Találkozások

  A gyermekkor jó néhány nyarát egy távoli város ódon kórházának bőrgyógyászatán töltöttem gyógyszerbeállítás miatt. Ma már alig emlékszem valamire azokból a hosszú, unalmas hetekből, csupán egy nap és egy kérdés él bennem nagyon tisztán. Azon az átlagos reggelen egy idős hölggyel beszélgettem a kórteremben, majd körbenéztem az egyazon betegséggel kezelt gyerekeken és felnőtteken. A beszélgetés felébresztett bennem egy kérdést:...

Tovább

A tanya-világ

  Az alföldi tanyavilág első pillanatra egyhangúságával, csöndes nyugalmával talán unalmasnak is tűnhet mindazoknak, akik a harsány, látványos világhoz szokott ókulán keresztül nézik. Pedig különleges értékeket rejt e végtelen, hallgatag róna. Kegyesen, tiszta valójában feltárja magát annak, aki úgy érez, mint a hajdani pásztorok, akik hitték és tudták, hogy ez Isten asztala, ahol sem hazugságnak, sem álságnak helye nincsen....

Tovább

A mauzóleum

  Talán tíz esztendeje annak, hogy egy meleg őszi délután egy újságcikk kedvéért fényképezni indultam a pécsi Zsolnay Mauzóleumba. Korábban már többször invitáltak ismerőseim, hogy mindenképpen látogassak el ebbe a pantheonba, mivel úgy tűnt düledező állapotával hamarosan inkább az elmúlás „műve” lesz az ott nyugvó holtakkal együtt, mintsem az emlékezésé. Az egész napi zsongás után kissé fáradtan ültem a Grál-kelyhet formázó...

Tovább

a kis hercegről

  Olvastátok a kis herceget? A kis herceg mese, de nem gyerekeknek szól. a gyerekek nem is igazán értik. Mert nem kell, hogy értsék. Ők még nem tekintenek nosztalgiával saját gyerekkorukra, hsizen benne élnek. Ugyanakkor a kis herceg nem is felnőtteknek szól. Aki menthetetlenül felnőtt, annak hiába magyarázzuk, hogy ő valójában egy gyermek, aki csak játszani és játszani szeretne vég nélkül. A kis herceg a felnőttekben élő...

Tovább

A szeretet útja

  Az anyaság szentsége bennünk él, időtlen és kibontakozásra vár. Gyermeket szerettünk volna. Érezzük és tudjuk, hogy a szülői hivatást, a szívünkben rejlő önzetlen adás vágyát így tapasztalhatjuk meg igazán.     Nem mindenkinek van szüksége erre a tapasztalásra. Hiszem, hogy azon ritka lelkek, akik Istennek szentelt életükkel odaadták e vágyukat, azok szívükben mindenki anyái, apái, testvérei és jóbarátai. Nem kívánnak...

Tovább

A hajléktalan ajándéka

  Európai emberként beleszülettem a nyugati gondolkodásmódba és létezésbe. A vallásgyakorlás a családunkban változatos volt: apám evangélikus, anyám katolikus, apai nagyszüleim reformátusok voltak. Minket, gyerekeket katolikus hitben neveltek. Emlékeimben a kereszténység haragvó istenképe, a templomi imádat fensége és Isten mindenhatósága maradt meg érzésként. Ha rosszul viselkedtem, édesanyám a villanykörte égőszálára mutatva...

Tovább