A bölcsesség házat épít magának

A táj, a történet

Veleméren vagyunk, Vas megye délkeleti csücskében. A templom, amely ide vonzott bennünket, a 13. sz. végén vagy a 14. században épült. A templombelső képekben fogalmazott üzenetét a fény olvassa le, és mint majd látni fogjuk, ő is írta. De nem a fizikai értelemben vett fény, hanem a Világ Világossága, pontosítva az Igazság Napja. Ő vezette Aquila János ecsetjét, amikor az Úr 1377/78. évében kifestette a templomot, és benne ránk hagyta a világ első, jelzett művész önarcképét. Minden valószínűség szerint maga tervezte a templomot is. És hogy nem mindennapi jelentőséget tulajdonított az építész munkájának, azt jól mutatja, hogy az önarckép alatt közvetlenül megjelenített nőalak, a Szent Bölcsesség evilági képviselete kezében a Jólépített Ház modelljét tartja. Mintha a veleméri templom hajójának kicsinyített mását látnánk.
A templom képünkön balról jobbra ereszkedő három tagozata a torony, azután a hívők gyülekezetét befogadó hajó, végül a beavatottak, azaz a felszentelt papok működési terepe a szentély. A templom tengelyében megnyitott szentélyablak általában annak a keletpontjára mutat a látóhatáron, amelyik napnak a szentje a templomnak is védőszentje lesz.

A templom kívülről

A hajó négy sarkából háromnak a felsőrészén faragott emberfejeket látunk. Az északkeleti sarok sugárkoszorús naparca a nyári fordulón ebből az irányból felkelő fényes égitestet idézi meg. A téli napforduló fénytelen időszakában ez az arc úgyszólván teljesen eltűnik, beleolvad a szürke építészeti háttérbe. Csakis a maga idején, a nyári fénymaximum hónapjában tud megelevenedni. A délkeleti sarkon hasonló faragványt látunk. Ebből az irányból a téli napfordulón felkelő Nap fénye várható. Végül a harmadik fej a templomhajó délkeleti sarkán tűnik elő. Innen a téli napforduló lemenő Napja veti ránk utolsó sugarait. A korábban hajkoszorúval jelzett szellemi sugárzást itt keménykalap fojtja le. A bak havában erősen gátolt beszédkészségre pedig a feltűnően csomósodó ádámcsutka utal.
A torony tetején valóságos fénykereszt rajzolódik az égre. A szárak találkozásánál a négylevelű virágocska, a kiteljesedett fény alapegysége – az alsó példány bal oldalán még láthatóak a sugárzás maradványai. A szárak végén a három levélke arra utal, hogy ezekbe az irányokba még tovább fog terjedni a fény. Ez a fény pedig maga a Világ Világossága. Megjelenítője a Felkelő Nap, itt és most az Igazság Napja, vagyis Jézus Krisztus.

A szentély

Születését a keleti szentélyablak egyik oldalán az örömhír hozója, Gábriel arkangyal előlegezi, az emberalakot formázó ablaknyílás túloldalán pedig az üzenet fogadója Szűz Mária. Kettejük között lép be a fénylény a szentélybe. Ahogy János evangélista mondja, „az Ige testté lőn, s lakozik miközöttünk”. Az ígérettől a megvalósulásig eltelt kilenc hónapot az ablak bélletén a növényi indára felfűzött kilenc virágkehely példázza. A földi pályafutás lezárulása után visszamaradó létezés-nyomot pedig ugyanitt a Veronika-kendő Krisztusarca őrzi.
A szentély a nyolcszög öt oldalával zárul. Az így kialakuló öt falfelület felső sávjából a négy ablaktalan egységbe a négy evangélista jelképes ábrái kerültek:
– Szent Lukácsot bikaalakban szokás megjeleníteni. Itt azonban az állat teste lefelé embertestben folytatódik. Lukács evangélista szimbóluma az évkörben egyébként a Bika havát, csillagképét is megidézi.
– A Sas ugyanebben a rendszerben János evangélista jelképe, s egyben a Skorpió havának összetett képjeléből, a Sas és Kígyó együtteséből az ég felé törekvő sas-szellemiség képviselője.
– A Szárnyas Oroszlán természetesen a róla elnevezett hónapot idézi, ugyanakkor az evangélisták közül Szent Márkot.
– Végül a már ismerős északi falfelületen a Vízöntő havát egy szárnyas ifjú, Máté evangélista angyala képviselte eredetileg. Ma már csak a 19. sz. második feléből származó leírás őrzi emlékét.

A szemközti déli falfelület főszereplője Szent Mihály arkangyal. Névünnepe szeptember 29-edike közvetlenül követi az őszi napéjegyenlőséget, és ezzel a Mérleg havát indítja el. A természet évről évre itt veszi számba megszerzett javait és mulasztásait. Az arkangyal szárnyai befelé hajlanak. A menedék felé igyekvés jellemzi az évkörben is ezt az időszakot. A lélekmérlegelés műveletsorában a bűnösök sorsának ábrázolása szokványos. A megkésve, és ezért hasztalanul imádkozó lélek ördögök prédájává válik. Az igazán izgalmas felfedezés a túloldalon vár ránk. Más templomokban itt a jótét lélek ugyancsak serpenyőkben kucorog, ahonnan angyalok emelik az égbe. Ezúttal azonban mást látunk. Ismét a Jólépített Ház tűnik szemünkbe, amelyet legutóbb a Szent Bölcsesség nőalakjának kezében láttunk. Ami ott a bölcsesség zálogaként szerepelt, itt az üdvösség záloga lett.
A másik arkangyal, Gábriel névünnepe a tavaszi napéjegyenlőségre következik az évkörben. A szárnyak szétáradása a Természet itt esedékes robbanásszerű megújulását idézi.

Figyelemreméltó, hogy a templomban megjelenő emberarcok rendre ugyanazt a típust variálják. A kerek fejforma a kiteljesedett szellemiség jelzője, a félprofil a szellemiség célra irányultságát sejteti, hol jobb-, hol balfordulatban.

A hajó

Ha az alacsonyabb szentélyből átjövünk a magasabb hajóba, a két térrész közötti különbséget az úgynevezett diadalív hidalja át. Ennek csúcsán, egyenesen szembenézve a nyugati oldalon belépővel az Utolsó Ítélet Krisztusa trónol. Jobbján az üdvözültek, balján a kárhozottak csoportja. Az előbbiektől lefelé haladva a keresztre feszítés, az utóbbiak alatt a Szent Anna harmadmagával jelenetet találjuk a diadalív két lábán.

A déli fal felé továbbhaladva először a szegényeket és betegeket istápoló Magyarországi Szent Erzsébet fogad bennünket. Ez a kép is erősen töredékes alakban maradt ránk, mégis jól érzékelteti milyen magas művészi színvonal jellemezte eredetileg az egymást követő folyamatos átfestések és restaurálások előtt Aquila János munkáit. A déli oldal többi falképe mára jórészt elenyészett.

A nyugati falsík közepén a kapuív fölött a fiait vérével tápláló pelikánt látjuk. A képjel ezúttal elsődlegesen Mária tisztulására utal. Balra fent az erősen lepusztult lovas alakban Szent Mártont ismerhetjük fel, amint kettévágja köpenyét, hogy a földön fekvő koldust betakarja vele. A könyörületesség mint eszme, és a köpeny mint eszköz egy emelettel lejjebb a Köpenyes Mária alakban teljesedik ki. A bűnösök menedékének és a könyörületesség anyjának is nevezett képtípus a törvényt felülíró kegyelem legmagasztosabb kifejezője a középkor festészetében. Aki törvény szerint kárhozatra jutna, ha őhozzá folyamodik, megmenekülhet a pokol gyötrelmeitől. Íme a kárhozottak csoportja a diadalívről. Figyeljük meg az arctípusokat, hogy majd összehasonlíthassuk őket a köpeny alatt sorakozó sorstársakéval. A restaurátor ebben az esetben alighanem tükörbe nézve pótolta a hiányzó felületrészeket. Egyedül a bűnösök menedéke mutatkozik eredeti szépségében, kerek fejű, méltóságteljes nőalakként, ilyennek láttuk az Angyali Üdvözlet Máriáját is a szentélyben.
A bejárattal szemben állva jobb kezünk felől mindössze két lóláb vehető ki tisztán az eredetileg itt ékeskedett Szent György jelenetből. De nem sokkal járt jobban az alatta elhelyezkedő városkép sem, amely egyes feltételezések szerint a Mennyei Jeruzsálemet lennének hivatottak elénk varázsolni.

Az ablakokkal meg nem bontott északi falfelület nyugati részét a Királyok vonulása és hódolása című jelenetsor tölti be. A menet vadászkürtöt fújó Merkúr-kalapos férfiú jelére indul. Az egyik király lovának hasa alatt agancsos szarvasfej idézi tovább a vadászat hangulatát. Maguk a lovak a keleti állatövben a Nyilas tulajdonságokat képviselő színekben változnak egymáshoz képest, az almáspejtől a tűzpiroson át a hófehérig. Az emberalakok is három alapritmusba sorolhatók, csak ők nem a színük, hanem az arcformájuk és a cselekedeteik alapján.
A legfiatalabb király egyenesen az ég felé tájékozódik.
A középső visszafordul a menetirányhoz képest. Most két mellékalak következik. Közülük a jobboldali a sort indító Merkúr-kalapos férfi alakváltozatának látszik.
Végül a harmadik, az öreg király a Madonna trónusa előtt térdel. Süvegét a mögötte álló Szent József tartja. Az ő arca viszont mintha a kiskirályét ismételné idősebb kiadásban. Az öreg király tartása szembeszökően példázza: a Földre született Megváltóval nem lehet magas lóról társalogni. A nyeregből szállásnak azonban megvan a maga kockázata. A természet nem ismer vákuumot, a nyereg nem maradhat üresen. A király helyén máris ott ül a majom, s kezébe kaparintja a gyeplőt.
A Madonna trónja mögött két szent férfiú áll, László király és Miklós püspök. Ez utóbbi, kegyes adományával három szüzet ment meg attól, hogy a szegénység szorításában testüket áruba kelljen bocsátani. Ez az arc már kétszeresen ismerős lehet számunkra. Eggyel fiatalabb kiadásban Szent József büszkélkedhetett vele. Az ő esetében a restaurálás jól észrevehetően eltorzította az eredeti szemállást, így is rá lehet azonban ismerni. Végül egészen megfiatalodva kínálja magát az első király ábrájában.
Az északi fal mindkét végétől eggyel beljebb lépve a második király, illetve Szent László arca mutat megint feltűnő hasonlóságot. Nemcsak a vonások, de az irányultság tekintetében is.
A Madonna előtt térdelő öreg király viszont a maga levett koronáját ajánlja fel ugyanúgy, mint Szent István a Boldogasszonynak a mi Szent Koronánkat.
Ezzel a magyar három szent király teljes fedésbe került a bibliai történet három napkeleti mágusával.
Az öreg király arca a szent püspök által megmentett lányok apjáéban köszönt vissza ránk. Maga a háromszorosan képviselt Szűz-szellemiség pedig kiszabadulván szorongatott helyzetéből, angyalalakot öltve helyezi fel a koronát Szent László fejére.
Íme az északi fal összesített folyamatábrája: a kék szín a szüzesség őrzőit jelöli, a piros az önfeláldozó szeretet tevékeny képviselőit, a fekete a föld- és családközeli magatartás vállalóit. A középpontban a Hold és a Hajnalcsillag ábráitól közrefogva a szüzesség és az anyaság egyesítőjét, a Szűzanyát találjuk.

A Szent László-arc mint az önzetlen áldozatvállalás szellemiségének képviselője máshol is feltűnik a falkép együttesben. Legközelebb a szomszédos diadalív-lábazaton találkozunk vele, mint Jézus-arccal.
És végső soron ezt az arcot hagyja ránk a Megváltó, a Veronika-kendő nem emberkéz festette arclenyomatában is. A bal szem riadt tekintete itt is késői, és nem feltétlenül jó szándékú beavatkozás eredménye. Próbáljuk csak lefedni, íme mennyire más így a képmás üzenete. Most kettőzzük meg a tágra nyitott szemet. A hatás cseppet sem megnyugtató, elég is belőle.

A templomhajó képi programjából utoljára a diadalív üzenetét olvassuk le.
A bal alsó lábazat keresztrefeszítés jelenetét már ismerjük. Néhány különlegesen szép részletet azonban nem árt még egyszer szemügyre venni. Például Mária összekulcsolt kezeit, vagy a két férfi arcot. A keresztfára szögezett kezek is különleges megoldást mutatnak. A szögek mintha nem átjárnák a Megváltó tenyerét, hanem belőle fakadnának. A formájuk is inkább nyílhegyre emlékeztet, mint fejesszögre. A lábaknál hasonló a helyzet. A Golgota-jelenet fölött hatalmas fehér oszlop fut fel a mennyezetig, ahol építészeti tagozatok elmosódott nyomaiban végződik. Ehhez az építményhez járulnak az üdvözültek felső sorának kedvezményezettjei, az Ítélő Krisztus jobb kezének útmutatása szerint. Ugyanitt az alsó sorban a sírjukból kikelő igazakat látjuk. A felső sor üdvözültjei földig érő köpenyt viselnek. A testiség önálló tételként már nem érvényesülhet náluk. Egyetlen kivétel mégis akad, egy mezítlábas, zsákot cipelő alak. Mintha ő terelné üdvösségre a többieket. A döntés természetesen az Ítélő Krisztus szájából fakad, és virágként nyilvánul meg a jók, kardként a gonoszok irányába. Feje körül a glória a maga idején homorú tükörként veri vissza a merőlegesen ráeső fényt. „Távozzatok az Örök Tűzre!” – szól az ítélet a megátalkodott bűnösök felé. A kárhozatok oldalán ki-ki a maga bűneinek módja és mértéke szerint bűnhődik. A parázna nőt kecsketestű ördögök hágják meg. Sem a pénzhalom, sem a korona, sem a püspöksüveg nem menthet meg többé senkit az ördög láncától.
A pokol fejedelmének trónja alatt a Szent Anna harmadmagával címen ismert képet találjuk. Úgy látszik, a bűnös létből csak két lépésben tisztulhat áldozathozatalra képessé az ember fia. A tisztulás záloga pedig az önzetlen szeretet.

A Keresztrefeszítés, a Pelikán, és Szent Anna képjelei ezen a jelentésszinten kapcsolódnak össze. Vagy nem csak ezen?
Kovács József, a templom egykori tudós plébánosa már az 1970-es években kimutatta, hogy az az összefüggés, amely térben kirajzolódik a három kép között, időben is tetten érhető. Szent Anna napja még Aquila János idejében november 19-edikére esett (Húsvét gyökere). Innen a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéig (Purifikáció), a következő év február másodikáig ugyanúgy 75 napot kell leszámolnunk, mint innen, a Pelikánnal jelzett tisztulásünneptől Húsvétig (Kereszt), amely ünnep a felszentelés évében április 18-adikára esett. Ez az időbeli összefüggés évtizedes távlatban csakis ebben az évben állt elő. Vagyis a veleméri templom képi üzenete egységes tér-idő rendszerben fogalmazódott.
Lássuk most már, visszaigazolódik-e ez a feltételezésünk a valóságban!

A fény útja a nyári napfordulón

Az év leghosszabb napjának hajnalán járunk. Ha a fény mutatni akar nekünk valamit, ezen a napon biztosan meg fogja tenni, hiszen most van belőle a legtöbb. Íme belépett a templom sötét terébe. Vajon mit fog először megvilágítani? Ne felejtsük el: az Igazság Napjáról van szó, a nyári napfordulón pedig a vele közvetlenül összefüggő tulajdonságok, a jóság, a szeretet és az ingyenkegyelem esélyei is csúcsra járatódnak az évkörben.
Lássuk közelebbről melyik falképrészletről van szó! A teljes kép témája Köpenyes Mária, a bűnösök menedéke, a Könyörületesség Anyja. És akikre az első fény esik a leghosszabb nap hajnalán…
A nap közben emelkedik és vonul keletről dél felé az égbolton. Beeső fénye tehát egyre lejjebb és északabbra vonul a szentéllyel szemközti falon. A padok most már útjában állnak. Csakhogy padok egyáltalán nem voltak a középkori templomokban. Aztán egyszer csak az épület középvonalába ér a fénysugár. És megáll a küszöbön. Az év leghosszabb napján kijelöli a Jólépített Ház hosszát. Előbb és utóbb mindenkor lejjebb jár ebben az időpontban a Nap, így a fénye kifut a templomból. Csakis a nyári napfordulón lépheti át a küszöböt. Akkor hát ki építi a templomot? A fénylény ezután már csak a padlón araszolgat végig. Egyetlen fontos feladata lesz már csak az év leghosszabb napján: kijelölni a szentély és a hajó találkozáspontját. Íme a két fontos térrész, a szentély és a hajó találkozása a Megváltás-kép talppontjánál.
Az emberré válás kilenc hónapját indító tányéron végképp elhal a keletről jövő, azaz teremtő feladat körüli fény.

Az Igazság Napja most átvonul a templom déli oldalára. Forduljunk mi is egyet vele!
Odakint már mosolyog a Nap-arc a szentély délkeleti sarkán. A déli templomfal ablakainak aszimmetrikus kialakítása a garancia rá, hogy sem előbb, sem később ne juthasson fény az exponált helyekre a templombelsőben, mint ahogy azt a Világ Világossága előírja.
Kalapos időjelzőnk tanúsága szerint már a nyugati oldalon jár a Nap. Fénye a toronyablakon át hatol a templomtérbe. Ilyenkor kap fényt a küszöbről, illetve a templom padozatáról visszaverődve a túloldali szentélybelső, benne a Veronikakendő Krisztusarca, amely a többi napszakban sötétbe burkolódzik. A képlet világos. Az Igazság Napja is a maga földi pályafutásának végén, mondhatnánk napja leáldoztával hagyta ránk ezt a képmását.
A legfelemelőbb élmény azonban még hátravan! A leghosszabb nyári napon, amikor a legtöbb esély van a jóság, a szeretet és az ingyenkegyelem érvényesülésére, az Utolsó Ítélet kárhozottjai is fénybe kerülhetnek.

A fény útja a tavaszi/őszi napéjegyenlőség idején

A virágba borult aranyeső tavaszt jelez. Vajon hogyan fogadja majd a megújuló világ fényét a veleméri templom? A két napéjegyenlőség, a tavaszi és az őszi nagyjából azonos fényjárást hoz magával. Lássuk mi mindenre világít rá ilyenkor a maga napi útja során az Igazság Napja?
Minthogy az évnek ezen a napján éppen keleten kél fel a Nap, első fénye nem érheti el a Könyörületesség Anyját. A fénylény a felszentelés dátumát indító „Anno” feliraton mutatkozik először jól észlelhető külalakban. Innen vándorol tovább, mintha keresné a helyét.
Aki keres, talál; aki zörget, annak megnyittatik. Hazaérkeztünk, a Szentségházba.
A Nap eközben átvonult a déli oldalra, most már egyszerre három ablak bocsájtja be a fényt, de a fényfoltok közvetlenül nem tudnak feljutni a szemközti északi falfelületre, csakis tükör által. Mi szolgálhat tükörként egy középkori templomban? Láttuk már, a küszöbkő, a padló és az ablakok rézsűje. Itt és most csak az első kettő rekonstruálható hitelesen, a fény útjába helyezett alufólialapok segítségével. Az együtt megvilágosodó három falképrészlet olyan összefüggéseket tárhat fel, amelyek enélkül alighanem elkerülték volna figyelmünket.
A szarvas és a vadászkürtöt fújó szolga kapcsolatát például ilyen együtt-világosodás teszi érzékelhetővé számunkra.
Feltűnhetett, hogy a falra vetülő három fényfolt közül csak kettő fehér, a harmadik mélysárga. A templom helyreállításakor a műemlékfelügyelőség szakemberei valamennyi ablakba sárga drótüveget ültettek. Ezáltal bizonytalanná vált a fénylények körvonala, a színek pedig eltorzultak. Mi a felvétel során ideiglenesen kiemeltük ezeket az ablaküvegeket, de egyet a helyén hagytunk, hogy érzékelhetővé váljék a kontraszt.
Újabb megvilágosodó összefüggés: a zárt trónépítmény mindkét fala megnyílik, hogy útra bocsáthassa a világ megváltóját. Ugyanakkor az öreg király hasonló formájú nyerge is megnyílik, ebből azonban Majom, a keleti állatövben a Vízöntő tulajdonságok képviselője emelkedik ki, hogy innentől irányító szerepűvé váljék a világban. Az ifjú király kezében tartott kupa újabb vízöntő jelkép, akárcsak a majom fölé emelt másik ivóalkalmatosság. Az érte nyúló lándzsás vadász ugyanakkor visszairányítja figyelmünket a középső király lova alatt meghúzódó szarvasra, illetve rajta túlmutatva a már ismerős, vadászkürtöt fújó szolgára, aki külalakját tekintve is rokon a társával.
Velemér üdvtörténeti színjátékának egyik kulcskérdése: Szent László kivel együtt világosodik meg? Íme, a nyugati szélső fénylény a középkorú, Szent László-arcú királyt találja telibe. A második a Fényescsillagot, a harmadik magát a csillagok között fényességes csillagot, azaz Szent László királyt.
Közben telnek a percek, az órák. Most a nyugati szélső ablak fénye éri el a kupával és majommal megidézett Vízöntő-képviseletet, alatta a megnyíló zárt nyereggel. A középső ablakon át természetesen újra a Madonna trónjának hasonló alakú és szerepű oldalára vetül a fény. És a harmadik, a sárga fényfolt? Íme az újabb kinyíló zárt alakzat, a megszabadított szüzek tornya.
Megint sorsdöntő mozzanat következik. A középső ablak fénye mindjárt a Keresztrefeszített alakjára vonul át. A nyugati szélső ablaké ugyanakkor Szent Lászlót világítja meg. Az összefüggés a két üdvtörténeti jelentőségű szerep között így lesz világos mindannyiunk számára.
A déli oldalról bejövő utolsó fénysugarak is a Golgota-jeleneten, illetve Szent László alakján halnak el.

A Nap ezután átkerül a nyugati oldalra. A lemenő fényes égitest sugarai mi másra vetülhetnének, mint az Igazság Napjának leszentülését, a keresztrefeszítést ábrázoló jelenetre, és a fölötte magasodó fényoszlopra. Ebbe a fényoszlopba tömörülve szabadulnak föl az anyagvilágba lekötött utolsó fénymagok a szkíta kereszténység mellékágának, a manicheizmusnak a tanítása szerint. A képjelet a judeokrisztianizmus a maga üdvtörténeti rendjébe nem tudja beilleszteni, ahogy a Jólépített Háznak, mint az üdvösség zálogának a hangsúlyos szerepeltetését sem. A tudásnak – görögül gnószisz – ilyen fokú kiemelése a gnosztikus irányzatok, elsősorban a szkíta gyökerű manicheizmus sajátossága. Velemér falképrendszere ilyen vonatkozásban is rendkívüli jelentőségű az európai művelődéstörténetben.
A fény pedig csak vonul-vonul a középütt trónoló világbíró-Krisztus felé. Tovább azonban nem juthat: az ítélet ideje ez, a kárhozottak reménytelenül sötétben maradnak.

Téli forduló

Vizsgálódásaink utolsó sarkalatos pontja az évkörben a téli napforduló. Az északi oldalról változatlanul hiába várnák napsugarat, itt nem is nyitnak ablakot a középkori templomokon. Marad hát a napi fényjárás fogadására a déli oldal. Ugyanis így, Karácsony táján keletről sem süthet be nap a szentélyablakon. A napfelkelte a láthatáron most délkeltről várható. Az elburjánzott legújabb kori erdőség miatt azonban ebből a tüneményből alig vetül be valami a templomtérbe. Mire érzékelhetővé válnak a fénylények, már jóval túl vagyunk a napfelkelte pillanatán. Ilyenkor nem kell tükröző felületet alkalmaznunk. Az alacsonyan járó Nap fény-nyalábja közvetlenül vetődik át az északi és a nyugati falfelületre. És ahogy feljebb- és feljebb hág az égitest a mennybolton, úgy szállnak egyre alább és alább küldöttei, az emberszabású fénylények, illetve a szentély kerek ablakán bejövő fénykör. Magyarázatra itt már alig van szükség. Legfeljebb annyit kell tudatosítanunk magunkban, hogy a körvonalak időnkénti elbizonytalanodása a felhőjárásnak, illetve a fák kéretlen beintegetésének köszönhető.
Az első, a legnyugatibb fénylény most éppen az ifjú király cipellője alatt jár. A középső a fehér ló hasa alá került. A harmadik, a sárga színű a Madonna trónját alapozza éppen. Hosszú fénytelen percek után, amikor az ablakokon csak szürke derengés hatolt be, folytatódik a fénylények sétája. Egyre közelebb a padlószinthez – mintha égi küldöttek földre szállását kísérnénk figyelemmel.
A nyugati küldött feje felett most ott lebeg az öreg király koronája.
És íme, földet ért az első űrlény. A kerek ablak fényfoltja pedig éppen átlép a szent bölcsesség mezejéből Gábriel arkangyaléba.
Már a másik két űrlény is a földön gyalogol. Elődjük közben felemelkedett, és szemmel láthatólag a Szentségházat keresi. A kerek fényfolt ugyanakkor a keleti szentélyablak felé igyekszik. A fénylényeket a golgotai áldozat segíti újra elemelkedni a földszinttől. A szentségházat, mint végső menedéket azonban közülük csak az első érhette el.

Vége a Fényszertartásnak, a lemenő Nap már csak az ablakbélleteket tudja megvilágítani. Búcsúzunk Velemértől, és megköszönjük az Igazság Napjának, hogy ennyi szép tanulsággal gazdagított bennünket.

Munkatársak: Fejes György, Géczy Gábor, Kovács Pál, Pap Gábor, Pikó Sándor, Plesz György, Szilva István

Az 1976-ban készült 41 percnyi film szövege. A film szabadon másolható, gondozza a MAG egyesület, melyet a dvd megvásárlásával támogathat. Ugyanakkor letölthető Velemér honlapjáról http://www.velemer.hu/files/video/templom.avi egy jobb (285MB) és a dobogommt lapról egy kisebb felbontású változatban (108MB).

(Azóta egy fontos momentum megjegyzendő, feltárult. A legutolsó restaurálás alkalmával –nem túl precíz – emlékezetem szerint a szentély Gábriel arkangyalt ábrázoló képén a freskó egy mélyebb rétege is előkerült, amit Aquila János minden bizonnyal a templom építése idején még nem tartott aktuálisnak, ezért elfedte azt. Ezen az előbb megfestett, de csak legutóbb előkerült mozzanaton már nem az imaszalagot tartja kézben, mintegy lehetőségként, hanem most – mert ez az üzenet a legutóbbi restaurálás alkalmával került élő – a kegyes buzdítást (ld. imaszalag) az idő túlhaladtával sem megfogadókon a könyörület már nem teljesedhet. Kivont kardot tart felfelé, melynek hegye az Oroszlán terébe is átnyúlik! Most már a Szent Mihályi-arculat kerül előtérbe, akinek a Mennyei Seregek uraként lehetősége van úgy a Sátán és a gonosz seregek kárhozatba taszítására, mint a Jelenések Könyve tanúsága szerint akár arra, hogy a végítéletkor ideiglenesen eloldozza a Sátán (az Arcnélküli) láncait, hogy az kitombolja magát a Földön.)

Pap Gábor

2009/51.