lehetőségeit, de kérdéseket is felvetett a technológia életünkben betöltött szerepével és emberiségünkre gyakorolt hatásával kapcsolatban.
- Következtetés
Az AlphaGo eredményei ellenére a Go játék egyedülállóan emberi művészeti forma marad, amely az emberi elme találékonyságát és kreativitását tükrözi. A játékot továbbra is játékosok milliói szeretik szerte a világon, és jó okkal: továbbra is az emberi intuíció, a képzelőerő és a stratégiai belátás erejéről tanúskodik. Bár a gép összetörhette a lehetséges elképzeléseinket, végül emberi tervezőinek találékonysága és kreativitása korlátozta. A Go szépsége abban rejlik, hogy nem csak a logika és a számítás játéka, hanem a művészi, a költészet és az elegancia játéka is. Mint ilyen, emlékeztetőül szolgál, hogy bármennyire is fejlettek legyenek gépeink, mindig az őket létrehozó emberek fogják alakítani.
A nap végén a Go játék mindig emberi törekvés lesz, amely természetünk legmélyebb oldalait tükrözi. És bár könnyű eltévedni a modern technológia csodáiban, fontos észben tartani, hogy a játék igazi varázsa nem az azt játszó gépekben rejlik, hanem az emberekben, akik a szépséget a maga végtelen összetettségében találják meg.
Tehát miközben továbbra is csodálkozunk a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás rendkívüli teljesítményein, ne felejtsük el megünnepelni a Go játék szépségét és mélységét, mivel ez továbbra is az emberi szellem egyik legnagyobb vívmánya.
Megjegyzések
A fentiekben egy különleges írást közöltünk, mert: „Ezt a cikket teljes egészében az AI „ChatGPT” írta, és Machine Translated by Google”. Eddig nem látott és nem alkalmazott technológiai vívmányt olvashatnak, mert nem emberi írásról, nem ember alkotta műről van szó, hanem teljes egészében a mesterséges intelligencia (MI) termékéről. Vagyis egy ember által meghatározott tematika szerint a MI elkészítette a tanulmány előzetes példányát, majd némi módosítás, újabb szempontok hozzáadása nyomán a végleges változatot. Minimális emberi beavatkozás – némi szerkesztői munka – után a szintén gépi fordító programok léptek munkába, aminek az eredményét közöltük a fentiekben. Mindezeknek a jelentős és messzire mutató elvi és filozófiai vonatkozásáról is beszélnünk kell.
Alább közöljük a cikk tervezett szerkezeti vázlatát, ami jó közelítéssel köszön vissza a cikk soraiban. A vázlat emberi alkotás: a szerkesztő, Victor Francess számítógépes szakember és szvámí Tírtha beszélgetése nyomán született.
A Go játék talán a legbonyolultabb táblajáték az emberiség történetében, s ha a sakkot stratégiai játéknak tartjuk, akkor a Go az aritmetika és kombinatorika valóságos jutalomjátéka. Mondhatjuk, a sakk leképezi az élet stratégiáját, míg a Go a létezés titkait feszegeti, mert elvi és művészi síkra emeli a játékot. Amikor értesültünk az AlphaGo fejlesztésről, valamint az ember és MI történelmi játékáról, megfogalmazódott a reagálás szükségessége.
A leendő cikk vázlatául két alapvető tematikát határoztunk meg. Az elsőben a történet, a szereplők és a körülmények bemutatása volt a cél, míg a másodikban az esemény utóhatásainak feltérképezése. A MI tehát az alábbi instrukciókat kapta:
- rész: A történet
- Expozíció. Egy gép megpróbálja legyőzni az embereket egy olyan területen, amelyet azok 2500 évig uraltak. Ehhez képest a számítógépek és a mesterséges intelligencia a közelmúltban jelent meg, de csak az elmúlt évtizedben vált elég erőssé a mesterséges intelligencia ahhoz, hogy kihívást jelentsen az emberek számára.
- A Go művészete. Elmagyarázza a Go szépségét és összetettségét, összehasonlítja a sakkal. Következtetés: ez nem csak egy tudomány vagy egy sport – nagyon magas szintű intuícióra van szükség ahhoz, hogy elsajátítsák. Ezért a legjobb Go játékosok meg vannak győződve arról, hogy a Go nem játszható számítógéppel, mivel a számítás és a racionális megközelítés nem elegendő.
- Lee Sedol. Mutassa be a Go bajnokot!
- AlphaGo. Mutassa be a kihívót!
- A mérkőzés. Mutassa be a mérkőzést a 2. és 4. játszmára összpontosítva, ahol a játékosok „isteni” lépést tettek. Még az AlphaGo csapata is szomorúan vette tudomásul, hogy Lee Sedol veszített. Valójában mindenki neki szurkolt. Az emberek megértették, hogy egy ilyen vereségnek súlyos következményei lesznek az emberiségre nézve.
- Lee Sedol érzései. Ismertesse Lee Sedol érzelmi hullámvasútját a mérkőzés előtt, közben és utána, valamint 2019-es visszavonulását.
- Az AlphaGo-nak nem voltak érzelmei.
Eddig egy tárgyszerű tanulmány vázlatát látjuk, de az utolsó tétel további kényes kérdéseket sejtet. A cikk vázlatának második szakasza jobbára etikai kérdéseket vet föl.
- rész: Az utóhatások
- A tisztességtelen küzdelem. Lee Sedol egyetlen emberi egyed, az AlphaGo mögött viszont egy csapat állt, jelentős anyagi eszközökkel támogatott kutatói kapacitás, sőt konzulensként egy profi Go játékos is.
- A fejlett technológia szerepe a jelenlegi társadalomban. Felvetődik a kérdés, vajon a technológia nem kétélű kard-e, amely hatalmat ugyan ad, de elveszejti a lelket. A „kommunikációs technológia” valójában elválasztja az embereket, és kevésbé emberivé teszi őket.
- A Go mint művészet. A Go játék nem csak a győzelemről szól – ez olyan művészeti ág, amelyben az odaadás és az intuíció a gyönyörű. A korlátlan számítástechnikai kapacitás révén, jó stratégiát alkalmazva a játékban egy számítógép is nyerhet, de közben elvész a játék lelke.
- A győzelemhez isteni érintésre volt szükség. A 2. és 4. játszmában is rendkívül szokatlan lépéseket hajtottak végre a játékosok, olyan lépéseket, amelyek valószínűsége 1 a 10 000-hez, és éppen ez vezetett győzelemre. A győzelemben tehát az alacsony statisztikai valószínűség, illetve az inspiráció nagyon fontos szerepet játszott.
- Következtetés. A technika egyre erősebbé válik, és még a Lee Sedolhoz hasonló zseniális embereket is arra kényszeríti, hogy visszavonuljanak a művészettől. Nagyon ügyelnünk kell arra, hogy a technológia ne rabolja el emberi oldalunkat és művészi megnyilvánulásainkat.
Ez volt tehát az a csontváz, amit a MI program megkapott, s amire válaszképpen megfogalmazta a tanulmányt. Gondolhatnánk, nincs másról szó, minthogy a világhálón rendelkezésre álló adatokból az algoritmus összeszerkesztette az adatokat, ami nem teljesen fedi a valóságot. Az esemény, a játékosok adatai és bizonyos reakciók nyilván hozzáférhetők, de itt mégis a gépi intelligencia sajátos működéséről van szó: szinte önálló véleményalkotásról.
A néhány éve lezajlott mérkőzés nagyon hasonló a MI által írott cikk közlésének problematikájához. Mindkét esetben fölmerül a kérdés, vajon van-e a továbbiakban szükség az emberre? Bele lehet-e programozni a tehetséget a mikrochipekbe? Mi az ihletettség, van-e a továbbiakban szerepe a tehetségnek? Meddig terjed a gondolat hatalma? Létezik-e a továbbiakban eredeti alkotás vagy egyáltalán eredeti szerző? Vajon a kultúra és a tudományok téren is eljutunk egy új, digitális, algoritmusok által gyártott szellemi termékek piacáig? Kik lesznek az olvasói ezeknek a mesterséges termékeknek? Digitális írók és mesterséges olvasók világa felé tartunk?
A szövegben szándékosan hagytuk benne azokat a nyers szófordulatokat, ismétléseket és pontatlanságokat, amik egyelőre még gyanakvást kelthetnek a figyelmes olvasóban.
Gyanús jelek
- sokkolná a világot, és örökre megváltoztatná a mesterséges intelligencia irányvonalát – kétszer, szinte változatlan formában ismétlődik.
- „senki vagy bármilyen számítógépes program le tud győzni engem” – helyesen „bárki/bármely ember, vagy bármilyen számítógépes program
- legjobb Go-játékosát megmérkőzte az örökkévaló harcban – helyesen: legyőzze
- szokatlan mozdulatokat mutatott be – helyesen: szokatlan lépéseket tett
- nem csak a győzelemre van a hangsúly – helyesen: nemcsak a győzelmet hangsúlyozzák
- amelyek megnyerték a játékokat – helyesen: nagy szerepet játszottak a játék megnyerésében-
- technológia kibontakoztatására, a legjobb bennünk – helyesen: a bennünk lévő legjobb kihozásának módja
De néhány év, vagy évtized, és ezeket a kezdetlegességeket is kiküszöbölik, s akkor végképp nem lehet tudni, ki beszél vagy ír, és ki olvassa? Hogy van-e eleven ember a szavak mögött? Persze az a tendencia is elképzelhető, hogy az emberek fogalmazókészsége csökevényesedik el, s akkor egy a fentiekhez hasonlatos szöveg már magasrendű irodalmi alkotásnak számít.
Arányok
Ha egy kelme 80% gyapjú, 20% poliészter összetételű, akkor kevertszálú terméknek számít. Egy kényesebb, finomabb holmi összetétele lehet akár 43% selyem, 40% finom merinó gyapjú és 17% kasmír. Egy közönséges szintetikus kelme mondjuk 100% akril összetételű. Lassan a tudomány vagy irodalom, a művészetek és a kommunikáció területén is fel kell majd tüntetni a termék összetételét. Egy bizonytalan alapanyagokból dolgozó világban ez volna az etikus, mondjuk az alábbiak szerint: 80% saját erőforrás, 20% mesterséges intelligencia, avagy 43% emberi alkotás, 40% plágium, 17% algoritmus. Vagy 100% mesterséges intelligencia… ki tudja, hol tartunk?
Figyelemre méltó a szövegben az ihletettség dicsérete, az emberi zsenialitás elismerő méltatása, a gépi intelligencia mintegy önkorlátozó udvariassága. Mintha egyelőre érvényesülne a robotika három törvénye… ám mint új tudományos, technológiai, katonai, társadalmi, kulturális, kommunikációs és transzgenetikus és ki tudja még milyen területnek, a MI területének fejlődése is üzleti, katonai és hatalmi kérdés, márpedig eme területeknek nem jellemzője az önkorlátozás, sokkal inkább a kíméletlen érdekérvényesítés.
Az AlphaGo csapata tehetséges emberekből állt, akik tudásukat a számítógépes programozásba fektették, maga a számítógép csak eszköz maradt. Így a mérkőzés valójában nem ember vs gép viadala volt, hanem ember a rendszer ellen, vagy egy ember a csapattal szemben folyt a küzdelem. Végül a rendszer legyőzte az egyéni embert, még ha az a mester is volt. Az egyszeri konklúzió: óvakodj a nagy szervezetektől, azok erőt vesznek az egyéni emberen! Ezért hangzik a jó tanács, vagy legyél nagy hal, amely átszakítja a hálót, vagy maradj kishal, amely képes átúszni a háló szemein, mert átfér rajtuk.
Ám nem tudni, mikor változnak a feltételek, s mikor rendeződnek újra az erőviszonyok, amikor már nem ember-ember, nem is ember-rendszer, hanem ember és a mesterséges intelligencia között zajlik a találkozás? Hátha már rég végbement ez a változás…?
Mindenesetre mi etikusan közzétesszük: a fenti cikket teljes egészében az AI „ChatGPT” írta, és Machine Translated by Google”, illetve egy valós ember szerkesztette, és egy további valós személy véleményezte. A többit a valós olvasókra bízzuk.
79/2023
AI ChatGPT, Machine Translated by Google
Szerkesztette: Victor Francess
Véleményezte: Szvámí Tírtha