Nigra sum…

Fekete Madonna

Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai… (Énekek éneke 1.5)

Mit lehet elmondani a Fekete Madonnáról? Azt, hogy Magyarországon is megvan a kultusza? Vagy hogy kötődik Dél-Franciaországhoz és feltehetően az ottani egykori eretnek mozgalmakhoz? Azt, hogy az ókori egyiptomi és közel-keleti kultuszokkal is párhuzamba állítják? Azt, hogy nemcsak a gyertyák kormolásától sötétedtek meg a szobrok? Talán afrikai madonnákról van szó? És a távol-keleti kapcsolat, India és a Káli-imádat? Mi a Fekete Madonnák jövője, hogyan tovább a huszonegyedik században? 

Quod Bavaris Ottinga, A bajoroknak Öttingen,

Quod Belgis Hala, a belgáknak Hala,

Quod Serra Montis Hesperiis, Hispánoknak Montserrat,

Quod Hungaris Regalis Alba, Magyaroknak Alba Regia

Quodque Laurentum Italis, Itáliának Loreto

Laetitia Francis illud est, De a franciáknak Liesse a boldogság,

et erid suis. S az is marad mindig.

(a nemzeti kegyhelyek verses lajstroma 1629-ből)

A Fekete Madonna témája könnyen csábít az olcsó szinkretisztikus gondolatokra. Ahol a nőábrázolás, a fekete szín és a csecsemő együtt szerepel, azt könnyen egybemosná a felületes gondolkodás. Pedig ezek a jegyek esetlegesen és opcionálisan fordulnak elő a különböző kultúrákban. Mária nem mindig fekete, de a Madonna ábrázolásokon nála van a gyermek Jézus; Káli fekete, de nincs mellette gyermek, Ízisz nem csupán anya, hanem elkeseredett szerető is, s a fekete szín nem mindig a rettenetet jelzi – a Fekete Madonna kegyes! – viszont a nőalak nem mindig kegyes – Tárá vagy Káli sokszor inkább harcias, ijesztő. 

A párhuzamok kiművelt, finom megközelítést igényelnek, hogy ne homogén, a sajátos vonásokat elmosó képet kapjunk, de ne is az egyetemes képből kiesett mozaik kockákat lássunk. Mit mond ezzel kapcsolatban Plutarkhosz? Azért is figyelemre méltó a véleménye, mert tudós mivolta mellett papi szerepet is betöltött, nem is akárhol: Delphoiban jó húsz évig szolgálta a jósdát papi funkcióban. 

„Valójában nem különböztethetők meg egymástól az egyes népek különféle istenei – barbárok, görögök, déliek, északiak –, hanem éppúgy, ahogy a mindenki számára közös Napnak, Holdnak, Égnek, Földnek és Tengernek a különböző népek más és más nevet adtak, a mindent elrendező egyetlen értelmet, a mindenséget kormányzó egyetlen gondviselést és a mellé rendelt, szolgálatot teljesítő erőket – a helyi szokásoktól függően – hol így, hol úgy hívják és tisztelik.” (Plutarkhosz: Iszisz és Oszirisz 67. fejezet)

Ezzel Plutarkhosz rátapint egy roppant fontos elvre: a jelenségek mögött rejtőző egyetemes igazságok meglétére. Fogalmazhatunk úgy, a perenniális igazság, vagy az egyetemes princípium, a tattva nyilvánul meg a sok-sokféle formában, és Plutarkhosz erről beszél. Ez a mindeneket összetartó, láthatatlan háló az, ami a Fekete Madonna jelenségben is megmutatkozik – égtájak, korszakok és vallások ugyan különböznek, de az élet egyetemes jelei, valamint a mögöttes lényeg azonosnak tűnik, ha megfelelő szemmel nézzük. Könnyen lehet, ezt a mélyen rejlő összetartozást elfedi valami. Vagy a mi látásunk csökevényes volta, vagy a káprázatnak a valóság tényeit elrejtő fátyla. Ízisz fátyla – közismert hermetikus szófordulat, ami arra a vékony fedőrétegre utal, amely éppen elegendő ahhoz, hogy a valóság valósága már ne látsszék, s inkább egy sejtés tűnjön valóságnak, illetve utal a szent valóságnak rejtett, mindenben benne rejlő, mégsem látható, inkább csak sejthető jelenlétére. A misztérium ez a fátyol, amely a szent titkok védelmére szolgáló biztonsági rendszer. A fátyol vékony textildarab, sokszor olyan finom kelme, hogy egy gyűrűn keresztül lehet húzni az egészet. Az ilyen finom fedőréteg mutat is valamit, meg el is fed. Elfedi a valóságot, és megmutatja azt a holografikus lebegést, amit oly könnyű valóságnak, ténynek vélni. Keleten úgy mondják az anyagi káprázatnak két fő funkciója van, a figyelemelvonás és igen, a fátyolborítás. Hadd idézzem ismét Plutarkhoszt: „Szaiszban az Iszisznek is nevezett Athéné trónszékén ez a felirat olvasható: »Én vagyok mindaz, ami volt, ami van, és ami lesz, a ruhámat [értsd: a fátylamat] még egyetlen halandó sem lebbentette fel.« (Plutarkhosz: Iszisz és Oszirisz 9. fejezet) 

Ki az, aki ezt a fátylat képes volna föllebbenteni? Ki az, aki a jelenségek mögé tekintve nem homályt, hanem világosságot fedez fel? Ki az, aki a chtonikus, tellurikus káoszban is képes fölfedezni a rendet? Ehhez emberfölötti látásra, de legalább félig megvilágosodott tudatállapotra van szükség. 

„Először csak feketét és fehéret lát az ember, aztán a kettő között fölfedezi a szürke ezer árnyalatát, míg végül ismét csak Feketét és Fehéret lát – de ez már nem a világi színek pólusossága, hanem az isteni Szépség és Szeretet találkozása.” (swami Parvata)

A fekete szimbolikus szín, szimbolikus kifejezés. A fekete, mint szín valójában nem is létezik, mégis a világmindenség egyik alapszínének tekinthetjük. A természetben a fekete két formában, két intenzitásban mutatkozik meg: mint az éj sötétje és mint a korom feketéje. Az előbbit démonok és félelmetes lények népesítik be, az utóbbit pedig – főleg a lámpakormot – a legfinomabb tus készítéséhez használták, vagyis kalligrafikus íráshoz és finom ecsetvonások nyomán megszülető képekhez. A félelem és a tudatlanság szinonim fogalmak, amelyektől a másik fekete anyaggal, a lámpakorommal, illetve annak metamorfózisával, az írással, festéssel, alkotással lehet menekülni. A sötétségből a világosságba…

Miért fekete?

A Fekete Madonnák színét illetően több elképzelés ismeretes. Az egyik általános magyarázat szerint az eredetileg polikrom szoboralak az idő múltával sötétedett meg – de ekkor kérdés, hogy a ruházattal szemben miért csak az arc és a kezek színe változott? Mások úgy tartják, a keresztes hadjáratok során a Közel-Keletről hozták ezeket a szobrokat, s ott a sötétebb bőrű emberek saját képükre mintázták az alakokat. Ha pedig azt a véleményt fogadjuk el, hogy a szobrok helyben, Európában készültek, akkor bizonyára a mesteremberek gondolták sötét bőrűnek Máriát és a gyermeket. Vagy talán különös jel, netán csoda áll a háttérben?

A fekete angyal kifejezés igen rosszul cseng. Az egészségügyi személyzet olyan tagját jelöli, aki ápolás és gyógyítás helyett a szenvedés, akár a kínzás és gyilkos átsegítés szolgája. Ebben az esetben a fekete baljós, fenyegető színkód, a sötét oldal működését jelöli. A Fekete Madonna esetében azonban nincs ilyen kétes értelmű képzettársítás. A Madonna fekete színe a kifürkészhetetlenség, az emberfölötti jelleg, az ész számára felfoghatatlan természet jele, a titkok kódja, egyben megfejtésre meghívó varázsa. Szent Bernát szerint az alázat jele, további értelmezés szerint a nagy szenvedések előrejelzése.

Érdekes módon, szinte kizárólag Madonnák ismeretesek fekete színben – tegyük hozzá, sokszor inkább sötét, érett fa-tónusban, szürkés, barnás, vagy sötétzöldes árnyalatban. Néhány fekete Krisztus létezik Mexikóban vagy a Fülöp-szigeteken. A keresztény hagyományban, illetve az evangéliumi történetekben szereplő fekete bőrű személyek mind különös szerepet játszanak. Ilyenek például Sába királynője, az egyiptomi Sára, alexandriai Szent Katalin, a líbiai Szibilla, a háromkirályok egyike, Keresztelő Szent János hóhérja, vagy Szent Móric. Mi maradjunk a fekete Madonnáknál.

Az ember évszázadok, inkább évezredek óta igyekszik megfejteni a mindenség titkait. Ugyan rengeteget megtudtunk a természet elemeiről, magáról a természetről azonban még továbbra sincs igazán kimerítő, mindent átfogó, vagy a Mindenséget felölelő fogalmunk. Ennek ellenére a természetet általában nőneműként értelmezzük (lásd anyatermészet), illetve a természet megtestesítőjét nőként tudjuk könnyebben elképzelni. Ez szinte minden őskultúrában igaz: az aztékok ősanyja, Tlazolteotl az élet megszülésével vajúdik, Indiában a princípium a női prakriti, a kozmikus anyaméh, Kínában a jin az ősvíz hűvös, passzív, ösztönös és intuitív nőies feketesége, Egyiptomban Izisz, s lehetne szinte a végtelenségig sorolni. Amennyiben ezt a színkódot – a feketeséget – a természet kifürkészhetetlenségével, az őskáosz „rend”-jével, a titkokkal és az élet misztériumával azonosítjuk, a nőiséget pedig az ősforrással, mindenek anyjával, akkor adódik a párhuzam a kereszténység Fekete Madonnájával – aki a kifürkészhetetlen istenszülő, a mindenség úrnője, a mennyek királynője. 

Ezért érdekes az a vélekedés, miszerint a Fekete és a Fehér Madonnák nem ugyanazt a személyt jelenítik meg. A fehér királynő nyílt titok, és egyértelműen Szűz Máriával azonosítják. Ezzel szemben a Fekete Királynő rejtett, titkos személyiség, akiben Mária Magdolnát látják. Amennyiben elfogadjuk ezt a szín-szimbolikát, akkor a Krisztushoz fűződő viszonyok kétféle fajtáját fedezhetjük föl. A Fehér Madonna által képviselt viszony egyszerűbb, vagy legalábbis kevésbé félreérthető. Itt az anya-fia kapcsolat szakrális megjelenítéséről van szó. Mária sokféle szerepe – szűz, ősanya, királyi család sarja, hívő asszony, hétfájdalmas istenanya, stb. – közül az anyai könnyen érthető, átérezhető az ember számára. 

A másik viszony – Mária Magdolna és Krisztus kapcsolata – árnyaltabb, sokrétűbb, még akkor is, ha eltekintünk a népszerű szeretői, szerelmes olvasattól. A megtért, bűnös asszony, avagy az apostolok apostola, mint legkedvesebb tanítvány – megannyi ellentmondásos mozzanat, ami illik a fekete színhez, azaz a titkos, tisztázatlan, bizonytalan jelleghez.

Mária Magdolna kései élete

A Görög Egyház szerint Mária Magdolna Epheszoszba vonult vissza Szűz Máriával együtt, ott is halt meg, s ereklyéit 886-ban Konstantinápolyba vitték. Egy másik változat szerint Mária Magdaléna Lázár és mások társaságában Marseilles-be érkezett a tengeren, és Provençe egészét megtérítették. A hagyomány szerint La Sainte-Baume település környékén egy hegyre vonult vissza, itt vezekelt harminc évig. Halála közeledtével angyalok vitték Aix városába, itt is helyezték nyugalomra. 745-ig nincs hír a maradványairól, ám ekkor Sigebert krónikás azt írja, a szaracénoktól félve Vézelay-ba vitték csontjait. Arról nincs szó, hogy valaha is visszakerültek volna a maradványok az eredeti helyükre, viszont II. Károly nápolyi király 1279-ben La Sainte-Baume településen kolostort létesített a Domonkosok számára, s ekkor ismét felfedezték a Magdolna-szentélyt. 1600-ban VIII. Kelemen pápa márvány szarkofágot ajándékozott a szentélynek, amiben Magdolna testi maradványait helyezték el, a fej-ereklyét pedig külön őrizték. A francia forradalom alatt megrongálták a templomot, amit aztán 1814-ben építettek újjá, azóta is rengeteg zarándok keresi fel Mária Magdolna szarkofágját és fej-ereklyéjét. (New Advent, Catholic Encyclopaedia)

Hol keressük a Fekete Madonnákat Európában? Híres zarándokhelyek és kis kápolnák egyaránt helyt adhatnak ennek az imádatnak. Ean Begg, a téma brit kutatója egész Európában igyekezett föltérképezni a Fekete Madonnák kegyhelyeit. A lista meglepő képet mutat. Kiugróan magas a Fekete Madonnák száma Franciaországban – talán Mária Magdolna tényleges jelenlétének köszönhetően? Mindemellett Franciaország az egyik legszekularizáltabb állam egész Európában, talán csak a skandináv országok vetekednek vele. A hagyományosan katolikus latin országok szintén képviseltetik magukat, de a listából nem marad ki a jóléti Svájc, Írország, Litvánia, Románia, Málta és persze Lengyelország, de Magyarország sem. A távolabbi országok közül Oroszország és Törökország, Algéria és Egyiptom, Mexikó és a Fülöp-szigetek érdekes kitekintést jelentenek. 

A Fekete Madonnák a legtöbb esetben mégis Szűz Mária és a kisded Jézus meghitt kettősét ábrázolják. De térjünk vissza Egyiptomba. Itt Iziszt számtalanszor ábrázolják térdén kisgyermekkel – ez Hórusz vagy Hórosz. Ezt a motívumot sokszor a madonna-ábrázolás előképének tekintik. Ismét Plutarkhoszt idézzük:

„Akadnak olyanok, akik Osziriszt egyszerűen a Napnak tartják … Isziszről pedig azt állítják, hogy maga a Hold, ezért azok a szobrai is, amelyeken szarvakat visel, a félholdat utánozzák, sötét ruhás ábrázolásai pedig azt fejezik ki, hogy miközben sóvárogva üldözi a Napot, időnként elrejtőzik és árnyékba húzódik. Éppen ezért hívják sokan segítségül a Holdat szerelmi ügyeikben.” (Plutarkhoszt 52. fejezet)

Ebben a leírásban egyszerre találjuk a Fehér és a Fekete Madonna megfejtőkulcsát. A sötét ruha, vagy a sötét testszín egyaránt árulkodhat a rejtőzésről, a teljes hatalmát meg nem mutató istennőről vagy Theotokosz istenanyáról. Ízisz rendelkezik azzal az erővel, aminek révén megvalósul Ozirisz reintegrációja, vagyis a megcsonkított Nap-istent Ízisz újra összerakja. A folyton megújuló, fogyatkozó-dagadó, a titokzatosságot és az élet misztériumát egyként magában hordozó Hold-Ízisz a fején viseli szarv-szerű, holdsarlós fejékét, Szűz Mária viszont tapos rajta, hiszen egyik attribútumaként holdsarlón áll. Nevezetes és szépséges égi jelenség a holdsarló és a Vénusz együttállása – innen pedig már csak egy lépés a Hold és a szerelem társítása. A Theotokosz istenanya akár szerelmetes fiának is tekintheti Jézust, ha pedig a népszerű Magdolna-Jézus párosban gondolkodunk – és elnézést azoktól, akik ezt blaszfémiának tartják – másként értelmezhető a Hold-sötétség-szerelem szimbolika. 

Ízisz térdén a gyermek még összetettebb szimbólumnak tűnik.

„Platón a szellemmel felfoghatót ideának, mintaképnek és atyának nevezi; az anyagot anyának, dajkának, a teremtés alapjának és helyének, azt pedig, ami e kettőből való, ivadéknak és teremtésnek mondja. … Valószínűnek tarthatjuk, hogy az egyiptomiak a mindenség természetét a legszebb háromszöghöz hasonlítják. … Ennek a háromszögnek a magassága három, az alapja négy, az átfogója pedig öt egység, ami négyzetre emelve ugyanannyi, mint a másik két befogó négyzete. A magasság a férfiassal, az alap a nőiséggel, az átfogó pedig az ivadékkal hasonlítható össze.” (Plutarkhosz 56. fejezet)

Ezzel Hórusznak az egyiptomi panteonban elfoglalt helye mellett – mint Izisz fia – megleltük szimbolikus szerepét is: mint a fény győzedelmes hercege, az értelem megtestesítője, mindemellett a világ mindent óvó és tápláló időjárása [az idő: egyiptomi – Horosz, ld. horoszkóp; lat. – horis, ang. – hour, óra]. Ha a kereszténységben próbáljuk értelmezni a Madonna és gyermeke szerepét, akkor az Istenszülőre és a Megváltóra találunk. 

„… a Te személyedben együttesen örök világosság lakozván, ki a Szűznek méhében történt megtestesülésed által Nap gyanánt tündökölsz a sötétségben ülőknek.” (Görög katolikus énekeskönyv, Augusztus 15. Reggeli zsolozsma)

A Krisztusi alak az ember legmagasabb lehetőségeit testesíti meg, lezárja az idő múlását, és a megváltás tényével a történelmen kívülre helyezi a köznapi embert. Ezzel talán fel is lebben Ízisz fátyla?!

Ha pedig ennél a ruhadarabnál tartunk, hadd emlékeztessünk az Ízisz csomóra, amely a köntös alakú, lepelszerű felső ruházat összefogására alkalmas kötés. Ízisz leple mindkét vállat fedi, s a nyaknál elöl, középütt van összecsomózva a két sarka. Ezt a Szombathelyen található Iseum pazar kiállításán is kiemelik. 

Ne feledjük, a szombathelyi Iseum az egykori Római birodalom egyik legészakibb fekvésű Ízisz-szentélye volt, ami előtt húzódott a borostyán út, s innen nem messzi fekszik egy másik ókori misztériumvallás szentélye, a fertőrákosi Mithrász-kápolna. Mithrász a Sol Invictus, Legyőzhetetlen Nap nevet is viselte.

Mária esetében Ízisz fátyla köpönyeggé válik. Az egyiptomi istennőt sötét ruházat vagy a titok fátyla fedi, Mária köpönyege pedig nem a titkokat fedi, hanem a rászorulókat takarja be, és érdekes módon Mária is jobb és bal felől egyaránt kiterjeszti palástját. Értsük úgy, a könyörület a legnagyobb titok? Vagy Mária a könyörület fátyla mögé rejtőzik?

De vegyük Szűz Mária egy másik attribútumát, a Nap ragyogását; elnevezése ilyenkor a Napba öltözött asszony. A Csíksomlyón is várva várt pünkösd hajnali Mária-látomás, a napragyogású istenanya esetében megfordul a szimbólumrendszer, és már nem holdsarlós és titokzatos, hanem napfényű és aranyragyogású a találkozás. Ezzel Ízisz Nap-Hold fejékének napos oldalát is megleltük.

A Napba öltözött asszony

És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;

A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben. (Jelenések könyve 12:1-2.) 

Hadd idézzünk egy érdekes nőt a 19. századi brit közéletből. Anna Kingsford volt az első női orvosdoktor Angliában, feminista újságot szerkesztett, és a Teozófiai Társaság elnöke volt. A meggyőződéses vegetárius hölgy ellenezte a rókavadászatot, és már gyermekkorától fogva angyali lényekkel kommunikált. A különös látnoknő koherens teológiája az okkult hagyományok mélységes ismeretéről tanúskodik. Egyszerre volt radikális feminista és gnosztikus politeista keresztény (!), s a nők szerepéről alkotott véleménye az istennő sajátos vízióján alapult. Könyve A Napba öltözötten címmel jelent meg. 

Mert a nő az ember koronája, ő az emberiség végső megnyilvánulása.

A nő van legközelebb Isten trónusához, amint az majd megmutatkozik.

De a nő teremtése még nem fejeződött be, az elközelgő időkben válik teljessé.

Tied a mindenség, ó, Isten anyja, tied minden, ami csak létezik, 

Győzedelmeskedsz majd mind a világok fölött, ó tengerből kikelő!

(Anna Kingsford: A Napba öltözötten… London, 1889)

Mintha Kingsford asszony véleménye a társadalmi és szakrális férfiuralom ellenében fogalmazódott volna. Letaszítja trónjáról a teremtés koronáját, a férfit, és a nőt ülteti a helyébe. A földi nő még a teremtés folyamatában van, de az isteni nő uralja a világot, minden létezővel egyetemben. Vagyis a világ jelenségeit kétszeresen is a női princípiumra vezeti vissza.

Vegyük ennek a véleménynek egy indiai párhuzamát. A zsidóság és a kereszténység alapvetően maszkulin istenképe – Teremtő Atya és Megváltó Fiú – mellől hiányzik az Istenség feminin oldala, az Istennő. Mária szerepe ezt a hiányt ugyan nem teljes értékűen, de valamelyest pótolja. Ezzel szemben a klasszikus Ókorban, vagy Indiában a mai napig is alapvetően kétfajta imádatmóddal találkozunk: a maszkulin és a feminin megközelítéssel. Ennek jegyében Sankara, a 8. században működött filozófus egyik teológiai költeményében szintén a női princípium elsődlegességével foglalkozik:

Siva csakis véled egyesülve, ó, Sakti, válik mindenek urává, nélküled az isten moccanni sem bírna. Akkor erények híján ki merészelne tisztelegni előtted s dicsőíteni téged (ó, istennő), akit Hari, Hara (Siva) és Virinycsi (Brahmá) is méltóképpen tisztel? (Sankara: Szaundarya-lahari 1.)

Ezzel szemben egy másik rendkívüli fontos indiai forrás, a Bhágavata-purána verse a maszkulin Istenre, Krsnára vezet vissza mindent:

„A teremtést megelőzően bizony csak Én léteztem, rajtam kívül nem volt semmi, sem durvább, sem finomabb, sem semmi ezek fölött. Amit most, a megnyilvánult szakaszban látsz, az is Én vagyok, s ami végül a megsemmisülés után megmarad, az szintén Én leszek.” (Bhágavata-purána 2.9.33.)

Ennek a világ-értelmezésnek a misztikus tanítói feltárják, hogy a legvégső princípium a magasabb rendű értelem vagy isteni tudatosság, aminek a feketés bőrszínű Vászudév-Krsna a megszemélyesítője. Elsődleges maszkulin kiterjedése a produktív erő, aminek megtestesítője a fehér Balarám. Ő biztosítja mindama feltételeket és kellékeket, amik az Isten kedvteléseihez szükségesek, mint például a lelki környezet vagy az imádat eszközei. Elsődleges feminin kiterjedése pedig a kreatív erő, a szintén fehér Rádhá, aki a teremtés működését széppé varázsolja, és a szeretet révén közvetít az Isten és az ember között. Ennek a szerepnek is megtalálható a párhuzama Máriában, amikor közbenjáróként tisztelik.

Különösen érdekes jelenség az istenpárok bőrszíne. A feketés, viharfelleghez hasonlatos sötét tónus Siva vagy Visnu, de Krsna esetében is a transzcendens, emberfölötti jelleget hangsúlyozza. Siva a jóga uraként a megvilágosodott tudatállapot megtestesítője, Visnu az élet védőistene, Krsna a szeretet romantikus Istene. Mindegyiküknek van istennő párja, Visnunak a holdvilágszínű szerencseistennő, Laksmí, Krsnának a szeretet úrnője, az ezüstszín Rádhá, Sivának pedig a női energia egyetemes megtestesítője, Sakti. 

Ennek az energiának – sakti jelentése erő, energia – huszonnégy fő aspektusa ismeretes. A feketés bőrű Siva mellett leggyakrabban a fehér bőrű Párvatí, a hófehér Himalája lánya szerepel. További aspektusai szintén fehér bőrűek: Gaurí – akinek neve is ezt jelenti: fehér –, vagy Szatí, az egyik ősatya leánya, s így tovább. A feketés bőrű Siva és a fehér bőrű Párvatí szép párost alkot – de mi történik akkor, amikor a sötét bőrű Siva mellett a feketés Durgá, vagy Kálí mutatkozik? Fekete és fekete egymás mellett? 

Az őskáosz rendezetlensége egyensúlyt is jelent, és a kibontakozott világ rendezettsége is őriz magában valamit az őskáoszból.

A tudat párját alkotó energia ekkor féktelen arcát mutatja. A női erő, a természet tombolása mellett a férfias oldal mellékszereplővé válik, az egyébként áldásos Siva (a név ezt jelenti) szinte holttestként (sava) hever, Kálí rajta táncol. Ennek a képnek az elsődleges értelmezése szerint erő nélkül a tudat halott, vagy egyszerűbben nő nélkül a férfi nem tudja betölteni hivatását. Anyag (Sakti) és Szellem (Siva) kettőse alkotja a magasabb szintézis lehetőségét. A szellem vagy tudat a kozmosz rendezettségével állítható párhuzamba, míg az anyag vagy energia a káosszal. Az őskáosz rendezetlensége egyensúlyt is jelent, és a kibontakozott világ rendezettsége is őriz magában valamit az őskáoszból.

A fekete testű Kálí rendezetlensége mellett Siva, az áldásos, megvilágosodott tudat holtan hever, míg a fehér bőrű Párvatí mellett megmutatkozik eleven tökéletessége. Ugyanezt a színkódot a Madonna esetében értelmezve a fehér Madonnák a világ megteremtett, jól elrendezett, törvényszerű rendjét képviselik, a fekete Madonnák pedig ennél ősibb állapotokra mutatnak rá, a teremtés előtti őskáoszra, melynek nyomai a teremtés „rendjében” is felfedezhetők. Az őskáosz eme nyoma azonban kontroll alatt áll.

A Fekete Madonna egy lehetséges helyes értelmezésére a vele kapcsolatos imádatmódból is következtethetünk. Bármely jelenséget, tényt, eszmét két irányból közelíthetünk meg: vagy az eredet, vagy a következmény felől. Amennyiben az oksági összeköttetés megvalósul az ok és a következmények között, akkor az eredet ismeretében következtethetünk az okozat természetére. Amennyiben teljes mélységében nem ismert az ok – mint esetünkben, hiszen a Fekete Madonna ontológiája bizonytalan terület – akkor a következményekből is visszakövetkeztethetünk az eredet igazi jellegére. Magyarán: amiért a hívek a Fekete Madonnákhoz folyamodnak, s ami a Madonnák körül történik, abból a Fekete Madonnák természetét is megfejthetjük. 

Mikor fordulnak a hívek a Madonnához és kitüntetett módon a Fekete Madonnához? Akkor, amikor megbomlik a rend: vész, baj, háborúság, természeti veszedelem, betegség, gyermekáldás hiánya idején. Amikor az egyensúlyt, a rendet kell visszaállítani egy megbomlott, rendezetlen állapot ellenében. Erről szólnak a csodatételek, az imameghallgatások, a gyógyulások, sőt, a legtöbb esetben a Fekete Madonna szobrok vagy ikonok föllelése, megtalálása is ilyen extrém körülményeket sejtet. 

A Fekete Madonna így ráutaló jelként szimbolizálja a megbomlott egyensúlyt, az őskáosz jelenlétét a kozmoszban, a rendezetlenséget a rendben, egyszersmind azt a hatalmat is megtestesíti, amely képes úrrá lenni a káoszon: elhárítja a vészt, elűzi a vihart, gyógyulást hoz, megadja a gyermekáldást. A csodatételek talán ennek hitét, reménységét és tudatát erősítik az emberekben: legyőzhető a zűrzavar, fölülírhatók a természet törvényei, letörölhetők a szenvedés könnyei.

Nagy Otília festőművész, a téma kutatója egy érdekes ikonográfiai sajátosságra hívja fel a figyelmet. Az indiai tantrikus Sakti-kultuszban egyértelműen a csúcsával lefelé mutató háromszög jelzi a feminin princípiumot, az istennőt. Ez köszön vissza a mágikus diagramokon, a Káli-jantrákon is és számtalan más, nonfiguratív ábrázoláson. Ennek a háromszögnek a párja a csúcsával felfelé mutató háromszög, amely Sivát, a férfi energiát képviseli. A két háromszög átfedésben kiadja a szellem-anyag, férfi-nő, kozmosz-káosz szintézisét. 

Az indiai ikonográfia lefelé mutató női háromszögével szemben a Fekete Madonnák öltöztetett alakja sokkal inkább egy felfelé mutató háromszögre emlékeztet. A Loreto-i Madonna ruházata is alul szélesebb, felfelé, vállban keskenyedő lepel-ruha. A fekete szín mellett ez a felfelé mutató alakzat is többes jelentést hordoz. Nem csupán a ruha szabásáról, vagy esztétikai megfontolásokról van szó. Ahogyan a Madonna nőalakja az áldás, közbenjárás, női gyöngédség megtestesítője, a feketesége pedig az őstermészet mélyrétege, illetve a káosz emléke, úgy a fölfelé mutató háromszögre emlékeztető ruházat is jelezheti a férfiúi princípium, a rendezettség, a tudatosság, a káoszt legyőző rend-erő jelenlétét is. 

Marialatria

Mivel a Fekete Madonna a természet őslényegét is képviseli, s lenyúlik a létezés legmélyebb gyökeréig, sokszor elkápráztatja a tudatot: ilyenkor alakul ki a marialatria, vagyis Mária isteni imádása, vagy a Fekete Madonna iránti rajongó lelkesedés. A tudat/természet párosának és együvé tartozásának fényében jobban érthető a lovagrendek Máriának dedikálása, vagy például a rendkívüli egyházszervező, rendalapító és misztikus költő, Szent Bernát rajongása a Fekete Madonna iránt. Szent Bernát egyszerre harcosa az egyháznak: a ciszterci renden keresztül felvirágoztatja a szerzetesi életet, keresztes hadjáratot hirdet, a templomosok rendtartását szövegezi meg. Ugyanakkor remek verseket szerez a misztikus rajongásról és 280 prédikációt ír az Énekek Énekével kapcsolatban, s benső életét Mária imádat tölti ki. Úgy tudni, saját Fekete Madonnája volt, s a legenda szerint gyermekkorában a Châtillon-i Fekete Madonna három csepp teje táplálta. 

Ha már szó esett Ízisz fátyláról és Mária köpenyéről, beszéljünk egy indiai fekete istennő, Káli ruházatáról is. Az amúgy mezítelen istennő kinézete ijesztő, visszarettenti az avatatlan nyugati embert.

Kálí megjelenése rettenetes, arca ijesztő. Haja zilált, nyakában levágott emberfejekből való füzér. Négy karja van, bal karjaival fenyít, jobb karjaival áld. Bőre feketés, ám ragyogó, akár egy zivatarfelleg. Teljesen pucér, … dús a keble és nagy a hasa, homlokán holdsarló, kígyót visel szent zsinórként, derekán pedig levágott karokból álló szoknya leng.

Kálít olykor fekete ruházatban ábrázolják, ám általában mezítelenül szerepel. Ilyenkor egyetlen ruhadarabja a levágott emberi karokból való szoknyája! Ám egy ismert módszer szerint a sötét, ijesztő vonások a visszájukra fordulnak, és csak a gonoszt rettentik, a jámbort inkább védelmezik. Kálí ikonográfiája merő szimbolizmus. Az ijesztő vonások allegorikusan értelmezve pozitív tartalmakat rejtenek.

Az első pillantásra ijesztő, féktelen vonásokat ekként értelmezve ismét egy kegyelmes fekete istennő áll előttünk, bár mintha homorú tükörben láttatná a kegyelmi utat. Harciasságát Kálí a gonoszok ellen, sőt mondhatjuk, a világ gonoszsága ellen alkalmazza, ekként ezek az elszabadult és pusztító erők is pozitívak és védelmező jellegűek. 

Mindemellett Kálí mégsem az istennő jól fésült aspektusát jeleníti meg, hanem inkább a féktelen nőt, a természet vad erőit, a teremtés kaotikus, civilizálatlan ősösztöneit, élet és halál sistergő találkozását. Kálí egyfajta primordiális szabadságot idéz meg, amikor a társadalmi szokások, a rituális kötelmek nem érvényesek, a jó és rossz, tiszta és tisztátalan nem értelmezhető. Ennyiben az imádata hasonlatos a klasszikus ókor misztériumaira, amelyekben a beavatandót saját ösztönlénye legsötétebb régióin is keresztül vezették. 

Győzelem a világ fölött

Mit kezdjen egy lelki utat járó nő saját haragjával, ösztöneinek elszabadulásával, féktelen indulataival? Kálí mint dühöngő fekete istennő a feminin princípiumnak azt a vad, féktelen arcát testesíti meg, amely oly nehezen integrálható a fény-minőségbe. A fény és árnyék örök küzdelme, sőt mindenfajta háború és konfliktus visszavezethető Kálínak a démonokkal folytatott harcára, így Kálí győzelme a benső vívódásokban is biztató lehet. Ennek a többszörösen titkos, fekete istennőnek a szerepe látszólag távol áll a Madonna helyzetétől, de szimbolikus, allegorikus értelmezése közelebb visz az eszményekhez. Ez a féktelen, fekete, holdsarlós istennő nehezen képzelhető el a fenséges Fekete Madonnák helyében, bár Kálí éppúgy győz a világ fölött, mint a Madonna, legföljebb eszközeik mások. 

Az ikonográfiában a számszerűség is rendkívül fontos. A Boldogságos Szűz koronája tizenkét csillagból áll, ez a keresztény egyházatyák értelmezése szerint egyfelől az Ószövetség 12 pátriárkáját vagy Izráel tizenkét törzsét szimbolizálja, másfelől az Újszövetség vonatkozásában a tizenkét apostolt. Ha a zodiákus jegyek hónapjait fedezzük föl a csillagokban, akkor utalhat a megváltás egyetemes, kozmikus természetére, illetve Máriának a világmindenség fölötti uralmára. 

Mater dolorosa

A fájdalmas anya Szűz Mária egyik megjelenítési formája. Mária fájdalmait a keblébe, pontosabban a szívébe fúródó hét tőrrel, máskor egy tőrrel, vagy csak bánatos ábrázattal, összekulcsolt kézzel ábrázolják. Az egyház Fekete vasárnap utáni pénteken és szeptember harmadik vasárnapján emlékezik meg róla.

A hét is többször szerepel Máriával összefüggésben. A szívébe döfő tőrök jelezte hét fájdalma Jézus élettörténetével kapcsolatos (a körülmetélés, egyiptomi menekülés, a 12 éves Jézus keresése, találkozás a keresztúton, megfeszítés, levétel a keresztről és a sírba tétel) csakúgy, mint hét öröme (angyali üdvözlet, vizitáció, Jézus születése, a napkeleti bölcsek imádása, találkozás Simeonnal, a 12 éves Jézus megtalálása és Mária megkoronázása). Ugyancsak hét fő Mária-ünnep ismeretes, amiket összefüggésbe hoznak a közel-keleti Magna Mater kultusszal, illetve az istenanya hét leányával.

A dátumokból látszik, hogy ezek az ünnepek az évszakokkal, időjárással, a földműves élet kitüntetett napjaival is kapcsolatban állnak – ez is a keresztény kultusznál ősibb, a természet ciklikusságával kapcsolatos eseményekre, fordulópontokra utal. Február a télutó, lassan megtörik a fagy, s a gyertya a fény, a világosság győzelmének reményét, a tűz tisztaságát jelzi. Március a tavaszelő, a természet újjáéledésének ideje, Mária foganása, amely a bőség, a megváltás ígérete. A Sarlós Boldogasszony ünnepe júliusban a bőség, a termés, az áldás szimbóluma. A Nagyboldogasszony, Mária mennybevételének augusztusi ünnepe egybeesik az új kenyér ünnepével, az élet-kenyér, örök élet-üdvösség párhuzamával. 

A Nagyboldogasszony dátumától a Kisboldogasszony ünnepéig terjedő időszakot csoda-időnek tekintik, ekkor gyűjtik a gyógynövényeket, szellőztetik a búzát s a ruhákat.

Az október Mária szent hónapja, a rózsafüzér imák ideje, a földeken a magvetés időszaka. Érdekes módon Indiában az október (némi átfedéssel, a lunáris kalendárium számítás miatt) az áhítat útjának (bhakti-jóga) szintén kitüntetett ünnepi hónapja, amit Rádhá, a szeretet istennője tiszteletének szentelnek, vezeklésekkel, zarándoklattal, szent énekekkel és meditációkkal.

Végül a decemberi Földtiltó Boldogasszony Mária szeplőtelen megfoganásának (tehát nem a Jézussal való fogantatásának) ünnepe, amikor a fagyok már lehetetlenné teszik a munkát a földeken. 

A hetes szám persze egyetemes mágikus szám és az időmérésnek is természetes egysége a négy negyedre tagolódó holdhónap okán. Azonban érdekes, hogy Indiában a hét anyácska (szapta mátrika) az istennők különös rendjét alkotja. 

Hét anyácska

A hét anyácska – Brahmani/Szaraszvati, Mahesvari/Raudráni, Kaumári, Vaisnavi/Laksmi, Varahi, Indráni és Csamunda – Sivát, illetve elsődleges párját, Dévit segíti a démonok ellen vívott harcában. A Plejádok hét csillagával hozzák őket összefüggésbe, és közvetlen természeti jellegük miatt olykor a kiszámíthatatlanság vagy a féktelenség istennői. Ekkor rossz tulajdonságok – düh, kapzsiság, büszkeség, hibakeresés, irigység stb. – megtestesítői is lehetnek, bár segítő aspektusuk fontosabb. 

A hét anyácskát a Rig-véda is említi (1.34.8.), imádatuk az Indus-Szaraszvatí kultúrában már az i. e. III. évezredben elterjedt volt. Az egyszerű népi vallásosság, majd később a tantrikus út, sőt a buddhizmus is sajátjának tekintette az istennőket. Van köztük fehér, sárga, vörös és fekete bőrű is, és vagy saját ikonográfiájuk szerint külön-külön, mégis egy csoportba tartozóan, vagy inkább szimbolikusan, elnagyolt, szinte nonfiguratív módon ábrázolják őket. Ez utóbbi megoldást előszeretettel alkalmazzák a nők körében népszerű amuletteken. Olykor egy nyolcadik figura is látszik mellettük, ez általában Siva párja, Dévi, vagy egyes források szerint egy férfi, a védelmezőjük vagy bátyjuk. Köröttük a négyszög nem csupán ornamentika, hanem a család védelmének, egységének jele is.

A hetes szám nem csupán valamiből hetet, hanem a meghatározhatatlan végtelenséget is jelenti, valamint a mindenség természetes hetes tagozódását (hétrétű világ, hét csakra, hét szent város, szivárvány színei stb.). A szanszkrit nyelvben a magánhangzók száma is hét. Érdekes módon a hét anyácskát nemcsak ilyen harcias-szimbolikus formában tisztelik. Egy másik hetes csoport inkább a természet gyöngédebb oldalát, az anyaságot emeli ki, miszerint az ember egyformán hálával és tisztelettel tekintsen saját szülőanyjára, a dadára, a bráhmana-pap feleségére és a király hitvesére, a szent Gangesz-anyára, szülőföldjére és a tehénre, amely szimbolikusan az élet teljességét, az őskultúra folytonosságát, sőt a természetet irányító istenségeket is megtestesíti. Közel-Keleten a Magna Mater egyik megnevezése őstehén volt.

Történetiség

A legkorábbi Mária-ábrázolásokat a római katakombák világához, illetve Lukács evangélistához kötik, aki tudós és művész ember volt. Európában a Mária-kultusz, s ezzel együtt a Fekete Madonna imádata néhány kitüntetett helyen igen korai eredetű. Zaragozában szinte a krisztusi időkben, 40-ben volt már Mária-jelenés, amitől a dél-francia Le Puy városában történt jelenés alig néhány évvel marad el, valamikor 46-47 táján történt. 225-től fogva ez a város Máriának van szentelve, s azóta is a Santiago de Compostella-i zarándokút egyik jeles állomása, kiinduló pontja. Kopasz Károly 876-ban Mária tunikáját Aachenből a chartres-i katedrálisba hozatta át, s itt már a druida idők óta egy fekete istenanya szobrát tisztelték. 888 kitüntetett éve a spanyolföldi kultusznak, ekkor lelték föl pásztorok egy barlangban a mórok elől elrejtett Fekete Madonna szobrot, amit később a  montserrat-i bencés kolostorban helyeztek el. Ekkortájt került a svájci Einsiedelnbe az itteni híres Fekete Madonna, később itt is bencés kolostor létesült. 

Számtalan esetben fogadalmi vagy hálaadó okból létesítették a Fekete Mária kegyhelyeket: csodás menekülés, védelem, győzelmes csata, mentesülés betegektől, ország-fölajánlás, gyógyulások gyermekáldás miatt.

Sok esetben azonban tűzvészek, vagy csaták, forradalmak áldozatául estek a kegyszobrok, ám ezeket újrafaragták, és kultuszuk folytatódott. Vagyis a hódolat nem pusztán a szoborhoz, az anyagszerűséghez kötődik, hanem ahhoz az eszméhez, amit a Madonnák megtestesítenek. A Szűz választja csodatételének eszközéül az egyes szobrokat. Jelenések, látomások helyén, rejtett természeti helyszíneken vagy befalazott templomzugokban is találtak, rejtegettek Madonnákat. Jellemző vonás, hogy a föllelés helyszínén épül szentély s alakul ki zarándokhely. A természeti környezet, barlang vagy a felfakadó gyógyító források, vizek, esetleg fényjelenségek vagy természetes tűz mind a természet közelségét, a természet úrnőjét jelzik. A legtöbb esetben az imádat része például a gyertyagyújtás, ami lehet személyes mécses, körmeneti fáklya vagy hatalmas gyertyaoszlopok égetése, vagyis a tűzelem meginvitálása. A sokszor sötétbe burkolózó, éji környezetébe beolvadó vagy barlangban imádott Fekete Madonna előtt világossággal, fénnyel, gyertyával hódolnak. A tűz meleget áraszt, fényt varázsol és legfőképpen tisztít. Ebben a kontextusban a Madonnák olykor fekete színét alkímiai jelzésnek is tekinthetjük, a „természetes”, nyers állapottól történő kiindulás titkos jelének. Ez a materia prima, az elsődleges anyag, amitől aztán el kell jutni a végső lényegig, a quinta essentia-ig. 

Materia prima – Materia ultima

Más néven Prima Ens, Prote hyle – az alkímiában az az anyag, matéria, amelyből előállítható a bölcsek köve. Egyfelől megfoghatatlan, könnyű, szellemi fénynek vagy életnek vélték, illetve egy mindenben benne rejlő, mégis láthatatlan tüzes spiritusnak, tűz-erőnek, amely egyik testben több, a másikban kevesebb. Ilyen kiinduló anyagnak tekintették az antimonit, a mercurius vagy a vitriol matériát. Ez utóbbi többes értelmű, egyfelől az alkímiai transzmutáció eljárását jelenti, másfelől mozaikszó, melynek titkos jelentése: Visita Inferiora Terrae Rectificando Invenies Occultum Lapidem, azaz „Kutasd fel a Föld legmélyebb rétegeit, tökéletesítsd magad, és megleled a rejtett követ!” 

Madonnák kódjai

A Fekete Madonna vagy általában a Madonna-ábrázolások között néhány ikonográfiai jegy meghatározó, például a mandorla-alakzat, a holdsarló, a kéz- és testtartás, a napsugarak, a fejdísz, kézben tartott attribútumok és természetesen a gyermek. A szobor elrendezése lehet álló vagy trónoló, frontális elhelyezkedésű, amikor Mária és a kisded is a szemlélő felé tekint, vagy éppen egymás felé tekintenek. A kisdedet szoptató Madonna már a kora-keresztény Egyiptomban népszerű ábrázolás. A Madonna állhat angyalok tartotta holdkorongon, később inkább holdsarlón, amelynek szarvait nem egyszer apró Napok koronázzák. Ezzel teljesül a teljesség-ábrázolás ama tétele, miszerint ahol a Nap és a Hold egyszerre van jelen, ott semmi rossz nem történhet. Ez jelzi Mária oltalmazó, közbenjáró szerepét, s evidens a párhuzam a holdsarlós-napkorongos Ízisz-fejékkel. Erre emlékeztet az esetleges tiara. A Mária vagy a kisded kezében lévő alma vagy jogar, illetve korona és a fejet övező csillagok a világot uraló szerepre utalnak.

A Madonnát övező mandorlát általában egyszerűen glóriának vagy fénykörnek tekintik, pedig egy burkoltabb jelentést is hordoz. A mandorla fejtől és lábtól csúcsosodó mandula-alakzatban övezve foglalja be a szobrot. Ha a kétoldalt húzódó köríveket kiegészítjük, és két egymást metsző körként látjuk, előttünk a vesica pisces, ez az ősi ezoterikus szimbólum. A két egyenlő sugarú kör, melyek középpontjai egymás kerületén fekszenek, s így egymásból közös, mandula alakú felületet metszenek ki, női szimbólum. Az élet kapujának is tekinthetjük, mint a szülőcsatorna kivezető nyílását, amin keresztül szó szerint világra jön az ember, csak azért, hogy a tökéletesedés végett bejárja földi pályáját. Ezért a vesica pisces a szakrális geometria szerint kijárat is, vagyis a szellemi irányba nyíló élet- vagy fénykapu, melyen át a tökéletességbe távozhat a lélek. A megszületés a meghalás kezdete, és a meghalás az újjászületés lehetősége. Itt nemcsak testi megszületésről és a szülés, a világra hozatal női feladatának kozmikus vonatkozásairól van szó, hanem a megszületettnek a tökéletesség felé tartó heroikus, férfias törekvéséről is – természetesen nem kizárva ennek lehetőségéből és feladatából a nőket sem. 

A vesica pisces jelentése latinul haltartó. És itt mindenképp el kell időzzünk a krisztusi szimbólumrendszert vizsgálva. A kereszténység tengelye a Jézus-i fiú/férfi és a Mária-i anya/nő. A Mária örök szűziessége körüli hitvita, a szeplőtelen fogantatás – amikor tehát Jézus fogan meg Mária méhében –, illetve Mária bűntelen foganása – amikor ő fogant meg anyja, Anna méhében – mind olyan részlet, amik keresztény és teológiai kontextusba állítják a női princípium egyetemes, élet-halál fölött uralkodó, az élet szentségét és az ösztönök profaneitását ötvöző voltát. 

„… egy keresztény író, Epiphanius [hangoztatta], hogy Mária halála teljességgel bizonytalan, minthogy a Szentírás nem említi. Egyébként is valószínűtlen, hiszen Mária ment volt az eredendő bűntől és ennélfogva ment volt a haláltól is. … Mária halála nem lehetett olyan, mint a többi embereké: a bűn kiengesztelése. Mária bűn nélkül fogantatott és bűn nélkül élt, tehát halála sem lehetett fájdalmas. Az isteni szeretet tüze emésztette el…” (ed. Lévay Mihály: A boldogságos Szűz Mária élete, tisztelete, szenthelyei, legendái, Franklin, Budapest 1935.)

Amennyiben elfogadjuk a Madonnát övező mandorlának, értsd vesica pisces-nek életkapuként történő értelmezését, akkor válik különösen érdekessé a latin jelentés: haltartó. Az őskeresztény Jézus-szimbólum a hal, Jézus halászoknak prédikál, halászembereket tesz az emberek halászaivá. Elég a csodálatos halszaporításra gondolni, vagy a hal alakzatban megfogalmazott Jézus-szignót tekinteni, a hal vissza-visszatérő jel. Az ószövetség szimbolikus jószága a kos, míg az újszövetségé a hal. A precessziós mozgás folytán a Nap maga mögött hagyta a Kos jegyét, és Krisztus korszakában a tavaszpont idején a Halak csillagképben tartózkodik, vagyis lejárt a régi vallásosság kora, s eljött a törvény helyett a szeretet vallásának ideje. A haltartó mandorla tehát a Mária-i asszonyi hivatást, a Krisztus-halat világra hozó anyaölet, annak életkapuját jelképezi. 

Élettengely – Haláltengely

A vesica pisces nemcsak a szakrális geometriának, hanem a szakrális szexualitásnak is meghatározó szimbóluma. Talán ezért tartozott elválaszthatatlanul hozzá a Magna Mater kultuszhoz a sokszor orgiasztikus misztérium, hogy az ember személyes életében titokzatos módon megismétlődjék a teremtés szent násza. Keretek nélkül a szexualitás puszta ösztön-működés, megfelelő tudatállapotban viszont beavatás az élet misztériumába. Ezért gyakorlatilag minden kultúra meghatározta a reprodukciós viselkedés szabályait. A tantrikus szex éppúgy kötelmeket, feltételeket szab gyakorlóinak, mint a misztériumvallások rituális nemisége vagy a házasság szent köteléke. Itt tehát nem csupán társadalmi normákról van szó, hanem a földi-testi lét megszentelésének lehetőségéről. 

A kereszténységben meglehetősen ambivalens kép és gyakorlat alakult ki az ember nemi viselkedését illetően. A világi szerelem természetes késztetésével szemben a szűz Mária alakja roppant sarkalatos ellenpólus. Az esendő emberhez ezért talán közelebb áll a Magdolnai példa – a bűnbánat, a szerelem megélése és meghaladása.

A nemiség problematikájára a Mária által felmutatott példa legalább olyan kivételes, mint a másik pólus, Jézus élete. Amennyire emberfeletti megoldás a szüzesség, éppoly tragikus a reprodukció emberi hivatása helyett – Sokasodjatok! – megszületni a kereszthalálra. Ahogyan Mária életében és példájában az asszonyiság és a szüzesség, úgy Jézus példájában az élet és a halál a tét. Ha az égre tekintünk, a Tejút az Ikrek-Nyilas irányban húzódik, ez az élettengely. Erre a tengelyre éppen merőleges a Szűz-Halak tengely – nevezzük ezért ezt haláltengelynek? 

Említettük, hogy a kereszténység tengelye Jézus és Mária, a Jézus-i fiú vagy férfi, akinek egyik legfőbb szimbóluma a hal, és a Mária-i anya vagy nő, a szűz. Vagyis a kereszténység tengelye a Szűz-Halak vonalon fekszik. Első pillantásra baljósnak volna tekinthető: nem termékenységi bőség, hanem szűzies bezárkózás és nem élet, hanem meghalás (és ebben a pillanatban tekintsünk el a feltámadás misztériumától). Csak ennyi volna a Mária-Krisztus tengely értelme? 

A Szűz-Halak tengely feminin végpontjában helyezzük el a szexualitás jelenségét. A nagykultúrák és a mindenkori egyéni ember, a pszichológia és a prüdéria, Kelet és Nyugat rendkívül ambivalens válaszokat fogalmaz meg ez ügyben. A legrégibb mesterség munkása, a prostituált mindig elítélt és számkivetett helyzetben van – ám szolgáltatásait a társadalom megbecsült, köztiszteletnek örvendő tagjai is igénybe veszik. A manapság szűzies erkölcsökkel nem vádolható köznép szexuális vétségekért hajlandó meghurcolni politikusait, vezetőit, akik ugyanazokat a normákat követik, mint bárki más. A közélet sokszor prűd, holott a filmipar legjobban prosperáló ága éppen a pornográfia. A prostituált, vagy akár promiszkuózus boszorkány ennek a feminin oldalnak az egyik szélsőséges alteregoja. A teljes szabadosság valószínűleg sehová sem vezet, és hiteltelen megoldásnak tűnik. 

A tengely maszkulin végén a kereszthalál, megfeszíttetés, kínhalál szerepel – micsoda távlat?! De ne csak baljós módon értelmezzük ezeket a szimbólumokat. A Szűz jegy nőalakja nemcsak boszorkány, hanem valóságos szűz is lehet, aki bölcsessége, áldozatossága, hűsége folytán nem a meghalásra hozza világra az életet, hanem az örök élet elnyerése végett. A Halak személye éppen megfoghatatlansága folytán kiúszik a hálóból, kicsúszik az őt megmarkolni igyekvő halálos szorításból. Mi hal meg? Az ember esetében csak az önző egoizmus. De a hamisság halálával születik az igazi én, az igazi öntudat. Így a kereszthalál éppen a halál legyőzésének óriási szimbóluma. A szűz szül, a megfeszített kereszthalott pedig feltámad… A Szűz-Halak tengely egyik végén a női életút szélsőséges megoldásai forronganak, a másik végén a férfiúi életút extrém példái állnak: szűz vagy hetéra – élet vagy halál? Ha a Tejút földi képe az élettengely, akkor a Máriától Krisztusig tartó út a Via Dolorosa, a Fájdalmak Útja, amit végigjárva az ember újjászületik.

Az égi tengelyek mellett érdemes a földi tengelyeket is megvizsgálni. A kitüntetett földrajzi helyek között láthatatlan összekötő csatornák léteznek, amiket addig föl sem lehet fedezni, amíg az adott helyek közötti rejtett összefüggések világossá nem válnak. Egy ilyen érdekes vonal a Szent Mihály tengely, amely az Ír-sziget partvidékén álló Skellig Michael sziklakolostortól a normandiai Mont Saint Michel mesebeli szigetén s az olasz Alpokban fekvő Sacra San Michele kolostorán keresztül, a Gargano-félszigeten fekvő Monte Santangelo barlangszentélyén át a szentföldi Kármel-hegyi Szent Mihály kolostorig ér. Egy másik különös út, amely egész Európán keresztül húzódik, a Jakab-út csillagösvénye. A compostella-i zarándokútról sokan azt hiszik, az csak spanyol- és francia-földön vezet, esetleg ismerik további kiinduló pontjait Franciaországban vagy más nyugat-európai állomásokon. Az El Camino valójában a Balti-tenger mellékéről indulva keresztül szeli a kontinenst, mintegy észak-kelet – dél-nyugat irányban. Erre a tengelyre gyakorlatilag merőlegesen húzódik egy Fekete Madonna tengely, amely Marseilles és Flandria között vezet. Itt ne egyenes vonalakra gondoljunk, hiszen a Camino-nak is számtalan ága-boga van, és a Fekete Madonna vonal is inkább sűrűsödési mezőkkel tarkított csatorna, ahol sokkal gyakoribb a Fekete Madonnának szentelt templomok száma, mint másutt. A két tengely érdekes módon tengertől tengerig – a Balti-tengertől az Atlanti-óceánig, illetve a Földközi-tengertől az Északi-tengerig – szeli át a kontinenst, összeköttetést teremtve dél és észak, kelet és nyugat között, ráadásul egy keresztet is fölrajzolva földrészünkre. Ha tetszik, a Balti-Atlanti tengelyt tekinthetjük a fehér fésűskagyló jelezte férfias zarándokútnak, a Provence-Flandria tengelyt a fekete istenanya titkos női ösvényének. 

Boldogasszony

Érdekes megvizsgálni Magyarország helyét és szerepét a Fekete Madonna kultusz terén. A fekete szűz kultuszhelyeinek földrajzi eloszlását vizsgálva Nagy Otília festőművész szerint az efféle templomok, szentélyek a történelmi Magyarország fenyegetett határvidékein gyakoribbak. 

A magyarság ősi hitében az Öregisten vagy Atyaisten párja az Anyaisten vagy Boldogasszony. Mint ősi termékenységi istennő Babba néven volt ismeretes, s a kereszténység kényszerű terjedése nyomán Babba Máriaként élt tovább. Szent Gellért legendája is megemlíti, hogy „az szíz Máriát ez Magyarországban Bódog-Asszonnak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák” (Pallas). A honfoglalás előtti istennőszobrok, a Boldogasszony-imádat, a Szűzanya kultusza és a Napba öltözött asszony, valamint Babba Mária tisztelete úgy látszik, összefüggésben áll egymással. Másutt, a Gyimesben a Holdat tisztelik Babba Máriában. 

„…Az asszony végül is kissé restelkedve vallotta be, hogy kicsi korában, amikor a hegy mögül feljött a Hold, édesanyja kihívta az udvarra, és úgy mutatta neki nagy örömmel: Né, felbútt a Babba Mária! … Kicsi korunkban nem is tudtuk, hogy a Holdat Holdnak hívják. Az a Babba Mária volt. (Daczó Árpád: A gyimesi Babba Mária, 1980)

Ez szinte henoteisztikus megközelítés, amikor is a hívő ember személyes meggyőződése szerint fedez fel különböző spirituális valóságokat ugyanazon jelenség mögött. A Boldogasszony, a Nagyboldogasszony, a Kisboldogasszony vagy Kisasszony, Babba Mária és a Szűzanya, a Napba öltözött asszony – mind az istenség, a szentség női aspektusát testesíti meg. Különös ellentmondás és összefüggés a Madonna fekete színe és a körötte ragyogó napsugárból való fénykoszorú, vagyis a Nap és a Hold fényének egyesítése, ahogyan azt már említettük, mint a kozmikus védőtalizmán, a naprendszer egységének kulcsa. 

Joggal állíthatjuk, hogy a Boldogasszony kultusz könnyen megtalálta párhuzamait Szűz Mária tiszteletében, ezzel megkönnyítette a híveknek az átmenetet a keresztény kultúrkörbe. A kultusz gyakorlatilag folytonos maradt, bizonyos külső jegyek ugyan változtak, de a spirituális mélylenyomat nem. Itt kultúrkörökön és évezredeken átívelő spirituális metamorfózis, még pontosabban mimikri tanúi lehetünk. A túlélésnek sokszor záloga a körülményekhez való alkalmazkodás. Számos elem beépül az új kultúrközegbe, s így egy kicsit alkalmazkodva, de saját benső tartalmát is megőrizve az eszme megmarad. Ennek jeleit fedezhetjük föl például kitüntetett helyszínek átkódolásában – amikor buddhista sztúpák helyébe építették a mecseteket Indiában, vagy amikor a régi hit szent helyeire telepítették a templomokat Magyarhonban. Eklatáns példája ennek a felülírásnak a monte cassino-i bencés kolostor alapítása, amit Szent Benedek az egykori Apolló-szentély lerombolása nyomán annak helyén alapított meg – érdekes módon ez időben is egybevág az Athéni Akadémia hivatalos megszüntetésével. A klasszikus ókor eszmerendszere kényszerűen visszavonult az új eszme, a kereszténység terjedése elől. Néhány tény azonban ennek a spirituális mimikrinek, az alkalmazkodva rejtőzésnek köszönhetően fennmaradt: neo-plantonista gondolatok az egyházatyák tanaiban, távol-keleti eszmék Szent Pálnál, az egyiptomi ankh-kereszt a kopt szimbólumok közt, politeista képzetek a szentháromság-tanban, vagy a Magna Mater tisztelet különösen a Fekete Madonna képében. Ennek az áttűnésnek helyi, magyar változata a Babba Mária és a Napba öltözött asszony, illetve a Boldogasszony és Szűz Mária kultuszbéli folytonossága. 

Kitüntetett kultuszhelyek 

Bizonyára a végtelenségig lehetne sorolni a vélt vagy valós párhuzamokat. Ha egyetlen igazság és egy végső valóság létezik, akkor az arról szóló különböző interpretációk között is fölfedezhetők hasonlóságok. Ezért a tárgyszerűség helyett lépjünk a személyes érintettség mezejére! Milyen egy találkozás az istennővel? Lennél-e a Fekete Madonna híve? Csatlakoznál-e Kübelé kultuszához, vagy Kálí imádatához? Jártál-e valaha a Fekete Madonna civilizált zarándokhelyein vagy az istennő jelenlétét megidéző természeti őskultusz erőtereiben (sakti-píth)?

• Zaragoza

Itt történt az egyik legkorábbi Mária-jelenés, a hagyomány szerint Jakab apostolnak megjelent Szűz Mária. Ezen a helyen egy szentélyt emeltek, amiben egy Fekete Madonnát imádtak. Később ennek a szentélynek egyik megmaradt oszlopán helyezték el a szobrot az újabb templomban. Az Oszlopos Miasszonyunk szobra alig fél méter nagyságú, de az oszlopnak köszönhetően a magasban áll. Itteni híres csodatétel az 1640-ben történt gyógyulás, amikor a húszéves fiatalember, Miguel Juan Pellicer csonkolt lába a buzgó imádságtól és a Madonna előtt égő olajlámpásból vett olajtól újra kinőtt. Ünnepe október 12-én van.

• Le Puy

A település korai Mária-jelenés helyszíne, 46-47 táján. 225-ben a várost Máriának szentelték, s azóta is a Santiago de Compostella-i zarándokút egyik fontos állomása. Az itteni Fekete Madonnát ölében a kis Jézussal IX. Szent Lajos francia király hozta magával a Szentföldről hazatérőben 1254-ben. A forradalom során kihurcolták a városba és elégették, ma hű mása áll a templomban. Figyelemre méltó még a Massif Central hegyen álló hatalmas Mária szobor, Franciaország védőasszonya, a Notre Dame de France, amely kilátóként is működik, testében fel lehet kapaszkodni a magasba.

• Montserrat

A Barcelona közelében húzódó, ezer méter magas, fűrészfogas hegylánc tetején áll a Montserrati Fekete Madonnának helyt adó bencés kolostor. Ezt a nyolcadik században alapították, s a fából való, ülő Madonna szobrát úgy tartják, Lukács evangélista faragta és Szent Péter hozta Spanyolföldre. A La Morenata – a Fekete Leányka kezében lévő országalma a világ fölötti uralom jelképe. Wagner itt kapta az ihletet a Parsifal című lovagi grál-operájának megírásához. A hegyet sokan a Grál legenda Monsalvat hegyével azonosítják, és sokan itt kutatták a Szent Grált. 

• Einsideln

A kilencedik században egy Szent Meinrad nevezetű remete egy csodaszép Fekete Madonna szoborral visszavonult egy magányos helyre (a mai település neve ezt jelenti). Meinrádot megölték, de nem sokkal később további remeték települtek ide, majd bencés apátság létesült itt. A Madonna szobra egy 1465-ös tűzvészben elpusztult, ma másolata áll ugyanazon a helyen. A napóleoni seregek elől elrejtették a szobrot, de a kegykápolnát így is megrongálták. A Fekete Madonna bal karján ülő kis Jézus kezét áldásra emeli. A mai barokk templom a XVIII. század derekán épült, s a kolostor mellett híres lótenyészet működik. 

• Rocamadour

A település korai Mária kultuszhely. A szinte naiv, elnagyolt sötét árnyalatú Istenanya román stílű szobra az Alzou-folyó völgyében meredő szikla magaslaton épült templomban áll. A település látogatottsága hajdanán vetekedett a Szentföld vagy Róma népszerűségével. A magaslatra több, mint kétszáz lépcső vezet fel, s a templom csodatévő harangja egyszer magától szólalt meg a veszélyre figyelmeztetve.

• Loreto

Amikor a muszlimok elfoglalták a szentföldet, Szűz Mária názáreti házát titokban szétszedték és Dalmácián keresztül Itáliába repítették az angyalok. Ezt legkorábban 1294-ben említik, majd 1469-ben pazar bazilika épült a szent ház fölé. A Fekete Madonna szobra 1921-ben egy tűzvészben odaveszett, most másolata áll a szent házban. Előtte imádkozott holdutazása előtt Niel Armstrong. A szent háznak és a Loreto-i Madonnának rengeteg mása épült szerte Európában, így Magyarországon is.

• Częstohowa 

Lengyelország Királynője ikonját a legenda szerint Lukács evangélista festette cédrusfa táblára. A kép Jeruzsálemből Konstantinápolyon és Belz városán keresztül került végül 1382-ben a Jasna Góra hegyen lévő pálos kolostorba, az opolei herceg adományaként. A hatalmas templom- és kolostor-együttes népes zarándoklatok célállomása. A hely fénypontja a fanfárokkal imádott Fekete Madonna ikon. Az itteni kolostorban egy magyar kutató, Domokos Pál Péter 1965-ben bukkant az egyik 1501-ből származó latin kéziratos könyv egyik lapján az alábbi magyar nyelvű bejegyzésre: 

„Ọ Edesseges Ziz maria ez vÿlagnak megh velagọsithọÿa / velagọsíchad megh az ọn lelkemeth, ọs ọsmerhes megh ọngenith az the zsọnt fÿadgal iesussal/ Ọ edesseges ZiZ maria michor az ọn lelkem asz ọn thesstutwl el thawozigh* erussichedh megh zenth haromsagnak zethiben ọs ne hagh ongginọth ketchegebọn essnọm.”

[A lap bal oldalán a * helyére szánt betoldás: othalmaz megh engometh mas pokolbeli ellensoghthwl.]

• Máriabesnyő

1759-ben Grassalkovich Antal, a Szent Korona őre, Nógrád vármegye főispánja elhatározta, templomot építtet a Boldogságos Szűznek. Besnyő határában falmaradványokat pillantott meg, egy régi templom romjait, ami kapóra jött az új építkezés helyszíneként. Az építkezés egyik napszámosa, Tóth Márton álmot látott, miszerint másnap igazgyöngy kerül majd az ásója alá, amit a leendő templom oltárán kell majd elhelyeznie. Valóban, fölleltek egy kőfedél alatt egy 11 centiméter magas, 4 centiméter széles apró szobrocskát, amely a Madonnát ábrázolja, jobbján a kisdeddel. Ma kapucinus kolostor szolgálja a templomot, a Madonnákat – két fekete Madonnát imádnak itt – és a zarándokokat.

• Maria Bistrica

Az itteni Fekete Madonna, Horvátország Királynője a Zágrábtól északra fekvő, hasonló nevű településen található. A XVI. században került ide a szobor, majd a török elől befalazva rejtegették. Csak 1684-ben lelték fel újra, ekkor került végleges helyére, a templomba. Ma évente ötszázezer zarándok látogat ide. 

• Dzsvala-mukhí

Erő-tér (Sakti píth) a neve azoknak a zarándokhelyeknek India-szerte, ahol Siva önkéntes máglyahalált vállaló hitvesének testtagjai a földre hullottak. Siva őrjöngő gyászában az égbe emelte Szatí holttestét, melynek különféle tagjai 51 helyen zuhantak a földre. A haja, feje, szeme, lábfeje, keble és más tagjai emlékére az adott helyeken templomokat emeltek, melyek közül a legnagyobb erőt sugárzó helynek a nyelv-templomát (Dzsvala-mukhí) tartják. Itt a földből előtörő kilenc eleven lángként mutatkozik meg az istennő. 

75/2021
Szvámí Tírtha

IRODALOM

Begg, Ean: The Cult of the Black Virgin, Arkana, London 1985

Daczó Árpád: A gyimesi Babba Mária, Népismereti dolgozatok 1980. Kriterion, Bukarest, 1980. 231-239.old. 

Dharma, Krishna: Beauty, Power and Grace – The Many Faces of the Goddess, Mandala, San Rafael 2004

Hawley, J. S. – Wulff, D. M.: Devi, Goddess of India, Motilal, Delhi, 1998

Hawley, J. S. – Wulff, D. M.: The Divine Consort – Radha and the Goddesses of India, Motilal, Delhi, 1995

Kinsley, David: Tantric Visions of the Divine Feminine, Motilal, Delhi, 2008

Lévay Mihály szerk.: A Boldogságos Szűz Mária élete, tisztelete, szenthelyei, legendái, Franklin, Budapest, 1935

Magyar nyelvemlék Czenstochowában 1501-ből. In Domokos Pál Péter: Múltbanéző, Bp. Magvető, 1990: 95–102 p.

Nagy Otília: Nigredo, Albedo, Rubedo – Divine Power as Goddess, Comparative analysis in the art of depiction with reference to Hungarian Black Madonna’s and Nagyboldogasszony Icons and Indian Devi’s Images (kézirat)

Plutarkhosz: Iszisz és Oszirisz, Európa, Budapest, 1986

Rosikon, Janusz: Európa Madonnái – Zarándokutak Mária szentélyeihez, Geopen, 2003

Stutley, Margaret: Hindu Iconography, Munshiram, Delhi, 2003