Miben lásd a Legfelsőbbet?

A Rg-véda himnuszaiban (1.164., 10.129.) valóságos szellemi áttörésként fogalmazódott meg a felismerés, miszerint az istenségek, a világok és a lények egyetlen végső princípiumra vezethetők vissza, de hátramaradt e tan részletezése. A Pradzsápati-himnusz (Rg-véda 10.121.) tipikus példája a kérdés további vizsgálatának, ami a bráhmana-irodalomban folytatódott, majd az upanisadok Brahmanként vagy átmanként határozzák meg ezt a végső princípiumot. A kérdés azonban még mindig nyitva maradt: mit tekintsünk Brahmannak vagy átmannak? Az efféle tudakozódás általában párbeszédes formában zajlik, melyben a megvitatott téma definíciók sorozataként szerepel, melynek elemeit sorra cáfolják, mígnem eljutnak a helyes konklúzióig.
A jelen szakasz is ilyen természetű, amelyben Náradát, a bráhmanák emblematikus képviselőjét Szanatkumára oktatja, aki Brahmá fia, csakúgy, mint Nárada. Szanatkumárát egyesek Szkandával azonosítják, ekkor a párbeszéd a ksatriják és bráhmanák szellemi versengésének szimbolikus példája. Forrásunk a Száma-védához sorolt Cshándógja-upanisad, az upanisad-irodalom legterjedelmesebb darabja.
Szanatkumára Brahman imádatának tizenhat módozatát sorolja fel, melyek rendre magasabbak a megelőző módozatoknál. A felsorolás a fizikai tényezőktől indul. Érzékszervinek tekinthető a megnevezés-beszéd (1-2.), és egy finom szimbolizmus már itt megjelenik. A kincskeresés másként az időszámítás, kronológia tudománya, a politika másként az osztatlan Véda-bölcselet, annak huszonnégy ágazatával együtt, az istenek az imádatmódok, illetve a szövegmagyarázat, exegetika (nirukta) tanát jelenti, míg a brahman szó a szent tant, az imák tudományát, vagy a lélek ismeretét.
A felsorolásban a mentális szférával kapcsolatosnak az elme, akarat (szankalpa, azaz döntés, elszánás, misztikus megfelelője Mitra) és gondolat, bár ez utóbbi nemcsak az elme funkciója, hanem a értelmi princípium, tudati anyag (csitta, értelem, vágy, intellektus, misztikus megfelelője Agni) is (3-5.). Ez átvezet a tudat magasabb működéséig, az értelemig (6-8.). Ezután fizikai tényezők következnek (9-12.), de csak látszólagos a visszakanyarodás, mert e tényezők szimbolikusak is, s a tudat megvilágosodásának további fokozatait jelölik: étel (létfenntartás / lelki szeretet, misztikus megtestesítője Aniruddha), víz (élet, teremtés / lelki békesség), tűz (energia / lángész, misztikus megtestesítője Indra), végül éter vagy tér (mindent átható jelleg / lelki géniusz, a lángész állandó lobogása, misztikus megtestesítője Umá, Siva hitvese).
Így könnyebben érthető a visszatérés a mentális működésekhez (13-14.), amik ismét szimbolikusak is: memória (emlékezet / lelki mindentudás, misztikus megtestesítője Rudra), remény (a törekvések ösztönzője / a lelki látásmód öröme, misztikus megtestesítője Szaraszvatí). Végül eljutunk a lélegzetig, mint legfőbb életelvig, ami összetartja az emberi szervezet alkotóit. Az élet elgondolása Brahmanként fölülmúlja a korábbi koncepciókat. Innen tovább jutunk az igazságig, aminek megértése is feltételez bizonyos fokozatos megközelítést: gondolat, hit, állhatatosság, alkotás, boldogság a lépések. Ezek már a megvilágosodott tudat lelki gyakorlatainak tekinthetők. Legvégül a Teljesség következik, amely saját fenségében felölel mindent, rajta kívül nincs is semmi. A Teljesség azonos a belőle fakadó örömmel, ami nem az egyén öröme, hanem a Legfelsőbb, Isten vonása. Ehhez hasonlóan a teremtés sem egyéni aktus, hanem a létezés túláradó öröméből fakadó isteni kreativitás. A Teljesség áthatja a mindenségben létező ezernyi féle élőlényt, s ennek felismerése eloldozza az ember kötelékeit. A sorozat tehát a véges és korlátozott koncepcióktól a végetlen és határtalan Teljességig terjed.

7.1. A megnevezés
7.1.1. szöveg
– Oktass engem, tiszteletre méltó uram! – e szavakkal fordult Nárada Szanatkumárához. Az így válaszolt:
– Mondd el előbb, mi az, amit már tudsz, s aztán elmondom, mi van még azon túl.

7.1.2. szöveg
Nárada szólt:
– Ismerem a Rg-védát, a Jadzsur-védát, a Száma-védát s negyedikként az Atharva-védát, valamint az ötödik védát – az elbeszéléseket és régi történeteket, a védák tudományát (a nyelvtant), az ősök megbékítésének tudományát, a számok, a sors, a kincskeresés tudományát, a logikát, etikát, a politikát, az istenek s Brahman tudományát, a szellemek és a hadászat tudományát, ismerem a csillagokat, jól bánok a kígyókkal s a művészetek tudományában is járatos vagyok. Mindezt már ismerem, tiszteletre méltó uram!

7.1.3. szöveg
– Mindeme tudás ellenére úgy érzem, csak a mantrákat ismerem, de nem magát az Önvalót. A hozzád hasonló jeles személyektől azt hallottam, aki látta az Urat, legyőzi a bánatot és az Önvaló ismerője lesz. Márpedig én bánatos vagyok tiszteletre méltó uram. Vigyél át, kérlek, a szenvedések túlpartjára!
– Valóban, amit eddig tanultál, az csak megnevezés – válaszolt Szanatkumára.

7.1.4. szöveg
– Bizony csak megnevezés a Rg-véda, a Jadzsur-véda, a Száma-véda s a negyedik Atharva-véda, ötödikként az elbeszélések és régi történetek, az ősök tudománya, a számok, a sors, a kincskeresés tudománya, a logika, az etika, a politika, valamint az istenek és Brahman tudománya, a szellemek s a hadászat tudománya, a csillagok, kígyók és művészetek tudománya. Mindez csak megnevezés. Meditálj a megnevezésen!

7.1.5. szöveg
Aki a megnevezésben Brahmanon meditál, tetszése szerint járhat-kelhet mindenhol, ameddig a Név az úr; igen, aki a megnevezésben Brahmanon meditál.
– Tiszteletre méltó uram, létezik-e nagyszerűbb a megnevezésnél?
– Igen, van jobb a megnevezésnél.
– Mondd el nékem, tiszteletre méltó uram!
7.2. szakasz: A beszéd
7.2.1. szöveg
– A beszéd kétség kívül kiválóbb, mint a megnevezés. A beszéd révén érthetjük meg a Rg-védát, a Jadzsur-védát, a Száma-védát, negyedikként az Atharva-védát, ötödikként az elbeszéléseket és régi történeteket, az ősök tudományát, a számok, a sors, a kincskeresés tudományát, a logikát, az etikát, a politikát, valamint az istenek és Brahman tudományát, a szellemek s a hadászat tudományát, a csillagok, kígyók és a művészetek tudományát, valamint földet és eget, a levegőt és az űrt, a vizet és tüzet, a félisteneket és embereket, a vadakat s madarakat, a füveket és fákat, az állatokat s bogarakat, a legyeket és hangyákat, a helyest és nem helyest, az igazat és a hamist, jót s rosszat, kellemest és kellemetlent. Ha nem volna beszéd, nem volna ismeretes sem a helyes, sem a helytelen, sem az igaz, sem a hamis, sem a jó, sem a rossz, sem a kellemes, sem a kellemetlen. Mindent a beszéd tesz ismertté. Meditálj a beszéden!

7.2.2. szöveg
Aki a beszédben Brahmanon meditál, tetszése szerint járhat-kelhet mindenhol, ameddig a beszéd az úr, igen, aki Brahmanon meditál a beszédben.
– Tiszteletre méltó uram, létezik-e nagyszerűbb a beszédnél?
– Igen, van jobb a beszédnél.
– Mondd el nékem, tiszteletre méltó uram!
7.3. szakasz: Az elme
7.3.1. szöveg
– Az elme kétség kívül jobb, mint a beszéd. Ahogyan két mirobalánt, két jujube-szilvát vagy két haritaki-gyümölcsöt szorongat az ember összezárt markában, úgy zárja magába a megnevezést és beszédet az elme. Mert aki elméje által elmélkedik a szent himnuszok tanulmányozásán, megtanulja azokat, aki szent cselekedeteken elmélkedik, elvégzi azokat, aki fiakon s jószágokon elmélkedik, ezekre vágyik, aki ezen a világon s a túlvilágon elmélkedik, ezekre vágyik. Elme az önvaló, bizony az elme a világ, elme a Brahman. Meditálj az elmén!

7.3.2. szöveg
Aki az elme gyanánt meditál Brahmanon, tetszése szerint járhat-kelhet mindenhol, ameddig az elme az úr; igen, aki az elme gyanánt meditál Brahmanon.
– Tiszteletre méltó uram, létezik-e nagyszerűbb az elménél?
– Igen, van jobb az elménél.
– Mondd el nékem, tiszteletre méltó uram!
7.4. szakasz: Az akarat
7.4.1. szöveg
– Az akarat kétség kívül jobb, mint az elme. Mert mikor akar valamit az ember, akkor elmélkedik, hangokat hallat, s megnevezésekké formálja azokat. A megnevezésben minden mantra benne foglaltatik, s a mantrákban rejlenek a szent cselekedetek.

7.4.2. szöveg
Mindezek bizony az akaratban gyülekeznek, akarat a lelkük, az akaratban lakoznak. Akarat formálta az eget s földet, akarat formálta a levegőt s az űrt, akarat formálta a tüzet és vizet. Mert ezeket akarták, kívánatos az eső is, s mert akarják az esőt, kívánatos az eledel is. Ha az eledelt akarják, kívánatosak az élőlények is, s ha élőlényeket akarnak, a szent himnuszok is kívánatosak. Ha szent himnuszokat akarnak, a szent cselekedetek is kívánatosak. Ha szent cselekedeteket akarnak, a világ is kívánatos lesz. S ha a világot akarják, minden kívánatossá válik. Ilyen az akarat. Meditálj az akaraton!

7.4.3. szöveg
Aki az akaraton, mint Brahmanon meditál, elnyeri a világokat, amit csak akar: mivel maga örök, az örök világokat, mivel maga rendíthetetlen, a rendíthetetlen világokat. Tetszése szerint járhat-kelhet mindenhol, ameddig az akarat az úr, igen, aki Brahmanon meditál az akaratban.
– Tiszteletre méltó uram, létezik-e nagyszerűbb az akaratnál?
– Igen, van jobb az akaratnál.
– Mondd el nékem, tiszteletre méltó uram!
7.5. szakasz: A gondolat
7.5.1. szöveg
– A gondolat kétség kívül jobb, mint az akarat, hiszen amikor az ember gondolkodik, akarata is megnyilvánul, elmélkedik, hangokat hallat, s megnevezésekké formálja azokat. A megnevezésben minden mantra benne foglaltatik, s a mantrákban rejlenek a szent cselekedetek.

7.5.2. szöveg
Mindezek bizony a gondolat körül gyülekeznek, gondolat a lelkük és a gondolatban lakoznak. Ezért mondják senkinek az embert, még ha nagy tudású és művelt is, de nem gondolkodik. Mert bizony, ha tényleg tudna, nem nélkülözné a gondolkodást. Ellenben aki komolyan gondolkodik, azt az emberek hallani kívánják, még ha nem is tud sokat. Mindezek bizony a gondolat körül gyülekeznek, gondolat a lelkük, a gondolatban lakoznak. Meditálj a gondolaton!

7.5.3. szöveg
Aki a gondolaton, mint Brahmanon meditál, elnyeri a világokat, amit csak gondol: mivel maga örök, az örök világokat, mivel maga szilárd, a szilárd világokat, mivel maga rendíthetetlen, a rendíthetetlen világokat. Tetszése szerint járhat-kelhet mindenhol, ameddig a gondolat az úr, igen, aki a gondolaton mint Brahmanon meditál.
– Tiszteletre méltó uram, létezik-e nagyszerűbb a gondolatnál?
– Igen, van jobb a gondolatnál.
– Mondd el nékem, tiszteletre méltó uram!
7.6. szakasz: A meditáció
7.6.1. szöveg
– A meditáció kétség kívül jobb, mint a gondolat. Mintha meditálna a Föld, akárcsak a menny, a vizek, a hegyek, a félistenek és az emberek. Ezért akik naggyá válnak az emberek közt, mintegy osztályrészül kapják meditációjuk ajándékát. A törpe (jellemű) ember azonban viszálykodó, gyalázkodó és rágalmazó; a kiválóbbak viszont mintegy osztályrészül nyerték a meditáció ajándékát. Meditálj az elmélyülésen!

7.6.2. szöveg
Aki a meditáción, mint Brahmanon meditál, tetszése szerint járhat-kelhet mindenhol, ameddig a meditáció az úr, igen, aki Brahmanon meditál a meditációban.
– Tiszteletre méltó uram, létezik-e nagyszerűbb a meditációnál?
– Igen, van jobb a meditációnál.
– Mondd el nékem, tiszteletre méltó uram!
7.7. szakasz: A megértés
7.7.1. szöveg
– A megértés kétség kívül jobb a meditációnál. Megértéssel érti meg az ember a Rg-védát, a Jadzsur-védát, a Száma-védát, negyedikként az Atharva-védát, ötödikként az elbeszéléseket és régi történeteket, az ősök tudományát, a számok, a sors, a kincskeresés tudományát, a logikát, az etikát, a politikát, az istenek s Brahman tudományát, a szellemek és a hadászat tudományát, a csillagok, a kígyók s a művészetek tudományát, valamint földet és eget, a levegőt és az űrt, a vizet és tüzet, a félisteneket és embereket, a vadakat s madarakat, a füveket és fákat, az állatokat s bogarakat, a legyeket és hangyákat, a helyest és nem helyest, az igazat és a hamist, jót s rosszat, kellemest és kellemetlent az ételt s italt, a földi s a túlvilágot. Mindezt megértéssel érti meg az ember. Meditálj a megértésen!

7.7.2. szöveg
Aki a megértésen, mint Brahmanon meditál, az bizony elnyeri a megértés, a tudás világát. Tetszése szerint járhat-kelhet mindenhol, ameddig a megértés az úr, igen, aki a megértésként meditál Brahmanon.
– Tiszteletre méltó uram, létezik-e nagyszerűbb a megértésnél?
– Igen, van jobb a megértésnél.
– Mondd el nékem, tiszteletre méltó uram!
7.8. szakasz: Az erő
7.8.1. szöveg
– Az erő kétség kívül jobb a megértésnél. Egy erős ember száz megértéssel bírót megreszkettet. Ha valaki erőssé lesz, emelkedik, s ha felemelkedik, szolgálja (a mestereket). Szolgálatai révén elköteleződik, elköteleződvén pedig lát és hall, töpreng és fölfog, majd cselekszik, így válik bölccsé. Bizony, erő folytán létezik a Föld, erő folytán a köztes levegőég, erő folytán a menny; az erőnek köszönhetően léteznek a hegyek, az istenek és emberek, a vadak s a madarak, füvek s fák, az állatok a férgekkel, legyekkel és hangyákkal együtt. Erő folytán létezik a világ. Meditálj az erőn!

7.8.2. szöveg
Aki az erőként meditál Brahmanon, tetszése szerint járhat-kelhet mindenhol, ameddig az erő az úr; igen, aki erőként meditál Brahmanon.
– Tiszteletre méltó uram, létezik-e nagyszerűbb az erőnél?
– Igen, van jobb az erőnél.
– Mondd el nékem, tiszteletre méltó uram!
7.9. szakasz: Az étel
7.9.1. szöveg
– Az étel kétség kívül jobb, mint az erő. Mert aki tíz napig nem táplálkozik, ugyan még él, de már nem lát, nem hall, nem gondolkodik, nem ért, nem cselekszik, nem tud. Ám amikor táplálékhoz jut, újra látó, halló, gondolkodó, értő, cselekvő és tudó lesz belőle. Meditálj az ételen!

7.9.2. szöveg
Aki ételként meditál Brahmanon, eljut az étel-ital világába. Tetszése szerint járhat-kelhet mindenhol, ameddig az étel az úr; igen, aki ételként meditál Brahmanon.
– Tiszteletre méltó uram, létezik-e nagyszerűbb az ételnél?
– Igen, van jobb az ételnél.
– Mondd el nékem, tiszteletre méltó uram!
7.10. szakasz: A víz
7.10.1. szöveg
– A víz kétség kívül jobb, mint az étel. Mert ha nincs elegendő eső, mindenki retteg az élelemhiány félelme miatt, míg ha bőséges az eső, minden élőlény örvend, mert lesz bőven eledel. A víz az, ami a föld, a levegőég, a menny, a hegyek, a félistenek és emberek, vadak és madarak, füvek és fák, állatok s férgek, legyek és hangyák formájában (sokféle) testet ölt. Bizony víz mindeme forma. Meditálj a vízen!

7.10.2. szöveg
Aki víz gyanánt meditál Brahmanon, annak minden vágya beteljesül s elégedetté válik. Tetszése szerint járhat-kelhet mindenhol, ameddig a víz az úr, igen, aki víz gyanánt meditál Brahmanon.
– Tiszteletre méltó uram, létezik-e nagyszerűbb a víznél?
– Igen, van jobb a víznél.
– Mondd el nékem, tiszteletre méltó uram!
7.11. szakasz: A hő
7.11.1. szöveg
– A hő kétség kívül jobb, mint a víz. Mikor a hő átjárva a levegőt felfűti az atmoszférát, mindenki azt mondja: meleg van, perzselő meleg, s bizonyára megjön az eső. A hő előbb megmutatja jeleit, majd vizet teremt. A villámok alá s fölfelé, keresztül-kasul cikáznak az égen. Ezért mondják az emberek, villámlik, dörög, hamarosan esni fog. Hőség jelzi ezt előre, majd vizet teremt. Meditálj a hőségen!

7.11.2. szöveg
Aki hő gyanánt meditál Brahmanon, az maga is ragyogóként eljut a ragyogó, fényességes világokba, ahol nincsen sötétség. Tetszése szerint járhat-kelhet mindenhol, ameddig a tűz az úr, igen, aki hő gyanánt meditál Brahmanon.
– Tiszteletre méltó uram, létezik-e nagyszerűbb a hőnél?
– Igen, van jobb a hőnél.
– Mondd el nékem, tiszteletre méltó uram!
7.12. szakasz: Az éter
7.12.1. szöveg
– Az éter kétség kívül jobb, mint a hő, mert az űrben létezik a Nap s a Hold, a villám, a csillagok s a tűz. Az éter révén kiált az ember, az éter révén hall, az éter révén válaszol. Éterben az ember öröme és bánata. Éterben és éterre születik az ember. Meditálj az éteren!

7.12.2. szöveg
Aki éter gyanánt meditál Brahmanon, az eljut a mérhetetlen tág éteri, fényességes világokba. Tetszése szerint járhat-kelhet mindenhol, ameddig az éter az úr; aki éter gyanánt meditál Brahmanon.
– Tiszteletre méltó uram, létezik-e nagyszerűbb az éternél?
– Igen, van jobb az éternél.
– Mondd el nékem, tiszteletre méltó uram!
7.13. szakasz: Az emlékezet
7.13.1. szöveg
– A memória kétség kívül jobb, mint az éter, mert ha sokan összegyűlnek, de nem volna emlékezetük, nem hallanának senkit sem, nem gondolkodnának, nem értenének semmit. De ha emlékeznek, akkor hallanak is, akkor gondolkodnak is, akkor értenek is. Memóriájának köszönhetően ismeri föl az ember a fiait, memóriája révén a jószágait. Meditálj a memórián!

7.13.2. szöveg
Aki memória gyanánt meditál Brahmanon, tetszése szerint járhat-kelhet mindenhol, ameddig a memória az úr, igen, aki memória gyanánt meditál Brahmanon.
– Tiszteletre méltó uram, létezik-e nagyszerűbb a memóriánál?
– Igen, van jobb a memóriánál.
– Mondd el nékem, tiszteletre méltó uram!
7.14. szakasz: A reménység
7.14.1. szöveg
– A remény kétség kívül jobb, mint a memória.
A reménységtől sarkallt memória tanulja a szent himnuszokat, végzi az áldozatokat, fiakra s jószágokra vágyik, meg emerre s a túlvilágra. Meditálj a reménységen.

7.14.2. szöveg
Aki reményként meditál Brahmanon, annak reménysége folytán minden vágya beteljesedik, imái meghallgattatnak. Tetszése szerint járhat-kelhet mindenhol, ameddig a remény az úr; aki reménység gyanánt meditál Brahmanon.
– Tiszteletre méltó uram, létezik-e nagyszerűbb a reménységnél?
– Igen, van jobb a reménységnél.
– Mondd el nékem, tiszteletre méltó uram!
7.15. szakasz: Az élet
7.15.1. szöveg
A lélegzet kétség kívül jobb, mint a remény. Ahogy a kerék küllői kapcsolódnak a kerékagyhoz, úgy kapcsolódik a lélegzethez mindez (a névvel kezdve, s a reménnyel bezárólag). Az életet a lélegzet mozgatja, a lélegzet életet ad, ez élteti a lényeket. Lélegzet az apa, lélegzet az anya, de a fivér, a lánytestvér, a guru és a bráhmana is lélegzet mind.

7.15.2. szöveg
Mégis, ha valaki méltatlant mond apjára, anyjára, fivérére, nővérére, a gurura vagy a bráhmanára, az emberek azonnal felháborodnak: „Szégyelld magad! Atyádnak gyilkosa vagy! Anyádnak gyilkosa vagy! Bátyádnak gyilkosa vagy! Nővérednek gyilkosa vagy! Gurudnak gyilkosa vagy! Bráhmanának gyilkosa vagy!”

7.15.3. szöveg
Ám miután a lélek eltávozott belőlük, s az élettelen testeket karókkal bökdösik, hogy aztán hamuvá égessék, akkor senki sem tiltakozik, s nem mondják, atyjának gyilkosa ez, anyjának gyilkosa ez, bátyjának gyilkosa ez, nővérének gyilkosa ez, gurujának gyilkosa ez, bráhmanának gyilkosa ez!

7.15.4. szöveg
Mert az élet a minden, a legfontosabb. Aki látja, felfogja és tudja ezt, ékesszóló lesz. S ha az ilyen emberre azt mondják: „Ékesszóló vagy!” , ne tagadja le; mondja bátran „Igen, ékesszóló vagyok!”
7.16. szakasz: Az igazság
7.16.1. szöveg
– Ám az a legékesebben szóló, aki ékesen szól az Igazságról.
– Tiszteletre méltó uram, ilyen (ékesszóló) vagyok én is. Lehetek az Igazság ékesszólója?
– Előbb meg kell ismerned az Igazságot!
– Tiszteletre méltó uram, szeretném megismerni az Igazságot.
7.17. szakasz: Igazság és megértés
7.17.1. szöveg
– Bizony, ha valaki megismerte (az Igazságot), igazat mond. Nem mond igazat az, aki nem ismeri (az Igazságot). Csak az mond igazat, aki megismerte az Igazságot. Ezt a megismerést kell megismerni!
– Tiszteletre méltó uram, szeretném megismerni a megismerést!
7.18. szakasz: Gondolat és megértés
7.18.1. szöveg
– Bizony, amikor az ember gondolkodik, akkor ért meg (dolgokat), aki nem gondolkodik, nem is ért. Csak az ért, aki gondolkodik. Ezt a gondolkodást kell megismerni!
– Tiszteletre méltó uram, szeretném megismerni a gondolkodást!
7.19. szakasz: Hit
7.19.1. szöveg
– Bizony, akinek van hite, elmélkedik is. Akinek nincs hite, nem elmélkedik. Csak az elmélkedik, akinek van hite. Ezt a hitet kell megismerni!
– Tiszteletre méltó uram, szeretném megismerni a hitet!
7.20. szakasz: Állhatatosság
7.20.1. szöveg
– Bizony, aki állhatatos, annak van hite is. A nem állhatatosnak hite sincsen. Csak annak van hite, aki állhatatos. Ezt az állhatatosságot kell megismerni!
– Tiszteletre méltó uram, szeretném megismerni az állhatatosságot!
7.21. szakasz: Alkotás
7.21.1. szöveg
– Bizony, aki alkot, az állhatatos is. Alkotás nélkül nem lehet állhatatos az ember. Csakis az alkotás tesz állhatatossá. Ezért az alkotást kell megismerni.
– Tiszteletre méltó uram, szeretném megismerni az alkotást!
7.22. szakasz: Boldogság
7.22.1. szöveg
– Bizony, amikor az ember boldog, akkor alkot is. Aki nem boldog, nem is alkot. Csak az alkot, aki boldog. Ezért a boldogságot kell megismerni.
– Tiszteletre méltó uram, szeretném megismerni a boldogságot!
7.23. szakasz: A Teljesség (bhúman)
7.23.1. szöveg
– Bizony, a Teljesség a boldogság. A kicsinyben (ami mulandó) nincsen boldogság. Csakis a Teljesség a boldogság. Ezért a Teljességet kell megismerni.
– Tiszteletre méltó uram, szeretném megismerni a Teljességet!
7.24. szakasz: A véges és a Teljesség
7.24.1. szöveg
– Mikor az ember nem lát semmi egyebet, nem hall semmi egyebet, nem tud semmi egyebet, akkor jutott el a Teljességhez. Ám ahol egyebet is lát, egyebet is hall, egyebet is tud, az kicsiny (véges). A Teljesség örökkévaló, a véges halandó.
– Tiszteletre méltó uram, min nyugszik e Teljesség?
– Saját dicsőségén, vagy tán még azon sem.

7.24.2. szöveg
– E világon dicsőségnek mondják a sok tehenet s lovat, akárcsak az elefántokat s az aranyat, a szolgákat s feleségeket, s földbirtokot s a házakat. De én nem ilyesfajta dicsőségről beszélek, nem ilyesfajta dicsőségről beszélek – mondotta (Szanatkumára), – mert ezek egymáson alapulnak.
7.25. szakasz: Öntudat és önvaló
7.25.1. szöveg
– Ott van Ő alant s fönt, elöl s hátul, dél felől s észak felől – Ő az egész mindenség.
Beszéljünk most az éntudat tanáról. Az én van alant s fönt, az én van elöl s hátul, az én van dél felől és észak felől – az én az egész mindenség.

7.25.2. szöveg
– Következzék a tanítás arról, hogy Ő az önvaló. Az Önvaló van alant s fönt, az Önvaló van elöl s hátul, az Önvaló van dél felől és észak felől – az Önvaló az egész mindenség.
Aki ilyennek látja, tudja és gondolja Őt, s az Önvalóból meríti örömét, benne örvendezik, véle egyesül és az Önvaló lesz a boldogsága, az önmaga ura lesz, s tetszése szerint járhat-kelhet a világokban. Ám aki nem így ismeri Őt, a mulandó világokban kénytelen élni, mások befolyása alatt áll, s nincs szabad járása a világokban.
7.26. szakasz: Az önvaló elsősége
7.26.1. szöveg
– Aki így látja, így tudja, így gondolja, az érzékeli, hogy az élet az Önvalóból fakad, a reménység az Önvalóból fakad, a szilárd emlékezet az Önvalóból fakad, az éter az Önvalóból fakad, a hő az Önvalóból fakad, a víz az Önvalóból fakad, a világok keletkezése és megsemmisülése az Önvalóból fakad, az étel, a hatalom az Önvalóból fakad, a megértés az Önvalóból fakad, a meditáció, a gondolat az Önvalóból fakad, az akarat, az elme, a beszéd, a megnevezés, valamint minden mantra és szent cselekedet az Önvalóból fakad. (A felszabadult lélek látja, ahogyan) az egész mindenség az Önvalóból származik.

7.26.2. szöveg
Erről szól a vers:

A látó nem lát elmúlást, se bánatot, se nyavalyát;
A látó bizony mindent lát, s elnyeri minden óhaját.

Egyszeres ő, de lészen hármas és lészen ötössé,
Lészen hetessé, majd kilencessé, sőt tizenegyessé;
Lészen száztizenegyszeres és még húszezerszeres is.

A tiszta táplálék tiszta természetet eredményez. A tiszta természet jó memóriát eredményez. Ha szilárd az emlékezet, minden csomó leoldódik a szívről. Így mutatta meg a tiszteletre méltó Szanatkumára a minden hibától megtisztult bölcsnek (Náradának) a sötétség túlpartját. Ezért nevezik őt nagy harcosnak, igen, nagy harcosnak.
(Cshándógja-upanisad 7. Fejezet, 1-26. szakasz; Paul Deussen magyarázatai felhasználásával a Napkelet Bölcseleti Iskola munkatársai)

2018/69
Rácz Géza