Szín és Jel
Térdig állok a kristálytiszta vizű patakban a kis kalotaszegi falucska közepén, a varázslatos Erdély-ország küszöbén. Figyelem a fölöttem boltozódó világoskék eget, a dimbes-dombos lankákon fehérlő házikókat, majd letekintek a sebesen haladó örvénylésre és megpillantom a barnás-szürkés kavicsok közt sötétlő éjfekete, nagyobbacska, gömbölyű követ. Villámcsapásként ér, hogy ugyanezt a képet láttam álmomban éjszaka a gyorsan felvert...
Mese… mese?
Volt egyszer egy szegény ember, aki éhezett és fázott, rongyaiban kuporogva. Arra jött egy ember – gyémántként csillogott a szeme – és azt mondta: *„Ne keress, ne várj kincset a külső világban! Nézd, kincses kamra van benned! Ott a gazdagság és a boldogság!” A történet itt kettéválik: variáció: A szegény ember nem hitte el, legyintett és tovább éhezett és fázott rongyaiban kuporogva… még most is ott...
Felgombolyított út – Pannonhalmán
Tél van. Mégis hív az Arborétum, s benne a labirintus… Évek óta járom, de mindig más… vagy én változom? Az évszakok, vagy az életszakaszok? Lendül a szív, elindul a láb a havas-fagyos utakon csúszkálva a hóborított tájon át lefelé a hegyről. Régóta kedves helyem volt a kert, amikor hallottam, hogy elkészült a labirintus. Az ember tudomást szerez az „útról” – és keresni kezdi… Nagy fák között, mint kis tisztás a mesében...
Az ismeretlen
A napokban igen elgondolkodtatott egyik kedves ismerősöm különös meghökkenésű ráeszmélése arra a teóriára, mely szerint mindannyinknak van egy személyes oltalmazója, őrangyala. Először fellengzősen azt gondoltam magamban, hogy hiszen ez sokak számára közismert, mivel oly sokszor emlegetjük, sőt, mint mondják, a gyerekeket és a részegeket két angyal is védelmezi! Majd, látva szeretett barátom őszinte döbbent kíváncsiságát,...
