Fényérzékeny élet

    Negyvenedik életévemhez közeledve egyre többször villan fel előttem kisgyermeki és tizenéves, világot felfedezni vágyó tekintetem ragyogása. Fürkészem, hogy mennyi maradt meg belőlem, abból a lelkesedésből – az én egyedi, külön bejáratú szupererőmből –, és abból a tettrekészségből, ami ehhez társult. Követni igyekszem az utat, honnan hová jutottam, hol voltak az elágazási pontok, ahol dönthettem, merre megyek tovább. És...

Tovább

A két rossz tégla

  Egy nyugati buddhista szerzetes meséli…   Mikor 1983-ban sikerült megvásárolnunk a birtokot, eladósodtunk, teljesen kifogytunk a pénzből. Nem volt épület, még egy istálló sem a telken, az első hetekben a bontott építőanyag telepről beszerzett ajtólapokon aludtunk. Négy sarkánál téglákra polcoltuk az ajtókat, és persze matracunk sem volt… A kolostori elöljárónak jutott a legjobb ajtó: az övé legalább sima volt. Az enyém...

Tovább

Ne meneküljek

    Nemrég egy külföldön élő ismerősömmel beszélgettem. Egy mentális betegekkel foglalkozó otthonban dolgozik, számos nagyon különböző úton bejárt életnek lett tanúja az elmúlt években. Az egyik idős úr sorsa különösen regényes. A múlt század harmincas éveiben született jómódú család sarjaként, szülei mindketten a brit filmiparban dolgoztak, elhivatott munkájuk révén nevet is szereztek maguknak. A fiút azonban a repülés...

Tovább

(Nem) mindennapi rabságaink

Az első napokban csak ingatta a fejét.  „Hmm, szóval egy ideig nem lesz külföldi utazás. Rendben, tulajdonképpen úgysem volt most éppen úgy igazán vágyott, konkrét úti cél” – gondolta. „Ami pedig még rajta van a bakancslistán, az talán tud várni. Nem most van itt az ideje, így mondják.” De nem telt el túl sok idő, tovább szűkült a kör. Ezek szerint most egy darabig le kell mondania a kulturális programokról is. Nincs mozi, nincs...

Tovább

A fügés ember

  Az öreg ott téblábolt a tömeg körül. Az emberek elfoglaltnak mutatták magukat, pedig volt, aki csak öntudatlanul, szinte magatehetetlenül mozgott együtt a többiekkel, mások céltudatosan és eltökélten lépkedtek. A tömeg fel-alá hullámzott, s ellenpontként az öreg, barázdált arcú árus kívülállóként volt jelen. Ez a legjobb kifejezés: jelen volt. A maga benső békességében, örökidejűségében vett részt a jelenetben. Részt is vett,...

Tovább

A Csonka

  Az idő nem számít, s a tér legyőzve   Hajnalban indultam, és a korai idő sem tudta feledtetni a nyárelő forró leheletét. A térképem jelölte a romot, de nem találtam volna meg egymagam. Az álmos városka szívében érdeklődtem, nem ismerik-e a romot. A néhány összeverődött ember előbb tanácstalanul nézett egymásra, majd valamelyiküknek felderült az arca: Ja, a Csonkát keresi! Csak így hívták: a Csonka.  Az útbaigazítást...

Tovább